Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)

1944-04-09 / 80. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NEGYEDÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148.

80. SZÁM. A R S A S A G

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TL 7, »TELEFON: 13-08. — POSTAFIOK: 71. SZ„ KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Vasárnap

1944* ápr H is 9

Ára m fillér

Akik a köntösre kockát vetnek

A vitézek azért, mikor megfesziték Jézust, vevék az ő ruháit és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.

Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá kié legyen...

(János evangéliuma.- XIX., 23. és 24. vers.)

A nagypénteki dráma és a husi;étvasárnapi örömre virradás misztériumából a. mai husvétom ez a mozgalmas, ez a jellegzetes kép bilincseli le képzeletünket: a poroszlók kockát vetnek a kereszten függő Jézus ruháira és köntösére.

Miért éppen ez a mozzanat bontakozik ki lelki szemeink előtt Krisztus király kínszenvedésének drámai mozzanatokban oly gazdag kálváriajárásából? Miért éppen ez a kép elevenedik meg lelkűnkben most, amikor magunk is ráléptünk a keresztjáró népek töviskoronás útjára s úgy érezzük, hogy nagypéntekre virradtunkf Mily könnyű felelni a kérdésre s mily könnyű az evangélium szent szövegében megőrzött drámai freskórészlet értelmét a ma embere számára megmutatni.

Jézus hitének, az evangélium szellemének, az apostolok erkölcseinek köntösébe öltözött népek menetelnek ma a hadak utján. Magunk is ott menetelünk ebben a nagy, soha nem látott méretű felvonulásban. Nincs más választásunk: harcolni Krisztusért, szivünkben Krisztus igazságával, hitével és erkölcsével, karcolni a harcosok minden fegyvereivel. Mert ime: a Kajafások és Pilátusok még ma is élnek és mint ama legelső vasárnapján a virágoknak és az eszméknek, ma is riadt és irigy tekintettel nézik, hogy Jeruzsálem másban hisz, hogy Jeruzsálemben másnak hozsánnáznak, mint aminek megtartására Kajafás Pilátussal s a farizeusok a poroszlókkal olyan szilárd, megdönthetetlennek vélt szövetséget kötöttek. Abban a régi Jeruzsálemben is értelmetlenül s ellenségesen nézték Kajafások, farizeusok, Írástudók és pénzváltók, hogy a templomot is az alantas kufárkodás színhelyévé alacsonyitó rendszerük ellen tiszta lélekkel és erős szívvel jött Jézus ' és kötéllel verte ki a maguk koncáért gyalázatosán zsivajgó árusok siserahadát. így van ez ma is. A szegény, megalázott, kifosztott népek ott menetelnek a történelem ország utján. Krisztus jár előttük. Az a Krisztus, akiben a népek megismerték az Ember Fiát, aki csodákat tett, aki királyként vonult be Jeruzsálembe, akit elárultak, akit megköpködtek, megaláztak, akit a koponyák hegyén latrok között keresztfára feszítettek, akinek köntösére a poroszlók sorsot vetettek- Az a Jézus jár előttük, akinek szegektől átvert testét halottként sziklasirba zárták. Az a Jézus, aki a dicsőség és megpróbáltatás utjának minden stációját megjárván, harmadnapra diadalmasan feltámadt, megújult, hogy Pünkösdkor felmagasztaltassék.

Ezen az utón, Krisztus utján menetelünk magunk is, magyarok. Nem könynyü ez az ut, de Jézussal végig kell járnunk. Soha, egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy abban az évezredben, amelyben mindig Krisztus járt a magyar nép élén, sok nagypéntekünk volt, de mindig volt husvétunk is. Sokszor megjártuk a sors kálváriás utjának minden stációját, még a keresztrefeszitést és a sírhat ételt is megértük, de ime; mégis megvagyunk.

S most megelevenedik a nagy húsvéti misztérium mozgalmas freskóján a poroszlók alakja, amint kockát vetnek Jézus köntösére. Minket, magyarokat és minden kis nemzeteket példáz a kapzsiságnak s a durvaságnak ez a megdöbbentő képe, olyan a mi sorsunk, mint

az Ember Fia meggyötört, kínokban vonagló testének köntöse. Mert van hitünk, van becsületünk, van meggyőződésünk s mindez szálka azoknak a mai Pilátusoknak és Kajafásoknak szemében, akik még ma is úgy vélik, az a tisztább, az a boldogabb világ, amelyben az ő pénzváltóik és galambárusaik a templomot kufárkodás színhelyévé tehe tik. Amióta Jézus húsvéti napjaival a történelem legnagyobb erkölcsi és szociális drámája átjutott a válság holtpontján, az emberiség már sokszor eltűnődött a nagy kérdésen: vájjon azok voltak-e bűnösök, okik Jézussal együtt mentek vesztőhelyre, vagy azok voltuk az igazi gonosztevők, akik a maguk erkölcse és törvénye szerint ítélkeztél, mosták kezüket és Jézus köntösét prédául dobták durva poroszlóiknak? Ez a kérdés ma is süti és égeti a gondolkodó jj elmét, amelyben már kibontotta csiráit annak az igazságnak átérzése, hogy uj erkölcsre, uj életre, a lelkek és dolgok uj törvényére megérett az idő. Harcolnunk, küzdenünk s véreznünk kell ezért a meggyőződésért, helyt kell állanunk hitünkért fegyverrel és becsülettel. Ez ennek a mai háborúnak legfontosabb erkölcsi princípiuma minden magyar s minden európai számára: a helytállás fegyverrel és becsülettel. Mert Kajaf&.

és az 8 farizeusai ma is féltik hatalmukat, erkölcs nélküli erkölcsüket. Mert Kajafás, a farizeusok, a pénzváltók és a kufárok mögött ma is ott áll Poncius, akinek mindegy, kit vészit el, kit függeszt keresztre ijesztő hatalmával. Mert zsoldosaik és poroszlóik ma is prédának nézik a kálváriára kényszeritettek, a keresztre függesztettek sorsát s arra szemérmetlen kapzsisággal vetnek sorsot.

A mai nagy világégésben elmosódtak, elkoptak azok a miértek, amelyek a háborút kirobbantották. Kisnépek: emlékezzetek! Kajafásék és Ponciusék kegyes szemforgatással biztattak titeket, segítséget ígértek, biztosítékokat adtak határaitok és függetlenségetek megőrzésére. Kisnépek, gondolkozzatok: ezt a háborút Kajafás és Pilátus országai ma ellenetek vívják, ma ti vagytok azok, akiknek sorsára Londonban, Wahsing tanban, Moszkvában épp úgy vetik a kocJiúl, olyan nyílt cinizmussal, olyan édmti kapzsisággal, mint a János aposmn evangéliumában említett „vitézek“ a keresztfán gyötrődő Jézus szétbont hatatlan köntösére.

■Náffalpéntekre virradt magyarok és sorsotok osztályosai, amikor a husvétheti misztérium nagy freskójából a kockát vető kapzsi poroszlók jelenetét vetítjük elétek, ne a nagypénteki kálváriára és az utolsó Ut szörnyűségeire gondoljatok. A cinizmus és a kapzsiság e gyűlöletes jelenetén túl minden mozzanat a hitük mellett helytállók diadalát hirdeti. Este 6 órától 9 óráig szörnyű sötétség, a rémület és megtorlás vak homálya borult Jeruzsálemre, amelynek urai azt hitték, diadalt arathatnak Jézus felett. S harmadnap hajnalán a préda felett sorsot vető poroszlók gyáva nyűinkként szaladtak szét a sziklába vájt sirüreg mellől, amikor annak tetejét az igazságot osztó Isten hatalma pólyánként félreseperte. S azok örvendeztek, akik nagypénteken szivükben a hittel, szemükben a gyász könynyeivel már-már azt hitték: elvégeztetett.

Vethetnek tehát a világ mai hatalmasai kockát sorsunkra, amely éppúgy egész, me gbont hatatlan, mint Jézus kön töse, ez a becstelen játék még nem a végső győzelem.

Isten tenyerén van a sorsunk. Akik Jézus útját járják — Benne bízzanak. A kálvária legutolsó stációján is csak Benne higyjünk s igy megerősödve álljak meg helyünket, a legszörnyübb gyász sötét óráiban is. A ma Kajafásainak és Ponciusainak lelkiismeretére most is rászakad a rémület és bűnbánót szurokfekete csendje, amelyben az Ítélet könyörtelen igéit hallják csak meg az igazi bűnösök.

És felvirrad a Husvét, amelyben feltámad,, megújul és győzedelmeskedik a próbára tett igazság.

Ebben hiszünk, hitünkért harcolunk és harcunkban győznünk kell...

— f* —

Csernovic és Tarnopol között s a narvaf szakaszon jól halad előre a német ellentámadás

Moszkvai nyomásra beszüntették a libanoni jezsuita misszió lapját

KiiencsniüsÉ embert veszített eddig a Szovjet — írja ep svájci las

Londonba érkezett Stettinius amerikai külügyi államtitkár

Ispán csapatod a déli szakaszon is átlépték

az indiai határt

A NÉMET ELLEINTÉZKEDÉSF.K a keleti arcvonal déli lészén egyre jobban éreztetik hatásukat, úgy, hogy a helyzet határozott megszilárdulását lehet megállapítani. Több körzetben a német csapatok*nem elégszenek még az e’lenséges előretörések megállításával, hanem ellentámadásaikkal kezükbe is ragadták a kezdeményezést.

A bolsevista csapatok rendkívül ember- és hadianyagveszteséget szenvednek s a német hadvezetés egyik legfontosabb célja továbbra is kétségtelenül éppen ez: az ellenséges erő felmorzsolása. A „Neue Bemer Zeitung“ cimü svájci lap vezércikkében foglalkozik a szovjet.hadsereg hatalmas veszteségeivel. Többek között azt Írja, hogy a bolsevisták napi átlagos vesztesége komoly katonai szakértők szerint mintegy 11.000 ember. Havonta tehát 300.000-es átlagot véve, ez az elmúlt 32 háborús hónap alatt 9 milliós veszteséget jelent. Ezt a veszteségarányt az orosz embertömegek sem bírhatják sokáig.

Az Intermf távirati ügynökség a keleti arcvonal helyzetéről adott áttekintésében beszámol arról az újabb hadműveleti sikerről, amelyet a : émet csapatok pénteken a Lryeszter keleti partján a Kamenyec-Podolszk és Tar-.iopol között támadt betörési rés áthidalásában vívtak ki. Ez nem csak a német elszakadó hadmüve'etek tervszerűségét és rendezett végrehajtását, de a német nauerő töretlen erejét is bizonyítja. A betörési résbe a bolsevisták minden rendelkezésre álló erőt, könnvü és nehézfegyvert bedoblak, a Tainopoltól délnyugatra előretörő német páncéloskötelé .ek azonban a legnagyobb terepnehézségek között először is helyreállították az összeköttetést azzal az erős német harccsoporttal, amelynek a szovjet már megsemmisítését jelentette, noha csak összefüggéstelen bolsevista páncélos, vagy gépesített csoportoknak sikerült áttörni ök, a német záróreteszek zöme azonban a

helyén maradt. Még nagyobb fontosságú, hogy a rés bezárásával most a betörési térségbe előrenyomult bolsevistákat zárták el minden összeköttetéstől és reájuk vár az a sors, amit a német kötelékeknek szántak. A szovjet hadvezetöség magra is felismerte, hogy a betörési kísérlet meghiúsult s pénteken megpróbálta oldalba támadni a Sztaniszlautól keletre előretörő német páncélos és gyalogsági kötelékeket. Ezek azonban, noha most kelet és délkelet felé is kénytelenek voltak harcolni, újabb teret nyertek.

Az ettől a szakasztól délre húzódó arcvonalon, egészen a Fekete-tengerig kemény harcok folynak. A szovjet azonban nem tudott előre jutni. Ellenkezőleg a német és szövetséges csapatok több helységet visszafoglaltak.

A Pszkovi térségben a Szovjet tovább erőlteti áttörési kísérleteit, a német állásokat azonban nem tudta kiemelni. A harcok keménységét mutatja, hogy a német csapatok 63 páncélost semmisítettek meg. A legészakibb szárnyon, a narvai fronton tovább megy előre a német ellentámadás.

A légi hade inek változatlanul elsőrendű szerep jut a luook támogatásában. Nagyfontosságú a német hivatalos közlésnek ez a bejelentése, hogy erős néniét bombázó csoportok Kievet, a bolsevista utánpótlás n>. stani központját támadták nagy eredménnyel. *

A SZOVJET V1AR EGÉSZEN OTTHONOSAN ÉRZI MAGAT a Földközi-tengeri térségben ; mind leplezetlenebből alkalmazza módszereit. A keiet, parton fekvő államokban a bolsevista izgatás naprólnapra újabb teret hódit. Legújabb bizonyítéka ennek az a bsírouthi jelentés, hogy a libanoni kormány a Jézus-Társaság lapját Hosszabb időre betiltotta. Török politikai körökben az intézkedést úgy fogják fel, minit a Jézus Társaság befolyásának, elnyomását s határozottan megállapítják, hogy a libanoni, kormány ezzel moszkvai nyomásra a bclsevizmus előretörését kívánja elősegíteni.

STETTIN U S, AZ EGYESÜLT-ALLAMOK KÜLÜGYI ALL AMT I THAR A PÉNTEKEN MEGÉRKEZETT LONDONBA mar hosszabb ide óla bejelentett angliai látogatására. Érkezése után kijelentette, hogy utjával Edennek es más angol államférfiaknak amerikai látogatását viszonozza. Tárgyalásainak célja Dem az, hogy ujaub egyezményt kössdÍi, inkább azért jött, hogy beható tanácskozásokat folytasson a két országot közösen érdeklő fontosabb kérdésekről.

Stettiniuanak kétségtelenül sok tárgyalnivalöja akad. Köztudomású, hogy milyen sói. a súrlódási felület a két angolszász állam között. Utazása és a fentebb közölt közlései pedig világosan mutatják Anglia és az Egyesült-Államok jelenlegi viszonyát.

Amerika a legfontosabb kérdések megtárgyalására nem Hull külügyminisztert, hanem csak helyettesét küldte át Londonba, s ezzel a látogatással mégis Edennek, a brit külügyminiszternek, sőt egy csapásra más angol államférfiaknak látogatását Is viszonozni kívánja. Világosan látható az a leereszkedő váiiveregetés, amely ebben a magatartásban megnyilvánul.

Stettinius nem egyezmény megkötésére rânduit át Londonba, hanem csak tanácskozásokra. Nagyon jól tudják Washingtonban, hogy egyrészt a kérdések olyan bonyolultak, hogy megoldást úgy sem találnának s másrészt, hogy minden egyezményes megoldás csak nagyon rövid életű lenne. Amerika célja úgyis az angol hatalmi helyzet minél erősebb háttérbe' szorítása, a beható tanácskozások tehát inkább az angol szándékok és elgondolások kipu-