Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-10 / 105. szám
S &■ a r d a lädd* m d, j u 8 10 Ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: X HORA 4.30, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZOKHEÎÎDIR ÉVFOLYAM 105. SZÁM K 1 A DIA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK MSSZA A honvédcsapatok a Pruthtól délre fontos terepszakaszon községet foglaltak el Nyolcvanezer csungkingi katonát kerítettek be a japán csapatok Szebasztopolnál 56 szovjet, e nyugati területek felett 113 angolszász repülőgépet semmisített meg a német légvédelem Amerika össze akarja vásárolni az egész svéd golyóscsapágy-készletet A KEDDI MAGYAR HADIJELEXTÉS szerint a legutóbbi napok harcai mind magyar, mind szovjet részről az arcvonal kiigazítását célozták. A honvédek ezeknek a küzdelmeknek eredményeképpen egy fontos terepszakaszt s ezen több községet elfoglaltak. A többi arcvonalrészeken indított bolsevista támadásokat mindenütt sikeresen visszaverték. Magyar illetékes katonai helyen hangoztatják, hogy a harcok uj sorozatában a honvédek az eddigiekhez méltóan állották meg helyüket. Különösen kiemelik most az alföldi katonák hadi teljesítményeit és névszerint is felsorolja a közvélemény azokat a hősöket, akik a hagyományos magyar vitézség ragyogó példáit szolgáltatták. * A HADIHELYZET — amint a Német Távirati Iroda katonai tudósitója jelenti — a keleti arcvonalon a szovjet előző heti támadó vállalkozásai után — amelyek, amint ismeretes, sikertelenül omlottak össze, az eUanyhulás jellemzi. A német főváros katonai köreiben úgy látják, hogy a keleti harci tevékenység Időnkénti visszaesése azokra a rendkívüli veszteségekre vezethető vissza, amelyeket a szovjet mindenütt, szenvedett, ahol összefogott erőkkel keskeny szakaszon áttörést kísérelt meg. A német sikerek — hangoztatja a berlini jelentés — ma egyúttal és éppen annyira magyar és román sikerek is. Jelentős részben a páncélosok elleni uj harcmodorra vezethetők vissza. A szovjet páncélosok szétverésében meglepően nagy részük van az e célra szolgáló különleges német fegyvereknek, különösen az újfajta csatareptilögé.pek- nek, amelyek ugyancsak ujmintáju tüzelő fegyverrel vannak felszerelve a páncélosok elleni harcra. ţ A, BERLIN ELLENI HÉTFŐI LÉGITÁMADÁS SORÁN az angolszász légihaderö újból nagyon súlyos veszteséget szenvedett. Az eddigi még nem teljes jelentések szerint 89 ellenséges gépet lőttek le, ezek között legalább 70 négymotoros bombázót. A német légvédelmi erők, bár az időjárás az elhári-' tásra kedvezőtlen volt, már a berepülés alkalmával állandóan zavarták és eredményesen támadták az ellenséges gépeket. A „Degens Nyheter“ cimü svéd lap közli a visszatért amerikai gépek legénységének benyomásait. Egyértelműen azt mondottak, hogy még soha nem tapasztalt hevességű légiharcokban volt részük. A német vadászok szorosan az amerikai vadászok mögött száguldanak keresztül-kasul az amerikai alakulatokon, tekintet nélkül a géppuskákból és ágyukból rájuk zuduló tűzre Ss Így azután rendkívül nagy kárt is okoztak az angolszász alakulatoknak. Az amerikai bombázó kötelékek ezért most már kénytelenek a zárt felhötakarő mögött oltalmat keresni, hogy igy kivágják magukat az erős német vadász- és légvédelem elöl. Az „Informatione8“ cimü madridi lap is hangsúlyozza, hogy az európai városok és helységek ellen Irányuló angolszász légitámadások egyáltalán nem jelentik a szövetségesek sikerét, valószínűleg jnégkevésbbé az oly gyakran bejelentett, de még mindig meg nana kezdett invázió igaz! bevezetését. A lap közli, hogy az angolszász légiiegy- vemem áprilisi vesztesége 11.650 repülő, 5050 repillőgépmotor és többmililő munkaóra. Az okozott károkkal, ha azokat hadi szempontból vesszük, ez a veszteség egyáltalában nincsen arányban. ROMMEL VEZÉRT ABORX AGYNAK az Atlanti-fai területén tett szemleutjá val foglalkozik egy német haditudósító. A vezertábornagy — irja — az ellenséges támadás órájáig ttündén napot h: használ az erődítések további tőkételes»- lésére. Nincsen olyan aknamező, vagy más zárómü, amelynek valamelyik helyén a harci eszközöket ne lehetne még- inkább süriteni, célszerűbben elhelyezni, vagy leplezni. Szemléje után a vezértábornagy kijelentette, hogy az Atlantitól olyan, hogy a támadók minden partraszállási kísérlete véres kalanddá válik• Utalt Rommel a német katona kivételes vitézségére, amely az anyagesa- ták rohamaiban még erősebb lett. A nemet katona a .Birodalomba vetett hittel harcol és az ellenség számára borzalmas lesz a német partierőkkel történő összecsapás. Az invázió kérdésével íogiaikozik a török sajtó. A „Tasviri Efkiar“ című lap leszögezi, hogy a kockázatos hadművelet az angolszászok számára elkerülhetetlen politikát szükségesség, talán még sokkal inkább, mint katonai szempontból. A Szovjet állandóan és a leghatározottabban követeli a második arcvonal felállítását és Sztálin május elsejei nyilatkozatában kijelentette, hogy a szovjet haderő enélkül egymagában nein képes megbirkózni a németekkel. Halifax washingtoni angol nagykövetnek az a legutóbbi kijelentése, hogy a németek nagyszerűen felkészültek az angolszász hadseregek fogadására, mutatja a londoni és washingtoni aggodalmakat. Mi — irja a török lap — már régen mondtuk, hogy a félelem akadályozza az angolszászokat a második arcvonal felállításában. Ha az invázió mindjárt kezdeténél sikertelenségeket fog felmutatni, úgy ez a szövetségesek számára miről anyagilag, mind lelkileg rendkívüli ku darcot fog jelenteni. Reggeltől estig dolgozz! A szövetségesek viszonyára jellemző m az a cikk, amelyet a „Tabiet“ cimü an gol hetilai) közöl. Kívánatos lenne, — irja, — hogy a brit és amerikai kormány nyíltan jelentse ki Sztálinnak, jó lenne, ha abbahagyná a többi szövetséges kormány ellen irányuló rádió- és sajtó- uszitást. Ez annál jogosultabb kivánság, mert Anglia szövetsége ezekkel a kormányokkal mégegyszer olyan hosszú - idejü, mint a szovjet kormánnyal való szövetsége. Sztálin és társai az ilyen hírveréssel rossz szolgálatot végeznek a szövetséges ügynek. Ebből ugyanis arra lehet következtetni, hogy a szövetsége seknek még egészen nagy vonalakban sincsenek közös terveik a háború utáni " időre és a szovjet demokratikus szóla ( mai mögött katonai uralom és az érdekelt országok számára Vanda Vaszi 4 Egy héttel ezelőtt vitéz Rátz Jenő miniszterei nökhelyettes Hódmezővásárhelyen mondott beszédében ezt hangsúlyozta: — Magyarország történelmének legsúlyosabb pillanataiban egyetlen szempont és vélemény lehet csak döntő tényező ás ez: a katona szava. A mostani súlyos, válságos időben, amikor egész Európa harcol, hogy a végső döntést meghozza, csak a katonapolitika követelményei érvényesülhetnek... Az elmúlt héten többször is történt utalás a miniszterelnökhelyettes beszédében megnevezett katonapolitikára, mint a magyarság harcának és helytállásának egyetlen alapjára. Vitéz Járass Andor belügyminiszter is a katonapolitika gondolatát fűzte tovább, amikor kimondotta, hogy keménykötésü, meggy öződéses emberekre van szükség ahhoz, hogy a magyar honvéd harcának meglegyen az eredménye: az, hogy az orosz gőshenger át ne gördüljön a Kárpátokon. Akik még ma is azt kutatják és azt elemzik, hogy ml történt, mért történt ezelőtt hat héttel, azoknak figyelmét messze hangzó szóval hívjuk fel a durva valóságra. A valóság pedig az, hogy az orosz acélhenger már elérkezett a Kárpátok hágóihoz s ha a változás meg nem történik, akkor ma talán már nem is volna módunkban annak lehetőségén töprengeni, vagy vitatkozni, hogy nd- lyen politika menti meg a magyar népet a legszörnyübb katasztrófától: a népi és nemzetim Iáitól. Ne kutassuk tehát kávéházi Kqnrádok módjára a történtek részleteit. Nem azok fontosak egyikünk számára sem, mert a lényeg mindnyájunknak csak egy marad: józanul farkasszemet nézni a veszedelemmel és megállani helyűnket, akármilyen megpróbáltatások is szakadjanak reánk. Még ma. is sokan vannak közöttünk olyanok, akik azt hiszik, hogy a Kállay-kormány távozása egyszerű kabinetváltozás, amely jó alkalom arra. hogy az eddig „mellőzött“, az eddig „meg nem értett“, az eddig „visszaszorított“ hazafiak előtt megnyíljanak a politikai és társadalmi érvényesülés szezámjai. Igen, most sem kell nagyon szétnézni a magyar közéletben s látjuk a „mellőzöttek“ e „visszautasitottak“, a ,-mcg nem értettek“ csúnya tülekedését, nyüzsgését a hatalom emberei körül. Eg a minden rezsimváltozás- kor az események hullámhegyének tarajaira felbukkanó akamok-hadsereg a ránkzudult történelmi dráma súlyos pillanataiban sem lát mást és egyebet: csak az érvényesülési lehetőséget. Ezek a szemérmetlenül törtetői;, ezek az orcátlanul tülekedők, a konciesés- nek ezek a partizánjai nem veszik észre, hogy ma azok sem nagyon futnak a hatalom. a cim, az állás lehetősége után, akiknek politikai múltja és politikai helyzete talán érthetőbbé tenné a hatalomban és a felelősségben való fokozottabb részvételt. Aki apró, jellemző tünetekből is tud következtetni egy nagy folyamat egészének mibenlétére, az ebből az egy közéleti tünetből is megítélheti: nem kabinetváltozás történt 1944 március 19-én. nem is egy párt, vagy pártrendszer bukott meg, hanem egy egész világ változott meg a magyar ég alatt. S ez a változás abban kapja meg a maga legfontosabb jellegzetességét, hogy nem az egy énért történt, a sok eddig „meg nem értett" és „mellőzött“ kültelki politikai lángelméért, hanem a nagy összességért: a népért és a nemzetért. Aki ezt nem tudja, vagy nein hajlandó megérteni, aki nem akarja lemérni a helyzet komolyságát, annak még egyszer nyomatékosan hívják fel figyelmét arra, hogy ma válóban nincs más noli ti ka a magyar életben, mint az a politika, amelyet a helyettes miniszterelnök katonapolitikának nevezett. Nincs más politikai lehetőségünk, ezt a tényt támasztják alá vitéz Jaross belügyminiszter szavai és ezt hangsúlyozzák vitéz Imrédy Béla nyilatkozatának mondatai. Mt ennek a politikának értelme és lényege? A vádasz egyszerű: ma senki sem engedheti meg magának a politizálás fényűzését. Válságban vagyunk, ebből a válságból ki kell jutnunk. Azzal senki meg nem menti bőrét, ha most is a „hagyományok“ utján próbálkozik előre s a „húsos fazék“ körül lesi a jó zsiros koncot. A magyar politikában bekövetkezett változás elsőnek épp az érdek és a könnyű boldogulás „húsos fazekát“ seperte ószerre s ha a hatalom és felelőssé*; legfelsőbb megtestesítője, a kormányzat a múltban volt és lehetett a nepotizmus és a protekció husosfazeka, hát tessék tudomásul venni, hogy ez a húsos fazék ma már egyszerű kosárka, benne a nemzet létét jelképező száraz kenyérkaréjjal. Nem a jóllakat, nem a bőség, nem a könnyű érvényesülés jeképe ez már. csak a kötelessé gteljesitésé. Nincs kivétel és nincs pardon senki számára, aki magyar ina és holnap is magyarnak akar megmaradni. Mindenkinek meg kell *lt- gedhie ezzel a sovány, száraz magyar kenyérrel, amely ma életűink, sorsunk jelképévé vált. Ez már item az a kincs, amiért tülekedni, stréberkedni illik, de még mindig az az egyetlen érték, amiért fogesikorlátossal, erőnk minden megfeszítésével, foggal és körömmel harcolnánk kell. És senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy a bajéból kivonhatja magát. Ma nem csak az harcol, akin honvéd-egyenruha, feszül, akinek fegyver van a kezében és künn a Kárpátok előterében tesz eleget a legszear tebb parancsnak. Katona, Jhouvéd óva mindenki: gyermek, nő, Óreg a Ratal harcosokkal együtt. A háború elérkezett a belső arc- vonal küszöbére. S nem csak az ellenség«« repülőerődökből ledobott bombák, aknák » robbanó játékszerek jelentik a háborot nekünk, belső arcvonal katonáinak. Jelenti elsősorban az, hogy a Kárpátokat védő honvéd helytállásáért, harcának eredményességéért ini itthon mindnyájan, egyénenként vagyunk felelősek. Akiknek a lelkiismerete ezzel az igazsággal már szembenézett « aki ennek a belátásnak minden konzekvenciáját magára nézve már le is vonta, az mijr tudja, mi a katonapolitika. Nem kevesebb és nem több: az öntudatosan, elszántan megtett kötelesség a belső arcvonaj kisebb és nagyobb fontossága minden munkahelyén. Ahogy vitéz Rátz minisztcrélnökiiclyettes mondotta a főispán ünnepélyes beiktatását; dolgozni reggeltől estig és dolgozni estétől reggelig! — ez ma a kötelesség alfája és ómegája az itthonmaradottak számára. Ez a katonapolitika: harc a magyar sorsot jelképező mindennapi szerény száraz kenyér- karajért. Ez a katonapolitika: nemcsak megelégedni ezzel a kevéssel, hanem örömöt találni abban, hogy a magyar sors még mindig a un sorsunk « abba nem szólhat bele irányitó és elhatározó tényezőként az ellenség. Ez az egyetlen politika, amelyet még vállalhatunk: a munka, az eredmény politikája, a reggeltől estig, az estétől reggelig való munka, a szakadatlan kötelességteljesi- tés politikája. Ennek a politikának nincsenek doktrínái, nincs párt helyisége, klubja, jelvénye. Ez a közkatonái; politikája, akii; megkapták és végrehajtják a parancsot. Ebben a politikában nincs már se szerepe, se jussa a szólamnak, a programnak. Nem érvényesül benne a snájdig könyök és a boka, meg » jól olajozott hátgerinc, csak a helyén lévő szív, a józan agy és a munkás kéz, a megpróbáltatások terhét vállaló és viselő váll. Ebben a politikában nincs pártvezér, pártelnök és párttitkár. Magad vagy magyar bajtársam mindene ennek a pártnak: vezére és egyszerű párt közkatonája. Minden bizonnyal erre sem volt még precedens a tudatodban. S mégis be kell látnod és vállalnod kel! ezt a politikát abban, hogy átveszed az idők' parancsát és dolgozol reggeltől estig s h# kell estétől reggelig. Ez ma az egyetlen értelmes, szükséges és lehetséges politikai maga,tartás. levszka-íéle kormányok rejtőznek, ame- I juk, hanem az, hogy alárendeljék lyeknek nem az illető nemzet java a eél- I illető országokat a Szovjetnek. as
