Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-10 / 57. szám

KtitnUjsXG 4 1944. MÁRCIUS 19. A FATORNYOK összetalálkozik hdiom ur, három régi Is­merete: egykori osztálytársak. Húsz eszten­deje nem látták egymást, s igy érthető, hogy örvendeznek. A viszontlátás örömét még az sem zavarta meg, hogy egyikük német volt, a másik zsidó, a harmadik pe­dig magyar. — Töltsük együtt az estét. — Jó, — mondta a másik. — A csalá­dom úgyis elutazott. Tudjátok mit? Gyer­tek velem. Páholyom van a színházba. Néz­zük meg a „Fatomygk"-at. A másik kettő beleegyezett. Figyelmesen hallgatták az előadást és gyakran tapsol­tak. Aztán együtt vacsoráztak. Beszélgetni kezdtek a darabról. Mindenik elmondotta a véleményét, őszintén, nyugodtan, tárgyila­gosan, hiszen légi ismerősök, sőt valamikor barátok voltak. A három vélemény azon­ban homlokegyenest ellenkező volt. Ez ért­hető is, hiszen — amint már előbb mondot­tuk — az egyik ur német, a másik zsidó, a harmadik pedig magyar volt. A német igy szólt: Igen. Érdekes darab. Sőt talán annál is több. Művészi. Felkavarja az embert. Tu­dom, hogy Zilahy Lajos kitűnő író, akinek minden megnyilatkozása, minden kimon­dott, vagy leirt szava, érdekes. Magyar szempontból nézi a világot s lát bennünket s örülök, hogy aránylag egészen tárgyila­gos. Ez a darabja is jó, legalábbis esztéti­kai szempontból feltétlenül az. Meg van építve. Konstrukciója van. Zilahy az az iró, alti — ha elgondol valamit — ki is tudja vitélezni a gondolatát, szabatosan, hiba, törés nélkül. Ebben a darabban is mindent pontosan tenrpirozott. Akár egy jó techni­kai szerkezetnél. A drámai ffeszültséget ügyesen oldja fel egy-egy derűs jelenetben. A darabbal azonban mégsem vagyok tel­jesen kibékülve. Hogy miért? Ezt legin­kább igy tudnám kifejezni. Valami vagy A. vagy B. De A és B egyszerre nem lehet. Dönteni kell, vagy jobbra, vagy balra. Zi­lahy azonban túlságosan óvatos, túlságosan sok mindent hurcol magával a múltból, ahhoz, hogy dönteni, választani tudjon. Minden ajtót nyitva hagy és éppen ezért nem elégíthet ki. Az írónak kötelessége utat mutatnia a ma élethalálküzdelmében. Mint európai embernek, kötelessége lett volna kiállania mellénk s nyíltan, egyenesen ki­mondania, hogy e'gyesegyedül az a helyes, amit mi teszünk. E hiányosság ellenére is méltánylom az lró igyekezetét, hogy Kriegs Rudolfban a mai német férfiú igaz, hü képét mjzoita meg. Igen, Kriegs Rudolfot, legalábbis nagy általánosságban, elfogadom fajtám képvi­selőjének. Meg van benne az a keménység, az a „Härte", ami a jövőért, az életért fel­támadó és halálig harcoló németség bé­lyege. A világ csodál bennünket, vagy gyűlöl. Esetleg mindakettőt. De arra alig gondol, hogy mi is emberek vagyunk. Kriegs Ru­dolf határoz és cselekszik, mint ahogy mi is határoztuk és cselekszünk. Kimondta az igent és tudja — nincsen visszaút. Menni ‘kell előre, akárhová is vezet ez az ut. De Zilahy, éppen mert jő iró, arra is gondol, hogy mi is emberek vagyunk. Akár Kriegs Rudolfban, bennünk is vannak drámák, tragédiák. Gyakran kellett és kell a jövő­ben is átlépnünk életünk üszkein. Sokszor kell, — ha nem is valljuk be mindig — érzéseink, vágyaink ellen cselekednünk. Fáj nekünk is, de nem tehetünk máskép­pen. Magasabb parancsnak, fajtánk paran­csának engedelmeskedünk. Kriegs Rudolf igazi férfi, igazi német, aki teljesíti köte­lességét. — bocsánat a kifejezésért — ha beledöglik is. Lehet, hogy azt mondjátok: embertelen. Én inkább azt mondanám: em­berfeletti. S vájjon nem kell-e nekünk em­berfelettivé magasodnunk, ha élni aka­runk ? Kriegs Árpád ügye nem elégit ki. Nem kifogásolhatom, hogy a -magyarság erőseb­ben él benne, mint a germán vér, bár őszin­tén szólva, valószinüt'ennek tartom, hogy egy fiatalembert, aki rajong édesapjáéit, ne szédítsenek meg a hatalmas lehetőségek, a férfias küzdelem Ígérete. ízlésem elle­nére van, hogy félig mámorosán, enyhe szalonspiccben határoz faji hovatartozásá­ról. Ezek halálosan komoly dolgok s csak olyan módon lehet letárgyalni. Kis-Kriegs Ottó, zsidó feleségével egye­temben, nem érdekel. Minden fajtának van­nak árulói. Kiss Ottó gyönge ember; ép­Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 , szám alatti irodahelyiségben pen úgy nem magyar, niint ahogy nem is német. Az ilyenekkel nincsen mit kezdeni. A történelem ma mindenkinek felteszi a kérdést: vállalod-e a sorsot? Ha kitér a kötelesség elöl, akkor elsöpri. Nincsen' szükség Kiss-Kriegs Ottókra, aki sem nem A. sem nem B. Ez az ember Önző, aki nem akarja meghallani a magasabb parancsot. Mindenesetre Kiss Ottó arra jó a darab­ban, hogy példája legyen annak, micsoda rombolást tud véghezvinni egy férfi élet- szemléletében a zsi-46 nő. A darabót, már amennyiben a lényeget, Kriegs Rudolf személyét illeti — elfoga­dom. A zsidó beszél: Igen. Zilahy Lajos nagy iró. És mint minden igazán nagy iró tárgyilagos. S ami ma különösen nagy dolog: minden irány­ban az. Zsidó vagyok, mert ma nem is le­hetnék más, még ha akarnék sem. De min­denekelőtt ember vagyok, s igy csak hó­dolni tudok Zilahynak, akiben a legmaga- sabbrendü humánum szólal meg. S milyen finömra hangszerelten, csupa sejitetéssel, félszavakkal, halvány színárnyalatokkal, gondolatban kiegészíthető mondatokkal. És mégis érthetően. félreérthetetlenül. S ez ma, amikor a korszellem oly erősen él, .me­részség. szinte mondhatnám keztyüdobás egy türelmetlen közvéleménynek. Zsidó vagyok, akinek minden oka meg van arra, hogy ne szeressem a németeket. Mégis örülök, hogy Zilahy nem őrjöngő teutonnak, *boche‘‘-nak formálta meg Kriegs Rudolfot, aki egy eszme biivö’eté- ben szétfeszíti élete kereteit. Nem értem ugyan azt a dolgot azzal a felsőbb pa­ranccsal, de úgy hiszem, nem tudnám kö­vetni, hiszen jól, kényelmesen élek és vég­tére itt is tehetek szolgálatokat az emberi­ségnek. S úgy gondolom tökéletesen mind­egy, hogy hol dolgozom és élek, ha elvég­zem a munkámat. Ez az egész magatartás idegen nekem. Hogy mi a szülőföld, a haza, ezt legfeljebb csak sejtem mások iro­dalmi vallomásaiból. Erről azonban nem te­hetek. hiszen zsidó vagyok, egy szétszórt nép fia. Tiszteletben tartom Kriegs Rudolf álláspontját, bár számomra embertelennek tűnik. ' Ezzel szemben minőén tiszteletem Züa- hyé, aki. ha csak egy röpke jelenetben is, de színpadra merte hozni a zsidókérdést, amitől ma úgy irtózik minden művész ma­gyar földön. Milyen szép. milyen költői, milyen sejtelmes, milyen véresen, fájdalma­san igaz az a jelenet, amikor Irén, a szín­padon van. Csodálom az iró emberségét, aki ezt meg tudta tenni. Embereket, test­véreket választhat el a koreszme, — mond­ja félreérthetetlenül Zilahy pedig mind­nyájan egyformán emberek vagyunk. örülök Zilahy tárgyilagosságának, hogy egy ilyen csupa lélek, csupa finomság, csu- .pa érzékenység asszonyban testesíti meg üldözött fajomat. Igen, vannak közöttünk, akik tisztában vannak azzal, hogy nekünk ma vissza kell vonulni és mások bűnéért kell szenvedni. Igen, mi nagyon jól meg­tanultunk kisurranni a szobából. S Zilahy vállalja azt a szerepet, hogy igy szóljon: ezt lássátok, ezt nézzétek, ezt vegyétek észre! Ne a kövérre hizott bankárt, s mocs­kos kis uzsorást lássátok, a sikkasztót, a sibert, a prepotens politizálót, a vérszom­jas, a bosszút lihegő zsidót, hanem ezt: a fájdalmasan, érzékeny, kulturált embert. Elismerem, Zilahy fajtám legjobb, legro­konszenvesebb típusát testesíti meg Irén­ben. Éppen ezért dicsérem öt. Érte és Kiss Ottóért, ezert a magyarrá vált emberért, aki éppen azért, mert igazi férfi, mert van ereje szembeszállani azzal a bizonyos „ma­gasabb paranccsal", elfogadom a darabot. A magyar.­Nem. Nem tudom elfogadni a darabot. Milyen fájdalmas, hogy éppen én, a ma­gyar nem tudok egyetérteni a magyar iró darabjával. Pedig nekem irta, nekem kellett írnia, hiszen magyar iró. S mégis ösztönöm­ben, mjnden idegszálamban s agyam minden sejtjében tiltakozom ellefie. Mert ti mind­ketten megkaptátok a magatokét s legalább is nagy vonalakban meg is vagytok eléged­ve. De mit kaptam én: a magyar? Vizsgáljuk csak meg a dolgot. Nem tu­dom másnak tekinteni ezt a tagadhatatlanul kiváló irói tudással megalkotott darabot, mint három fajta harcának. S ebben a harc­ban, hiába tér vissza Kriegs Árpád, mégis én maradok alul. Eleve bizonyos volt, hogy alul kellett maradnom, mert hiszen nem egyenlő feltételekkel indított a küzdelembe. A te képviselőd. Kriegs Rudolf, nagyszerű férfi. Értelme kiválóan fejlett, erősen él benne a faji öntudat s annak következmé­nyeit mindenen keresztül vá lalja. Irigyelem tőled ezt az embert! Téged egy asszony kép­visel, aki lényének finomságával, kulturált­ságával már létével is tiltakozik korunk szelleme ellen. Mindketten megnyertétek a magatok csatáját, mert Zilahy a „nyitott ajtók“ mestere. Véghez tudta vinni azt a bravúrt, hogy mindkettőtök, a maga módján elérje célját. Egyik ki tud szakadni a kör­nyezetéből s engedelmeskedik a magasabb parancsnak, a másik megőrzi férjét. De ki képvisel engem ? Kit válasszak ? Ki­ről mondjam azt, hogy igen, engem , képvi­sel, éppen olyan erővel és nyomatékkai, mint Rudolf és Irén a német és zsidó fajt? Ve­gyük csak sorra. Az öreg Borcayt, ezt a gyanúsan joviális öregurat „von den guten alten Zeiten" — nem vállalom. Éppen úgy nem minket jelképez Kálmány Balázs a ci- gányozó, fajtánk ősi uriságának külsőségeit ügyesen imitáló Kolomanból asszimilálódó földbirtokost sem. Talán Kriegsné, Borcay Klára? Igen, ebben az asszonyban van sok nosztalgia, tapadás a magyarsághoz. De mindez csak érzelmi, sőt csak ösztönbeli alap. Egyensúlyhiányt látok: Klárának nincs magyar tudata. Ennyi vo'nánk csak mi? Vagy vegyük Kriegs Árpádot. Ez a jóindu­latú pesti aranyifju sem a miénk. A bagoly- paprikás fogyasztása, bármennyire is örül neki Kriegsné, talán mégsem az a tulajdon­ság, ami jellemzi a mai magyarságot, bár nem tagadom, volt, valamikor nagyon régen, az első világháború előtt néhány évtized, amikor egyesek épp a bagolypaprikást sze­rették volna ránktukmálni faji jelképnek. Szerencsére azonban ezen már- túl vagyunk. S ezt a’ighanern Zilahynak, a kitűnőek is­kolája egyik hitvelőjének is tudnia kell. So­hasem találkozott még ez a nagyon tehetsé­ges Írástudó fajtája sorsát minden követ­kezményével együtt vállaló magyar férfivel ? Nem ült még szemben olyan fiatalokkal, akikben mélységesen él a fele'össég fajtá­juk jövőjéért? Ezt nem tudom elképzelni. Egyszeiüen nem értem, vagy még helye­sebben, nem akarom tudomásulvenni Zilahy álláspontját. Miért ez az elfogultság? S éppen irányunkban. Az iró ostorozhatja hi­báinkat. Ez kötelessége is. De amikor há­rom fajtát állit szembe egymással, nem szabad éppen minket ábrázolnia a leggyen­gébbnek. a legesendőbbnek, a leginkább té­továzónak. Zilahy darabja háromágú mér­legének egyik serpenyőjébe Kriegs Rudolfot helyezi, a másikba Irént, s nyomatéknak Ottót. A harmadikba hiába halmozza a többit: a mi serpenyőnkbe nem adott elég súlyt! Nem vállalom a darabot, mert ez immár ré’gen nem a mi életünk képe. Szerte az or­szágban, mint apró mécsesek gyulnak ki a magyar faji öntudat lámpásai. Az ország akármelyik szegletébe mehetek, találok olyanokat, akik vállalják a férfimunkát á fajtáéit. írókban száll fel a gyötrő kérdés: mi lesz velünk? hogy rendezzük az életün­ket? S mindenik igyekszik megadni a vá­laszt. S mindenütt vannak olvasóik, akik politikai pártok felett és alatt, hal gatnak a magyar hangra, amely immár elnémithatat- lan. Ez a népbe húzódó uj magyar ember­típus az egyetlen, ami éppen mert mélysé­gesen magyar, igazán európai, a mi fajtánk képviselője lehet Kolozsvár, március 9. Hatalmas érdek­lődés nyilatkozott meg a kolozsvári Keres­kedelmi és Iparkamara által immár másod­ízben rendezett értekezlet iránt, amelyen a kamara dísztermében az uj számolólap- illetékrendszer gyakorlati tudnivalóit is­mertették az érdekelt - vendégipari szak­mákkal. A Kamara felkérésére ezúttal Hant Zoltán dr. pénzügyi tanácsos, a ko­lozsvári pénzügyigazgatóság illetékosztá­lyának vezetője ismertette a tennivalókat a számoló’ap-illeték lerovásának kötelezett­ségével kapcsolatosan. , Az előadót a Ka­mara nevében Bereczky Ernő dr., minisz­teri biztos, kamarai főtitkár üdvözölte s fe­jezte ki egyben a szakmai érdekeltségek köszönetét értékes Útmutatásaiért, amelye­ket az alábbiakban ismertetünk: 1. A kozmetikai ipariizők részére lehe­tővé válik a számo'ólapilleték leróvása, ha a klienseik által hetenként, vagy navonta (gyösszegbeu fizetett összeget számlázzák és az illetéket a számlamásolaton igazolha- tólag rójják le. 2. Miután számos helyen a tájékozatlan közönség még az iparüzem helyiségében (korcsmában, vendéglőben, büffében, stb.) eldobálja a számolólapokat, célszerű, hogy a tulajdonos, vagy a számo'ólapok kezelé­sével meghízott alkalmazott a szftmolóla- pokat beszállítássá! semmisítse meg a ki­szolgáltatásnál; igy minden utó’agos visz- »zaélésnek még a lehetőségét is kizárja. Célszerű, ha minden fogyasztó a számoló- lapot magával is viszi. 3. A pénzügyigazgatóság szükségesnek látja, hogy az illeték leróvása, — a vonat­kozó rendelkezésekben foglalt lehetősége­ken kívül, — az állami számolölapokon tor­Fizessen elő ZILAHY LAJOS lapjára lsíut-Tu. e es barátai körében szerezzen előf zetőket a legtisztább törekvései magyar irodalomnak Előfizetési árak: Egész évre . . 30 __P, Fél évre . . . 15.— P. Egyes szám ára 1.40 P. ■naan mmmmmmmmmmmmmmmm Zilahy ellenünkre szólt. Hogy miért? Erre nem is akarok választ adni, hogy túlságos keserűséggel ne vádoljatok. Hinni akarom, hogy valami belső meghasonlás lehetett az ok. A darabot azonban semmi körülmények között nem tudom elfogadni. * Az előadás egységes és kiegyensúlyozott, volt. Tasnády Fekete Mária második fellépé­sével csak erősebben alátámasztotta azt az Ítéletünket, hogy tehetséges színésznő. Fino- , man, lélekbölfakadó eszközökkel építette fe' Kriegsné alakját. Mihályi! Béla Kriegs Ru­dolfja, bár kissé koi'os ahhoz, hogy teljesen iiluziőtkeltö legyen, mégis jó alakítás. Ki kell emelni Boró György Kriges Árpádját, alti lendületes fiatalságával, jókedvének ára­dásával az előadás egyik jelentékeny értékét jelentette. Tompa Sándor az öreg Borcay szerepében meg tud maradni azon a határ­vonalon, amely a derűt a komikumtól elvá­lasztja. Krémer Manci passzív szerepében megfelelő. Kitűnő Vámossy Erzsébet, Irén figurájában. Bizonyára az iró intencióit kö­vette, amikor az egész figurát halvány pasztellszinekben tartotta s minden eszköz­zel igyekezett rokonszenvessé tenni. Lantos Bé a szürke és izetlen volt, s ezenfelül túl­ságosan fiatal is a szerephez. Dancsó György becsülettel ellátta szerepét. Szécsi Ferenc értékes jellemaltikot teremt. NAGY ELEK ténjék. Az ellenőrzés szempontjából azon ban a Kamara közbenjárására lehetővé te­szik, hogy a szállodák, fogadók tovannra is az általuk kiadott számla-másolatokon róhassak le az előirt illetéket. 4. A pénzügyigazgatóság kellőleg tájé­koztatja a pénzügyi gárdát a március 15-én életbelépő rendszer ellenőrzési tennivalóiról, mely mindig a tárgyilagosság jegyében fog történni. A hatóságok tekintélye & hiva­tástudata nem tűri meg azt sem, hogy egyes túlbuzgó ellenőrök beugratásokkal (gyermekek és csavargók utján) tévesszék meg a jószivü és jóhiszemű iparostársadal­mat. Számos részletkérdés közvetlen hangú megvitatása után kerültek kiosztásra azok a felvilágosító táblák, ame’yek az egyes szakmák forgalmas helyiségeiben tájékoz­tatják a közönséget az uj illetékleróvási rendszer tudnivalóiról, miután ezek isme­retének hiánya nemcsak az Iparost, hanem a fogyasztót is a kihágás büntetésének teszik ki. Hant Zo’tán dr. értékes és gyakorlati jel­legű előadását ugyancsak a Kamara dísz­termében ma, pénteken este hét órakor a fűszer-,- élelmiszer-, vegyeskereskedő- és szatócs-üzleti szakmák részére is megis­métli. — Ezer csecsemő részére biztosit kelen­gyét a Tiszámlinenl Református Egyházke­rület Nőszövetsége. Miskolcról jelenti a Ma­gyar Távirati Iroda: A Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület Nöszövetsége nagy­szabású vándorkelengye mozgalmat kezdett. Gyűjtést indítottak, melynek eredményeként ezer csecsemő részére biztósitanak kelengyét. Gyakor aii könnyítések a sz Mro!ó?ar»’l,eté^ lerovásában Hant Zoltán dr. pénzügyi tanácsos első tájékoztató-előadása a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamarában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom