Keleti Ujság, 1944. március (27. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-19 / 64. szám

tCnr.Tif1.mfG 4 1944. MÁRCIUS 19. Kossuth Lajos ezt üzente Kolozsvárra Minden márciusban benne lüktetnek a kossuthi eszmék, de az idei március még jobban elmélyiti lelkűnkben a ke­gyelet érzését, mert március húszadikán lesz félszázados évfordulója, hogy nem­zeti nagy átalakulásunk vezető alakja, aki a magyar névnek európai hirt szer­zett — Kossuth Lajos, önkéntes szám­űzetésben, Turinban, befejezte földi- éle­tét. Ez az évforduló közelebb hozza azoknak* az alakját is, akik az eszmék azonossága révén, valami módon bele­kapcsolódtak Kossuth életébe. Á közeli dátumok, Március Idusa és március 20, az emlékezések hosszú sorát nyitja meg. Az egy eszterdőre eső centenáriumok — Kossuth ba1 ólának ötvenedik évfordu­lója s a Madártan Intézetnek a Herman Ottó emlékezetére tartott ünnepe — in­dokolttá teszi, hogy Kossuth és Herman Ottó összeköttetéseivel foglalkozzunk. Mikor Kossu^Vt már leszoritották az aktív politika színteréről, a nagy szám­űzött, az emigráció történetének meg­írása és más Írói munkássága mellett természettudományokkal is foglalkozott. Dolgozószobájában, külön szekrényben állott növénytani gyűjtemény“. Talán innen ered a hires tudóssal, Herman Ottóval való összeköttetése. Kossuth egyik levelében meg is köszöni Her- mannak a herbáriumába küldött értékes nyomtatványt. Ez az összeköttetés a nö­vénytan békés világából csakhamar más irányba terelődött. Az csak magá­tól értetődik, hogy a nemzeti gondolat szolgálatában álló Herman Ottót, aki, mint levelei is bizonyítják, a legna­gyobb kétségek között vergődött, hogy tudományos munkája érdekében elsza­kadjon az annyira szeretett magyar földtől, politikai meggyőződései a kos­suthi eszmevilág felé sodorták, hogy annak egyik igehirdetője legyen és an- . nak alapján próbálja politikai elgondo­lásait megvalósítani. A madarak, a pókok barátja már szeeedi képviselő­sége előtt is foglalkozott politikával, a Kolozsvárt töltött esztendők, itteni ba­ráti körének hatása még jobban kifej­lesztette függetlenségi érzelmét. Nem­csak belátta, de nyiltan hangoztatta is az önálló magyar vámterület szükséges­ségét; annak megvalósítása érdekében akarta megszervezni' a magyar iparo­sok, igy elsősorban a .kolozsvári iparo­sok nemzeti ellenállását. Mint a Keleti Újságban nemrég közölt levele bizo­nyítja, elgondolását Kossuth elé terjesz­tette, akivel már levelezésben állott. Mint jól tudjuk, Kossuth száműzetésé­ből is aggódó szeretette] kisérte nem­zete sorsát s felfigyelt Herman Ottó öntudatos, bátor hangjára. 1875-ben hosszú, részletes levélben válaszolt Her- mannak. Kossuth levelének a Herman tervére vonatkozó részletei érdekesen egészítik ki á múltkor közölt Herman levelet: „Uram! ön azon felszólítással tisz­telt men. hogy mondjak véleményt az Ónok által megindittatni szándékolt iparosmozgalomról. Ez írásban kissé bajos, mert minden fontos a fontos ügyben s mindenre kiterjeszkedni na­gyon sok írást kíván, mi öreg kezem­nek nem kis feladat; mig ha valami­ről nem szólok, Hallgatásom feltétle­nül helyeslésre magyaráztatik oly dolgok felől is, miket tán nem helyes­lek. Be az ügy nagyon belevág hazánk anyagi érdekeibe. S ön és barátai bi- ■ zalmát nagyra becsülöm. Ha önök oda kívánnak hatni, hogy a magyar iva­rosok és kereskedők érdekeiknek biz­tosítására szervesen tömörített erővel, tekintélyes állást foglaljanak a. nem­zet közéletében: úgy én azt telkemből helyeslem. És mert ennek valósítására a leg­közelebbi — mondhatnám döntő — al­kalom a közelgő választásokban nyí­lik; ha önök tömöríteni, szervezni akarják az ivaros és kereskedő ele­meket azon akadályok elhárítására s alapfeltételek biztosítására, mely el­hárítás és biztosítás nélkül a hazai ipar és kereskedés felvirágoztatása merő lehetetlenség; vay én önöket e téren örömmel üdvözlöm, S továbbá, mert valóban nagy ideje már, hogy a 48-iki törvények jogeavenlőségi vív­mányai igéb”l testté váljanak az élet­ben. Ha önök orţa is kivannak hatni hazafias discretióval, hogy szakava­tott, d$ egyszersmind független jelle­mű, magyar hazafias érzelmű férfiak, iparosok és kereskedők is foglaljanak széket a. képviselőházban, még pedig tekintélyes számban; úgy én ezen igyekezűtökhöz is annál inkább sikert kivánvk, minél bizonyosabb, hogy e nélkül a honpolgárok ezen fontos ré­sze- nem emelkedő étik a nemzet köz­életében azon , tekintélyre, amelyre a haza leglényegesebb érdekei sürgető- leg követelik. De ha önök a magyar iparosokat és kereskedőket, mint ilye­neket külön párttá akarják alakítani, úgy én azt nemcsak szükségtelennek, de a. hazára nézve károsnak tartom s határozottan helytelenítem. Károsnak tartom, mert hazánkban jóformán minden valamire való ember párthoz tartozik s igy minden uj párt alakít ás csak eay vagn más párt rovására tör­ténhetik. Adjanak önök kérem, ma­guknak számot a Kekszeiről. Mihelyt pártról van szó, két párthoz senki sem tartozhatik; vany-vagy. Arról, gondo­lom. mea vannak önök gvr.ződve, hbgy a. vámterületi közösség felmondása, s önálló magyar vámterület felállítása nélkül magyar müipart, virágzásra juttatni s vele élénk belkereskedelmi forgc7mat előidézni merő lehetetlen- séa, W,z sarkalatos vont is, axióma is. Fel is vették ezt önök Programm jók­ba, bár v"ri oly nyomatékosan, mint ahogy kellene. A legfőbb az osztrák-maguar vám­terület össze-olvádás felmondása s az önálló maayar vámterület felállítása. Ez az alpha. E nélkül sohasem lesz virágzó magyar müipar. e nélkül vi­szont nem lehet élénk belkereskedés, mert ez a nyerstermék, érték s ivar­ári'érték cseréjének közvetítésén alap­szik, pedig az élénk belkereskedés oly hatalmas közgazdászat% tényezőhogy azzal fontosságban a legterjedtehb külkereskedés sem mérkőzhetik. Ez első pontban oly hatalmas emeltyű áll önöknek rendelkezésére, hogy meg lennék győződve, miként ezt kellő erő­vel felhasználva, ha talán nem is ab­szolút többséget az egész országban, de bizonyosan többsénél lehet a ma­gyar városi elemekből a választási urnák körül összegyűjteni; még pedig tisztán közgazdászán alapon, azon ma­gas politikai tekintetet még csak nem is említve, hogy amely percben külön vámterületünk lesz, azon, percben ma­gyar kérdés is lesz az európai politi­kában. mert a külön vámterület a kü­lön államiságnak symboluma. Az ál­lami függetlenség kérdése vem olyan kérdés, amelyet csak akkor kell elő­rántani, mikor közvetlen sikerre van kilátás; olyan kérdés ez, melynél már a törekvés is cél. Aki ezt aludni küldi, olyan álomba küldi, mely tartani fog, mint a hét alvó szűz ólma, hacsak a rendes combinatiókon kívül eső ráz- kódtatások nem zavarják fel.“ Ezt a levelet olvasta fel egész terje­delmében Herman Ottó Szegeden 2000 polgár előtt, ezzel inditotta el az önálló magyar vámterület kivívása érdekében tervezett mozgalmát. Ha a magyar függetlenséget szolgáló nagy terveket nem is valósíthatták meg — az összeköttetés nem szakadt meg Kossuth és hü követője: Herman Ottó között.. 1892-ben Pesten egy szükkörü bizott­ság alakult, amely kötelességének tar­totta. hogy a nehéz körülmények között élő Kossuthnak seiritségére legyen. A bizottság elnöke, Eötvös Károly, javas­latot terjesztett Kossuth elé, hogy turini könyvtárát, ame1y tudományos értékén kívül a magyar nemzet előtt kegyelet­teljes értékkel hír, engedje át a nemzet számára. Kpser,«, megbízásából akkor Herman Ottó közölte a bizottsággal, hogy Kossuth hajlandó Eötvös indítvá­nya és feltétélei rnetíett a nemzetnek átengedni könyvtárát- 1894 márciusában már az egész ország­ban sajgó szívvel olvasták Bartha Miklós gyönyörű búcsúztatóját, amely tévedésből az egyik kolozsvári napilap­ban (Ellenzék) néhány nappal Kossuth halála előtt jelent meg. „Consummatvm est. Kossuth Lajos meahalt. Halljátok eztf Te tizenöt millió ember, akinek kezéről ő érmé­dül szedte le a bilincseket; ti bajtár­sak, kik a mindent átható, mindent megvilágító betűvel szolgáljátok e hazát s kiknek oondolata csak ö ál­tala kapott szabad szárnyaltát; ti vár­megyék. kiket ö tartott mea életben; te parlament, akit Ö hívott életre! Hallottátok a ayászos hirt? Kossuth Lajos meghalt.“ A nemzeti gyász sulvos óráiban, mi­kor a Száműzött már visszatért az any- nyira szeretett hazai földre és elhang­zottak a búcsúbeszédek, akkor fordult Herman Ottó utódára Kossuthoz, hogy az országgvűlési függetlenségi párt ne­vében ezekkel a szavakkal búcsúzzék tőle: „Kevés nerc csupán és mindaz, ami a legdicsőbb ma nyár férfiúra halandó volt, visszaszólít a magyar földbe, édes hazőnk. méhébe. Az ő nemes hév­től izzó szózata rázta fel a nemzetet százados tespedéséből. Lángoló ihlete szülte az eszmét, mutatta fel a végcélt, az egymást követő nemzedékek útját a messze lövőkbe. Dicső vezér! Nagy volt az életed, nagy volt halálod és 1 narryok azoknak tanylsáaai. Látnoki ihleted megmutatta neked a jövőt, rné- hében a vajúdó kitöréseket, melyek jönni fognak, mert jönhlök kell.“ Majd ezekkel a szavakkal tisztelgett a halott vezér előtt: „Egy egész nemzettel borul le előtted hü követőidnek, a függetlenségi párt­nak tábora, mely ide állította iaaz hí­vedet, hogy Ament mondva, áldja meg szent hamvaidat. Legyen áldva mind­örökre!“ HORY ETELKA Hogyan akar békapc Aődni a Szovjet a nemzetközi ke a háború után ? A-mszterdam, március 18. A Reuter hír­iroda pénzügyi szerkesztője, Mr. Gampell, fokozódó jelét látja annak, hogy a Szovjet­unió részt óhajt venni a nemzetközi keres­kedelemben is. A hírügynökség által ter­jesztett egyik jelentésében azt irja,, Mosz­kvával szemben érzett tiszteletének illő kifejezésre juttatásával, hogy Moszkvának ez a kívánsága „a legjobb augurjele a világ politikai és gazdasági fejlődésének“. Hivat­kozik a „Háború és Munkásosztály“ cimü szóvjétlap nemrégen megjelent cikkére, amelyben kifejezésre jut az a remény, hogy a „tönkrevert orosz ipar felépítésére és az orosz életszínvonal emelésére“ jelentős mennyiségű importra lesz szükség s hogy t. Szovjet ezt meg is fogja kapni. A Szovjet .esetleg“ megfelelő módon exportálni is fog ennek fejében, azonban a cikk azt is megállapítja, hogy Nagybritannia, Kanada ős a Szovjetunió kölcsönös érdekei felvetik a hosszúlejáratú s elfogadható feltételek me’letti kölcsönök kérdését is. „Természe­tesen“ a szovjet nem akar külföldi hitele­ket igénybe venni, ezzel szemben tehát ipari (s kereskedelmi koncessziókat ad ásványok kiaknázására. A Szovjetuniónak azért van tzüksége külföldi tőkére, hogy iparát és mezőgazdaságát „helyreállíthassa“ s köl- < sönre is azért van szüksége, hogy fajtiszta tenyészállatokat szerezhessen bé, trágyát1 vásárolhasson és könnyítsen az akut áru- ( hiányon. Mr. Gampell arra a kérdésre is megfelel, hogy mivel lehetne biztosítani a Szovjet­uniónak nyújtott Rámutat ugyanis nyersanyag, amivel nagyösszegü hiteleket, arra, hogy a fa az a a Szovjet az importok fizetését és a kölcsönök törlesztését már a háború befejezése után azonnal megkezd­hetné. Ezenkívül aranyat is exportálhatna, mert a Szovjetunió „mértékadó körök vé­leménye szerint“ a világ második legna­gyobb aranytermelője, s ezt annál inkább megtehetné, mert a Szovjetunió támogatja ez USA pénzügyminiszterének ama tervét, hogy az aranynak állandó értéket tulajdo­nítsanak az egész világon. E figyelemre méltó engedmények után Gampell kifejezi azt a véleményét is, hogy a szovjet búza­exportja sohasem fogja elérhetni régebb! jelentőségét, mert ha a Szovjet régebben több Ízben is exportált búzát, tulajdonkép­pen suhasem voltak exportfeleslegei s a kö­zeli Kelet búzaszükségletének csekély há­nyadát sem tudná ellátni. A „Háború és Munkásosztály“ azonban azt irja, „Oroszország nem teljesítette ke- leskedelmi kötelezettségeit“. Annak, hogy a Szovjet be akar kapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe, egyik legerősebb jele az az egyik USA jelentésben foglaít utalás, hogy a Szovjetunió bizonyos nemzetközi olajkér- désekben mint kísérleti léggömb azzal a kö- veteléssel állott elő, hogy évenként 20 millió tonna nyersolajat kíván exportálni. Ha ez a hir valónak bizonyul, kitűnik, hogy a Szovjetunió szabadkezet akar az olaj­export terén, azonban korántsem jelenti azt, hogy valóban ilyen Óriási mennyiségű A tanítóképzők vegyeskarinak hangversenye: »» MUSICA DIVINA“ március 3l-én este fél 7 órakor a Mátyás Király Diákházban. Jeey iővétel: Király zenemű­kereskedésében és a Wagon Lits menet jegyirodában. nyersolajat tényleg exportálna is. A hábor előtt az egyik nemzetközi buzakonferenciá a Szovjet megbízottai rendkívül magasí ex portkvótát követeltek Oroszország számára azonban a Szovjet a konferencia után mé gis azonnal búzát importált. Az USA jelen leg hasonló tapasztalatokat szerzett s ig itt az ideje, hogy megfontolás tárgyává te gyék, miszerint ez normális következmény A Szovjet exportkivánságal azonban ma gukban foglalják az importkivánalmaka; is. A Szovjet az exportlehetőségek után nem igen érdeklődik. A múltban minden mái államnál erősebb mértékben az importol tekintette a külkereskedelem valódi haszná­nak s az exportot csak az import megfize­tésére szolgáló módszerek egyikének ismer­te el s e tekintetben nem tett különbséget az arany és a többi exportra kerülő áru­cikk között. Mr. Gampell fejtegetéseire Berlin gazda­sági köreiben —’amint a Budapesti Ertesitö jelenti — az alábbiakat jegyezték meg: Úgy tetszik, mintha Londonban megfeled­keztek volna arról, hogy Roosevelt elnök a teheráni konferencia - után kereskedelmi egyezményt kötött az USA és a Szovjetunió között. Az egyezmény szerint az USA a háború befejezése után következő 3 év' alatt 10 milliárd dollár értékű árucikket exportál a Szovjetuniónak. Az USA békebeli kivite­léhez képest ez az összeg igen magasnak látszik, azonban ha összehasonlítjuk a köl­csön és bérlettörvény alapján eszközölt há­borús szállítások értékével, jelentősen ösz- szezsúgorodik s végül is csak kis százalé­kát teszi annak a termelésnek, amely lát­szólag elhelyezésre vár. Ha azonban már most az a nézet alakul ki, hogy a Szovjet­unióba irányuló USA kivitel mennyiségét a jövőben majd korlátozni kell, miféle export- lehetőségek kínálkoznak ezen a téren An­glia számárat Hogy milyen mértékben csa­lódnak itt az angolok, világosan kitűnik a szovjet fizetési teljesítmények kérdésének felvetéséből, eltekintve a fától, amelynek szállítási lehetőségeiről évtizedekre előre sem alkotható pontos kép, csupán az arany jöhet tekintetbe fizetési eszköz gyanánt. Azonban Roosevelt és Sztálin Teheránban megegyeztek abban, hogy az orosz arany maradéktalanul az USA-ba fog áramlani s igy Anglia aranyat sem remélhet esetleges exportja ellenértékeként. De mindettől eltekintve, a Szovjetunió a békében és a háborúban egyaránt csak egy célt követték külkereskedelmi^ politikájuk­kal, hogy külkereskectelnlüket politikai dokrtinájuk szolgálatába állitsák, bármeny­nyire is igyekeztek ezt leplezni. Az angolok saját magukat csalják meg, ha az átmeneti gazdasági kötelezettségekben esetleg tartós és évtizedekre szóló külkereskedelmi kap­csolatok kiépítésének lehetőségét látjuk. Anglia azonban a jövőben a békebelinél is erősebb mértékben rá lesz szorulva arra, hogy exportjával fizesse meg a szükséges importot. Mert ettől nemcsak az angol élét- szinvonal fenntartása függ, hanem az an­gliai gyáripar foglalkoztatottsága Is, ez pedig egzisztenciális kérdés Angliában, Nősül a fiatal juorosxláv exk irály Stockholm, március 18. (MTI) A brr hírszolgálat jól értesült helyről szerze': felvilágosítása alapján közük, hog; Péter király a napokban tartja esküvő jét Alexandra görög hercegnővel. Má gria anyakirályné hir szerint elhárítha­tatlan akadályok miatt nem vehet-részt az esküvőn. Hirdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom