Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-01 / 122. szám
Cstt törtök Í944t junius í~~ Ára m miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49-60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HÚSZON'HETEDIK ÉVFOLYAM 122. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSA1-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ, KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Az angolszász májusban is veszteségüket légihaderő hatalmas szenvedett London megadta hozzájárulását Róma elpusztításához Nem sikerült Kesselringet Aprilia és Velletri között harapófogóba szorítani Francois ezredes mozgalmat indított az algíri bizottság eltávolítására Helyi harcok a keleti a*cvona!e& Roosevelt Londonba akar utazni A magyar könyv ügye AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ hü maradt az angolszász karakterhez, amikor a francia püspöki karnak a védtelen polgári lakosság ellen harcoló angol és amerikai pilóták közönséges bűncselekménnyé fajult harcmódja ellen emelt . tiltakozására választ ‘ adott. Amint a Német Távirati Iroda jelenti Vichyböl, a Franciaország ellen intézett megfélemlítő angol-amerikai légitámadások ismét állásfoglalásra késztették Franciaország hivatalos képviselőit. A francia bíborosok nyilatkozatára adott UngHkán egyházi válasz a hivatalos francia állásfoglalás szerint nyit tan megtagadja az ártatlan emberéletek kioltására emelt vádakat azokkal szemben, akiket valóságos gyilkolást vágy vezet, megtizedelik a francia lakosságot és rombadöntik Franciaország városait. Hiába akarják az angol egyházi méltóságok ezeket az esztelen támadásokat katonai érvekkel igazolni, hiszen minden rommálőtt városrész több kilométernyire esik minden hadászati célponttól. A francia területek ellen intézett angolszász terrortámadások után Petain tábornagy meglátogatta Északfranclaország városait. Útjáról visszatérve, nyilatkozott az OFI tudósítójának a francia egység zarándokújának értelméről.-— Büszke és bátor lakosságunkat az Igazi vigasztalódás érzésével hagyom el. Szívélyes fogadtatásuk nem oszlathatta el azt a szomorúságot, amelyet az elpusztított Epinal városában láttam, ahová, mint Franciaország annyi más városában, korábbi szövetségeseink halált és vigasztalanságot hoztak. Európa állarnférfiainak a jövőben egyesülniük kell, hogy az ártatlan lakosság elleni ilyen támadásokat meggátolják, mert ezek az általános romlást vonják maguk után. Mindig emlékezni fogok a franciákra, akik a szerencsétlenségben is hősiesen és vitézül a haza sorsában bízva, el vannak szánva arra, hogy a nemzeti egységet fenntartsák. Most erősebbnek érzem magam, hogy nehéz küldetésem betöltsem. A Nyugateurópa véres pünkösdjének eseményeiről szóló jelentéseket szervesen egészíti ki a Német Távirati Iroda alábbi jelentése: Az emberi kultúra legnagyobb szégyenfoltjának nevezi a „Berliner Nachtausgabe“ a brit hírszolgálat egyik jelentését, amely szerint a délolaszországi angol és amerikai hadosztályok parancsnokait kormányaik felhatalmazták, hogy Rómát elpusztítsák, ha ez megkönnyítené a katonai tervek végrehajtását. Ez a szándék — a német lap szerint — az egész világot felvilágosíthatja a felöl, milyen lélekkel és milyen szándékkal vezetik ezt a háborút. Erre a szellemre csak az lehet a válasz, ha Európa megtámadott népei mind egyakarattal küzdenek a nyugati civilizáció örök értékeinek elpusztítására indított sátáni szövetség ellen. A HÁBORÚT MÉG NEM NYERTÉK MEG az angolszász-szovjet szövetségesek, de — hozzátartozik a propagandához — hogy már a háború utáni kérdések megoldására kovácsolnak terveket. Hull külügyminiszter a brit hírszolgálat washingtoni jelentése szerint kedden fogadta Nagybritannia, a Szovjet-Unió és Csungking-Kina nagyköveteit, hogy velük tárgyaljon a háború utáni béketervekröi. A sajtóértekezleten úgy nyilatkozott, hogy már Moszkvában terjesztett elő erre vonatkozóan Molotov javaslatot az akkori értekezleten. Horn Siegfried, a Német Távirati Iroda diplomáciai munkatársa Írja: Washingtoni értesülések szerint az Egyesült Államok kezdeményező lépést tettek egy olyan szervezet megteremtése ügyében, amellyel a háború után a biztonságot meg tudják őrizni. Roosevelt elnök egy nyilatkozatában saját magát és államtitkárát a jövő biztonságát szolgáló fenti indítvány értelmi szerzőjének mondotta. Bármennyire Is érthető, hogy az északamerikai Egyesült Államok elnöke tekintettel a küszöbön álló választásokra, arra törekszik, hogy a világot átfogó biztonsági szervezet értelmi szerzőjének tüntesse fel magát, állításai mégis gyenge lábon állanak. Hull államtitkár — mint a brit hirszogálat jelenti Washingtonból — a külügyminisztérium 'egyik értekezletén kijelentette, hogy az elmúlt év őszén Moszkvában tartott négyhatalmi értekezleten egy Molotov által ajánlott hasonló értelmű határozatot fogadtak el. Roosevelt és Hull tehát ezzel leleplezik, hogy ók csak végrehajtó szervei egy olyan szovjet kezdeményezésnek, amelynek egész más célokat kellene szolgálnia, mint Szov- jet-Orószország Imperialista politikájának megvalósítása. Addig is azonban éppen elég gondjuk van a szövetségeseknek s jelenleg azok elintézése köti le minden figyelmüket. A legfrissebb jelentések arról számolnak be, hogy újabb Roosevelt.—Churchill találkozó van küszöbön. Ezúttal nem a brit premier utazik Amerikába, hanem Roosevelt maga látogat Londonba. Don Iddon, a londoni „Daily Mail“ és a „Sunday Dispatch“ amerikai tudósítója kijelentette, feltételezhető, hogy Roosevelt a közeljövőben Angliába utazik, mert részt altar venni a de Gaullal folytatott tanácskozásokon. Azonkívül Angliából közvetlenül akarja szemlélni a háborút, végül Churchill- nek az Egyesült Államokban tett számos Történelmi jelentősége van annak, hogy a magyar könyvnapokat az idén, árháború ötödik évének végefelé is éppúgy megrendezik, mint a nyugalmasabb esztendőkben. A múlthoz képest azonban mégis csak lesz az idei könyvnapnak egy lényegbevágó jellegzetessége. Külsőségeiben sokkal csendesebb lesz, mint a múltakban a magyar könyv kivonulása a magyar olvasóközönség elé. Hiszen, ha megfigyeltük, elmaradt a hírverésnek az a jellegzetes hangossága, az a jellegzetes görögtüze, amely eddig a könyv napokat megelőző időket jellemezte. Igaz, könyv sem lesz annyi, mint az elmúlt könyvnapokon. Nem csodálkozunk ezen a csendességen. Nem csodálkozunk azon sem, hogy az idén nem lesz annyi könyvnapi kiadvány, mint eddig. A háború ötödik évében a papír drága kincs s azzal is takarékoskodnunk kell. A szellem nem dúskálhat a javakban úgy, mint a múltban. Nem, Azon, hogy az idén sokkal kevesebb könyvet látunk a sátrakban, mint például tavaly, nem csodálkozunk. A magyar könyv és azzal együtt a magyar szellem ügyét eddig sem a mennyiség döntötte eL És nem csodálkozunk azon sem, hogy olyan mély csend előzi meg a könyvnapokat. Minek a csendje ez a csend? Az áhita- tos várakozásé? Az ünnepet megelőző eln?é- líedést: ’ Vagy'tatái! a gyásznak ino.giHető- dött némasága? Jogos ennek a kérdésnek a felvetése. Mert ez az első magyar könyvnap amelyen az első betűtől az utolsóig valóban csak magyar könyvekét tesztláp ki a díszes könyvnapi sátrakba. Az idei könyvnapnak tagadhatatlanul legnagyobb meglepetése abban a tényben rejlik, hogy külföldi Írónak müve egyáltalán nem szerepel a könyvnapok programján. Mert lássuk csak, hogy is volt eddig? A magyar könyvnap igen jó ürügy volt arra, hogy a kiadóvállalatok kétes értékű külföldi írók tucatáruit a szellem csúcsteljesítményeiként sózzanak rá a magyar olvasóközönségre. Ahány angol és amerikai lektüriró volt, —- háború ide, háború lova — mind a magyar könyvespolcokon adott egymásnak találkozót. De nem csak ez jellemezte az eddig tartott „magyar“ könyvnapókat. Mert ott adtak találkozót egymásnak azok is, akik ellen a józan magyar szív már régóta megindította a szabadságharcot. A pesti Lipótváros, a pesti kültelek jellegzetes zsidó kinyilatkoztató! mind ott tolongtak a magyaros ornamentikával diszitett könyvsátrak legelőkelőbb helyein, ök voltak a primadonnák, az ünnepeltek, a slágerek és velük együtt azok a magyar írók is, akik mindig oly közel állottak az ő szellemiségükhöz. A magyar élet nagy átállítása a zsidóságot teljesen kikapcsolta — erről a vonalról is. S tessék átlapozni az Idén kinyomtatott könyvnapi könyvjegyzéket: nem csak a Lipótváros primadonnáinak jól Ismert nevei hiányoznak, hanem hiába keressük azokat a „tiszta és nagy szellemeket“ Is. akik más vonalon, népi és más címkék védjegye alatt hűséges bajtársai voltak a tőlünk távolálló, a tőlünk Idegen szellemi törekvéseknek. A magyar könyv ügye tehát ezzel a mostani könyvnappal kezdődik. Ez a könyvnap tanúsítja először gerincesen és beszédesen, hogy ha már ünnepet rendezünk a magyar könyvnek, a magyar betűben élő magyar szellemnek, akkor ez az ünnep legyen egészen és teljesen a magyar szellemé, amely betűn és könyvön keresztül a magyar néphez akar szólni, mert a magyar nép ügyéről szól és a .magyar sorsért vállal felelősséget. Ez a könyvnap tanúsítja gerincesen és beszédesen, hogy a magyar élet nagy őrségváltása nem volt hiábavaló, mert a magyar nép széles rétegeihez magyarok akarnak elsősorban szólni és már semmi akadálya sincs annak, hogy szavuk el is jusson a magyar lelkekhez. Ebben van történelmi jelentősége az 1944 évben rendezett magyar könyvnapnak. Ez az első alkalom arra, hogy a magyar szellem ünnepének hirdetett magyar könyvnap mentes minden Idegen befolyástól és hogy ennek a számban talán kicsiny magyar népnek szellemi híradói az egész ünnepet meg tudják szentelni a maguk értékeinek ünnepélyes felmutatásával. Nem a nagy európai és emberi közösség megtagadása ez a könyvnap, csak az első boldog, felszabadult tüntetés a magunk léte és értéke mellett. A ţr>v7 ?r könyv ügye azonban ezzel a felszabadulással még nem tekinthető megnyert csatának. A magyarrá vált magyar könyvnap —' épp a magyar szellem jogáért vívott harc nagy feladatai miatt — nem csak ünnep, hanem komoly kötelességvállalásra való elhatározás is. írónak, kiadónak, közönségnek — a könyv és a szellem e három fontos tényezőjének meg kell találniok egymást. És nem csak a díszes sátrak cicomás pompáinál, hanem az élet minden vonatkozásában is. Az írónak kötelessége a szellem nemes fegyverzetében népe és nemzeté küzdő katonájaként harcolni, küzdeni a magyarság igazáért. Ha van a magyar létnek szépsége, ereje, hite, reménye, az legyen minden magyar könyvet, minden magyar betűt átható szellemi erő, amely közel és messze sugározza — mint a rádium a magyar lélekben elrejtett örök igét: íme, élünk és semmivel sem vagyunk másoknál hitványabbak. A kiadónak kötelessége — túl az üzletén — a maga szerepét nemes szerénységgel a jó és igaz szó szolgájaként felfogni s néni klikkeket, kiválasztott sztárokat szolgálni, hanem az egyetemes, az egyetlen érdeket: jó magyar könyvet adni jó magyar lelkek építésére. S a közönség? Talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy író és kiadó egyaránt érette van s neki csak egy kötelessége van: a jó és tiszta magyar szellemért egy kis áldozatot is hozni. Eljött az ideje ahnak, hogy e kölcsönös egymásratalálásból és kölcsönös áldozatból végre megszülessék a magyar betű végleges honfoglalása és megépíthesse a magyar szivekben a magyar szellem erős várát. fz — IMI látogatását akarja viszonozni. Ezekre a hírekre, amint a Magyar Távirati Iroda Berlinből jelenti, a német politikai körök csak. egy megjegyzést tesznek: Nem tartják kizártnak, hogy Roosevelt Londonba készül. Az utazás mellett szóló szempontok — állapítják meg a Wilhelmstrassen — az utól^bi időben erősen szaporodnak. Dittmar altábornagy, a nagy német rádió katonai szakértője kedden megvonta az olaszországi nagy csata átmeneti mérlegét és kiemelte, hogy a döntést kereső támadások túlnyomóan a völgyek irányában történtek. Ennek magyarázata, hogy a páncélos harckocsik szokatlanul erős bevezetése, amely mindenkor jellemezte az ellenséges támadásokat, csak a síkon és a nyíltabb völgyvidéken alkalmazható. Éppen ez a tény mutatja, hogy az angolok és ameriakiak mennyire függenek a nagyon erős anyagi fölénytől. A német hadvezetés feltartóztató irányzata szemmel látható. Akkor is így volna, ha a német elhárító harcoknak ezt az alapgondolatát nem is adnák tudtul kifejezetten. Minden más harcmodor csak az angol-amerikai szándékot segítené elő. Amellett egyetlen harctér sem teszi lebetöve megközelítőleg olyan mértékben az időnyereségért folytatott harcot, mint az olasz- országi, amely a támadóval mindig újabb védelmi állásokat állit szembe és előretöréseit a terep által előre meghatározott vágányokra kényszerítik. A csata lefolyásáról szóló jelentésből kitűnik, hogy a feltartóztató német hadviselés semmiesetre sem jelenti azt, hogy egysztP rüen enged az ellenfélnek. Az ellenfél Is minduntalan német ellentámadásokról számol be. Ebben jut kifejezésre a harcok különös keménysége. Nem látszik tévesnek az a feltevés, hogy az ellenfél egyre jobban fog igyekezni a német elhárító ereit, tárna-
