Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-06 / 102. szám

trntnUjsM 4 1944.MÂJTÎS 6 Sorsok a háború viharéban... A gyűlölet hadseregének katonája, Ózonja Artisevszkaja beszél fValahol Oroszországban, május 5.) Szonjá Artisevszkaja lesütött szemmel állott a durvafaragásu. liirteleneoen épitett bar atban. A parancsnok, egy fiatal százados, hosszasan nézte az előtte álló leányt, aki a vörös hadsereg egyen­ruháját viselte. Néma csend honolt a homályos katonaszálláson. Szonja húszéves. Hogy no, azt csak akkor lehet észrevenni, amikor leveszi fejéről az acélsisakot, haja mintha va- lemivel hosszabb lenne, mint a férfiaké. Arca barátságtalan és komor. Fél, azt kérdezi, hogy mikor végezik ki, azt mondták volt nekik, hogy a nemetek minden foglyot kivégeznek. Hogy a ne­metek agyontinozzák a foglyokat. A százados hosszasan nézegeti Szonja ''Artisevszkaja papírjait és igazoló írá­sait. A 3. gyalogos hadosztály lövésze volt Szonja, a 357. számú dandár, az 1190-es ezred II. zászlóaljának katonája. Katonakönyvében Easimirenko szakasz­vezető aláírásával bizonyítja, hogy Szonja Artisevszkaja Jamistse-nél fog- ságbaesése napjáig összesen. U német katonát lőtt agyon. Sárga napféry világítja meg a szobát, ahol a kihallgatás folyik. A leány hall­gat. He haügatnak a jelenlevő német katonák is. Mikor a háború megindult, ugyan ki gondolta volna a jelenlevő férfiak közül, hogy még nők ellen is kell majd harcolniok? És most itt állt előttük egy leány, akinek papírjaiból megállapítható, hogy 14 német katonát lőtt le. A százados várt. EGY LEÁNY HTJA Kérdések hangzanak el. Szonja beszél­ni kezd. A szüleit nem ismerte. 1925-ben született, alig néhány hónapos lehetett, amikor szüleit száműzték és ismeretlen helyre vitték. Hogy miért, nem tudta meg sohasem. Moszkvában rokonok és szomszédok nevelték fel, tizenötéves ko­rában a 17. számú moszkvai üzembe ke rült. Motorokat gyártottak ott. Szonja a futószalagnál dolgozott, később a raj­zoló mellé oszlottak be. A háború-meg­indulása után a gyárat leszerelték és kiürítették. Omszkba került ortnan 1943- ban jöhetett vissza. Tizenkilencéyes ko­rában ment férjhez, egy hadnagyhoz, de az a jelniai harcokban elesett. Nem kapott állást. Augusztusban töb- bedmagával jelentkezett a sorozóbizott­ság előtt. Lányok és asszonyok is voltak közöttük. Akik nem dolgoztak hadiüze­mekben, azokat mind besorozták. Csak ha gyerekük volt, akkor hagyták szaba­don. Sokan a besorozottak közül min­denáron gyerekhez akartak; jutni, hogy vaiamikép megmeneküljenek. Megkez­dődött a kiképzés. Szonja Szmolenszkbe került a századával. Krasni Bor mellett folytatták kiképzésüket. Nehéz gyakor­latokon kellett résztvenni, amelyek még a férfiakat is megviselték, a lányok kö­zül sokan kapcsolatokat kerestek a tisz­tekkel, hogy könnyítsenek helyzetükön. Az étkezés kevés volt. A kiképzési női tisztek vették át, olyanok, akik már resztvettek ütközetekben is. Januárban vonatra tették őket. majd gyalog folytatták útjukat az első vona­lak felé. Gorodokra érkeztek. Barakok- ban kaptak szállást, 28—-30-an kerülték egy fedél alá. Éjszakánként sokszor ittas tisztek verték be a női barakok ab­lakait és megtámadták őket. Védekez­tek, amig lehetett. Az egyik leány-kato­na pisztolyával lőtté le az őt megtáma­dó tisztet. Ezek az esetek napirenden voltak. Más alkalommal, amikor ismét rájuk támad ak részen szovjet tisztek, egy tábornok is volt közöttük, aki ké­sőbb azért büntette meg őket. amiért védekeztek és hangosan segítségért kiál­tottak. Szonja Artisevszkaja ezeket mondotta jegyzőkönyvbe. A kihallgatást vezető százados cigarettával kínálta- A leány­katona mohón csillapította le az esemé­nyek hatásai alatt feldúlt lelkiállapotát. — Az égjük lány —- folytatta vallo­mását — másnap kihallgatáson jelent­kezett és azt adta elő, hogy harcolni akar, nem pedig ittas tisztek zaklatását elszenvedniv Azt mondták neki, hog\ ne legyen olyan erkölcsös ... Néhány nap múlva ismét menetelni kezdtünk. Kiosz­tották a sisakokat, meleg holmit azon­ban nem kaptunk. Annuska Aksimova volt a szakaszvezetőnk. Január 29-ón történt először, hogy menetelő szaka- szónk közelébe gránát csaoott le. Egy bajtársunk meghalt. Menetelésünk köz­ben egyszercsak valahonnan géppuska- tüz zúdult ránk. Sokan haltak meg kö­zülünk, leginkább fejlövéssel. Aztán, nem is tudom, hogyan történt: fogság­ba kerültem. Most itt vagyok •.. « A fenti tudósítást Joachim Fischer dr. német haditudósító irta. Európai szemmel nehéz lemérni azt a lelkiálla­potot, amelyben Szonja Artisevszkaja volt, amikor elmondta vallomását az őt kihallgató német tisztnek. Joachim Fischer dr. haditudósító leírja azt a nagy csodálkozást is, amellyel a női fo­goly tudomásul vette, hogy nem vége­zik ki, hanem élni fog továbbra is, aminthogy soha hadifoglyot nem is végeztek ki. — Most értitek már! — mondotta a kihallgatás végeztével a százados. — Ez a bolsevizmus: az emberi gyűlölet ideo­lógiája. A bolsevizmus a gyűlöletre ne­veli az embert. A férfiből állatot, nőből vérszomjas ragadozót csinál... KERESZTMETSZET Közép-Európa és Kelet-Eurőpa népei min­denkor csak a legnagyobb bizalmatlanság­gal nézhettek a moszkvai politika felé, amikor pedig az fegyveres eiővel fenyegeti határaikat, az ezzel szemben való legtelje­sebb ellenállás nem csak természetes köte­lességük, hanoin vitathatatlan joguk is. Az Európa ezen a részén élő nemzeteknek meg­van a maguk történelmi hivatása, ősi élet­formája, kla'akult kulturális, gazdasági és politikai hagyományaik és szükségleteik teljes életerővel, elpusztitbatatlanul élnek bennük s ezeket mindenkor meg fogják vé­delmezni és fenn akarják tartani! A mai pánszláv imperializmus azonban annyival veszélyesebb minden múltbélinél, hogy ahová hódításra a lábát beteszi, nem csak az állami íöhataimat ragadja kézbe, nem csak politikai jogaitól fosztja meg a megszállt országot és nemzetet, hanem rá­erőszakolja a maga bolsevista forradalmát, szovjet-rendszerét és ezt mindenkor olyan erőszakos és véres eszközökkel hajtja végre, al)pgy annak idején önmagában keresztül­vitte. Teliát a társadalom egy részének a szó szoros értelmében való elpusztításává’, az egész szellemi és gazdasági rendszer fel- forgatásával és a keresztény és nemzeti lélek természetes jogainak kíméletlen el­pusztításával! Amikor tehát május elsején Moszkva ujrá kinyilvánította a maga lep­lezetlen szándékát, maga liivta ki az euró­pai. de különösen a közép- és keleteuró­pai nemzetek elhatározását, hogy a szov­jettel s annak kettős hódítási célú erőszakos fellépésével szemben a legvégsőkig ellenáll­janak s mindent megtegyenek arra, hogy á bolsevista lémet határaiktól távol tartsák. (Nemzeti TTjság) A. külföldre szökött lengyel kormány most ünnepelte a lengyel függetlenség évforduló­ját. Mindenki akkor és úgy ünnepel, aho­gyan akar. Ha a lengyel emigráns kormány úgy látja, hogy pont ez az idő alkalmas a lengyel függetlenség ünneplésére: az ö Ízlé­se. Különös csak az, hogy ebben az ünnep­ségben résztvett Amerika és Anglia is. Nyi­latkozott Roosevelt elnök. Bevin miniszter is kioktatta az emigráns lengyeleket, milyen roppant szerencse számukra, hogy a szövet­ségesek táborában lehetnek és a béketár­gyalásokon majd meghallgatják őket is. Az angolázászoknak ez a részvétele a len­gyel függetlenségi ünneplésben enyhén szól­va: időszerűtlen és tolakodó. Akármennyire eladja is á lengyel kormány országa függetlenségét és elárulja valódi ér­dekeit, nem tudja letagadni és meg nem történtté tenni, hogy Amerika és Anglia egyetlen csöndes szót sem ejtett a lengyel függetlenség* és Lengyelország területének megvédése érdekében a szovjettel szemben. Kínosabb és visszataszitóbb politikai játék alig volt tán a viíágpolitkában, mint az a szerép, amelyre az angolszász hatalmak vállalkoztak. Lengelország jó volt ürügyül -arra, hogy făngbaboritşăk a világot, de lá­zadó, békétlen és ostoba, ha nem hajlandó odadobni teljes függetlenségét és országa felét a szovjet mohó terjeszkedésének. Az angol és amerikai hivatalos politika szónél- kül nyelte le ezt a szovjet teniszlabdát, gyönge és hitvány volt ahhoz, hogy szót emeljen az általa védelmezett lengyelek ér­dekében. Nem tudjuk, hogyan intézte el ezt az árulást a saját közvéleménye előtt, de élénken el tudjuk képzelni, mit gondolnak a lengyelek. Kapnak , megint üres és ostoba szavakat, csak szavakat és semmi mást. Az angolszászok szavaival szemben pedig ott állanak a tényék: a Curson-vonal, a száz­ezerszámra elhurcolt lengye! családok* a katyni és más tömegsírok s a szovjetnek as a nyíltan hirdetett követelése, hogy nem tűr más. kormányt a maradék Lengyelországban, csak am t ő Aliit össze. Ilyenformán igazán nincs okuk a .lengyeleknek arra, hogy füg­getlenségüket ünnepeljék, de nagyon nagy erkölcsi gé tiásta' % kel' az angolszászok ’ észéről ahhoz is, hogy ebből az ünnpeből részt kérjenek. I-ia pedig segítség helyett csak szimpátiát akarnak adni az emigráns lengyeleknek, akkor Kossuth Lajossal kell szólnunk: a szimpátia megvolt és Lengyel- ország nincs többé. (Függetacméd Egységre van szüksége az országnak a po’itikai életben is, éppen úgy, mint a munka arcvonalán, s ezt az egységet a leg­nagyobb mértékben zavarná, ha a kormány mögött álló politikai erők tehertételként magukra vennék a közelmúlt szeréhcsejáté- kosait. Túlságosan élénken él még a nem­zet emlékezetében az idő, amikor a külön­böző árnya'átokkal, csoportocskákkal igye­keztek minden oldal felé nyitott ajtókat hagyni á tegnapi klikk vezérei, s igen fur­csa lenne, hogy e mesterkedés készséges eszközei továbbra is szerepet játszanak a magyar sors irányításában, A becsületes jobboldal kész az összefogásra, az együtt­működésre, attól a felismeréstől vezérelve, hogy a haza sorsán ta'án századokra el­döntő harc kemény napjai a'att nem en­gedhetjük még magunknak a külön mene­telés fényűzését. Annak, aki tisztán látja a mai magyar kötelességeket, áldozatokat, nem lehet más kívánsága, mint hogy a leg­szorosabb és legkeményebb egységbe ková- csolódjék minden épitő tényezője po’iti- kánknak és közé'etünknek. De senki se, kí­vánhatja, hogy ezek a mindig következe­tes magyarok kénytelenek legyenek eltűrni a kétkülacsonok, az óvatosak, a saját jól felfogott érdekeiktől vezetettek, jelenlétét, s jelenlétükkel együtt azt a veszedelmet, hogy helyzetüket talán megint ártalmas játékra használhatnák fel, » mint ahogy egyszer már megtették, — ismét a ma­gyarság érdekei ellen fondorkodjanak. Bi­zonyosra vesszük, Kogy azok a tárgyalások, amelyek az egység összes feltételeit meg­teremtik, a legrövidebb időn belül ered­ménnyel végződnek, s a háromtagú bizott­ság, meg a melléjük rendelt hat képviselő­ből álló komité tisztázni fogja: kik azok, akik a közéleti tisztesség és tisztaság mércéje alatt megállhatnak. (Uj Magyarság) Senki sem élhet — politikai becsülettel — abból az elsuttogott állításból, hogy a kormány nem óhajtja „radikálisan“ meg­oldani a zsidókérdést, mert a napnál vilá­gosabb tény az, hogy évtizedek elrontott, hamis és kétkulaesos intézkedéseit szá­molta fel az uj kormányzat olyan gyors mimikával, amilyenről néhány hónappal ez­előtt a tulhangosak álmodni sem merészel­tek . .. Természetes dolog, hogy a magyar jövendő kialakításának nagy kérdéseiben sok nézeteltérés vetődhetik a viták felszí­nére és sok véleménykülönbség vár tisztá­zásra. De letagadhatatlan Igazság az is, hogy a célok egyeztetésére és az erösütemü haladná biztosítására ma már szilárd ala™ pót teremtett az uj helyzet és az egyedül lehetséges irányban megindított munka. Nem lehet tehát újra és újra visszatérni a kezdethez a régi parlamentáris vágj' for­radalmi je'szavakkal, hanem tovább kell menetelni, a megkezdett utón, hogy az el­ért eredményeket tökéletesíthessük és az uj magyar életformát véglegesen kialakít­hassuk. .Ennek a józan alapelvnek örökös megsértése késlelteti a kibontakozást, sérti a nemzet életérdekeit s csak a reakció és a forradalom kalandorainak kedvez. Fi­gyeljük és látjuk az aknamunkát s ha nem szűnik meg, bizony nyíltan beszélünk majd róla!... (Esti Újság) Részletes tájékoztatás a riasztóügyeleti szolgálatról A honvédelmi minisztérium légoltalmi csoportfőnöksége szerda áste rádiőelöadáfe- ban válaszolt a hozzá beérkezett közérdekű kérdésekre. Ezzel kapcsolatban részletes felvilágosítást nyújtott a riasztóügyeleti szolgálatról és annak megszervezéséről. Hangsúlyozta az előadás, hogj' a honvédel­mi miniszter rendelete nem rádiótígyeleti. hanem íiasztóügyeleti szolgálatot rendelt el, ennek következtében tehát ezt ott is meg kell szervezni, ahol rádiókészülék nincsen, mert elsősorban a szirénariasztásra kell a lakókat felébreszteni. Éppen ezért helyte­len, hogy •— mint az több Ízben előfordul — a rádió mellett szolgálatot teljesitők mái- akkor felébresztették lakótársaikat, amikor valamely távoli riasztókörzetre, pl. Bácskára, vagy Pécsre rendelték él a légi­veszélyt, illetőleg a riadót. Még helytele­nebb, ha a lakókat éjszaka felébresztik a riasztókörzetbe elrendelt zavarórepülés ese­tén s igy, ha ez többször előfordult, az összes lakók ébren voltak, illetőleg azokat állandóan felzavaFták álmukból. Hol tartózkodhat az ügyeletes Rámutatott az előadás arra is, hogy a szolgálatra két, legfeljebb háromőrai felvál­tással egy-egj' személyt kell beosztani, te­hát sphasem kettőt, vagy ennél többet. Aki­nek lakásában működőképes rádiója van. az a szolgálatot ott teljesítheti. Amely házban nincsen rádió, a riasztóügyeletes olyan he­lyen köteles tartózkodni, ahonnan a távoli szirénák hangját is meghallja és ahonnan a ház, vagy házcsoport riasztóeszközét félperc alatt elérheti. Ez a hely a lakás is lehet, szép időben például .nyitott ablal^ál teljesíthet szolgá­latot az ügyeletes. Hangsúlyozta az előadás, hogy ä szirénák jelzése után még elegendő idő van a felöltözésre annál is inkább, mert az ilyenkor elhangzó egy-két lövés csupán a légvédelmi tüzért égne’: ■ szóló jelzés, az esetleg pedig észlelt repülögépbugás saját vadászgépeinktől származik. Mikor és kiket szabad felébreszteni? A riaaztóügyeletesnek tehát, ha rádióké-_ szülék mellett teljesít szolgálatot, csak ak­kor kell felkeltenie a lakókat, ha arra a riasztó körzetre rendelik el a légiveszélyt, amelynek területén a város, vagy község fékszik. így pl. Budapesten csak akkor, ha „Budapest légiveszély“-t jeleznek, de nem akkor, ha ezt például Bácskára, vágj' Pécsre rendelik el. A saját ria-sztókörzet- ben elrendelt légiveszély esetén is csak azokat szabad felébreszteni, akik ezt az őrségparancsnok utján külön kérték. A töb­bieket tilos és ezt még a parancsnok sem rendelheti el. A leghelyesebb az ébresztést hólabdarendezer saerö láncolattal megszer­vezni. Zavarórepülés esetére ugyanezek az elvek vonatkoznak, bár a virrasztásnak ilyenkor sincs értelme, mert ha szükséges, amúgy is elrendelik a légiveszélyt vagy a riadót. A zavarórepülés különben is csak a váro­sok és községek közvilágításának kikapcso­lására vonatkozik. Illetékes helyen nyoma­tékosan hangsúlyozták, hogy ezektől a rend­szabályoktól önkényesen senki nei térjen el, mert a rádióriasztás és az ügyeletes szol­gálat bevezetésének az volt a célja, hogy mindenki nyugodtan alhassorL íHa ezek a visszásságok nem szűnnek meg, kénytelenek lesznek a rádióriasztás jelenlegi rendszerét megszüntetni. Magatartás az óvóhelyen A riasztóügyeleti szolgálatot személyen­ként, nem pedig családonként és lakáson­ként kell megszervezni és csak azokat lehet beosztani, akik rendszeresen otthon alsza­nak. Az örségparancsnok, helyettese éé a házfelügyelő szintén köteles riasztó ügye­leti szolgálatot teljesítem. A riadó alatti magatartásra vonatkozó­lag felmerült kérdésekre a csoportfőnökség közölte, hogy az ablakok kinyitása nem kö­telező, de ajánlatos és azt nem kell kitárni, csupán egy kissé kinyitni. As esslingeni fa­redőnyt úgy kell leereszteni, hogy az egyes lécek között rések maradjanak. Az óvó­helyre bőröndöt, gyermekkocsit levinni sza­bad, beszélgetni, társasjátékot szintén, csu­pán a felesleges mozgást kell kerülni. Olyan karosszéket, amely nem akadályozza a járást, szintén lehet az óvóhelyre vinni, mert az sincá előírva, hogy csak pad lehet az óvóhely ülőalkalmatossága. (MT11 Né« télén levélírók hsába zaklatják a Jágolta ml kar óságokat f Kolozsvár, máj. S. A Légoltalmi Liga ko­lozsvári csoportja a következőket közli: „Újabban ismételten névtelen levelekkel fordulnak a Légoltalmi Ligához. A -Kolozsv ári Csoportelnökség minden alá­írás nélküli levelet elolvasás nélkül a papír­kosárba dobja, mert méltóságán alulinak tartja hitvány gyáva emberek írásával fog­lalkozni. akik csak rágalmazni tudnak, de szavukért helytállni nem mernek.“ Mert ezt 1 lapot az — m ORSZÁG EGESZ hirdessen W drrrrr m vevoképes kö­X KELETI ÚJSÁGBAN ZÖNSÉGE olvass»

Next

/
Oldalképek
Tartalom