Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-07 / 103. szám

KmnUjsm

4

1944, MAJŢTS

lilliáiili csak két útja van: vaijf elpBsztul, vagy niiátéremlftdf k

Igv látta Balázs Ferene, § világfárö székely teoiogus már ISZS-ban az angol világbirodalom helyzetét!

A magyar ember túlságos hiszékenysége és idegen tisztelete oka talán annak, hogy e külföldet, az idegen országokat és idegen népeket mindig többreértékeljük magunknál. Mihelyt idegen területre tesszük a lábunkat, bizonyos snobizmus vesz erőt rajtunk. Csak a szépet, a jót, a rendkívülit vagyunk hajlandók észrevenni. Azonnal készek vagyunk a következtetések levonásával is: micsoda nagyszerű ország, milyen rendkívüli nép, milyen müveit, milyen hatalmas eredményeket tud felmutatni gazdasági, szociális és kulturális téren. És ugyanakkor: milyen elesettek vagyunk mi, milyen elmaradottak, kulturátlanok és szervezetlenek. Csak igen kevés, kivételes tehetséggel megáldott, tiszta, látású külföldet járó magyarnak sikerült megőriznie józanságát s észre- vennie, hogy bizony külföldön sem minden fenékig tejfel.

Különösen a nagy nyugati országokat ínegj' ~ó magyarok estek szinte kivétel nélkül az idegen imádat hóbortjába. Meséket beszéltek el ezekről a csodálatos országokról, a tévhitek és balhiedelmek egész sorát hintve el a magyarság között. Ss természetesen ugyanakkor a magunk lenézését és becsméi'lését is. Jól lehet alaposan hozzájárult ehhez az Idegen propaganda is, ami nem is mindig kivülröl, hanem elég gyakran éppen belülről eredt.

Ennek a ferde látásnak és ostoba propagandának volt következménye például, hogy amikor a háború kitört, s nagy nyugati népek szembekerültek egymással és összemérték erejüket, aszerint Ítéltük meg az esélyeket is, hogy ezek a tévhitek diktálták. Kokon- vagy ellenszenvünk is igy alakult ki. Persze a harcoló felek is igyekeztek hatást gyakoroint reánk. Pedig, hogy milyen nagy jelentősége volna annak, ha tisztán látnok a helyzetet, helyesen itélnök meg azokat az erőket, amelyek ezt a háborút elindították és folytatják, szinte nem is lehet felmérni éppen sajátos magyar szempontból. Talán sokkal inkább megértenénk mindent, igy elsősorban azt, hogy ebben a háborúban legfontosabb kötelességünk, hogy minden erőnkkel biztosítsuk a jövőt fajtánk számára.

Azok között, akik külföldet járva sem veszítették el tiszta látásukat és magyar lényegérzéküket, kétségtelenül az elsők közé tartózik a tragikus sorsú világjáró. mészköi unitárius . pap és- iró;- Balázs Ferenc. Mint fiatal papnövendék indult útnak 1923-ban, hogy tanulmányait az oxfordi egyetemen folytassa. Két évet töltött Angliában s innen evezett át, mint maga mondja „még az Atlanti-óceánon is túlra". Bejárta Észak- Amerikát, majd Japánba hajózott s ott nehány hónapot, töltött. Onnan Kínába, Indiába utazott. Felkereste a hinduk két legnagyobb emberét: Gandhvt és Kabindranatt Tagoret. Tibetben Körösi Csorna Sándor sírjánál töpreng fajtája sorsán. Aztán Arábián Egyiptomon és a Balkánon keresztül érkezik- haza 5 éves bolyongásából. Útjáról „Bejárom a kerek világot“ cimü, vaskos, rend kivül mély tartalmú és gazdag stilusu könyvében számol be.

Az alábbiakban röviden angliai tapasztalatait ismertetjük. Hihetetlenül izgalmas és érdekes, hogy miképpen látta egy fiatal székely pap a huszas évek győzelmi mámorában élő Angliát és hogy fedezte fel a di- szes álarc mögött az igazi arcot. Már akkor érezte ennek a hatalmas birodalomnak eljövendő recsegését és ropogását.

Az Angliáról szóló fejezetet, mint a többit is pár soros verssel vezeti be:

„Anglia megnyergelte Indiát.

A hátán benyargalt a dicsőségbe,

Világbirodalmat,

* kényelmes fészket épített magának.

De a világ fölneszeit.

A régi fészek, jaj, most tán fölég

S egyéb nem maradt belőle,

Mint a munkáspárt nagy főnixtojása.

“ A jóslat ma már nem is jóslatnak: valóságnak látszik. Mert, hogy kényelmes fészket épitett magának Anglia, az kétségtelen. De hogy miképpen épült meg a fészek, az sem egészen érdektelen. „Ez a kicsi ország 1— Írja Balázs Ferenc —- egyszercsak azor vette észre magát, hogy nyeregben ül. A spanyolok és portugálok napja leáldozott. A hollandusok kicsöppentek a hatalomból. Anglia megnyergelte Indiát s a hátán benyar- galt a dicsőségbe“. Mert „a nábobok, akik Indiát megjárják, nem csak a gazdagság hírét hozzák magukkal, Angliába. A kincseket is hozzák. Az évezredes mogul járorr alatt elsatnyult India odahullott az angol kalandor kereskedők zsákmányául. Azok nem Ismertek sem fáradtságot, sem emberséget. Úgy megkoppasztották a mesés Ben galt, hogy annak csak a csontja maradt meg zörögni“.

A hazahordott roppant mennyiségű kincsen épülnek fel Anglia hatalmas gyárai és ipartelepei. A tökét szolgáltatta a kirabolt India s az idők teljességében elötüne- deztek a találmányok. Lehetett kísérletezni s a kísérletek eredményét is ki lehetett várni. Jöhetett az ipari forradalom. És amikor a hirtelen fejlődő gyáripar következtében szociális és gazdasági nehézségek elé kerül Anglia, azonnal segítenek a bajon. A kultúra nevében tönkreteszik a gyarmatok, elsősorban India fejlett házlipárát s ezáltal piacot szereznek a,z angol ipari termékeknek. Az angol gyáripar fellendült s már már csak egy lépés hiányzott, hogy a mennyek országa beköszöntsön Angliába.

. „Az önhittségnek ebben a korszakában — Írja — az angol nemesek törvényt (jsi- nálnak. A törvény értelmében földreformot hajtanak végre. A világ legfurcsább földreformját. (Jól jegyezzük meg a XIX. sz.- ban vagyunk.) A falvak népe által eddig közösen birtokolt holdakat maguknak kisajátítják. Azokból az idők folyamán hol halastavak, hol vadaskertek lett»*. A néppel pedig az történt, hogy a megnyirbált területekből megélni nem tudott, tehát az ipari központok felé tódul, ahol azt Ígérik neki, hogy föld nélkül is, csupán két karja munkájával is meg tud élni. Hăt, aKi meg nem halt, az meg is élt. De olyan életet senkinek az Isten ne adjon.“

Ebben az időben Anglia szinte egyedül áll hatalmas iparával. És úgy is látszott, hogy ez már mindörökké igy lesz. Ebben a hitben szabadon szlpolyozták gyarmataikat s kalmárkodása ik révén, akit csak tudtak, igájukba kényszeiitettek. Hogy otthon a szegényebb népréteggel mi történt, az nem érdekelte a vezetőket. Fusztuuiaxnak es pusztultak is halomra, a gyárak és üzemek és grófi parkok árnyékában, mert szaporodni szaporodtak, úgy, hogy a legkisebb kenyérért is hajlandók voltak dolgozni. „Azt kellett elkapni éhes kutyaként, amit lehetett.“

De a világ fölneszeit és észrevette, hogy mi történik. Egyszer csak Anglia ráébredt, - hogy a hajók ládákat visznek, amelyekre már nem az volt Írva, hogy „Made ln England“, hanem az, hogy „Made in Germany", vagy „Made in Japan“. Megszületnek a védővámok, Anglia kezdi elveszíteni piacait. A gyáripar a csőd felé közeledik. De ekkor merész sakkhuzással rátelepszik azokra az országokra, amelyeknek vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon fejletlen a gyáripara. Igaz, hogy ezzel munkásságuk helyzetén még mindig nem segítenek, de ez ugylátszik nem is fontos, l'ö, hogy a tőkések és a lordók zsebe megteljek. Tetézte a bajt, hogy a falvak szapora népe továbbra is állandóan özönlik a városok felé, mert a gyönyörű parkok es vadaskertek nem adnak kenyeret. De már „a városok sem tudnak munkát adni, a munkanélküliség ijesztő arányokban nő. Ha valami nyomorúságos munkanéBcüü biztosítás nem volna — állapítja meg Balázs Ferenc 1928-ban — milliók pusztulnának ma éhen Angliában”.

„Mit ér e mellett az, — kérdi józan megfontolással — hogy Anglia politikai hatalma még mindig számottevő. Parancsolhat Indiának és diktálhat Kínának, Singa- pore-nál eladhatja, mint Gibraltárnál a más nemzetiségű hajók útját. Mert ennek az Angliának csak két útja van: vagy elpusztul, vagy ujjáteremtődik. Esetleg a képviselőhöz, vagy az egyház ormán fog ez az uj világot jelentő láng megjelenni. Ha nem, akkor először a képviselőházat s az egyházat fogja porráégetni."

Éles szemekkel figyeli, hogy ez a megújulás vájjon bekövetkezik-e s ha igen honnan indul. Először az egyházak felé fordul tekintete. De csakhamar belátja, hogy az angol egyháznak olyan hibái vannak, amelyek már eleve kizárják a megújulás lehetőségét. Sem az államegyház, sem pedig az úgynevezett szabad egyházak nincsenek abban a helyzetben, hogy ural lehessenek a helyzetnek.

A munkáspárt mozgalmait is megfigyeli: Itt is nagyok a bajok. A párt nem képes kivívni a munkások jogait, de nem képes egységbe sem tömöríteni őket. Egyik frakció a másik ellen dolgozik. És még sem ezek a legnagyobb bajok. Sokkal súlyosabban esik a latba a közerkölcsiség hihetetlen megromlása és felelőtlensége. Amellett jelentős az alkoholfogyasztás is (Angliában átlagosan minden esztendőben 300 millió fontot költenek alkoholra.) Egyetlen egy kivezető ut volna, állapítja meg.

„Anglia nem maradhat meg tulnyomólag Ipari államnak. Ma minden ország arra törekszik, hogy saját ipara legyen. Annak ideje, hogy valamelyik ország külföldi piacokból éljen, örökre elmúlt. Ha pedig Anglia nem lesz képes a külföldnek iparcikkeket nagyobb tételben eladni, akkor miből akar élelmet vásárolni külföldön? Az élelmet bizony saját magának kell megtermelnie. A parkjait és ligeteit föl kell szántania. a tájképet a barázdákkal egy kicsit el kell csúfítania. A városokból az embereket vissza kell telepítenie a falvakra. Szakszerű, belterjes földmivelésbe kell fognia. Akkor — ha Japán kí»-bl> művelhető földterületen, hetven millió embert el tud tartani, talán Anglia is boldogulni fog a maga negyven milliójával.“

Balázs Ferenc 1928-ban még bizott az . akkori angol ifjúságban. Hogy bizalma 'mennyire vált be, azt nem érhette meg. Mi azonban, akik ebben a szörnyű világégésben tanúi vagyunk sok mindennek, úgy látjuk, hogy a bizalom hiábavaló volt: az angol ifjúságnak nem sikerült megfordítani az idő kerekét. A jelenlegi háborúban is | ugyanaz a rendszer dolgozik és harcol, illetve harcoltat, amelyik Angliát Idáig vezette. S ha igaz Balázs Ferenc látlelete, akkor bármi is következzék, bárhogyan is dőljön el a háború sorsa: ez az Anglia elpusztul, mert visszavonhatatlanul a pusztulás útjára lépett.

