Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-20 / 113. szám
Ára m tmér Sas»mb ai W4éo m d. ! ti s *0 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓKA 4.3«, NE- GYEDÉVRE 13.40, FÉL, ÉVKE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGÓ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148, RüSZONHITEDIK ÉVFOLYAM 113. SZÁM KIAQJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A honvéűcsapíok Kolomeánái lendületesen visszaverték az erős bolsevista támadást Kesselring csapatai erőteljes visszavágásra készülnek Magyarország és Románia után Finnország is visszautasitotta a szövetségesek ultimátumát A brit világbirodalom bomlását bizonyltja a domíniumok értekezletének nyilatkozata Svédország nem ad Angliának légi támaszpontokat A BötiV ÉUVEZ ÉRKAR FŐNÖKÉNEK PÉNTEKI JELENTÉSE Kolo- meától nyugatra lezajlott, a magyar csapatokra teljes eredménnyel járó súlyos harcokról számol be. Erős szovjet kötelékek napokon át rohamozták a magyar csapatok arcvonalát. A küzdelem terhe különösen a Budapest-kör- nyéki és az északerdélyi honvédcsapatokra nehezedett s azokra a német páncélgránátosokra, akik velük együtt bajtársi együttműködésben harcoltak. A csata gyújtópontjain mindenütt eredményesen avatkoztak be a német csatarepülő és zuhanóbombázó kötelékek. Az orosz támadások sehol sem érték' el céljukat. Egyes helyeken a bol* sevista túlerő helyi betöréseket eredményezett, az azonnal megindított ellentámadás azonban kiinduló állásaikba verte vissza a bolsevistákat. A többi honvédarcvonalakon felderítő és tüzérségi tevékenység volt. * MAGYARORSZÁG, VALAMINT ROMÁNIA gyors és határozott állásfoglalása után most már finn illetékes he- tyen, is nyilatkoztak a szövetségesek közös felhívását illetően. Ami ennek Finnországra vonatkozó részét illeti, megállapították, hogy Finnország részéről nem volt hiány a békére irányuló törekvésekben, de ezek nem vezettek eredményre Oroszország ismeretes alias foglalása miatt. Ugyanakkor jegyezni, — mondották továbbá finn illetékes helyen, — hogy Finnország a közös felhívás egyik aláíró hatalmának, az Egyesült Államoknak Németországgal folytatott háborújában tulajdonképen semleges. Ez fontos szempont éppen jelenleg, amikor a szövetségesek felhívták a kis nemzeteket, hogy az ő oldalukon harcoljanak Németország ellen. Finnország törekvé- 1 sei a békéről folyó tárgyalások alkat- j mával is arra irányultak, hogy az ország ne olyan helyzetbe kerüljön. amelyet röviden Badoalio-féle fordulatnak lehetne nevezni. Ami a közvetett segélynyújtás esetleg szóbajöhető vádját illeti, finn illetékes helyen nyilatkoztak egy stockholmi kommunista lapnak ar ról az állításról, hogy Finnország a Svédországtól kapott golyósesapágy- szállitrnánvnak egy részét átadta volna Németországnak. Ez az állitás elejétől végéig valótlanság — mondották ílleté- kes helyen és rámutattak csupán arra. hogy a Finnországnak eddig szállított svéd golyóscsapágyak távolról sem fedeztek az ország saját szükségletéit sem, nem is szólva arról, hogy manapság a külkereskedelem szigorú ellenőrzés alatt áll, ami teljesen lehetetlenné tesz minden hasonló külkereskedelmi tevékenységet. * AZ ANGOL BIRODALMI ÉRTEKEZLETET Churchill azért hívta össze, hogy a .világbirodalom széthúzó croit fogja össze és igyekezzen a brit birodalmat átvezetni valamiképpen a háborún. Most, amikor az értekezlet befejeződött és arról hivatalos közleményt is adtak ki megállapítható, hogy az angol miniszterelnöknek és a körülötte csoportosuló politikusoknak ezt a célt nem sikerült elérnie s a megbeszélések során nem annyira az egész birodalom egységes problémát szerepeltek, mint inkább az egyes tagállamok külön-külön kérdései. Nagy szavakat hangoztattak a vi'ag- biztonság kérdéséről, de semmi határozóit tervet nem tudtak kidolgozni erre s mindössze azt hangoztatják, hogy az ezirányu tanácskozások csak előmunkálat jellegűek ahhoz a nagy szövetséges értekezlethez, amelyet Anglia, az Egyesült-Államok és a Szovjetunió kormányai között akarnak létrehozni. Előbb azonban a domíniumok miniszterelnökeinek még újból tanácskoz- niok kell otthon kormányaikkal. Nyilvánvaló tehát, hogy olyan szempontok merültek fel, amelyek egyáltalában nem szolgálják egységesen Kanada, Délafrika. TTj- zéland és Ausztrália érdekeit. A megbeszélésekről kiadott hivatalos közlést Churchill. Mackensie King kanadai, Curtin ausztráliai, Frazer ujzélandi és Smuts délafrikai miniszter elnökök írták alá. Részt vett a megbeszéléseken Indiának a háborús kormányban helyet foglaló képviselője és Dél-Rhodézia miniszterelnöke is. Kifejezték azt a reményüket, hogy a brit birodalom már túl van a háború nehezén és hogy keserves csaták várnak a szövetséges csapatokra. Nem szűkölködtek az Egyesült-All amok és Szovjetoroszország hadi tényei iránti dicséretbem Az Egyesült- Államok „dicső“ hadi tényei aiatt természetesen az Európa elleni barbár bombázást értették-. Nagyban hangoztatták, hogy a „velünk menetelök közül egyatlen egyet sem hagyunk cserben“. Kegyetlennek és barbárnak nevezik a' német ellenséget s ezt az az Anglia meri tenni, amely Szov- jetoroszországgal áll szövetségben es amelynek helyeslésével Európa kulturkm- cseinek elpusztítása már jelentős százalékban „sikerült“. Az egység hangoztatásának nem valami szerencsés kiegészítése az a megállapítás, hogy szoros és állandó tanácskozásokra' Ax. angol világbirodalom domini limainak miniszterelnökei Londonban megtartott többnapos értekezlete véget ért. Churchill, Mackenzie King, Curtin, Frazer és Smuts urak aláírásával zárónyilatkozat rt. adtak ki a konferencia határozatairól. E zárónyilatkozat végén a fenntnevezett urak igen méltóságteljesen, igen fennkölten szögezték le, hogy „egy egységben“ gyűltek össze a „viszályoktól tépett világban“. Aki hallja ezeket a kenetes szavakat, furcsa borzongást érez a bőrén. S ez a borzongás még erősebb lesz, amikor az álszent mondat után azzal folytatják nyilatkozatukat a ^•nntnevezett igen tiszteletreméltó gentlemanek, hogy az angolszász világbirodalom „egységének ereje nem az önös érdekekben, hanem humánus cselekedetekben kell, hogy megnyilvánuljon.“ Hogy Churchill, Mackenzie, King, Curtin, Trazer és Smuts urak mit neveznek egy- . égnek, az egyelőre titok, ha ezt az egységet az angol világbirodalom szemszögéből nézzük. Hiszen valóban egységesek abban, hogy a győzelem reményét hangsúlyozták, de vájjon — Mackenzie King ismert leleplezései után •— nem lesz-e az angolszász győzelem olyan diadal, amelyből ismét a bellum omnium contia omnes tragédiája szakad az emberiségre ? Hiszen éppen Mackenzie King nyilatkozata mutatta meg az sngol világbirodalom mai helyzetének lé- r ’egét: a brit .'.ii'ieiy Jvk egy történelmi centrifugális erő hatása alatt keresik uj elhelyezkedésüket. Ez az egység a dolgok természete szerint csak egyfajta lehet: ha már ók maguk egyek abban, hogy egymásnak is ellenségei, ezt a gyenge pontjukat azzal igyekeznek leplezni, hogy mindnyájan egyek Európa és az európai kultúra megsemmisítésének akaratában. Egyek abI ban. hogy ezt a földrészt nem csak támadják, hanem elsősorban abban, hogy a törté nelem legbeestelenebb árulásából csak a ma guk borét vélik megmenteni. A londoni értekezlet igen tiszteletreméltó gentlemanjei hivatkozni merészeltek arra is, hogy a velük szövetséges népekért és államokért folytatják a baicot mindaddig, amíg szabadságukat vissza nem adják nekik“. Ar emberi jóizlést, az emberi erkölcsöt soha még nem csapták vakmerőbben arcul, mint a londoni brit ssáuhedrion farizeusai tették. Szemrebbenés és orcapirulás nélkül beszéltek azoknak szabadságáról, akiket be- ugrattak a háború malomkövei közé éa akik úgy őrlődtek fel, úgy véreztek el, hogy a megígért segítségben rútul csalódtak. Elvérzett Lengyelország, Belgium, Hollandia, Franciaország, Szerbia, ölhetett kezekkel nézték. Olaszországnak felkínálták a béke olajágát. S hogy visszafelé pergessük az események filmjét: Délolaszorszá.gban ma már .Moszkva megbízottjai oktatják ki az olasz népet a „szabadság" nj irányelveire. Lengyelországot már mindenestül a szovjet étvágyának dobták áldozatul. Caaab’anca. Washington, Kairó. Teherán és Moszltva döntései után vájjon mi maradt még meg, amit a „szabadság“ fogalma alá sorozhatnának azok a népek, amelyek hittek az angolszász garanciákban. Ha Londonban és a domíniumok fővárosaiban találtak is valamelyes uj értelmezést a „szabadság“ újabb sütetü fogalmára, egyetlen európai lélek sem hajlamos arra, hogy ezt az uj értelmet szótárába Iktassa. A szó szépen cseng, csak az alkalmazásában kap szörnyű mellékzöngét azoknak a bombáknak és légi aknáknak Robbanásában, amelyeket ugyancsak London küldözget Európába. A francia városok, & szerb, a belga, holland városok kulturkincseinek összebom* bázása a mi fogalmaink szerint semmiképpen sőfti a szabadság eszményi hiradása és Tito marsall, Benes dr. és hűséges lakája: Károlyi Mihály gém az az államférfiu-tipus, akiket fehérruhás szüzekkel és rezesbandával hajlandó fogadni az eszményeihez görcsösen ragaszkodó Európa. S ha ezeket az urakat egy öntudatos európai nemzet sem hajlandó vállalni, lehet-e csodálkozni, ha Tito, Benes és Károlyi mellett az Európának szánt „angolszász szabadság" első számú letéteményesét: Sztálin sem kell. Sem a hatalmas német Birodalom, sem egyetlen sövetségese nem kér ebből a szabadságból. Kis a londoni farizeusok humánumtól telt szive hiába dobban a volt szövetségesek felé, mert a francia, szerb, cseh. lengyel államférfiak nyilatkozatai már számtalanszor arcába vágták Churchillnek és az egész angolszász világblrodalmi pereputtyA londoni farizeusok nyilatkozata arra is utalt, hogy ..kegyetlen és barbár" ellenségük teljes letiprására minden erejüket bevetik s mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél gyorsabban véget vessenek az emberiség agóniájának.“ Már pedig az emberiség, ha emberiség i tt Európa nemzeteit értik az öt londoni zeusok, goi esősen rogaszkodnak ehhez agóniához“. Itt is csak a brit erkölcs- .üliség szemérmetlensége döbbent meg. irópa minden népe szabaf ’ Irt. függet- enségéért, népi és nemzeti i\,zményeiért, egy jobb, emberibb és szociálisabb életrend megvalósításáért harcol. Ezek azok a valóságok, amelyeknek csillagát továbbra ifi tündökölve szeretnök látni Európa egén, mert azok nélkül számukra nincs élet, nincs kenyér és nincs sem létnek, sem kenyérnek célja s értelme. London otromba rabulisztikéjával szemben csak egyet tehetünk: védekeznünk a szabadságnak és újjászületésnek angolszász receptre elkészített lehetőségei ellen. Akármilyen kenetesen és ájtatoean is fogalmazta meg mondókáját Londonban az öt igen tiszteletreméltó gentleman, Európa már ismert hűségűket, megbízhatóságukat és humánus cselekedeteiket. Különösen „humánus cselekedeteik" azok. amik mostanában igen kézzelfogható módon adtak leckét az angolszász „humanizmus" igazi mivoltáról. Törhetetienül hiszünk abban, hogy közel az óra, amelyben ezt a humanizmust az igen tisztelt gentlemanek a kamatok kamatjával kapják vissza nem csak ellenségeiktől, hanem azoktól is, akik egykor hittek és bíztak bennük. — fg — birodalom süllyedd hajó, „patkányai", a Scriiíniuihok íüáHS iák. a brit politika lege.redepdöbb és soha nem változó jellegzetességét: a perfldiát. van szükség a brit birodalom egyes tagállamai között. Ha az egység olyan nagy volna, akkor az egységes vezetésben való bizalom, a londoni központi politikára való támaszkodás nem követelné meg ennek a szempontnak kiemelését. A domíniumok hangulatát talán a legjobban Mackensie King kanadai miniszterelnök beszéde fejezte ki. Mackensie King határozottan szembeszállott Churchill ösz- szekovácsoló törekvéseivel és az egyes tagállamok szabadságát és döntéseinek erejét liangoztatta. Figyelemre méltó. hogy ugyanabban az időben, amikor Mackensie King ezt a beszédét elmondotta, a kanadai törvényhozás égjek háza megszavazta azt a törvényt, hogy a kanadai katonákat ne használják fel az ország területén kívül. Nyilvánvaló tehát, hogy a domíniumok megsokalták, hogy Anglia elsősorban az ö embereiket használja fel a harcok legve- esélyesel* fwtjaée mm Mia« moţii néjdácí Olaszországban is. Mackensie King a többi dominium véleményét Is kifejezte és ezt nem kendőzhetik el a londoni hivatalos közlée egyseget, egyetértést hangoztató mondatai. Már régen Ismert tény, hogy a brit birodalom bornladozó szerkezetéből ezek a, tagállamok másfelé kívánkoznak. Csaknem valamennyi jóformán nyíltan kifejezte azt az óhajtását, hogy inkább az Egyesült-Államokra támaszkodnának. A német birodalmi külügyminiszteri ómban az angol értekezlet befejezéséről szóló közleményt nagyon fogyatékosnak mondják. Churchill egyáltalában nem tudta őez- szefognt a széthúzó erőket. A közleménynek azzal a kijelentésével kapcsolatban, hogy az értekezlet nem foglalkozott a birodalom alkotmányos szervezetével, Berlinben rámutatnak arra, hogy Churchill kénytelen ebből a célból uj értekezletet összehívni Az „Exchange Telegraph" egyik A londoni farizeusok