Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-10 / 57. szám

1941. MÁRCIUS 10. 5 KtmiUjsXG A „Grün féld és fia" cég üzletében a rendőrség „húzta le a rollót" Kolozsváron keresi hozzátartozóit egy Oroszországban született . magyar leány Nem mindennapi kéréssel fordult a Ke­leti Újság“ szerkesztőjéhez egy fiatal lány, aki csak néhai szülei elbeszéléséből tudja, hogy rokonai Kolozsváron élnek. A történet szálai még az első világháború kitörésének idejébe nyúlnak vissza. Akkor vonult be Kolozsvárról Ixxtssy János tartalékos zász­lós. ívassy 19t5-ben orosz hadifogságba esett, később megházasodott s igy ott ma­radt Oroszországban. Házasságából egy leánygyermek született. A leány, amikor a honvédek elfoglalták azt a községet, ahol ívassy János megtelepedett, jelentkezett a megszálló honvédcsapatok parancsnokánál. Néhai édesapjától megtanult magyarul, el­mondotta, hogy haza akar jönni s igy ke­rült kérése Magyarországra. Most azért fordul lapunk utján a közönségbe»-, hogy aki tud valamit édesapja István nevű. test­véréről, jelentse szerkesztőségünknek. Re­méljük, hogy a néhai hadifogoly leánya megtalálja kolozsvári rokonait, akik bi­zonnyal szeretettel fogadják majd a messzi idegenbe szakadt testvér leányát. Szolgálatos gyógyszertárak Hunyadi Mátyás-gyógyszertár, Mátyás ki­rály-tér 4. Távbeszélő: 24-80. — Apostol- gyógyszertár, Wesselényi Miklós-utca 35. Távbeszélő: 17-82. — Megváltó-gyógyszer­tár, Magyar-utea 13. Távbeszélő: 17-05. — isteni gondviselés-gyógyszertár, Mussolini­ul 42. Távbeszélő 10-65. Kolozsvár, március 9. X rendőrség őrizet­be vette és gyorsított eljárással átadta a királyi ügyészségnek Grünfeld Gyula 20 éves és Grünfeld Zslgmond 50 éves, Musso- lini-ut 102 szám alatt lakó gyümölcskeres­kedőket 11 rendbeli lopás büntette miatt. A rendőrségi jelentés, Illetőleg a rendőrsé­gen tett vallomásuk szerint a betöréseket az elmúlt év ősze óta mostanig követték el a következőképpen: Grünfeld Gyula gyümölcskereskedösegéd a mult év szeptemberében Kolozsváron ál­kulccsal behatolt egy lakásba, — hogy hova, maga se tudja pontosan — s az előszobá­ban felakasztott felöltőket ellopta. A lopott holmit nem volt bátorsága értékesíteni, ezért egy ideig szüleivel közös lakásán dugdosta. Egy idő után azonban Grünfeld Gyula apja, Grünfeld Zsigmond megtalálta az Idegen holmikat s érdeklődni kezdett a fiától, hogy azok honnan származnak?'... Grünfeld Gyula bevallotta, hogy a ruhákhoz álkulcsos betörés utján jutott s később más rejtekhelyekről is kabátokat, ruhaneműket és ékszereket szedett, elő, amelyekhez ugyancsak lopás utján jutott. Grünfeld Zsigmond áhelyett, hogy elitélté volna fia cselekedetét, még sarkalni kezdte további lopásokra, ö maga pedig felpakolta á „készletét“, vasúti jegyet váltott s elutazott Kolozsvárról. Amint később kiderült, Buda­pestre szállította a lopott holmikat és a Teleki-téri ócskapiacon értékesítette. Amikorra Grilnfeld Zsigmond a sikeres üzlet lebonyolítása után hazaérkezett Ko- 'ozsvárra, a lakásán már i uj zsákmány várta. Természetesen ezeket Is a fia lopta, de most már az apa tudta és beleegyező helyeslésével. Grünfeld Zsigmond uj csoma­got. készített a többezer pengő lopott ruha­neműkből s azzal Debrecenbe utazott és az ottani ócskapiacon adott túl rajtuk. Grün- féld „tata“ vallomása szerint soha nein vitt kétszer egymásután ugyanarra az ószerre árut, hogy esetleg Időközben rá ne jöjjenek üzelmeire, hanem minden egyes alkalomkor más és más város ócskapiacát kereste fel. Az utóbbi időben azonban, — amint már meg Is emlékeztünk • róla — Kolozsváron gombamódra elszaporodtak az álkulósos be­töréses lopások s a rendőrség fokozotabban nyomozott az ismeretlen tettesek kézrekert- tésére. Az Ifjú Grünfeld, aki már „otthono­san“ kezdte magát érezni az alvilágban, erről Is tudomást szerzett s ezért „átmene­tileg“ beszüntette a betöréseket. A Grün- feld-lakásban azonban még akadt egy-két lopásból származó olcsóbb holmi. Ezeket azonban az öreg Grünfeld nem tartotta ér­demesnek más városba vinni, hanem a ko­lozsvári ócskapiacon akarta értékesíteni. Az egyik károsult véletlenül felismerte Grün- feldnél ellopott felöltőjét s nyomban jelen­tette az esetet a rendőrnek. Grünfeld Zsig­mond a rendőrségen töredelmes vallomást tett. Piát, Grünfeld Gyulát egy őrá múlva találta meg a rendőrség s az is megtehette vallomását... A rendőrségen tett vallomásuk szerint a 11 helyről ellopott holmik értéke megha­ladja a 35.000 pengőt. A fiatal zsidó betörő azt Is bevallotta, hogy hol nem voltak ott­hon a betöréskor, a belső szobákból éksze­reket. Is lopott. Ezeket ö maga értékesítette, de már. nem emlékszik, hogy mennyiért... Arra a kérdésre, hogy mit csináltak az ellopott és - elherdált holmik árából befolyt hatalmas összeggel, egyöntetűen azt vallot­ták, hogy gyümölcsnagykereskedést akar­tak később nyitni, mert eddig csak „kis­kereskedésük“ volt... Erre „egyelőre“1 nem kerülhet sor, mert a „Grünfeld és fia“ cég nagyforgalmu „konfekciős üzletében“ a rendőrség „lehúzta a rollót!“ ÚTKÖZBEN — Nem tekinthető hitelesnek a ható­ságilag kijelölt cégek szaknévsora és út­mutatója. Budapestről jelenti a Magyar Távirati Iroda: A közelmúltban „A ható­ságilag kijelölt cégek szaknévsora és út­mutatója kiadóhivatala“ postán felhívást küldött szét a kijelölt, valamint áruval ellátható kereskedők névjegyzékébe fel­vett kereskedők részére. A felhívás felü­letes vizsgálat alapján azt a látszatot kelti, mintha a szaknévsort hatósági köz­reműködéssel és jóváhagyással állították volna össze. Illetékes helyen nyomatéko­san felhívják az érdekeltek figyelmét, hogy a vállakózás teljesen magánjellegű, tehát hitelesnek nem tekinthető. —- Nagy Károly református püspök emlékezete. A református teológiai fa­kultás tanári kara három egymásutáni akadémiai estélyen emlékezik meg el­hunyt tanárairól. Március 12-én Nagy Ká­rolyról, március 19-én dr. Kecskeméthy Istvánról, március 26-án dr. Kenessey Béláról. Mind a hárman nemcsak az er­délyi református egyház, hanem a ma­gyarság életében is jelentős szolgálatot végeztek. Az estélyek mindig este 6 óra­kor a teológia dísztermében lesznek. A belépés ingyenes. Ezúton is meghívja az érdeklődőket a teológia tanári kara. — Követendő példa. Miskolcról jelenti a Magyar Távirati Iroda: Sajóbábolna és Sajóecscg borsodmegyei kisközségekben Román Ernő körjegyző javaslatára elha­tározták, hogy két hadiárva nevelését vállalják. A sajóbábolnai gazdák azon­kívül naponta egy liter tejet biztosítanak a hősi halált halt Fazekas József fiának. <t A sajóeesegiek Reményik József 13 éves j fiát veszik gondjukba. A hadiárvák ne- " veltetési költségeihez a két község lakói . 10—50 fillérig járulnak hozzá. — Kétezer pengő pénzbüntetésre ítél­ték tiz métermázsa gabona elrejtése miatt. Both Istvánná türei özvegyasszony 65 holdon termett, gabonáiéból az őszi cséplés alkalmával kereken tiz mázsát rejtett el. A kolozsvári törvényszéken működő uzsorabiróság egyesbiráia, Se- bessy Gábor dr. törvényszéki biró — közszükségleti cikk elvonása cimén — 2000 pengő pénzbüntetést szabott ki öv- vegy Bothnéra. <— Ugyancsak gabona- rejtegetésért büntette meg az uzsorabíró' idős Botos Jánost, Deritei Istvánt és Bo­tos György türei lakosokat. 200. 150. va­lamint 100 pengő pénzbüntetésre. Ha­sonló vétségért 500 pengő pénzbüntetésre Ítélték Sampalenn Jánosné. 150 pengőre Sampalean Györgyné és 100 pengőre Purv János magvnrgorbói lakosokat. Szekemyés Sándornét Nádnsospfalváról 300 pengőre, a nádaskorodi Drigle Si­mont pedig 200 pengőre, mig Csorba Györgyöt Magyarköblösről 150 pengőre Ítélték. Na, maga ugyan jő leányt ajánlott ne­künk, — mondja hölgy ismerősöm köszö­nés helyett, ahogy összetalálkozunk. — Kö­szönöm szépen — még ezt is hozzá teszi. Az anyósom nevében is nagyon szépen kö­szönöm — folytatja... És én már szinte boldognak éreztem ma­gamat, hogy jót tehettem, jó leányt aján­lottam ahhoz u kedves úri házhoz, amely­ben legénykoromba mindennapos vendég voltam. Éreztem én már akkor, hogy azt a tömérdek, jóságot, amit ott kaptam, vem lehet ám csak úgy egy-két alkalmilag kül­dött virágcsokorral meghálálni,.. El kellett jönnie annak az időnek, amikor valami hasznosabb dologgal fizethetek a jó vacso­rákért s ünnepi ebédekért, mint ahogyan válóbán el is jött. Jó néhány hónappal ezelőtt találkoztam a ház úrnőjével. Elpa­naszolta, hogy elsejétől meg kell válniok Julitól, pedig Juli már hét esztendeje szol­gál náluk, de most megkérte egy vasutas. És Juli férjhez xmgy. Ez ellen nem lehet semmit tenni, mert Juli már huszonegy éves, tehát éppen férjhez adni való. Adják is szívesen, — mondta — csak égy baj van. Nem lehet több olyan leányt kapni sehol a a világon, mint Juli volt... — Dehogy nem, — mondtam én akkor. — Bízza csak rám, szerzek én. Szerzek én egy olyan lányt, amilyenről még álmodni se mertek. (És, amint később kiderül. ..szerzemé­nyem“ csakunyan egy olyan lány volt. ..) — Bizony, hálásak volnánk érette, én is, meg anyósom is — mondta hölgy ismerő­söm. — Egyébként is maga annyit jár, csakugyan próbálja meg s nézzen utána, hátha kaphatnánk egy jó lányt. Olyan jót, mint. Juli volt. Hát, ami azt illeti, én csakugyan sokat árok. Különösen délelőttönként. Hivatalba he. hivatalból ki. Csak igy elhat összeszed ni a napi híranyagot. Ha valamelyik hiva­talban véletlenül nem volt „anyag“, akkor azt mondtam — Rendben van. Majd adtok holnap. De ha már anyagotok nincs, nem hallottátok, hol lehetne eay jó cselédet kapnif Egy jó mindenest. Úri házhoz kell, jó fizetéssel kitűnő bánásmóddal- Csak annyit tudok mondani, hogy aki eddig ott szolgált, az )' ár éppen hét évvel ezelőtt állott be, ami­ből látható, hogy ott nem szekálják ám a cselédet. Sőt azt is tudom, hogy annál a húzná1 a cselédet a közös asztalhoz ültetik. Ott ebédel ö is a csalánjdal, nem a maradé­kot kapja, mint nem is egy helyen kapják a cselédek. És aztán ajándékokat is kap ott a cseléd. Legjobban szeretnének egy díva lányt. Akinek nincs se apja, se anyja, senkije, lehetőleg még szeretője se. ök ne­velnék fel azt a lányt, — igy mondták — csak kapnának valahol s aztán ők is ad­nák férjhez. Egyébként Julit is, ők adják férjhez, aki hét éve náluk van. Egy vas­utashoz. Hát, ha hiszik, ha nem, de én azt a mon­dókat elmondtam legalább harminc helyen, legalább hatvanszor, de végre megszületett az eredménye is.. Mert azt mondja néhány héttel ezelőtt az egyik hivatal főnöke: — Sokat gondolkoztam azon, amit a ■multlcoriban mondott. Arra a helyre vonat­kozólag. Ami azt illeti, én magam is oda adtam volna a leányunkat, mert mindig ilyen helyre vágyott. Egy olyan helyre, ahonnan majd egyenesen az anyakönyvve- zetö elé mehet, dekát nekünk Is szükségünk van rá s mi is segítjük, ahogyan tudjuk s lehet, hogy nálunk, is ea a sors vár rá. De a mi lányunk szerzett egy lányt ám, aki éppen olyan, amilyenről a múltkoriban szó esett hivatalomban. Tehát, ha szüksége van rá még annak a családnak, íme, itt a címe, írjanak neki. Jön az, azonnal, mert most éppen otthon van. Falun. Egyéb se kellett nekem. Rohanok a cím­mel ahhoz az úri családhoz, ahol legény­koromban olyan jó vacsorákat s ünnepi ebédeket kaptam... — Meg ven a lány '— mondom. — És pontosan olyan, amilyenre vágytak. Ez pedig ma nagy szó, ám. — Bizony nagy — mondja az öreg nagy­sága, — de nem is felejtjük el ám szíves­ségét. Ha megjön majd a lány, a menyem­mel Pestre megyünk, hozunk majd magá­nak egy olyan bőr cigarettatárcát, ami­lyenre vágyik. Ne féljen, mi megjegyeztük ám minden szavát, amelyet itt nálunk an­nakidején elhullajtott s ha nem Is sikerült minden, ahogyan terveztünk a lányommá! maga felöl, azért a barátságot nem árt megtartani. Hiszen emberek vagyunk s csak a hegyek nem találkoznak, de az emberek igen.. . Az emberek mindig találkoznak az Cetben, mert utjvik csak látszólag vallanak el még akkor is, ha félreértés történik kö­zöttük, mint közöttünk és maga között, de... De ebben a pillanatban benyitott a szó bába az öreg nagysága lánya is. A füstbe ment tervek szomorú áldozata... És érde­kes, hogy mégsem olyan szomorú, mint ahogyan nekem annakidején hírül hozták. Nem bizony. Úgy látszik, hogy azóta van .neki más „vőlegénye“... — Hallod, lesz lány — mondta az öreg nagysága a leányának. — Tudod ki sze­reztef ö — mutat rám. — O. Látod, nem f ledke~ett meg rólunk azért továbbra sem... És mikor jön a lányi — kérdezte. — Itt a enne, kérem, írjanak neki. Jöhet azonnal, úgy tudom. így mondták. / Az öreg nagysága erre még ott az előszo­bában megírta a levelezőlapot s megkért, hogy tegyem fel a postára a lánynak. Meg­írta, hogy „állását“ akár holnap elfoglal­hatja. Gyerek nincs a háznál — ez is benne volt a szövegben — csupán négy felnőtt és 44 angoranyul. Ezeket kell majd gondoznia a családon kiviU. És a lány, annak rendje és xnódja^ szét int meg is érkezett. Amikor megjött, engem is értesített az öreg nagysága s majdnem et- érzékenyülve szorongatta a kezemet, hogy már igy, szemre is, olyan ügyes lányt sze­re- 'cm nekik. És arról is értesített az öreg nagysága, amikor a menyével elutazott Pestre. De magukkal vitték Lilit is, a vélem való ter- vezgetések „áldozdtát“ is. Nem árt, ha fe­lejt — mondta az öreg nagysága — ámbár nem tudtam megérteni, hogy mit kellene felednie Lilinek f. . . Természetesen erről nem beszéltünk. Mindhármuknak kezet csó­koltam s elbúcsúztam tőlük. Útközben pedig szóltam egy taxisnak, hogy menjen el a lakásukra s vigye ki őket a déli vonathoz a pályaudvarra. Mi tagadás, szinte boldogság fogott el, hogy ilyen szépen, férfiasán elintéztem a cvalód dolgát. Még az is hozzátartozik a történethez, hegy a pesti utat egy hónapnyi időre ter­vezték. S alig egy hete, hogy elmentek. Nem, meg nincs is egy hete. S most mégis itt találkozom, Kolozsváron az. öreg nagy­ságú menyével, aki azzal jön nekem: — Na, maga ugyan jó lányt szerzett ne­künk. .. Köszönöm az anyósom nevében is... A dolog kezdett gyanússá válni. Miért van Kolozsváron? — Hiszen még nem telt el a hónhpf De a következő pilanatban azt is megtudtam: — Anyósóm nem tud szállodában aludni. Csak hánykolódott az ágyában s mégse tudott elaludni. Egész. áldott nap loholt s tm is vele, hogy éjjelre istenesen elfáradjon. El is fáradt, ami azt illeti, de álom mégse jött. a szemére. Négy éjszakán át bírtuk s inkább hazajöttünk. És tudja, mi történt addig itthon? Tudja?... Az, hogy Etus, a maga szerzeménye megnyirta az angora- nyulakat s el is adta a drága gyapjúkat. Amint bevallotta, 300 pengőért adta el, de nem tudja kinek... Megjegyzendő, hogy a nyúl-nyíráshoz nem is értett s vagy három nyalnak levágta a farkát az ollóval, négy­nek pedig a fülét. Látta volna, hogy mit élt át szegény anyósom... Még szerencse, hogy ott vannak azok a megcsonkitot. nyulak s most azokat doktorolja. A lányt úgy kirúgtak, hogy a lába se érte a föl­det. ... (Hát, igen. Most már aztán egész bizto­san nem lesz nekem soha olyan valódi bőr cigarettatárcám, amilyet az öreg nagysága Ígért.) BÍRÓ JANOS — A Tiszából kimentették, de az ut szélén — megfagyott. Miskolcról jelenti a Magyar Távirati Iroda: Makkai Sán­dor 63 éves tiszadorogi napszámos a Ti­szán csónakázott. Felborult és beleesett a vizbe. Miután kimentették, fia gond­jaira bízták, aki meghagyta, hogy men­jen haza és vesse le a vizes ruhát. Az öreg ember azonban este sem tért haza. Keresésére indultak és megtalálták az ut szélén. A vizes ruhában megfagyott. — Két fillérrel hatósági áron felül mérték a tejet, l"00 pengő pénzbüntetést kell fizetniök. A kajántói Magyarosi András és Kelemen György-nyilas tavaly ősszel a megállapított hatósági áron fe­lül két fillérrel drágábban számolták el a tejet vevőiknek. A sorozatosan elköve­tett árdrágításért mindkettőjüket 600— 600 pengő pénzbüntetésre Ítélte a kolozs­vári uzsorbairóság. — Tizenhárom hónapra ítéltek egy tolvaj cselédleányt. A többrendbeli lopá­sért többizben elitéit Dankó Anna cse­lédleány a bíróságtól kiszabott bünteté­seinek összesítését kérte. A kolozsvári törvényszék büntetőbirája csütörtökön hozott határozatában az elitéit tizennégy hónapot is meghaladó büntetéseinek ösz- szevonásaként 13 havi fogházbüntetést szabott ki Dankó Annára. — Elkobozták a mosásra szánt, csem­pészett pipereszappant. A kolozsvári Ka­lász-utcában lakó Cioban Lászlóné ci­gányasszony Árgelus Katalin társaságá­ban 33 darab pipereszappant csempész­tek át Romániából. A szappanokat Cio­ban Lászlóné Nyerges Máriának másfél pengős darabáron adta el. Felelősségre vonásukkor Ciobanné azzal védekezett hogy Délerdélybe szakadt adósától tör­lesztésképen kapta a szappant s azt Nyerges Máriával szemben fennálló tar­tozására fordította. A tanúként kihall gatott Nyerges Mária ugyancsak meg­erősítette állítását, hangoztatva, hogy :• szappant mosásra szánta. Az> uzsorabiro Cioban Lászlónét 250 pengő pénzbünte­tésre Ítélte a szappanüzérkedésért, mig_ a cselekményben csekélyebb szerepet ját­szó Ärgelus Katalin ellen az eljárást, megszüntette. Egyben elrenedelte á le­foglalt szappan elkobzását is. Az Ítélet jogerős. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom