Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)
1944-05-17 / 111. szám
KnmU.j$XG 4 1344. MÁJUS 17. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában Irta: Nikolajew Péter * Magyarra fordította: Gaai Olga 2 Békésen végeztük a munkánkat és elégedettek voltunk. Ki többet dolgozott, ki kevesebbet, aszerint, hogy hány éhes szájat kellett betömnie otthon. Természetes, az emberek többnyire gyengén éltek. Amikor ősszel eladták a gabonát, vagy a zsidó felvásárló elszállította a rozsot a városba, altkor került égy kis pénz a házhoz. Ilyenkor uj csizmákat vásároltak a muzsikok, asszonyaiknak pedig szép tarka fejkendöt. Kijavíttatták a mezőgazdasági szerszámokat és beszerezték ami még hiányzott. Akadtak természetesen szegény, földhözragadt emberek, akiknek vajmi kevésre telett paránvi da'fab földjükből. Kétségtelen, hogy volt nyomor is a faluban. Gyakran hallottam édesapám méltatlankodó szavait amiatt, hogy az erkölcsök megváltoztak és hogy amikor 9>rfiatal volt, nem lehetett látni ilyen pazarlást, mint amilyen ma folyik. £s mikor a hosszú téli estéken át az orsót pergette anyám a nagy asztal mellett, az örökmécsessel megvilágított ikon árnyékában, gyakran mesélt nekünk a régi időkről, amikor még a rabszolgaság divott Oroszországban. Megtudtuk, hogy az ö nagyszülei még egy gazdag földbirtokos rabszolgái voltak, akiknek sok ezer hold földje volt és minden munkát a rabszolgáknak kellett elvégezniük. Nagy nyomorban éltek a szegény emberek abban az Időben és egyetlen parasztnak sem ! volt Saját tulajdona. Mihály bátyám és* én * csodálkozó szemmel, izgalomtól égő arccal hallgattuk anyám szavait, de hiába kíséreltük meg, hogy beleéljük magunkat a régi idők szellemébe. Dédszüleink aztán Ukrajnába kerültek. Földesuruk ugyanis egy dél- ukrajnai gazdag földbirtokoshoz adta férjhez a leányát és hozományként birtokot és az ahhoz tartozó személyzetet adta leányának. A rabszolgák sohasem tudtál!, hogy kinek a kezébe kerülnek és miiven sors vár rájuk. Beletörődtek nyomorult helyzetükbe. Mit is tehetett volna egyebet a szerencsétlen paraszt, akit csak mint munkaerőt vetlek figyelembe? De az uj gazdájuk neineslelkü nagy ur volt, aki szerette embereit. Amikor a rabszolgaságot megszüntették, sokgyermekes mezőgazdasági eselédjeiifek legjobb földjéből ajándékozott egy-egy darabot. Mi, Nikolajevek, ma is azon a darab földön gazdálkodunk, amelyet annakidején déd- nagyszüíelnk kaptak. De annak ellenére, hogy a talaj jó és az időjárási viszonyok is kedvezőbbek, mint északon, mégis teljes erőfeszítéssel kellett dolgoznia családunk minden felnőtt tagjának, hogy megélhessünk és néha még Így sem futotta a szükséges dolgokra. Már hajnali négy-öt ólakor talpon voltunk és látástól vakulásig pihenés nélkül dolgoztunk. Atyám, Nikolajew Artjem, aki eredetileg kertész, négy hektár földjének egy részét szőlővel ültette be, amiből nagyobb hasznot remélt. És mégis.,, örökre emlékezetemben él egy nap abból az időből. Jóval a bolsevizmus kitörése előtt volt, úgy tiz éves lehettem akkor. Atyám olyan családi tanács-félét hivott össze. Ezen részletesen ismertette velünk jövőbeni terveit. Elhatározása mindig megmásíthatatlan volt. Miután apám a szokásoknak megfelelően meghajlott az ikon előtt és háromszor keresztet vetett, leült a szent sarokba. Ezután mi is helyet foglaltunk körülötte. — Kedves feleségem és gyermekeim, — kezdte mondanivalóját, miközben egyenként végigsimogatott bennünket tekintetével — mindig csak a ti jövőtök lebeg szemein, előtt. Hogy is éljünk, miből tartsuk fenr. magunkat? Földünkből már nem lehet többet kisajtolni. A ta'aj ugyan jó, de túl kicsi Ez nem mehet igy tovább! Halotti csendben ültünk. Tanácskérőéi szegezte ránk szemeit jó apám. De mi csak lehajtottuk fejünket és hallgattunk. — Ez nem nuket igy tovább, — ismételte. — Te Misa, — fordult legidősebb bátyám hoz — ősztől tavaszig a gyárba méssz dolgozni, nektek, Natasa és Manja szintén i városban kell állást keresnetek. Te pedig Petja, —■ fordult aztán hozzám — befejezet iskoládat és akkor e'mégy irodai kifutónak Ha ügyes leszel, még irnök is lehet végű belőled! •-* De egészen másként alakultak a dolgok Hírek keltek szárnyra és jártak faluról-fa- lura. Egyik rosszabb1 volt, mint a másik. A Kaukázusban állitó ag háború folyik a bolsevisták és a kozákok között. Allitóla; a vad hegyi népek is felkeltek, megrohanták a bolsevilciket és mind elpusztítottál őket. Egyik muzsik levelet kapott Moszkvából, amelyben. megírják, hogy nem csak a Kaukázusban, hanem Szibériában és a Krim- félszigeten is harc folyik a bolsevisták ellen. Egy másik muzsik bent járt a városban és amikor hazaérkezett, újságolta, hogy az volt az utolsó vonat, mert a vasút mától kezdve szünetel. És egyszerre csak megjelentek a bolsevisták. Azt sem ■ tudni, hogy mit akarnak és hogyan fognak kormányozni. Itt-ott néhány gazdaember verődött össze a faluban és suttogva elmondták egymásnak, ami újat hallottak. Amikor aztán Silkó, vagy Maikin feltűntek, hirte’en szétrebbentek, messze elkerülve azt a házat, amelyben a „kommunista központ“ székelt. Állandó nyugtalanság ülte meg a falu életét. Szörnyű volt ez a bizonytalan érzés, amely ház- tól-házig lopakodott. Nekem pedig újra és újra az jutott eszembe: mi lesz a Silkó által kihirdetett Bertalan-éjszakával? * Tegnap váratlanul bezárták az iskolánkat. A súlyosan sérült tanítót a mi lovainkkal szállították a városi kórházba. Sok gyermek megsiratţa, mert Mihajlovics Alex ej közkedveltségnek örvendett tanítványai körében. A dolog előzményei a következők voltak: Mibaj ovics tanitó — mint mindig — reggel nyolc ólakor ismét megjelent az iskolában. Röviddel a második óra előtt hirtelen lármás lépteket hallottunk a folyosón és nemsokára kemény tárggyal kopogtak áz ajtón. A tanító odament és kinyitotta — Majd megtanítom rá. hogy engem, mint a falu hivatalos elöljáróját tűiként kell illőképpen fogadni! — ordította Silkó, miközben revolverével hadonászott. Megijedtünk és több gyermek sírni kezdett. — Felül akarom vizsgálni az iskolai oktatást, — kiabálta tovább Silkó — mert meg akaicm tudni, hogy a kommunista elvek szerint *anifanak-e?l “ Mthajlovics Alexander nyugodtan válaszolta: ' — Nekünk mggt'an a magunk felettes iskolai hatóságunk és egyedül ennek a hatóságnak van joga munkánkat felülvizsgálni. Iskolaügyelnkbe való minden illetéktelen beavatkozást elutasítok! Silkót elöntötte a düh és tombolva ordította: A mostani kormány, amely éppen elégszer megmutatta és bebizonyította már eddig is, hogy semmi más nem érdekli, csak a nemzeti közösség ügye, amint Ja- ross Ander rimaszombati beszédéből kitűnik, a közigazgatás átalakítását is céljai közé sorolta. Amennyire nem volt meg a nemzetnek bizalma azok iránt a kijelentések iránt, amelyek' az elmúlt húsz esztendő alatt annyiszor Ígértek jobb és ma- gyarabb közigazgatást a népnek, annyira bízik Jaross Andor és rajta keresztül az egész Sztójay-kormány elhatározottságában, hogy végre-valahára megindul a folyamat, amelynek valóban az lesz az eredménye, hogy a magyar népnek, a magyar parasztnak és kisembernek nem kell félve tipegni és alázattól görnyedve zarándokolni a városi hivatalok Íróasztalai elé. (Reggeli Magyarország) * Nem csodálkozunk, hogy leventéinket most kikezdte az ellenséges propaganda, hiszen a leventeintézmény a múltban is piros posztó volt azoknak szemében, akik örök elnyomatásban akarták tartani Magyarországot. Az ellenség hírverése most azt a derűs mesét találta ki, hogy a leventetáborokban „terrorfiukat“ képeznek ki, ezek a titkc3 táborok a Bakony sűrűjében rejtőznek és a „leventepartizánok“ onnan akarnak majd hadrakelni nyilván azzal a céllal, hogy Titóékat támogassák. Mindez a képzelet ostoba szüleménye, az ellenséges propaganda dőre kitalálása, ugyanolyan ostoba rágalom, amilyennel a múltban i» rém egyszer^ illették .leventéinket A magyar leventék valóban táboroznak, de azért, hogy testben és lélekben felkészüljenek, hogy majdan jó honvédek váljanak belőlük. A terror mindenféle válfaja távol áll tőlük, lelkűket a legszebb hazafiul érzések hatják át s tudják, hogy ők ielentik a ne.,izet számára a jövőt: az ö fegyelmezettségüktől, áldozatkészségüktől, műveltségűktől, ifjúi erejüktől és odaadó 'lazafiságuktól függ, hogy milyen lesz az a Magyarország, amelyet a mai nemzedéknek az ellenséggel szemben megvédeni és megtartani sorsdöntő kötelessége. (Pest) * Az elmúlt „politikai hét“ beszédei, bármilyen alkalomból és bármilyen keretek 1— Majd megmutatom én neked, te kutya, hogy én ki vagyok! Ha nem folytatod azonnal a tanítást, lelőlek, mint egy veszett ebet. Mihajlovics tanító, anélkül, hogy egy szó ellenvetést tett volna, megkezdte a második órát, a történelem-magyarázatot. — Tehát Nagy Péter reformjairól lesz most szó, — mondotta a tanitó. — Péter egy közönséges kapitalista volt, — ordította közbe Silkó — nehogy még egy szót merj róla beszélni! Mihajlovics tanácstalanul nézett rá, majd folytatta! — Nagy Péter egyike volt a legnagyobb orosz cároknak. Zseniális államférfi... Silkó ekkor revolverével a kezében rárontott a tanítóra és úgy ordította: — Megtiltom, hogy tovább folytasd a tör- tónelem-oktatást. Először meg kell imunk a kommunista történelmet. Milyen óra következik. — Valiástan, — válaszolta Mihajlovics és elövette a hittankönyvet. Sitkénak eltorzult az arca és ökölbeszorított kézzel a szent sarokba rohant, ahol az ikon függött. Teljes erejéből rárontott az ikonra, majd hatalmas ökölcsapással szétzúzta. Az üvegszilánkok szerte szét repültek és Silkó dühtől elvakultan hittankönyveinknek akart nekiesni, amikor hirtelen kezeire pillantott. A kezéből, amely az osztály '■zent ereklyéjét szétrombolta, vastag- csikókban folyt a vér. Ezután szörnyű percek következtek. Sííkot a vér végképp felbőszítette. — Te kapitalista bérenc, ezt megemlege- íed, — lihegte eszeveszetten — és két lövést adott le Mihajlovics tanítóra. A lövedékek visszapattantak a falról. A teremben szörnyű pánik keletkezett. A gyermekek ordítozva és sírva rohantak ki a folyosóra. Mihajlovics tanító, akinek tüdejét fúrta át az egyik golyó, — eszméletlenül hevert a földön. Röviddel a történtek után a „kommunista központ* irodája előtt kifüggesztett fekete táblán kihirdették, hogy az iskolai oktatást beszüntették. Megokolásul azt hozták fel hogy az iskolában, ■— Lenin tanaival ellentétben — a nép bolonditására való vallási oktatást tovább folytatták és hogy a gyermekek előtt teljesen hamis képet festettek a cárok ól. A tanítót, aki a törvényes hatalom képviselőjével szemben kihívóan viselkedett, — felgyógyulása után bíróság elé állítják. Ezzel bezárták az Iskolánkat és csak. két évvel később jelent meg á faluban két komközött hangzottak Is .el, a nagy --agyar feladatok felsorolásánál és hangsúlyozásánál egyetértettek abban, hogy a legelső, minden r-ást megelőző feladat a megalkuvást nem türö harc hatalmas , szövetségesünk oldalán az ellenséggel. Háborúban vagyunk, a magyar történelem minden háborújánál súlyosabb, nehezebb háborúban. Mohi puszta és Mohács óta soha ilyen súlyos tét nem forgott kockán, a nemzet becsülete, a magyar nép és az egész ország puszta léte, fennmaradása van veszélyben ebben a háborúban. A kormány vezetői és ta~jai, a közvélemény irányítására felelős politikusok mind legfontosabb magyar feladatnak ismerték el a háborúban való maradéktalan részvételünket. Harcolnunk kell puszta létünkért, olyan ellenséggel, amely nem ismer méltányosságot, «mellyel nem lehet alkuba bocsátkozni. A nemzet mindéh erőforrását, polgárainak minden erejét erre a sorsdöntő harcra kell összefogni, mert csak igy re mélhetjük, hogy a Németbirodalom oldalán győzelmesen kerülünk ki az egész keresztény világrendet rombadöntéssel fenyegető veszedelemből. Vannak a magyar politikai és gazdasági életben még igen súlyos és igen sürgősen megoldandó feladatok, de á minden nemzeti erőt igénybevevő nagy küzdelem végig- harcolása szent kötelessége minden józanul gondolkodó magyar embernek. (Pesti Hirlap) * Az ultimátumozgatók figyelmébe ajánlunk egy nagyon találó német közmondást, amely úgy szól, hogy a nürnbergiek csak akkor akasztják fel a gyilkost, ha előbb megfogták. Tehát jöjjenek ök is azzal az invázióval, amelyről oly sokat Írnak, beszélnek, de amelytől úgy vacog a foguk. A felhívás olvasása után nyilvánvaló, hogy mindenki tisztában van annak valódi céljával, ami semmi más, mint röviden annyi, hogy Magyarország is kövessen el öngyilkosságot a f'-isevizmus érdekében. Ez az, amire nem hajlandó többé egyetlen magyar ember se. A magyar tömegek feltétlenül biznak elsősorban a diadalmasan harcoló honvédseregek fegyverében, de legalább ugyanilyen mértékben értékelik azt a roppant erőt, amelyet a Német Bimunista tanitó, hogy a kommunista tanterv szerint oktatásunkat megkezdje. Silkó és Maikin eltűntek a faluból, — terjedt a hir futótűzként az emberek között, A „gazdakör“ épülete előtt találkoztam barátommal Kosztjával: — Ennek a két embernek eltűnése nem jelent jót, — mondotta atyám, akij mint tudod szociáldemokrata — már megkezdte a csomagolást. Elköltözünk innen. Aztán az egyik összeverődött csoporthoz szegődtünk. Feszült figyelemmel hallgatták a most érkezett hírhozó szavalt. — Most kezdődik a büntető-expedíció, — magyarázta ijedten. A húsz kilométerre fekvő Wolja községben már házkutatásokat tartanak, sok embert letartóztattak és • közöttük húszat agyonlőttek. A muzsikok gondterhelten hallgatták. — Házról-házra járnak, — folytatta a hirhozó — és úgy szemelik ki áldozataikat. Többnyire a helybeli kommunisták sietnek segítségükre, amennyiben már jőelöre elkészített listát nyújtanak át nekik a „gyanús elemekről". — Vájjon kikre kerül legelőször sor r —* kérdezte csüggedten egyik gazda. — Biztos, hogy a kulákokra, —• mondták az emberek. — De szerintük ugyan ki nem kulák? — szólt közbe az egyik. Ha> az embernek egy tehénkéje van az istállóban, akkor már ku- láknak számit. — Mi Is az a kulák, — kérdeztem Kosztjától, aki már rég megtanulta édesatyjától az összes kommunista kifejezéseket. — Kulák ? — válaszolta, — Így hívnak a kommunisták minden nagygazdát, birtokost és nagytőkést, de most már az egyszerű földművest is közéjük sorolják, hogy megmutassák előttük ndalmukat és megfélemlítsék őket. — Apám, — kérdeztem este otthon — tulajdonképpen mi is kulákok vágyunk? Elesodálkozva nézett rám. — Honnan szeded te ezt? Elmeséltem apámnak, amit délelőtt a faluban hallottam. Anyámnak könny öntötte el a szemét. Apám sietett megvigasztalni és felém fordulva mondta: — Ugyar fiam, hogy lennénk ml kulákok! Tudod, hogy milyen küzködve élünk és bármennyit is dolgozunk, mégsem terem any- nyit kis darab földünk, hogy mindannyian megélhessünk belőle. Mélyen elgondolkoztam apám szavain. Es hátha mégis a kulákok közé számítanak bennünket a bolsevisták? — kételkedtem, töprengtem magamban... rodalom védője jelent. Ez az erő töretlen és tudjuk azt is, hogy a Führer birodalma olyan páratlan szigorúsággal, csodálatos lovagiassággal értelmezte minden időkben a szövetségi hűséget, amilyenre még alig volt példa a történelemben. Visszaemlékezünk itt von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter egy négy-öt héttel ezelőtt elhangzott nyilatkozatára, amelyben azt mondotta: „Németország nem hagyja cserben szövetségeseit és éppúgy fog érettük harcolni, mint sajátmagáért“. Az angolokról viszont tudjuk, hogy eddig minden szövetségesüket cserbenhagyták. — Mit tennének tehát azokkal, akik még hozzá nem is barátaik ? (Függetlenség)_ Árdrágítók, feketézők az uzsorabirósácf előtt Kolozsvár, március 16. Kedden délelőtt Sebsssy Gábor dr., a kolozsvári törvényszék uzsora egyesbirája a következő Ítéleteket hozta: ötvös Márton, gyerövásárhelyi cigány március 23-án hat tagú családjának kenyérjegyeire nagyobb mennyiségű kenyeret vásárolt, majd azt az autóbusz megállónál kilónként négy pengőért bocsátotta áruba. Árdrágításért 200 pengő pénzbüntetést kapott. Szilágyi János mérad gazdát a rá kirótt 1.20 métermázsa széna be nem szolgáltatása miatt 300 pengő pénzbüntetésre ítélték. Farkas György magyarderzsei lakos januárban eladott Krisán Pál kolozsvári lakosnak két és fél mázsa szénát, 1 mázsa zabot és egy mázsa tengerit. Farkas Györgyöt, mert engedély nélkül és a hatósági árnál magasabb áron adta el a fenti árukat, 600, Krisán Pált pedig engedélynélküll vásárlásért 300 pengő pénzbüntetésre Ítélték. Kovács József csizmadia egy pár bakancsot adott el Flórián Karácsonnak 250 pengőért. Kovács Józsefet árdrágításért 600, Flóriánt pedig 150 pengőre Ítélték. Kanta Mihály kolozsvári lakos, aki azelőtt a szűcs szakmában dolgozott, kikészítésre átvett 6 darab nyersbőrt. Á nyersbőrökből egyet eladott Szabó Györgyné ugyancsak kolozsvári lakosnak, 80 pengőért. Kantát 800, Szabó Györgynét 300 pengő pénzbüntetésre Ítélték. (Folytatása kivetkezik.) KERESZTMETSZET