Amit mi levonhatunk pedig ebből, az a történelemnek egy nagy tanítása: a történelemben csak az erős, tiszta erkölcsű és egységes népek élhetnek és maradhatnak meg büntetetlenöl.

SZÉKELY GYULA

Arcols a as idő sodrában;

ATenmn

Ä politikai kajiesolatok Japán és európai szövetséges államok között a második világháború megindulása óta rendkívül szívélyesek és barátságosak. Japán politikusok, de maga a császár is élénk f igy élemmel kisérik az európai szárazföldön lejátszódó katonai eseményeket. A japán kormányférfiak számos alkalommal kiemelték eddig is, hogy « nagy európai és a nagy ázsiai mérkőzés szerves egység, ugyanazok ellen az ellenfelek ellen kell az euráziai térség mindkét részén küzdeni. Bár az európai államokat a csendesóceáni területektől több tízezer kilométernyi távolság választja el, a katonai, politikai és diplomáciai összemüködés mégis nagy. Japán éppen olyan teljes érvényű háborút visel ma megmaradásáért, mint Németország és .szövetségesei. A szabadságért és függetlenségért folyik a nagy mérkőzés. Az Európával váló szövetség egyik legőszintébb letéteményese maga a Tenno, akinek személye nemcsak hazájában, hanem nálunk is a legmelegebb rokon- szén vnek örvend.

Néhány nappal ezelőtt, április 29-én töltötte be 43. születésnapját Hirohito japán császár, a „Tenno“, ahogy hiva- j talosan nevezik, a „Tensi“, az „Ég fia“, I ahogy a japán nép szólítja, a „Mikádó“, 1 ahogy ma csak a költeményekben hiv- I ják.

Tokió világváros közepén, amerikai I hatalmas stilusu épületek és a forgalom £

mindent betöltő zajának közepette áll a széles csatornákkal és magas falakkal körülövezett császári épület, ahol a Tenno lakik. Még ma is, csak kevesen juthattak a falak mögé, a hatalmas kapuk csak ritkán nyitnak meg látogató előtt. Még arra is vigyáztak a japánok, hogy a császári épület közelében olyan magas palotát se építsenek, amelynek emeleteiről esetleg he lehessen látni a Tenno lakosztályát körülövező falak mögé. Mert istennek jár4 tisztelet illeti meg a Tennot Japánban és nincs'olyan alattvaló, aki ha csak távolról is közelítette meg a császári palota bejáratát, mélyen ne hajoljon meg tisztelete jeléül.

Európai ember számára nehéz ebbe a gondolat- és szellemvilágba beleélnie magát. A japán nép előtt a Tenno személyének szakrális jelentősége van. Japán a legrégibb és ma már az egyedüli teokrácia, amely az emberi történet ősi idői óta egészen mostanáig fennáll. A Tenno isteni hatalommal uralkodik népe felett. A régi japán hittan dogmatikája szerint a Termo a Szél istenének és a Tengeri Hullámok istennőjének gyermeke volt. Ennek az istenpárnak gyermekei az ősidőkben az égben is és a földön is uralkodtak, de később a Ds-m- mu-Tenno, a császár már csak t> földön uralkodott és itt alapított.-, .r • a japán birodalmat. A császár megtestesítője a földi és az égi hatalomnak.

Japán a világ egyetlen országa, ahol

még sohasem történt dinasztiaváltozás. A mostani császári ház, amelyből a Tenno is származik, a Krisztus születése előtti 660. év óta kormányoz. Így tehát a japán császárnak van a legrégibb családfája a világon. Hol marad ettől a családfától az európai uralkodóházak múltja? A nép kegyelettel veszi körül az isteni eredetű Tenno személyét és megfoghatatlan tiszteletet tanúsít iránta. Japán története a Krisztus eiő„i; 660. évvel kezdődik, akkor lépett trónra a Dsimmu-Tenno, az első japán császár.

Amint tudjuk, a mai japán vezetőosztály fiai külföldi egyeteméket is látogattak, de ezek is mély hittel ápolják a Ténno isteni eredetnek hagyományát. Hirohito, a mai T “no, volt első itagja az uralkodóba znak, aki trónörökös korában elhagyhatta a japán szigetet, hogy idegen országokat látogasson meg. így Európát is beutazta. 1926-ban Tépett trónra.

A Tenno magányos életet folytat, Sze- mélyzete csak néhány emberből áll. Ha- talmas sétatér övezi a császári palotákat. A Tenno csak ritkán és akkor csak bizonyos hagyományos szertartásossággal mutatkozik népe előtt. Születésnapján minden esetben megjelenik a nagy nyilvánosság előtt. A császár születésnapja a japán nép egyik legnagyobb ünnepe. Százezrek sereglenek, ilyenkor a főváros utcáin, hogy láthassák a császárt. Amikor a Tenno kíséretének autói megjelennek és felvonulnak az. utcákon, hatalmas banzáj-kiáltás tör ki. De amikor a Termo kocsija már közelebb ér, a kiáltás megszűnik és mindenki áhitato- san a császári himnuszt énekli. A paloták ablakai ilyenkor zárva maradnak, mert illetlenség lenne magasabban álló ablakból az uralkodóra lenézni. A Tenno kilép autójából és fehér paripára ül. Tábornoki egyenruhát visel. Lova lassú leniekkel indul meg. Két testőrtiszt lovagol előtte nagyobb távolságra, Az ut két oldalán elitcsapatok sorakoznak tisztelgő állásban. Aztán megindul a csapatok felvonulása a • Tenno előtt. Hatalmas páncélos egységek a legkorszerűbb fegyverzetben vonultíak el a császár előtt. Tekintete végigsiklik csapatain. Minden felvonuló egységet érdeklődéssel figyel. A tisztek kardjukkal tisztelegnek, a Tenno mindegyiknek a tisztelgését fogadja. A zászlóvivők mélyen meghajtják a zászlókat a Tenno előtt. Az egyik lobogó fehér kelméje odaveszett a koreai és a Port Artburiiál vívott ütközetekben, egy tiszt csak az összelőtt, zászlórudal viszi.

A japán izig-vérig katonanép s 2600 éves történetében még egyetlen háborút, sem vesztett el. Militarista nép, tekintélytisztelettel és személyiségkuitusszal. A katonai világnézet az állami és népi élet minden területén hangadó. A verhetetlen japán hadsereg főparancsnoka maga a Tenno. Hadifogságba jutni a legnagyobb szégyen a, japán katona számára. A halál megdicsőülés. A halál gondolata büszkeséggel tölti el a japán katonát.

Az egyik japán haditudósító, Asihei Hino, újabban „Buza és Katona“ címmel könyvet irt a japán katonaszellemről. A munka egyik részletét tanulságosnak találjuk a Teunoról Írott cikkünk végére iktatni:

„Megismertem a halált, sok bajtársam halálát láttam. Katona vagyok. Lehet, hogy meg kell halnom nemsokára. De itt, a harctéren egy sincs közöttünk, aki félne a haláltól. A katona számára ft köznapi élet gondjai is megszűntek. A. katona a halált is legyőzi. Egy nagy gondolái felé törekszik a katona, hatalmas erőnek a szolgálatába áll és ez az erő segíti, biztatja előre. Ha eljön a nap, amikor itt, ezen a kínai földön, az ellenség tüzében beteljesedik a sorsom, halálom pillanatában szeretett Hazámra fogok gondolni és addig kiáltom, hogy „Banzáj“, hogy éljen az én drága hazám, amíg számat elönti a vér..

m. j.