Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-27 / 119. szám

Ára 16 miér Sseombal i TELJES 11II1 RAPlÓ-WljSOR 1944. m á i u s 27 —— ............................. i m ———————« ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 RENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA fl döntő harcokban a történésem bosszúja Anglián fog kezdődi!? — irja Göbbeis dr. a „Reich“ cikkében Száznál több angolszász páncélost pusztítottak e Velletrinél és a Liri völgyében A honvédek helyi harcokban megjavították állásaikat Lemberg térségében visszaverték a németek a szovjet öt nagy rohamát Eden is beismerte, hogy Anglia Közép-Európát kiszolgáltatta \ jövőnél« (colost és erős pallér© AZ ANGOL ALSÓHAZ KÜLPOLITIKAI VITAJA sok érdekes tényt leplezett le. Churchill megnyitó beszéde és Eden külügy­miniszternek a vitát bezáró kijelentései egy­aránt azt mutatják, hogy a brit politika a legnagyobb mértékben tétovázó, maga sem tudja, hogy szövetségesei árnyékában még egyáltalában mit tehet. A londoni kormány azonban mindenképpen szeretné fenntartani a régi világhatalmi látszatot s szeretné su­gározni azt a tekintélyt, amellyel Nagybri- tannia valaha rendelkezett a világpoliti­kában. Eden vitazáró beszédének egyik legfon­tosabb .»része az, amely Nagybritannia és a Szovjet kapcsolataival foglalkozik s ezzel összefüggésben újból bizonyságot szolgáltat arról, hogy az angol politika kiszolgáltatta Közép- és Kelet-Európát a bolsevizmusnak. Bejelentette többek között az angol külügy­miniszter, hogy Nagybritannia beszüntette érdeklődését bizonyos államok, Európa egyes részei liánt. Nyugat-Európában és a Földközi-tenger vidékén vannak azonban olyan területek, amelyek iránt nagyobb ér­deklődést tanúsít. Ez pontosan a szovjet igények elismerését jelenti kíméletes diplo­máciai nyelven. Egészen melankólikus beismerésnek lehet felfogni Edennek azt a mondatát, amely szerint „egyetlen nagyállamnak sem szabad a külpolitika felé nagyobb feladatok megol­dásával kísérletezni, mint amekkorát ereje lehetővé tesz“. Nagybritannia Ilyen irányú kísérletei valóban nem is volnának lehetsé­gesek, mert azokat az egyesült Európa aka­ratán kivül elsősorban szövetségesei igye­keznek minden pillanatban elgáncsolni. Eden azonban valószínűleg oldaivágásnak szánta ezt az általános politikai axiómát, éppen sa­ját szövetségesei: a szovjet és az Egyesült Államok felé. Közvetlenül ezután a kijelentés után egé­szen váratlan megállapításokat tett. Olya­nokat, ame'yek sem a tényleges helyzettel, sem előbbi kijelentéseivel nem voltak össz­hangban. Nem mondott sem többet, sem ke­vesebbet, mint hogy „a brit birodalom te­kintélye és befolyása a háború és diplomá­cia legutóbbi eseményei során olyan nagy lett, mint még soha a történelemben s most ld kell használni ezt a befolyást, hogy hoz­zájárulhasson Európa egységének és jólété­nek megteremtéséhez.“ Úgy látszik, Eden azt tekinti a brit hatalmi súly megnöveke­désének, hogy az angol kormány kénytelen volt lemondani hagyományos külpolitikai gondolatáról, az európai egyensúlyról, s ehe­lyett az előretörő szovjet szövetségesnek kellett — igaz, hogy csak elméletben — át­engednie Európa olyan hatalmas területei fölött a befolyást, ami a legnagyobb mérték­ben vitássá teszi, hogy a többi területek fö­lött az egyre jobban gyengülő Anglia ér- I vényesíthetne akaratát. Eden eléggé batáro- I zott formában beszélt egyes nyugateurópai országokról. így megemlítette, hogy Anglia Belgiummal, Norvégiával és Hollandiával — helyesebben azt kellett volna mondania, hogy ezeknek Londonban lévő hatalom nélküli kormányával — egyezményt irt alá, hirte- lyet azonban nem közölhet a nyilvánosság­gal, mert nenr csak politikai, hanem katonai záradékokat is tartalmaz. Egy szót sem szólt azonban Délkeleteurópáról, ami előbbi kijelentéseivel összevetve, újból bizonyítéka a Kreml akarata előtti meghajlásnak. Áradozva — bár bizonyára kevésbbé őszintén - - beszélt arról, hogy az Egyesült- Államokhoz fűződő angol kapcsolatok olyan szorosak és szívélyesek, amilyenek valaha csak voltak. A Szovjettel kapcsolatos kér­désekről érdekes dolgokat mondott. Azt hangoztatta, hogy Anglia a legteljesebb és legszorosabb együttműködésben akar ennek -a viszonynak erőteljessé tételében közre­működni, de mindkét ország érdekében e’ kell ismerni, hogy „bizonyos nehézségek mutatkoznak“. Ilyen elsősorban a bizalmat­lanság, amelyet alig lehet túlozni. Ez a bizalmatlanság már a cári Oroszország Idején meg volt. Szerepet játszott az angol­szovjet kapcsolatban és az a sajátossága, hogy magától növekszik. Gyanakvás van az oroszokban, ami viszont gyanakvást idéz elő bennünk és mielőtt igazolni tud­nánk. hogy hányadán vagyunk, a bizalmat­lanság egész hegye halmozódik fel. Ennek ellenszere az. hogy a két nép jobban is­merje meg egymást. Az angol kormány ennek érdekében kész minden lehetőt meg­tenni. Vannak azonban más nehézségek és eltérések is. így például a kormányforma, az egyes ember és a sajtó iránti magatar­tás, stb. Ezek mind meglehetősen messze­menő eltérések. Viszont tény, hogy a há­rom nagy világmegmozdulásban, még pe­dig a napoleoni, az utolsó világháborúban és a mostaniban Anglia együtt volt Orosz­országgal. A két első alkalommal nem­sokára ismét egyenetlenség támadt köz­tük. Ezúttal ezt jobban kell csinálni. — A Romániának szóló szovjet békefel­tételek közlésekor — folytatta Eden — és a szovjet kormánynak Finnországgal való tárgyalásai alkalmával kikérték az angol kormány véleményét is. Egy pilla­natra sem akarja lekicsinyelni azoknak az erőfeszítéseknek mértékét, amelyekre An­gliában és a Szovjetben szükség van, hogy a húsz éves egyezmény a két államra nézve maradandó értékű és tartós valóság legyen. A jövőre nézve azonban oly rend­kívül sok forog kockán, hogy mindkét ré­szen meg kell tenni minden erőfeszítést a siker biztosítására. Fejtegetései végén kijelentette, hogy az Egyesült-Államoknak, a Szovjetnek, a Brit Világbirodalomnak és Kínának katonai és polgári téren szorosan együtt kell működni. A „Südost Deutsche Rundschau“ pén­teki száma „A hazai németség, mint összekötő kapocs Magyarország és a Birodalom között“ címmel Sztójay Döme miniszterelnök cikkét közli. A miniszterelnök cikkében megálla­pítja, hogy a hazai németség a megpró­báltatásokkal teljes időben is érintetle­nül őrzi azokat az ereftjjeit, amelyek a múltban kiérdemelték a magyarság megbecsülését és szeretetét, amelyek őket a magyarság mellett az állam ér­tékes alkotó tényezőjévé tették. A ma­gyarság és a németség évszázados kap­csolatainak egyik legfontosabb eleme mindig a hazai németség volt- A mi németeink nem úgy jöttek, mint á há­borúban meggyengült 'magyarokat ki­zsákmányoló tömeg, hanem mint a te­lepitők hivő szavára beköltöző dolgoz­ni, építeni akaró elem. A hazai német­ség igen értékes segítőtársa a magyar államvezetés ama hagyományos törek­vésének, hogy hazánk társadalmi és 1 gazdasági szervezete a nyugati fejlő- 1 déshez igazodjék. Németségünk ezt a j hivatását teljes mértékben betöltötte % anélkül, hogy szerepét olyan előjogok | kierőszakolására használta volna fel, amelyek az ország egységét veszélyez- » tették volna, vagy vitássá tette volna ţ a magyarság vezető szerepét. Mindezt szem előtt kell tartania a I magyarságnak akkor, amikor a ma- I ■•] vtvrorszögi németség népi közösségével találkozik. A magyarság megérti, hogy német nemzetiségű polgárai a birodal­mi németség lelkűidében Itegbement nagy átalakulás hatása alá kerültek és részt kértek maguknak abban a küzde­lemben, amelyet a német nemzeti szo­cialista mozgalom u német népi meg­újulásért folytatott. A hazai németség azonban megtartja e mellett a magyarsággal való sors- közösséget, a hazához való hűséget, sőt uj utakat keres a magyar állam kere­tébe való tökéletes beilleszkedéshez. A magyarországi németek szövetségi szervezete a magyar állam szerves ré­szének tekinti magát és részt kér a kö­zös célokat szolgáló épitő munkában. A hazai németség mai vezetői előtt őseik példája lebeg, amikor nehéz idő­A tervezett világszervezetet erre a négy nagyhatalomra és köréjük lehet felépíteni. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN NAGY FIGYELEMMEL KÍSÉRIK a londoni külpo­litikai vitát. Amint a „Svenska Dagbladed“ jelenti, Churchill beköszöntő beszédét bizo­nyos izgalommal fogadták. Amerikában úgy vélik, hogy Churchill egyoldalúan csak Nagybritannia álláspontját juttatta kifeje­zésre s mellőzte az amerikai szempontokat. Amerikában a politikai vita ugyanis főleg an-a irányul, hogy egy szövetséges tanácsot létesítsenek. Idáig azonban maga Sumner Welles sem tudja tisztázni, hogy miképp ál­lítsák össze ezt a tanácsot és mely kormá­nyok kapjanak jogot a tanácsban való kép­viseletre. Különösen Walter Llppman hang­súlyozza, hogy még mindig nem döntötték el, a szövetségeseknek melyik képviselőit illeti meg az a jog, hogy bizonyos nemzete­ket képviseljenek. A Churchill legutóbbi be­szédével kapcsolatban megnyilvánuló észak­amerikai visszhangot ez a bizonytalanság festi alá. Az amerikaiak nyugtalankodnak szilárd alap hiányai miatt és ezt a nyugta­lanságukat nem csökkenti az a körülmény, hogy Churchill a beszéd súlypontját a há­ború helyett Nagybritannia politikájára he­lyezte át. íme: Amerika már azért érzékenykedik, hogy az angol alsóház angol szemponto­kat akar elsősorban érvényesíteni. Igaza van, London valósággal az amerikai haderő által megszállott város, Anglia támaszpont­jainak jelentős része amerikai kézben van, vagy;. » , lesa, hogşae nagynak tsbár Len­ben a magyarság mellett részt kér és résztvesz az ország újjáépítésében. E szándékában számíthat is a magyarság méltó elismerésére. Amikor a hazai né­met nemzetiségűek a Birodalom német" jeihez fűződő kapcsolataikat ápolják, a magyar állam vezetői a magyar és né­met nép közötti sorsközösség mélyen átérzett tudatától vezetve megértik, hogy hazai németeink e mellett a ma­gyar államhoz fűződő évszázados kap­csolataikat teljes mértékben fenntart­ják. A magyarországi németségnek tisz­tában kell lennie azzal, hogy akkor, amikor kulturális tekintetben a ma­gyarság és a Német Birodalom közötti fontos összekötő kapocs szerepét tölti be, a magyarsággal szemben is súlyos felelősséget vállal, mert bizonyos mér­tékben rajtuk is múlhat, hogy a Biro­dalomban milyen kép alakul ki a ma­gyarságról, a magyar állameszméröl és a magyarság dunavölgyi hivatásáról. De a hazai németség minden tagját át kell, hogy hassa annak tudata is, hogy miként Magyarország egy erős Német Birodalom oldalán látja biztosítva # maga jövőjét, úgy a hazai németség boldogulását is csak egészséges, ki­egyensúlyozott és erős Magyarország 'biztosíthatja. Abban a tudatban, hogy a fenti szem­pontokat az ország német nemzetiségű polgárai mélyen átérzik, a magyar kor­mány megfelelő kapcsolatot tart fenne, a magyarországi németek vezetőivel, * ■már eddig is kifejezésre juttatott jogos kívánságaikat messzemenő jóindulattal fogadja és mindent elkövet, hogy a hazai németség magáénak érezze ezt az országot, amelyért őseikhez méltóan munkát és vért áldozni érdemes. A ve­zetők intenciói a magyarság és a hazai németség legszélesebb körében megér­tésre kell, hogy találjanak. Csak köl­csönös bizalom és megértés légkörében lehet összeegyeztetni az érdekeket. A haza minden magyar és német nemze* tiségü polgára átérzi, hogy mindinkább bensőségesebbé kell tenni a két nép kö­zötti kapcsolatot, amely annyi törté­nelmi próbát ki állott és amely a jövő­nek közös és erős pillére less. dönban elsősorban brit szempontokat érvé­nyesíteni ? dk A CHURCHILL-BESZÉD TÖRÖKOR­SZÁGRA VONATKOZö RÉSZEI természe­tesen élénk visszhangra találtak a török sajtóban. Törökország nem engedi, hogy bárki is megfélemlítse, irja a „Tasviri Ef- kiar“. Egyébként a szövetségesek iránti hű­ségéről bizonyságot tett akkor, amikor be­szüntette a Németországba irányuló króm- kivitelt. Törökország nem bocsátkozik vitá­ba Churchillnek azzal a kijelentésével, mely Törökországnak a békeértekezleten való részvételére vonatkozott. Az a felfogása ugyanis, hogy Törökország minden körülmé­nyek között megkapja azt a helyet, amely a tárgyaló asztalnál őt megilleti. Az „Aksam“ hasábjain Sadafc képviselő kiemeli, hogy Törökország csupán olyan se­gélynyújtásra van kötelezve, amelyet tény­leg meg tud adni. Egy barátságos országra nézve a barát iránti bizalom azt parancsol­ja, hogy ha ez a barát — mint Törökország — már sok háborús szenvedésen ment ke­resztül, akkor el kell ismerni azt a jogát,, hogy gondosan mérlegelje az esetleges há­borús veszteségeket és tartózkodó maga­tartást tanúsítson. , * ANGLIÁNAK HARCOLNIA KELL, még­pedig olyan körülmények között, amelyek kilátásai az elképzelhető legkedvezőtleneb­bek, állapítja meg Göbbeis német minisz­ter „A legsúlyosabb próbatétel« eimü, a ,gleich“ legújabb számában irt cikkében. Bárhogy csürjék-csavarják is a dolgot, Anglia mzdsnesetne ® seeatss oüstetow «K

Next

/
Oldalképek
Tartalom