Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-02 / 98. szám

/ K e d Ú 17 / 1 m Ú j U 8 Ára m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK; 1 H6RA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ — POSTATAKARÉK- PÉNZTARl CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HÚSZON HETEDIK ÉVFOLYAM 98. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Köveinél és a Dnyeszter ■■wawwB^awBniiwrfir liiiitrtmw««mwwmbí mssaamtmt üMWMKWM'aBgM«»iiil mi rumul« felső folyásánál további teret nyertek a német csapatok Az áprilisi mérleg: 330,000 tonna ellenséges hajótér és 1126 angolszász repüíoerőd elpusztítása Vizsinszliy I*ö*í»?t**r hogy Bene« tieideinényiüzésére főit létre »z «i szoviet'CSeliszloválc szerződés A Wilhelmslrasse nyilatkozol! Sleiilnius londoni tárgyalásairól VIZSINSZKY HELYETTES SZOVJET Harc az uj szociális rendért Rövid bír adja tndtul, hogy Budapesten, az egyik fegyverkezési üzem munkatermé­ben gyűlt össze vasárnap a fó'városban tar­tózkodó birodalmi nénittek közössége május elsejének megünneplésére. Az ünnepségen Sztójay Döme miniszterelnök és a kormány több tagja is résztvett, de megjelentek^ ott a szövetséges és baráti országok követei, a honvédség tiszti kiküldöttei, a magyaror­szági német népi szövetség képviselői, vala­mint a német nemzeti szociálista párt ma­gyarországi kiküldöttei és a magyar köz­élet kiválóságai is. Békeévekben is fokozol, figyelmet kell tulajdonítani olyan összejövetelnek, amelyen a magyar miniszterelnök a nagy szövetsé­ges képviselőinek kíséretében jelenik meg, de az ünnepség fontossága és jelentősége most, háború idején, a magyar történet ta­lán legsúlyosabb háborúja idején, kettőzött. Május elsejét ünnepeljük és talán ez a mos­tani május, -ez az idei tavasz mindenben ff különbözők az azelőttiektől. Európa népei egy uj szocializmusért harcolnak, Magyar- ország most a magyar szoeiáHzmusért har­col. Európa az összes világrészek közül a legszegényebb, de nagy népsűrűsége miatt, elsőrendű vásárlóerőt képvisel. Nyugatról az amerikai és angol pénzvilág döngeti a nagy­tőke bilincseiből megszabadulni akaró Eu répát, le akarja igázni, az európai ipart meg akarja semmisíteni, hogy igy az angolszász nagytőke bilincseibe kerüljön. Keletről a szláv bolsevizmus irányítja gyilkos fegyve­reit örej földrészünk felé, célja a leigázás, 3 ji:-*<rov»nfioritá». a munkanélküliségbe való súly észt és, az életűivé az egyszcm szia. ír pék életszínvonalra való leszállítása, hogy aztán a leyert és szétzüllesztett Európából inunkásmliliökat szerezhessen, dolgozó és termelő tömegeket további imperialisztikiis célok érdekében. Szabadságot csak Igazi összefogás adhat. Európa egyetlen zárt földrajzi egység, a központi Németország szétporlása és porbahullása drámai módon földrészünk minden népének kontinensen kí­vüli erők érdekszférájába való esését jelen­tené. Keletenrópa népei a puszta létért, a meg­maradásért, a független államiságért, a munkáért és kenyérért küzdenek. Harcol­nak a szocializmusért. A szocializmus va­lamikor belső bomlasztást, osztályharcot je­lentett. Ma a távlatok megnövekedtek, a feladatok megsokszorozódtak. Bizonyos, hogy szükség van belső átállításra is, bizo­nyos, hogy a földkérdésnek, munkáskérdés­nek olyan sürgető feladatai vannak, ame­lyek ma már nem tűrnek semmiféle halasz­tást. Minden nap, amely úgy telik el, hogy ezekben a magyar erőkifejtést érintő kérdé­sekben még mindig nem történt semmi, csak újabb veszteséget jelent az egész nemzet­közösség számára. De a belső szocializmu­son túl szegény és kisemmizett európai