Keleti Ujság, 1944. április (27. évfolyam, 75-97. szám)
1944-04-27 / 94. szám
C&Uí&tlöM ISáí. úpr il8? * . «Ti *’"* a1? \J X Zj un u u zárháza Ára m míér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HŐKA 4.30, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVBE 24.80, EGÉSZ ÉVBE 49.60 PENGŐ, — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148, H Ü S Z O N H E T E O I S ÍVFOLT A M 94. S Z Á M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZ VtíííláB SASA« SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK: TL SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA k előterében a magyar és német csapatok kelet felé ismét előretolták állásaikat á Dmy©szf@r ob© folyásánál í©!j#s elhárító sikert értek el a német erők As angoI kikötőkben gyülekező hajókat eredményesen támadták a német harcirepiilögépek Los*«Ion » sfpd ieţţfxekel m<m Vártját kielégifőnek Közelebbről német hivatalos közlés jelenik meg a török krómszáilitások beszüntetéséről Iz arcbimeifeszi pont A fegyveres háború és az ldegháboru mostani szakaszának légköre telve van kimondhatatlan feszültséggel. Akár az angolszász hadviselés módszereit nézzük, akár az angolszász—szovjet szövetség politikai megnyilatkozásait, kiérezzük azokból, hogy az ellenséges táborban mind katonai, mind diplomáciai sikon napról-napra egyre jobban és jobban mutatkoznak bizonyos erjedés jelei. Ezek elárulják, hogy csak Európa és az európai civilizáció elpusztítására, Európa népeinek s elsősorban a kisnépek leigázására irányuló szándékaikban van meg közöttük az úgynevezett összhang. De az ellenséges táborban mutatkozó erjedés jelei az! a tényt sem tudják már keudőznl, hogy London, Washington és Moszkva nem csak a német Birodalom és fegyvertársái ellen visel háborút, hgnem egymás ellen is küzdenek, egyelőre a diplomácia kuliszái mögött. Ez a harc éppoly valóság és a maga valóságában épp oly figyelemreméltó, mint az| európai nemzetek ellen viselt bare s nemi csalódunk, ha megállapítjuk, hogy amennyi-j ben Európa vereségével végződnék a mostani | háború, röviddel azután sor kerül a barma-1 dik világháborúra: az angolszász hatalmak | és a szovjet véres leszámolására. Ha pedig az ellenséges propaganda legfrissebb megnyilatkozásait vizsgáljuk meg. lehetetlen figyelembe nem venni azt a jellegzetességet, hogy a régóta szóbeszéd tárgyát képező második arcvonal megteremtése körül érik az ellenséges hatalmak döntése. A cselekvés pillanata Ismeretlen. És ha ezt a szempontot figyelembe vettük, akkor azonnal le kell számoljuk a kérdés egy másik tényezőjét is. Hátha az a nagy feszültség amelyet az ellenséges tábor hírverése okozott, csak mesterséges köd, amelyben leplezni akarják helyzetük komoly nehézségeit. Sem Berlin, sem a harcoló Európa egyetlen fővárosának diplomáciai köreit nem hozzák zavarba a feszültség keltésnek és a ködösítésnek e különleges lógásai. Hiszen igazi céljuk oly átlátszó, mint az üveg. De a har »ölő Európát nem hozzák zavarba az ellen séges hírverés fogásai s a túlsó táborban bizonyosak lehetnek a következőkről: a második arcvonal terve körül gerjesztett feszültség semmiben sem befolyásolta a keleti arcvonal megszilárdítására fordított fáradozásokat s a nyugati erődfal mögött felsorakozott német katonai erő teljes fegyverzetben és teljes ütőképességgel várja az eló'zönlő ellenséges csapatokkal való leszámolás drámai pillanatát, Fokozta a világpolitika légkörének feszültségét az a nyomás is, amelyet az angolszász hatalmak a semleges államokra gyakoroltak. Ezt a nyomást mind London ban, mind Washingtonban dilomáclai front áttörésnek tervezték. S az eredmény? Sem miképpen sem a támadók szájize szerint alakult. Finnország kategorikusan elutasította a szovjet „békefeltételeit“, Svédország is gerincesen megvédte nemzetközi kapcsolataiban gyökerező jogait és a kis Svájc amely e háborúban sohasem mutatkozott tengelybarátnak, ma már fegyverrel kénytelen az angolszász terrorrepülők sorozatos és következetes jogsértései ellen légelháritó ütegekkel és vadászrepülőkkel cselekvőén védekezni. S ebben a mesterségesen felidézett világpolitikai feszültségben most, épp a legmegfelelőbb pillanatban történt meg Hitler vezér és a Duce találkozója. A két vezető európai államférfiu találkozása mindig nagyfontosságú esemény volt s minden alkalommal rendkívüli horderejű eseménysorozatok indultak útjukra a tengely európai irányitóinak tanácskozásai utált. Szükségtelen utalnunk arra, mi történt a Führer és a Duce legutolsó találkozója óta. Viktor Emánuel és Badoglio árulásával az olaszországi katonai és politikai helyzet annyiban módosult, hogy Délolaszország nem csak katonai hadműveletek színtere lett, hanem valóságos melegágyává képezték ki az egész Európára ácsingózó szovjet befolyásnak. S amíg Délolaszországbán az angolszász hadviselés az egyház és a kultúra minden értékét ntegsemmlsltette, Vizsinszky befolyása pedig már a Savoyai-ház felségjogainak is fölébe nőtt s azokon az olasz területeken, ahol a Duce erkölcsi tekintélye, hite és szervező ereje átmentette a válságból a fasizmus eszményeit, még mindig Európa szelleme, Európa eszményei és Európa jogos önvédelmi akarata biztosítja a rend és a küzdelem tényezőit. Az olasz példa nagy lecke volt s a Duce életművének uj szakasza —• párhuzamban a üélolaszországra szakadt . nyomorúsággal — világtörténelmi leckét és Példát adott Európa harcoló népeinek. Mussolini écpen a Badoglio árulását követő rra-SCHAFFHAUSEN JELENTŐS RÉSZÉNEK ELPUSZTÍTÁSÁÉRT nemrégiben az amerikai követ Bernben egymillió dolláros csekket nyújtott át a svájci kormánynak. Igazi amerikai jóvátétel volt ez, az 1 millió dolláros csekket.ugyanis, Svájc sémriiiképen sem tudja" ténylegese!) értékesíteni, a kis dar'ab amerikai papirosból pedig igazán nem építhetők újjá a hajlékukat vesztett schaffhauseni polgárok házai s még kevésbé jelentheti az elpusztult műemlékek pótlását. A jelenleg fennálló körülmények között ugyanis ezzel az utalvánnyal mindössze Svájcnak az Egyesült Államokban lévő nem értékesíthető követelése emelkedik, gazdaságilag azonban nem tud vele semmit sem kezdeni. Olyan amerikai árut és anyagot, amelyre Schaffhausen újjáépítéséhez sürgős szükség lenne, különféle okokból néni lehet bevinni, már csak az angol hajózás ellenállása, miatt sem. A dollárt más országokban sem lehetne hasznosan értékesíteni, mert átértékelésnek vannak kitéve. Schaffhausen városa tehát 4 millió svájci frankot kap, Írja a „Bund“ s ez az összeg talán könnyít az ottani adófizetők terhén, de gazdaságilag egyelőre nincsen haszna. * A HITLER—MUSSOLINI TALÁLKOZÓVAL hosszú cikkekben foglalkozik a német sajtó. A berlini lapok hangsúlyozzák, hogy az összejövetel a két államférfi régi barátságának szellemében folyt !e. Több lap fényképeket is közöl. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ rámutat arra, hogy a tanácskozásokon sző volt az uj és igazságos rendről, amelyet az európai népek számára megvalósítanak. A német nép — Írja a lap —• ebben a találkozóban annak a nagy erőfeszítésnek gyümölcsét látja, amelyet az elmúlt év nyara óta német és olasz részről kifejtettek és szétfoszlatták ezzel az ellenségnek a Duce elleni árulás következményében vetett reményét. A „Berliner Lonalanzeiger“ azt hangsúlyozza, hogy a háború minden eszközzel tovább folyik az uj szopokban mutatta meg emberi és államférfim nagyságát s kiszabadulván a fogságból, töretlen erővel és hittel folytatta müvét. Kiállásának erkölcsi parancs a tanulsága: ezt a harcot Európa népeinek minden poklokon keresztül is végig kell hareolniok, mert más választása egyetlen olyan európai népnek sincs, amely életét a maga nemzeti ideáljainak csillagai alatt akarja tovább folytatni és nem akar páriasorsban eltűnni a történelem színpadáról. A Duce és népe állta a megpróbáltatások egymásutánját, pedig azok a megpróbáltatások sem egyszerűek, sem könnyűek nem voltak. Időközben más európai népek életébe is mélyen belenyúlt a háború véres keze. Az uj szakaszban különösen a légiháborn eífa- * julása figyelmeztet bennünket arra, hogy mennyire közös az európai érdek és menynyire egy az európai sors: vagy győzünk, vagy — ott a példa Délolaszország sorsának [ tragikus alakulásában. A délolasz helyzet, g a finn precedens, Magyarország fokozottabb g bekapcsolódása a kosos élethalál harcba î ciális alapra helyezett Európa érdekében. A háromhatalmi egyezmény népei tudják, hogy életükért harcolnak. A délolaszorszagi nyomor és a bolsevizmus ottani aknamunkáin nagyon keserű figyelmeztetés, A tel/ ,'ürovart és összeomlást csalt a na talmi eszközök teljes fölhasználása háríthatja el s ez a rendíthetetlenül helytállónak és harcolónak juttatja a győzelmet, a győzelem viszont megnyitja a jobb jövő útját. A kétnapos Führer—Duce találkozóról Kiadott hivatalos közlemény — jelenti a „Carhathopress“ — egyszerű és őszinte szavaival félreérthetetlen és jóleső enemet azokkal a hosszadalmas propagandaszólamokkal szemben, amelyeket a szövetségesek hasonló politikai megbeszéléseik alkalmával szoktak világgá kürtölni. A két vezető tengelyáilamférfi olyan időben folytatott eszmecserét, amikor a harctereken átmeneti csend uralkodik és mind a két fél inkább diplomáciai utón fejt ki nagyobb tevékenységet. Kétségtelen, hogy a diplomáciai háborúban ezekben a hetekben a kezdeményezés az ellenség kezében yolt, érthető tehát, ha Hitler és Mussolini az ellenintézkedések megtétele céljából ismét szükségesnek látták a személyes megbeszélések ujrafölvételét. A tengely politikai helyzete az angolszászok tevékenysége következtében semmivel sem rosszabbodott. Egyrészt mindinkább nyilvánvalók azok a nagy ellentetek, amelyek az angolszászokat szovjet szövetségesüktől elválasztják, másrészt az angolszászoknak a semlegesekre gyakorolt politikai nyomása, ezekből nemcsak politikai tiltakozást váltott ki, hanem még azok szemét -is felnyitotta, rfkik eddigi politikájukat és külpolitikai magatartásukat arra alapozták, hogy az angolszászok a háború után teljes mértékben szem előtt tartják majd a kisállamok jogait és függetlenségét. Ez a háború már bebizonyította. hogy egyik állam sem maradhat teljesen az eseményeken kívül. A földrajzi fekvés, a gazdasági és a politikai érdekek és számos más körülmény végülis állásfoglalást vált mind-mind sorozatos bizonyítékai az uj európai történelem legfontosabb tényezőjének: ebben a háborúban a politika és a diplomácia klasszikus mesterfogásai mind csődöt mondottak s a politikai cselvágások rendszere helyett a szervezett, elszánt s minden habozást elhárító fegyveres harc, a fegyverek és a lelkek ereje, helytállása lehet már csak tényező a diplomácia síkján is. Akik ezt a meggyőződést fenntartás nélkül vallották s ezt a hitet táplálták, most, a háború uj szakaszának ebben a drámai szakaszában Hitler vezér és Mussolini találkozóját úgy tekinthetik, mint azt a bizonyos szilárd pontot a mindenségben, amelynek révén ezt a világot ki lehet mozdítani •eicnlegi állapotából. Ezen a találkozón Hit'sr vezér ismertette nagy barátjával, hü zövetségesével és régi fegyvertáráéval azoktak a hatalmi eszközöknek teljes harcba,etését, amelyek szükségesek a küszöbön álió döntés kivívásához. Hitler vezér a háború utáni idők célkitűzéseit is ismertette. A vezért főhadiszálláson megtörtént Hitki részükről. Ez az állásfoglalás természetesen esetleg távol áll a háborúba való de facto beavatkozástól, sőt néha a nem hadviselés fokát sem éri el, de minden esetre arra. ösztönzi az illető ország vezető politikusait, hogy óvatosan, de mégis közeledjenek valamelyik hadviselő félhez. Ha tehát az angolszászok ilyen erőszakos eljárása visszataszítóan hatott a semleges országokra, joggal feltételezhető, hogy akkor a másik hadviselő fél ügye náluk bizonyos térnyereségre tett szert. A Hitler—Mussolini találokzónak ebben a légkörében tehát fontos jellege van. Maga a találkozó ténye és a hivatalos közlemény egyszerű és öntudatos nvelvţe, valamint a nézetek teljes azonossága semmiesetre sem marad hatás nélkül ezekben a napokban a semleges országokra. Mussolini uj Olaszországa ma ott áll megint harcra készen régi fegyvertársa oldalán számbelileg kisebb erővel, tapasztalatban, belső szilárdságban és lelkes elszántságban annál nagyobb erővel. Délolaszország pél dája nagyon is beszédes. Badoglio árulása folytán a szerencsétlen megszállt országrészeken már-már Moszkva, került tényleges uralomra s a harcok során megtizedelt lakosság megalázó életét az éhínség s a já.r ványok pusztítása teszi még elviselhetetlenebbé. Ml magyarok külön örömmel regisztráljuk azt a tényt, hogy a Duce, Magyarország régi, sőt talán legrégibb őszinte barátja, megint teljes munkaerővel nekilátott a köös ügy győzelemrevitelének munkájához, íz ellenséges propaganda .állandóan azt ţangoztatta, hogy a Duce munkaképtelen, ulyos beteg, sőt egyes lapok már halálhírét költötték. íme: Bfnito Mussolini a fasiszta köztársasági Olaszország megteremtője és államfője megint ott ült a tárgyaló asztalnál Hitler vezér társaságában és régi roppant munkabírásával dolgozik egyenrangú fegyvertáraként a régi szövetséges oldalán. £ A HABORV ALTALANOS HELYZETŰ VÉL foglalkozott a legutóbbi rádióelöadáler—Mussolini találkozóról kiadott hivatalos jelentés e tömör mondatai csak egy értelemben foghatók fel: a háborúban uj szakasz kezdődik s ez a szakasz azoknak a hatalmi eszközök bevetésének jegyében alakul ki s alakul át minden bizonnyal, mely hatalmi eszközök nem csak megtorolják az ellenséges tábor légiháborn,iának vandalizmusait, de a döntést is meghozzák. S hogy ez a döntés nem az ellenség győzelme lesz, azt a találkozóról kiadott jelentés ott árulja el. hogy Hitler vezér — aki sohasem szokott felesleges szavakat használni — a háború utám közös célkitűzésekről Is tájékoztatta a Dúcét. Ilyen célkitűzései pedig csak az olyan államférfiunak vannak, aki nem csak hiszi, de tudja is: milyen ütbőártyák vannak a birtokában. Hitler vezérnek ez a hite és tudata az az archimédeszi pontja a háborúnak és a mai világpolitikai helyzetnek, amelytől egész Európa, annyi szenvedés és véráldozat után harcának végső igazolásai és a véráldoaataíban fogant reményeinek teljesedését várja, — fg —
