Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-07 / 103. szám

HrmnlRwfG 1944. MÁJUS 7, Üzleti és politikai klikkek rabszolgája az angolszász sajtó Az angolszász propaganda egyik köz­kedvelt jelszava, amelyet minden lehet­séges és tehetetlen alkalommal latba vet­nek, a demokratikus „sajtószabadság“. Fennen hangoztatják, hogy az angliai és amerikai «ajtó szabadon nyilvánítja véleményét minden időszerű kérdésről, megmondja a „magáét“ még a kor­mánynak is, stb. stb. Ezzel szemben gú­nyosan Írnak az európai „irányított saj­tóról“, amely csak egyetlen véleményt hangoztathat, az államvezetés nézetét. Ezekkel a nagyhangú állításokkal kap­csolatban jó egyszer alaposan utána­nézni, mit is jelent tulajdonképen a de­mokráciák „sajtószabadsága“. Elöljáróban is megállapíthatjuk, hogy ennek á „szabadságnak“ űrügye és jel­szava alatt az angolszász újságíró jogo­sultnak érzi magát arra, hogy mentesül­jön a népe és állama iránti kötelezett­ségek alól, sőt úgy véli, hogy munka­adói megbízásából joga van saját nem­zetének érdekei elleni állásfoglalásra is. Jó példát szolgáltatnak erre az angol kommunista újságírók, akik Anglia bol- sevizálásünak szolgálatában állanak s a jelenlegi angol kormány kénytelen el­nézni, sőt még támogatni is tevékeny­ségüket. Az angolszász ujságiró jogot érez arra is, hogy országa közvélemé­nyét megtévessze, becsapja, kalandokba sodorja a mögötte álló klikk akarata szerint. Habozás nélkül „szabad“ elad­nia magát valamelyik pénzügyi vagy politikai hatalmi csoportnak. Az. hogy ez a szabadság a nemzeti élet legna- gyobbfoku veszélyeztetettségét, a gazda­sági, politikai és társadalmi élet erköl­csi alapjainak teljes aláásásét jelenti, keveset nyom a latban egy olyan köz­szellem mellett, ahol ezek az erkölcsi eszmék csak üres jelszavak az egyetlen: az „üzleti érdek“ elleplezésére. Ezeknek a tételeknek igazolása egyál­talán nem nehéz. Bőséges lehetőséget adnak erre maguknak az angol és ame­rikai lapoknak, ujságíröszervezeteknek egymás elleni harcaik során tett lelep­lező kijelentései s a velük szemben tett állami intézkedések, amelyekből a Nem­zeti Ujságirószövetség egyik utóbbi köz­leménye hozott tanulságos sorozatot. A „Weekly Review“ cimü angol heti­lap például egy őszinte ségi rohamában így jellemzi az angliai sajtóállapotokat: „Az egész angol napisajtó üzlete a ha­zugságon alapszik. Maguk az ujságirók nem felelősek hivatásuk ilyen sajnála- j tös leromlásáért. Csak aközött választ- ® hatnak, hogy vagy éhenhalnak, vagy ki­adóik akaratát követik, azt pedig nem a tisztesség, hanem az üzleti érdekek irányítják. A hirbörze — ami -csak ud­varias kifejezés a hazugságok megjelö­lésére — nem uj találmány. Az első vi­lágháború alatt még megkísérelték a hí­rek valódiságának valamilyen ellenőrzé­sét, ma azonban az egyetlen jelszó, hogy a hir szenzációs legyen s azt cinikus él­vezettel tálalják fel a közvéleménynek.“ Az egész jellemzésben a legérdekesebb, hogy a „Weekly Review" cikkírójának sem jut eszébe az a lehetőség, hogy ilyen sajtóállapoiok mellett valakinek, aki a tollát nem akarja erkölcstelen áruba bocsátani, még nem kell éhenlml- nia, hanem utóvógre más foglalkozást is választhat. Angol felfogás szerint az ujságiró természetes velejárója a „min­den hazugságra való készség“. Az „Advertising in War-Time“ cimü, ujságirók részére 1942 márciusában ki­adott kis tanácsadó könyvecske igy el­mélkedik: ' „A sajtó a kor many ellenőrzéstől vagy s politikai pártok titkos támogatásától való felszabadulását a kereskedelmi hir L etetéseknek köszönheti. Ezek látható for- | rásokból eredő bevételeket jelentenek s ezeknek ' a forrásoknak nem. kívánsága — de nincs is hatalmuk arra. — hogy a szerkesztőségeket befolyásolják.“ Ezek a szépen hangzó mondatok csak leplezik azt a tényt, hogy a: angolszász lapok csaknem kivétel nélkül — politi­kai kötöttségeiken túl — a nagy hirdető ţ ügynökségektől függenek. Azok pedig . ismét csak egyregy gazdasági monopo- ’ lisztikus csoport, vagy pedig politikai párt érdekeit szolgálják, de Semmi eset- . re sem a nemzet egészét. Jellemző erre és egyben az angliai * zsidóság befolyására is a - következő , eset: 1943 február 6-án a „Daily Dispatch“ egyik olvasója nyílt levelét közölte. Az illető szót emelt az angol sajtóban el­burjánzott túlzott zsidóbarátság ellen. Két héttel később, a „Daily Dispatch“ s a vele egy kiadónál megjelenő „Eve­ning Chronicle“ kénytelenek voltak kö­zölni egy bizonyos Mr. Goldestone leve­lét, amit a Nortons Badio and,Electric, az egyik legnagyobb angol elektromos cég nevében intézett hozzájuk s amely­ben bejelentette, hogy a zsidósággal szemben tanúsított ellenséges magatar­tásuk következtében megvonják az em­lített lapoktól hirdetéseiket s közölték a velük kapcsolatban álló hirdetési iro­dákkal rs, hogy amennyiben a két lap­pal üzleti összeköttetésben maradnak, ne számítsanak a cég megbízásaira. A hírszolgálati irodák legmagasabb helyről való kezelése ugyancsak hasonló eszközökkel történik. A „Chicago Tri­bune“ cimü amerikai lap az elszigetelő- dési politikát szolgálja s igy Roosevelt ellenfele. Az elnök erre egy régi zsidó barátját, a dúsgazdag Marschall Field-et megbízta egy uj lap alapításával, s csakhamar megjelent a „Chicago Sun". Az Associated Press, a legrégibb és leg­tekintélyesebb amerikai hírügynökség azonban kijelentette, hogy a Chicago Sunt nem láthatja el híranyaggal, mert alapszabályai értelmében minden város­ban csak egy reggeli és egy esti lappat állhat összeköttetésben s ezt a helyet szerződés szer üleg már a „Chicago Tri­bune“ foglalja el. A közlést követő nap Roosevelt utasítására házkutatást tar­tottak as Associated Pressnét t azután nap-nap után nem szűnt meg a zakla­tás. Végül a hírügynökség megváltoz­tatta alapszabályait, de ezután sem volt hajlandó kiszolgálni a Chicago Sunt. Erre a szövetségi igazságügy-miniszté­riumot mozgatta meg Field ur s mivel á rendes bírósági eljárás tulhosszunak tűnt fel előtte, összeköttetései révén ad hoc különbiróságot szerveztetett s ezzel köteleztette az Associated Presst, hogy szamára híranyagot szolgáltasson. Külön fejezetet lehetne Írni az angol­szász ujságirószervezetek harcáról. Ezek ugyancsak egyes üzleti, politikai érdek- csoportok szolgálatában dplgoznak s a harcokban mindig az igazi közérdek a vesztes. Végeredményben megállapítható tehát, hogy az angolszász sajtószabadság nem egyéb üres jelszónál. A szertetagolódott, a nyerészkedés jelszavával és Ígéret# alatt dolgozó társadalmi berendezkedj nem ismeri az igazi nemzeti szolgálatit s az ebből fakadó igazi szabadságot, aiiti a nemzet érdekeinek alárendeli magát, de ennek a magasabb törvényszerűség­nek vezetése alatt mentes az apró egyé­ni és klikkérvényesülések ezer leigázó és bemocskoló, erkölcstelen kötelékei alól. 8' KERESZTMETSZET A legutóbbi hetekben Magyarországot ért angolszász bombatámadások folyamán olyan jelenségeknek is tanúi voltunk, ame­lyek különös és eddig előttünk ismeretlen színben tüntetik fel az angolszász légierők erkölcsi felfogását. Nem vagyunk szenti­mentálisak és nem várunk semmi jót az ellenséges oldalról. Tudjuk jól, hogy a ka­tonának — akár barát, akár ellenség — teljesítenie kell a parancsot és a köteles­ségét. Az angolszászokról alkotott fogalmaink­nak azonban a lovagiasság még akkor is szoros tartozéka maradt, amikor őket ellen­ségként kellett tekintenünk. Különösen állt ez a repülőkre, akiket a hasonló sors s a végzet kíméletlen játékai az első világhá­borúban még akkor is bizonyos bajtársias- ságra hangoltak egymás iránt, amikor el­lenségként vívták párbajáukat a felhők bi­rodalmában'. Most azonban keserűen tapasztalhattuk ennek az ellenkezőjét. Nem akarjuk meg­ismételni azokat a megrázó leírásokat, ame­lyek a napi sajtóban a munkásnegyedeket ért légitámadásokról megjelentek. Lehet, hogy erre parancsot kaptak, tehát az erköl­csi felelősség az államvezetőket terheli erte. Csupán árrá a minden bajtár siassá- got felrúgó jelenségre kívánunk rámutatni, amit nem lehet parancsszóra elkövetni, amikor a lelőtt repülőgép személyzetét még a földön is géppuskákkal szórják, amikor a romok alá temetett munkások segítségére siető munkás-bajtársakra alacsonyan szálló gépekről géppuskatüzet zúdítanak, amidőn robbanó anyaggal töltött játékbabákat do­bálnak le a lakosság között, hogy ártatlan kisgyermekek kezét, lábát szétroncsoliák vele.., Ezekre a jelenségekre nem lehet ráfogni semmiféle magasabb, hadászati célt vagy szempontot. Ez egy szomorú, erkölcstelen aktus csupán, amely az angolszász lova­giasságról alkotott fogalmainkat beszeny- nyezi és a tévedések birodalmába utasítja. Kár, hogy egy illúzióval ismét szegényeb­bek lettünk (Magyar SzárnyaK) A kőrispataki' szövetkezett egyik tagja, ak'nek nemrég elhunyt egy 18 éves leánya, gyermeke emlékére ingyen odaajándékozta a szövetkezet közelében levő üres telkét a gyümölcstartosító üzem céljaira a szövet­kezetnek. Szász Dé 'es és Szabó Juliánná az aján- dúk'zók, ak k községük anyagi jólétének fokoz; sása’ ajánlották fel a telket s így ál­lítanak méltó emléket elhunyt leányuknak. É.demes elgondolkozni a példán és beval­lón'. ő z'n'én: mennyi haszoníá'an oknél- kül költség, anyag és pocsékolás történik a ért, ho-y egy-egy kedves hálottunk em­lékét úgy ahogy megörökítsük. És minden ilyen befekte és holt tőke marad, haszon- t lan é; bizony a mai borrbazáporos világ­ban rrulanc’6 is. A közös célra való adomá­nyozás psd'g mennyire más, mennyi élet- k.dv és jö öbe vetett bizalom van abban a tényben, hogy közös tulajdonná válik a föld, hogy a falu szagényehb lakói kannak munkát a rajta létesülő üzemben s hogy az addig füveskertnek használt terület ez- ut n az egész falunak fog jövedelmet biz­tosítani! Szász Dénes és Szabó Juliánná azok kö­zül való, akikben élő valósággá vált az igazi közösségi érzés« (Szövetkezés) A keresztény emberiségnek az a legnagyobb tragédiája, hogy szüntelenül olyanok csapnak fel a bolsevikiek patrónusaivá, akiket tár­sadalmi elhelyezkedésük, hivatásuk paran- csolólag arra kényszerítenének, hogy a leg­élesebben szembeszálljanak a szovjet világ­rombolással. Míg Európa munkássága és úgynevezett proletáriátusa“ a legelszántab- ban harcol és dolgozik, fogy elkerülje azt a nyomorúságot, amit a bolsevizmus jelent, addig különféle előkelőségek, tábornagyok, miniszterelnökök és érsekek vállalkoznak arra, hogy útját egyengessék a szovjet bar­barizmusnak. Badoglio marsall legutóbb arra vállalko­zott, hogy a Szuezi-csatorna olasz kézben levő részvényeit eladta Sztalinéknak, ami­nek eredményeként a Földközi-tengerre be­nyomult a Szovjet. Ott vannak már az olasz flottából átádott szovjet hajók is és egy jelentés arról számol be, hogy Nápoly­ban már szovjet filmeket játszó mozit nyi­tottak meg. Amíg dél felől a szovjet szel­lem számára egy ilyen előkelő pionír épít­geti az utat, addig nyugatról egyenesen egy egyházi férfiú, a sokat és kínosan szerepelt canterbury érsek végzi ugyanezt az érthe­tetlen munkát. A derék egyházi férfiú pénzadományokat gyűjtött a Szovjet szá­mára és működésének eredményeként 110.000 fontos csekket 'nyújtott át Sztálin követének. Vájjon tudta-e szegény szeren­csétlen, hogy a tekintélyes összeget ama uralom fejének adja, amely könyörtelenül irtott ki több mint 40.000 papot és záratott be. annál is több keresztény templomot. Miután tökéletesen nem lehet megérteni, hogy miért épp azok támogatják a Szovje­tet, akiknek a legtöbb vesztenivalójuk van és miért épp azok szeretnék délről, nyu­gatról harapófogóba szorítani a keresztény Európát, akik ennek védelmére hivatásuk­ból, elhelyezkedésükből kifolyólag kötelez­ve volnának, nem érdemes keresni és ku­tatni az inditóokokat. Elég megállapítani annyit, hogy velük szemben — legyenek bárkik — minden öntudatos európai nép­nek harcolni és védekezni kell, mert kü­lönben ezek az áltekintélyek fogják Euró­pára rázudítani azt a szerencsétlenséget, amelyet Sztálin elvtárs sohasem tudna valóra váltani a maga erejéből. (Függetlenség) Tudjuk, hogy ebben a kérdésben Károlyi Mihályék megvetésében nincs különbség magyar ember és magyar ember között. Az őrülettel határos ezeknek a politikai gonosztevőknek az a nyilatkozata, amely- íyel érvénytelennek nyilvánították a tria­noni szerződésnek az utóbbi évek folyamán bekövetkezett revízióját. Nemcsak a baráti natalmak. hanem az egész világ közvéle­ménye tisztában volt azzal, hogy Magyar- ország nem nyugodhatott be e pé’dátlan megcsonkításába, a magyarság száz és százezreinek elcsatolásába. Nem volt olyan tisztességes párt Magyarországon, amely ezt az émbertelén igazságta'anságot ne akarta volna megváltoztatni. Maga Káro­lyi Mihály sem merte vállalni annakidején a Vix-féle jegyzékben megjelölt demarká- cionális vonalat, mert tudta, hogy a nem­zet ennek elfogadásába soha, de soha nem menet bele, mert érezte, hogy a nemzet haragja elsöpri helyéről egész őszirózsás forraoaimával és társaságával együtt. An­nál rnegdöMsentatrh, hogy most nem sze­//emüveejet Weber g>pfika-nái * 36-63. gyenli magát és képes egy ilyen nyilatko­zat kiadására. Még a külfö'di közvélemény is megdöbbenéssel állapítja meg ezt a tör­ténelemi) cn példátlan esetet, hogy magu­kat egy nemzethez tartozóknak nevező emberek már. eleve lemondjanak ugyan­annak a nemzetnek vérrel megszentelt földjéről s azt másoknak ajánlják fel a hatalmi vágy őrületében. Károlyi Mihályék magyarországi uralmuk biztosításának a kedvéért hajlandók lennének száz és száz­ezer magyart ismét idegen uralom alá haj-' tani, hajlandók lennének magyar földet, hegyeket és folyókat áldozni, hogy nya­kára ülhessenek az ország sokat szenve­dett, sok megpróbáltatást átélt népének. Ehhez az aljas mesterkedéshez azonban katolikus magyar jellegű pártot éppúgy nem fognak találni, mint ahogy tisztessé­ges magyar embert sem találhatnak, aki hajlandó lenne ehhez a becstelen hazaáru­láshoz segédkezet nyújtani. Károlyiék pusz­tuljanak ott, ahol vannak, a magyarság hallani sem akar róluk és soha nem tűmé el, hogy ez a társaság még egyszer kisa­játítsa magának Magyarországot. (Nemzeti Újság) * Minden angol-amerikai törekvés odairá­nyult: megbontani az európai termelési harmóniát. Szétrombolni azt az egységet, amely már eddig is acélosan mutatta meg erejét. A cél egy volt: lecsökkenteni az eu­rópai munka és termelés produktivitását, s az európai eredményekkel gőgösen és fenhhéjázóan szembeállították azokat a munkateljesítményeket, amelyeket az angol es amerikai gyárak, hadiüzemek és általá­ban az angolszász hadiipar ért el. Nos ezekre a törekvésekre a legmegfe­lelőbb választ a mind súlyosabbá váló sztrájkok adják meg. Egy legfrissebb Je­lentés szerint Londonban statisztikai ada­tokat közöltek arról, hogy milyen káros hatásokat váltottak ki a sztrájkok az an­gol hadigazdálkodásban. A statisztika sze­rint ez év első negyedében 2,100.000 mun­kanap ment veszendőbe a sztrájkok követ­keztében, amiből 1,604.000 munkanap a bá­nyászatra esik. A múlt év első negyedében a hasonló okok miatt elvesztett munkana­pok száma még csak 210.000 volt. Ott a propaganda győz, itt a valóság. S az európai termelésből egyetlen munkaóra és munkanáp sem esik ki, mert, itt Euró­pában a háborút nem üzletnek tekintik az Élet-halál harcot vivő nemzetek és a harcot támogató munkásság, hanem igazságos lehetőségét annak, hogy megépüljön az az uj, erős szociális életrend, amely biztosítja az európai népek és a nemzeti kereteken belül élők kiegyensúlyozottabb, emberibb, fe’eme'őbb' életviszonyait. (Magyar Sző) A német repülőgépgyártás teljesítménye Berlin, május 6. Még soha sem volt oly hatalmas a német repülőgépgyártás telje­sítménye, mint napjainkban. Ez a teljesít­mény annál figyelemreméltóbb, ha tekin­tetbe vesszük, hogy a német repülőgép- gyártás öeszállománya, amellyel Németor­szág a háborúba lépett, rövid néhány esz­tendő munkája nyomán létesült. Különleges, modem szerszámgépek létesítésével a munkatempó ezekben a gyárakban hatal­mas mértékben emelkedett. Ezek az újszerű gépek nagyban hozzájárultak a szériagyár­tás megteremtéséhez. Ha tekintetbe vesszük továbbá azt a hatalmas teljesitményt, amit a német légUiaderö, úgy a hazai városok légi védelmében, mint a fronton kifejt, úgy könnyen képet alkothatunk arról a giganti­kus munkateljesítményről, amit a német re­pülőgépgyártás kifejt. Ezt bizonyítják azok a hatalmas, eddig még nem alkalmazott repiilögéptartalékok, amelyek az európai partok védelmére és egy esetleges invázió letörésére 'szolgálnak. Az ellenségnek azon kísérleti', hogy légitámadások által e ha­talmas alkotómunkát megzavarja, eddig még kudarcba fulladt, amit az egyre fejlő­dő és uj típusokat termelő német repülő- gépgyártás élénken bizonyít. míRT HIRDESSEN A KE LE TI ÚJSÁGBAN---------­A ff 2 S v Mm est t lapot ORSZÁG EGÉSZ VEVŐKÉPES KO- ZÖNSÉGE ol

Next

/
Oldalképek
Tartalom