ál­lamok igazi szocialista háborút folytatnalc nemzetközí viszonylatban is. Ebben a küz­delemben, ebben a háborús és fegyveres for radalomban nem szabad alulmaradnunk é; nem szabad gyengéknek bizonyulnunk. H; most, talán a legdöntőbb órákban gyengéi és erőtlenek vagyunk, hogy egyebet mos' ne említsünk, hadisarcot és jóvátételekéi kell fizetnünk azoknak a hatalmaknak amelyek sátáni mosollyal arra lesnek, mikor hullunk pénzsóvár karjaikba. Biztos, hogy voit széthúzás közöttünk, voltak nézeteltérések és a helyzet megítélé­sében helytelen elképzelések. De abban a kérdésben, hogy megmaradó sónkért vívott küzdelmünkben ma egyedül a szövetséges német haderő önfeláldozására támaszkod­hatunk, semilyen különvélemény nem le­het közöttünk. Hadiüzemeink és fegyverke­zésünket szolgáló katonai berendezéseink az ellenség kísérletei ellenére is töretlenül éjjel­nappal dolgoznak és hogy most miniszter- elnökünk éppen az egyik fegyverkezési üzemünkben ünnepelte meg május első nap­ját, jelzője annak a minden vonatkozásban lendületes és nagyméretű termelő munká­nak, amely mind mezőgazdasági üzemeink­ben, mind ipari és háborúst ontoss,.gu 11 e- meinkben egyetlen hatalmas cél érdeken :> folyik: a magyar államiság katonai vonalon való sikeres védelméért, a magyar föld sza­badságának megtartásáért, a magyar munka becsületének biztosításáért az elő lünk fel­sorakozó pokoli erők minden cselszövése ellen. Ebben a küzdelemben nem állunk egyedül s az igazság is velünk van. És velünk van a sok megpróbáltatás! látott magyar né­pünk hite és bizonyossága: csak küzdelem­mel és harccal verekedhetjük ki a függet­len, a szabad, a veszélyektől mentes uj élet feltételeit, m- j. KÜLÜGYI NÉPBIZTOS az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkoztatja a világ­sajtót — állapítja meg a Carhathopress. Emlékezetes még' az a szerep, amelyet ez a tevékeny szovjet diplomata Olaszországban „o: '.m 'hó' • IV'logUo-kormánv elisme­résére vonatkozó tárgyalásokat iuun) si Lil­ian bolsevista szövetségi hűséggel egyene­sen az angolszászok feje felett vezette és eredményesen be Is fejezte. Emlékezetest továbbá, hogy ezutáni feladataként a szov­jet kormány szócsöve volt a finn kérdésben és most alig néhány nappal ezután egy­szerre, mint cseh szakértő lépett a nyilvá­nosság elé. Az uj csehszlovák-szovjetoro3z szerző­dés. amelynek megkötését Vizsinszky az elmúlt hónap utolsó napján Moszkvában a sajtóértekezleten ismertette, már első pil­lanatra elárulja értelmi szerzőiét: Benes dr.-t. Hiszen csak ez az emigrációjában annyira tevékeny „államférfi", aki már annyi jóvátehetetlen kárt okozott Európá­nak, volt képes arra, hogy szerződést kös­sön olyan események bekövetkezésére, amely események egyelőre csak az ő fantá­ziájában léteznek. Az uj csehszlovák-szov­jet szerződés alapgondolata ugyanis az, hogy most, amikor szovjet csapatok már behatoltak a volt csehszlovák területre, az ezzel és a további felszabadítással kapcso­latos kérdések sima és súrlódásmentes el­intézése céljából a két állam között egyez­ménynek kell létrejönnie. Benes Eduard ideái, gondolatmenete fe­lett már nem csodálkozik senki, csodálatos azonban, hogy a máskülönben elég óvatos és megfelelő • reálpoütikai érzékkel bíró szovjet kormány <elül ennek a politikai üzérkedőnek és hivatalos szerződésekkel és nyilatkozatokkal olyan tényekre hivatko­zik, amelyeket azután, amint Vlzsinszny példája mutatja, a következő percekben vissza kell vonnia. A sajtóértekezleten je­lenlevő külföldi újságírók egyike ugyanis a hangzatos 9 pont udvarias meghallgatása után feltette