Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-03 / 99. szám
19«. MÁJUS 3. I ifíiliÍítoÖr SZÍNKÖRBEN • ____ r _____ ! SZÍNHÁZ es film tarka est szombaton este 6 órakor és vasárnap este 6 órakor Egry Mária, Szüassy László és Halmay Tibor vendégi’ellépésével. Előadás alatt a közönségről íilniielvételek készülnek! A feezes harc és áldozathezaía! európai jelentőségét méltatta Veesenmayer követ a nemzeti munka ünnepén A VILÁG TÜKRE Budájpest, május 2. (MTI) A nemzeti munka napjának ünnepén a birodalmi német közösség a Budapest melletti egyik fegyverkezési üzem csarnokában ünnepségre ült össze. Veesemnayer, a nagy Német Birodalom magyarországi követe és mégha- . talmazottja, Sztójay Döme m. kir.x miniszterelnök és a kormány több más tagja, valamint magyar és német küldöttségek jelenlétében beszédet mondott, amelyben méltatta a dolgozó ember mai ünnepének jelentőségét. — A munka és a teljesítmény gondolatának — mondotta — magasztos jelképi kifejezése a nemzeti munka napja. Miként tudott volna a nemzeti szocializmus meg- dönteni minden fogalmat és uj, jobb alapelveket felállítani és megvalósítani, ha nem lett volna hordozója és nem hatotta volna át egy uj győzelmes gondolatnak a hitvalló ereje és ha nem alapozta volna meg a példátlan áldozatkészség. A követ ezután kiemelte a német nép készségét a munkára és a kötelességteljesi- tésre. A nemzeti szocializmus igyekszik a legnagyobb összhangban megvalósítani az agy és a kéz munkájának szintézisét. Megteremti az előfeltételeket arra, hogy a dolgozó tömeg a lehető legnagyobb mértékben részesedjék az élet javaiban és szépségeiben, amelyek meg kell, hogy illessék ot a szociális és népi felépítés észszerű rendjének alapján. Amikor ma a Führer fanatikus elszántsággal, acélos keménységgel mint a Birodalom első katonája vezeti a harcot, teszi ezt csak azért, mert a távolabbi jövőben a győzelem révén megteremti majd azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megadja a nemzeti munkának a legmagasaob értelmet. Ez a háború harc az elavult elvek és életfelfogások ellen. Bár a nemzeti szocializmus nem kiviteli cikk, örök érvényű szerves törvény alapján mégis azt hisszük, hogy mi vagyunk az európai térségben mágnese a dolgok jobb rendjének. Nem akarunk ebben kényszeríteni és neon akarunk diktálni, hanem meggyőzni és ezzel megnyerni. Éppen, mert a kötelességet tettük legfőbb életelvünkké, azt hiszük, ebből levezethetjük azt a jogot, hogy a vezetés Igényével lépjünk fel azokkal szemben, akik jobb tudásuk és akaratuk ellenére még mindig nem akarják felismerni az idők jelét. Ez nem azt jelenti, hogy erőszakkal akarjuk megváltoztatni az egyes • nemzetek népi lényegét, vagy azok szuverén életelveit. Egyedül és kizárólag az a célunk, hogy megmentsük az európai földrészt egy jobb rend számára. Ezután a követ a német-magyar fegyverbarátság természetes megerősödését méltatta. — Boldog vagyok, — mondotta — hogy ma mindazok nevében Szólhatok, akik mély megelégedéssel vették tudomásul a dolgok változását Magyarországon. Az uj felelős férfiakkal egy közösség sok munkáját végeztük már el, előttünk van még az óriási súlya és óriási feladata a még szorosabban közösségben elvégzendő jövendő munkának. Mi, nemzeti szociálisták inkább, mint valaha tudatában vagyunk annak, hogy harcolni kell a végsőkig. De tudatában vagyunk annak is, milyen értéke van az igazi és őszinte barátoknak, mert, mi tudjuk a legjobban, hogy a Birodalom és a vele szövetkezett nemzetek élet-halálharcr sorskösös- ségben forrtak össze. Ma nem lehet kiválni ebből a kötelékből, méglievésbbé kiszállni a közös hajóiból. A Birodalom gondosan figyeli a harcnak, az áldozatodnak és az állagveszteségnek egész súlyát. Ezt a teljesítményt és ezt a valóban nemzeti szocialista alapfelfogást mindig kötelességünknek tekintettük és fogjuk tekinteni barátaink irányában is. De ők jogot is adnak arra, és ezt a jogot magasabb kötelességünkké teszik, hogy vezetöszerepet játszunk ebben az élet-halálharcban. Aki elvitatja tölünk ezt a jogot, annak nincs joga az élethez és alkotáshoz a népek körében és azzal mi, mint a közös ügy árulójával bánunk. Ezt nevezzük mi igazi barátságnak és szövetségi hűségnek és ma egynek és összefortnak érezzük magunkat a velünk szövetséges nemzetek összes jóindulatú erőivel és nem utolsó sorban éppen magyar fegyverbarátainkkal. De nemcsak arra törekszünk, hogy a katonák közti fegyverba- rátságot ápoljuk; hanem, hogy megteremtsük a harci és akaratközösséget a velünk szövetkezett nemzetek valamennyi dolgozó embere között. így és csakis így látjuk biztosítva a győzelmet. A győzelem után el Földrajztudományunk felelevenítésével és India térképének beható vizsgálata után, könnyű megállapítanunk, hogy a burmai határnál, a Bramaputra-folyó mentén, ott, ahol most súlyos harcok folynak japánok és angolok között, a földrajzi helyzet maga előnyöket biztosit az angol csapatok számára, nehézségeket és akadályokat támaszt a japánok részére. Hatalmas, majdnem 3000 méteres hegylánc vonul itt. Délről észak felé ebben a hegyláncsorban különböztethető meg az Aracan, a Chin, Lushai, Manipur és Naga hegység. A hegylánc észak felé emelkedik, hogy aztán a Himalájában csúcsosodjék ki. Az indiai részen a Bramaputra hatalmas völgye kezdődik, hogy aztán délfelé fokozatosan a Bengáli síkságba menjen át. Ezt az egész területet, a Bramaputra két partját nevezik gyűjtőnéven Assan tartománynak. A hegyláncolat burmai oldalán a vasút és úthálózat kezdetleges és ritka. Assan tartomány indiai részében összesen két jó vasútvonal épült, de jó állapotban lévő több kisebb mellékvasutvonal is van. Az egyik a Bramaputra-folyó völgyében, a folyó mentén húzódik Sadia végállomásig, amely fontos vasúti gócpont lett és összeköttetésben van az úgynevezett Ledó úttal, amelyet az elveszett burmai útvonal helyettesítőjének szántak Csunkingkina megsegítésére. Másik fö vasútvonal Siljhar felé épült és Chittakong kikötőig tart a Bengáli- öböltöl északkeleti irányban. Kalkutta innen 320 kilométernyire van. A hegyláncon keresztül nagyon nehéz az áthatolás. Burmából Assan felé az egyedüli járható és használható ut, a 200 mérföld hosszú Manipur-ut. Ez az útvonal közepén szeli át a hegyláncot, buja és sürti növényzetű dzsungelén hatol át és eléri végül Manipur tartomány fővárosát, a már említett Siljhát. Manipur neve az utóbbi időkben nagyon gyakran szerepel mind a japánok, mind az angolok hadi jelentéseiben. Súlyos és elkeseredett harcok folynak most itt. Manipur tartománynak «5 ezer lakosa van és ebből 58 százalék hindu. Vad és primitiv törzsek lakják a hegységeket, vallási szempontból különböző felekezetekbe tartoznak. A hindu vallás csak a XVIII, században lett népszerű Manipurban. Legnagyobb terjesztője Panheiba király volt, aki több nagyszabású hadműveletet is viselt ebben a körzetben. Egyébként is ennek a kis tartománynak története mindenkor véres háborúkkal volt tele. 1762-ben Manipur Angliával kötött szövetségi szerződést. Ennek ellenére a burmaiak a XIX. század elején benyomultak és leigázták Manipurt. Anglia csak 1826-ban indított háborút a birjnaiak ellen és ^felszabadította“ Manipurt azért, hogy most már a maga igájába döntse. Ettől az Időtől az angol kormány Indiának ebben a részében is jól értett ahhoz, hogyan használja ki a végsőkig a helyzet előnyeit. 1891-ben került sor az első összetűzésre a bennszülöttek és Anglia között, amikor az ott tartózkodó Quinton angol kormányzót és az összes angol tiszteket a bennszülöttek lemészárolták. A felkelést Anglia vérbe- fojtotta és a kiskorú Kúra Kamira Sing herceget ültette Manipur kormányzói székébe, akinek a „Sire“ címet adományozta. A kormányzói teendőket, természetesen nem a kiskorú „Sire“, hanem az angol kormány ügynöke gyakorolta. Ezen az állapoton nem változtatott a herceg nagykorúsága sem. Ma ugyancsak egy bennszülött kormányzó áll Manipur élén, de az úgynevezett „Indián Civil Service“ embere most is a kormányzó mellett tevékenykedik Anglia érdekében. Manipur függetlenségéről tehát nem lehet beszélAi. Assan tartomány és különösen Manipur a távolkeleti háború mostani szakaszában különös katonai jelentőséggel bir. Az a hatalom, amelyik ezt a természetes határvonalat áthidalja India felé, szerzi meg a további katonai lehetőségeket. Emiatt érthető, hogy az angolok minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek megal/a- dályozni a japán és indus csapatok benyomulását, Az angolok, amint a jelent ebekből kitűnik, állandó e— bár lassú — ' a'onulásban vannak, katonai szakírók véleménye szerint síz itteni angol katonai helyzet ma már Dünkirchenhez hasonlítható. Anglia minden bizonnyal, ha már nem tudja majd visszatartóztatni elszánt és harced- eett ellenfelét, a tengeren kieres majd menedéket és tengeri utón fogja elszállítani csapatait. Mindem jel arra imitál, hogy Mountbatten Lord a küzdelem első szakaszát elvesztette és a nagy katonai előkészületeit ellenére sem tudta elkerülni csapatainak hatalmas emberanyag és hadianyag veszteségét és talán már nincsen messze az az időpont, amikor Ceylon-szigetére kell erőinek zömét visszavonnia, * Az észákaroerikai Egyesült Államok egyik szenátora, a demokrata Guy Gillett. legutóbb kijelentette, hogy bizonyos aggódással figyeli 3z Egyesült Államokban elharapódzott antiszemita hullámot. Antiszemitizmusról lehet ma már nem csalt az USA-han, hanem egész Amerikában beszélni. A békevágyó amerikai nép számára „keresztényi“ feladat a zsidók Palesztinába való visszatelepítését az összes demokrata államokkal karöltve elősegíteni és támogatni, A demokrata szenátornak, aki különben Roosevelt páitjához tartozik, kijelentése több, mint meglepő. Az európai figyelő elsősorban azt állapíthatja meg ebből a kijelentésből, hogy Amerika is kénytelen ma már elismerni azt, hogy a zsidókérdésnek egyedüli megoldása a kitelepítés. Gillett szenátor, sőt az Egyesült Államok vezetői is mindnyájan jól tudják, hogy semilyen ellenintézkedés vagy propagandaeszköz nem alkalmas ma már arra, hogy az antiszemita hullámot letörje, vagy csökkentse. Az la meglepő, de fölötte jelentőségteljes, hogy Roosevelt legbelsőbb környezetéhez is tartoznak már olyan emberek, akik a zsidó veszélyt felismerték és más megoldást nem találnak a probléma elintézésére, mint a -zsidóság eltávolítását. Amerika számára a zsidókérdés kitelepítés utján való megoldása a legkönnyebb feladat lenne, hiszsn az Egyesült Államok hatalmas lakatlan és kihasználatlan területekkel rendelkezik. Meg lehetne említeni Florida tartományt, amely sokkal több lienépesitésre alkalmas területtel rendelkezik, mint egész Palesztina, arról nem is beszélve, hogy ilyen megoldás esetén nem kellene a földhöz közelálló és ahhoz ragaszkodó arabokat elűzni és hazátlanná tenni, csak azért, hogy a betelepített zsidók számára jusson hely. A palesztinai zsidó állam megteremtése olyan hatalmas elégedetlenséget hivna életre az arab világ körében, aminek hullámai még az európai szárazföldre' is érezhetők lennének. Amerika már a második világháború kezdetén azzal a propagandafogással szította a gyűlöletet a 'zsidókérdést felismerő és a zsidóveszéllyel számoló Németország ellen, hogy az drasztikus és kemény eszközöket foganatosított volna a zsidóság ellen. Közben azonban a helyzet odaát a tengerentúl is lényegesen megváltozott és most már Amerika is kénytelen elismerni azt, hogy zsidókérdés igenis létezik és annak egyedüli megoldása a kitelepítés. Hogy miért nem az amerikai lakatlan területekre • gondol Amerika, annak magyarázata az, hogy a kitelepítés esetleges bekövetkezésekor kézenfekvő elégedetlenséget fel akarja szitán! Palesztinában, a közel- keleten és az arab államokban. Ott tehát, ahol az angol befolyás ma is számottevő, Roosevelt csak nemrégiben hívta fel az úgynevezett „szabad“ népeket arra, hogy az Európából kikényszerülő zsidóknak menedékjogot biztosítsanak. Roosevelt azonban szóval sem említette azt, hogy Amerika is hajlandó Európa zsidóit befogadni. Gillett szenátor nyilatkozata nagyban hozzájárul az amerikai mentalitás megismertetéséhez: Amerika is szabadulni szeretne a zsidóktól, de a-zzai nem törődik, hogy a palesztinai bevándorlás az arab népek elégedetlenségét és esetleges fegyveres tiltakozását vonná maga után. * Köztudomású, hogy a brit hadsereg katoi *nái sokkal kevesebb zsoldot kapnak, mint az Egyesült Államok katonái- Ez a különbség sókszoi adott nézeteltérésekre is alkalmat angol és amerikai katonák között. Egy stokholmí jelentés most azt adja tudtui, hogy az angol kormány három pencevel felemelte katonáinak, zsoldját. Köztudomáe«., hogy Anglia katonái többször követették már a zsold felemelését és arra hivat keitek, hogy igazságtalan, hogy az amerikaiak nagyobb fizetést kapnak Hogy mennyiben nyerte meg az angol katonák tetszését a három pence-es zsoldemtelés, nem tudhatjuk, de kétségtelen, hogy a zsoldkülönbség az angolok és az amerikaiak között továbbra is nagy- és csak kevéssel enyhült.. . Az angolok meglepően alacsony családi pótlékokat kapnak és a családi pótlék megállapításánál úgyszólván nem is számit az, hogy. a katonának hány gyermeke van. Az amerikaiak minden atkáimat megragadtak arra, bogy ffunyoljáfc és lenézzék angol „bajiársaikal“. Az angliai saórakozóhelyeket. éjjeli mulatóikat állandóan amerikaiak rohamozzék meg. Az angoloknak nincsen pénzük es nincs a három pences asoldereeies óta sem.. kell jönnie és el fog jönni a szsbn mun- > kálkodás és nemesebb alkotás békéje. Ak- I kor majd az együtt és egymás mellett élők I jövendő jobb rendjének igazságos alapja | I mellett megvoüösul a valamennyiünk javára való közös munka legmagasabb szintézise abban a keretben, amelyet a jobb európai ujjárendezésen értünk. A kolozsvári zsidók este é érától másnap délelőtt 11 óráig nem hegyhatják el lakásaikat KOLOZSVÁR, május 2. Hollósy-Ku thy Lajos dr., Kolozsvár város rendőrfőkapitányhelyettese falragaszok utján az alábbi felhívást tette közzé: „Az A. Sz. 38. paragrafusában biztosított jogomnál fogva elrendelem, hogy az 1240/1944. M. E. sz. rendelet 1. paragrafusának (1) bekezdésében megjelent megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidó személyek 1944. éti május hó 2-ik napjától kezdó'dőeu 18 órától, este 6 órától, másnap d. e. 11 óráig lakásaikat nem hagyhatják el. Rendeletéin ellen vétőkkel szemben a rendőri büntetőbirói eljáráson kívül » közigazgatási (Internálás!) eljárást azonnal megindítom. Kolozsvár, 1944 május 1. HOLLÓSY-KITTHY LAJOS dr. s. k. rendőríőkapitányhelyettes.“