a merész kérdést, hogy a „Casus foederis“, már mint a volt cseh­szlovák területek elérése és annak felsza­badítása tulajdonképpen bekövetkezett-e? Vizsinszky erre a meglehetősen bátor kér­désre diplomatikusan azt felelte, hogy pozitív választ nem adhat és nem lehet biztos afe'ől, hogy mi következhet be a kö­zeljövőben. Ez bizonyos. Még egy olyan „sokoldalú és jól tájékozott“ politikus, mint Vizsinszky sem rendelkezik prófétai adott­ságokkal és nem tudja, hogy mit hoz a jövő. Ennek ellenére aláírta a szovjet kormány ezt az egyezményt, csalt eppen szükséges­nek tartotta, hogy virágnyelven ismételten is éreztesse, hogy az egész a Benes kezde­ményezésére jött létre. Mi. magyarok, bár a szerződés a szó szo­ros értelmében rólunk nem beszél, mégis bizonyos értelemben érdekeltek vagyunk. Hiszen elvégre ezeréves magyar földről í van szó, amelynek tulajdonjogát, közigaz- j gatását és „felszabadítását“ a szovjet kor- : mány egymás közt most felosztja. Ml sem látunk a jövőbe, nem is állítjuk ezt soha, de annyit azért tudunk, hogy a szovjet had­sereg még nagyon is messze van attól, hogy felszabadítsa a csehszlovák területet. A német és a magyar katonák elszánt harci szelleme párosulva a természet adta lenetöségeKKel. meggyőződésünk szerint továbbra is elég erős lesz ahhoz, hogy meg­akadályozza a szovjet hadsereg beszivár­gását a magyar földre, ahogy a közelmúlt­ban is elég erős volt ahhoz, hogy még a Kárpátok előterében is nemcsak feltartóz- ' ;ssa és megállítsa a szovjet támadókat, l.anem, hogy sok helyén ţt*satâ5ajuMU!9,'a menjen át, ahol egyenlő feltételek mellett került sor a harcra, megmutassa abszolút fölényét a szovjet katonasággal szemben. Ilyen körülmények között a cseh-szlovák szerződés megkötését, amelynek lényege egyébként abban az egy mondatban foglal­ható össze, hogy a Szovjet az ur és a csehszlovák kormány az ő hti vazallusa, alapjában véve éppen olyan jelentéktelen eseménynek tekintjük, mint Benes összes más hasonló szerződéseit a szabad Európa ellen. * 2300 BOMBÁZÓT VESZTETTEK AZ AN­GOLSZÁSZOK európai terület fölött 1944 első negyedében és ezeknek roncsaiból 16.000 tonna könnyű fém került német kézre, — állapítja meg a Nemzetközi Sajtótudósitő. Ilyen módon az angolszászok jelentősen hoz­zájárulnak a német és szövetséges erők könnyűfém szükségletének kielégítéséhez, hiszen a zsákmányolt 16.000 tonnából 15.000 uj vadászrepülőgépet lehet előállítani. A le­zuhant bombázókat a legalaposabban fel­kutatták és maradványaikat teljes mérték­ben értékesítik. Kari Zeppelin, az „Europa­press" légügyi tudósítója állapítja meg ez­zel kapcsolatban, hogy Anglia és az Egye­sült Államok Németország golyóscsapé f-y- szállitóvá léptek elő Ilyen módon. A várható Invázió fogadásának egyik fontos német elő­készülete az, hogy az európai part mentén mindenütt gyűjtőhelyeket létesítettek a le­lövendő repülőgépek roncsai részére, mert kétségtelen, hogy az elözönlési terv megva­lósítása a légi tevékenység fokozását fogja jelenteni. A lelőtt repülőgépek roncsa ugyanis rendkívül értékes és a német tech­nika különleges átolvasztő eljárással abból a maga számára nagyon hasznos anyago­kat állít elő, nem beszélve arról, hogy je­lentékeny elektromos energiát is megtakarí­tanak Ilyen módon. Az 1944 első három hó­napjában lelőtt 2300 négymotoros bombázó anyagának feldolgozása 350 millió kilowatt­óra elektromos energia megtakarítását je­lenti. Aî invazii» megindítását egyébként újból sürgeti a szovjet. A vasárnapi bolsevista la­pok — jelenti a Német Távirati Iroda Stockho’mból — a teheráni értekezlet óta először Ismét felszólítást intéztek a nyugati hatalmakhoz, hogy ne várjanak tovább a megígért invázió megindításával. Emlékez­tetik arra Angliát és az Egyesült Államo­kat, hogy a „Szovjetunió mindig beváltotta ígéreteit." A szovjet lapok egyébként meg­lehetősen bizalmatlanok nyugati szövetsé­geseikkel szemben és azt Írják, felmerül a kérdés: vájjon azok nem akarják-e újra el­halasztani a döntő hadműveletek megindí­tását. >v STETTIN Ills, az Egyesült Államok kül­ügyi helyettes államtitkára londoni tárgya­sainak befejezése után Marokkóba utazott és itt tárgyal Harrymann amerikai nagykő- J vette! és Robert Murphyval, az Egyesült Al- f lantoknak a szövetségesek földközi-tengeri főparancsnoksága mellett működő kiküldött­jével. A kiadott amerikai hivatalos közle­mény nem emlékezik meg a megbeszélések tárgyáról a arról sem, hogy vájjon Stetti- nius találkozik-e De Gá'ulle-lal. A londoni megbeszélésekről kiadott hiva­tal,* hí./lísuény * a nőmet külügyminiszté­riumban „rendkivül szegénynek" jellemez­ték. A Wilhelmstrasse kijelentései szerint végső tényként állapítható meg az, hogy mt angolszász táborban ma még távolabb van­nak a megegyezéstől, mint valaha és hogy Stettlnius megbeszélései végeredményben teljesen eredménytelenül végződtek. Az angol—amerikai kapcsolatokra jellem­ző a következő kis esemény: Bernhard Shaw és Lady Astor látogatást tett egy Angliá­ban táborozó amerikai csapattestnéí. Az egyik tiszt megkérdezte Shaw-t: „mit gon­dol Anglia az amerikaiakról?“ — Anglia nem gondol semmit — mon­dotta Bernhard Shaw. — önt is óvnom kell attól, hogy arra számítson, hogy valaha is meg fog érteni bennünket Lady Astor fele­lete pedig ez volt: — Valahogy ezzel Is úgy van az ember, mint a rokonokkal: szeretem a rokonaimat, de kedvelni nem mindig kedvelem őket. * A BRIT BIRODALOM MINISZTEREL­NÖKEINEK ÉRTEKEZLETE . hétfőn meg­kezdődött. Az első tanácskozáson Churchill elnökölt. Az értekezlet zárt jellegű és lefo­lyásáról időnként fognak kiadni hivatalos közleményeket. A brit hírszolgálat hangsú­lyozza, rendkivül fontos kérdéssel foglalkoz­nak s ezek a háború továbbfolytatására és a birodalom vezetésére vonatkoznak. Londonban tehát most nagy buzgalommal Igyekeznek megerősíteni a málladozó brit birodalom épületét. Nagy szükség is volna erre. Tekintélye a domíniumoknál is‘rendkí­vüli értékben gyengült és közismert, hogy Kanada, Délafrika és Ausztrália nyíltan az Egyesült Államok felé kacsingat, India népe pedig várva várja a felszabadulást. * A KELETI AKCVONALON viszonyla­gos csend uralkodik. Sem Szebasztopolnál, sem a Dnyeszter alsó folyásánál nem vol­tak nagyobb harcok. A Dnyeszter ielsö- íolyása vidékén és a kovell térségben a né­meteké a kezdeményezés és támadásuk to­vábbi teret nyert. A vasárnapi német hivatalos jelentés kö­zölte, hogy a magyar kötelékek heves el­lenséges támadásokat vertek vissza. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda össze­foglalása szerint a most folyó harcok az arcvonalak kiegyenesltésére, megfelelő fel­vonulási keret megszerzésére, az utánpót­lás megszervezésére és általában az uj nagy harcok előkészítésére szolgálnak. A német ős szövetséges támadások a szovjet hadvezetőséget máris tártaiéival Időelőtti és egyre Dagyobbarányu bevetésére kény- szeri tették. Olaszországban továbbra Is eredménye» német roham csapa tvállalkozások uralják a helyzetet. A német légierő állandóan és egyre fokozódó erővel támadja az ellensé­ges készülődéseket, raktárakat, partraszál­lási műveleteket a nettunói hídfőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom