Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-11 / 33. szám

P é n / ele IU44. t B b r uár 11 Ára 16 till ér ELŐFIZETÉSI ARAR: 1 HÖR A 4.S0, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉV F O LYAM 33. S Z Â M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG I SZERKESZTŐSIG, KIADÓHIVATAL ÉS I NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. ’ TELEFON: 15 08. — POSTAFI6K: 71. SZ. j KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ES A KRIVOJROGI TÉRSÉGBEN A nemet buvárlia^ólc ereefnr*é/vye feE»ruár 1 és* lO SsözöVl: 62.000 fonna Olyan arányú német katonai felvonulás történt, aminőre a háború alatt eddig még nem volt példa Az Indiai ffiatáron I* r i I köleEékeltet zárfalc körül a japánok Két angol érsek élesen elítéli az angolszász légi hadviselés médiait ERŐSNEK LENNI A DÖNTŐ PILLA­NATBAN, ez a szabály . jellemzi a német intézkedéseket, Írja Hallensleben, a Német Távirati Iroda katonai tudósitója a hadi- helyzetröl adott helyzetképében. Német részről olyan arányú katonai fölvonnlás ment végbe, aminőre sem 1539—40 telén, sem 1941-ben a nyár kezdetén nem volt példa. Ugyiátpzik, a németek jelszava az, hogy minden eshetőségre felkészüljenek. A német katonai körök érdeklődése most Inkább Európa déli és nyugati részére irá­nyul. Erőfeszítéseik súlypontjának eltoló­dásáról azonban nincs szó. Intézkedéseiket jó előre megtették és nem most kell ké­szenlétbe helyezniük hadosztályukat a már meglevő és még lehetséges hadszínterek számára. Az erők szétosztását természete­sen homály fedi. A hadvezetés szempontjából a vastaka­rékosság törvénye az irányadó, hogy az­után a döntő pillanatban a felgyü.emlett energia-feles.egből menthessenek. Felesle­gesen nem használnak el erőket. Ezt mu­tatja keleten Nikopol feladása is. A döntő pillanat a jelek szerint egyre inkább közeledik. Az ellenséges agitáció a keleten elért területnyereségböl már a nagy küzdelem sikerét is biztosra veszi, a kato­nai fejlemények azonban tetőfokukon meg­tanítják majd a világot ennek ellenkezőjére, 1— írja Hallensleben. * HŐSIES ELHÁRÍTÓ HARCOKRÓL ad hirt a csütörtöki német hivatalos jelentés. Megállapítja, hogy a német csapatok végig az egész arcvonaion visszaverték az ellen­séges támadásokat és változatlanul nagy veszteséget okoztak a bolsevistáknak. A „Neue Zürcher Zeitung“ berlini leve­le zöje szerint ottani katonai körökben a ke­leti helyzetet bizakodóbban ítélik meg, mint a leguióbbi napokban, mindazonáltal rámu­tatnak trra, hogy az oroszok fegyver- és emberanyag tekintetében változatlanul tul- eröncn vannak. A német intézkedések'azon­ban éreztetik hatásukat. A nikopoli hídfő kiürítésekor a német hadosztályok magukkal vittek minden fegy­vert, az egész haelianyagot és összes sebe­sültjeiket. A visszavonulás egyébként csu­pán a közvetlen hídfő területéről történt s az uj német állások a várostól nyugatra, attól néhány kilométerre húzódnak. Az orosz támadások súlypontja most Krivojrog térségében van. Itt az oroszok ismét nagyobb erőket vontak össze. Az arcvonal északi részén megerősödött a német ellenállás és a Szovjet egyóTalá- baó nem tudta megvalósítani azokat a nagy teryeket, amelyeket kétségtelenül ma­ga elé tűzött. A Balti-államok leró Hallása nem sikerült. * A FINNORSZÁGHOZ INTÉZETT AME­RIKAI ULTIMÁTUM szövegét nem közöl­ték a nyilvánossággal. Berlini politikai kö­rökben úgy .tudják, hogy Hull a háborúból yaló mielőbbi kiválást tanácsolta a finnek­nek, ellenkező esetben a szovjet nagy táma­dást intéz ellenük és Amerika magatartása Is meg fog változni. A finn parlament külügyi bizottsága szer­dán este tartott ülést és a kormány tagjai is megtartották szokásos heti miniszterta­nácsukat. Svéd lapok értesülései szerint Huh „figyelmeztetését“ a helsinkii amerikai ügy­vivő már január 31-én szóbelileg hozta a finn kü'ügynrlniszter tudomására, utána pe­dig a közlést amerikai részről írásban is megerősítették. Az egyik svéd lap tudni véli, hogy az orosz kormány a stockholmi szovjet követ­ség utján tudomására adta a finn kormány­nak, hogy hajlandó közvetlen tárgyalásba bocsátkozni a két ország kiilönbékéjéről. A bejelentést egy svájci lap híradása szerint vasárnap juttatták volna el a finn kor­mányhoz. A finn távirati iroda kije enti ez­zel kapcsolatban, hogy a liir nagyon való- szinütlenül hangzik, mert a szovjet hivatalos hírszolgálat, a Tass-iroda megcáfolta az állí­tólagos orosz béketapogatózást. Mindezekre a kísérletekre a finnek már meg is adták a megfelelő választ, amennyi­ben, amint jelentettük, a washingtoni flnr követ hangsúlyozta, hogy Finnország akkor sem kapitulál, ha egész Helsinkit tönkre bombázzák. * A SZOVJET CSATLÖSALLAMAINAK nevezte legutóbb a „Newyork Times“ Cseh­szlováklát, helyesebben Benes álmát és a Moszkva elképzelése szerinti Lengyelorszá­got. A „Háború és Munkásosztály“ cimü szovjet po itikal folyóirat nyilván moszkvai hivatalos hely sugalmazására válaszol erre és élesen tiltakozik az ellen, hogy Oroszor­szágnak szándékában volna szomszédait csatlós-államokká tenni. A Szovjetunió — Írja — nem kíván befolyási érdekkört és nincs szüksége arra, s egyet! en országot sem akar csatlősállammá lefokozni. A Szov­jetunió csak baráti szomszédokat kíván és ezzel pontosan csak azt teszi, amit Anglia és Amerika követel. Egy jószomszéd Len­gyelország, amely a Szovjettel barátságosan kijön és amely ennek ellenére teljesen füg- get en, egymást ki nem záró fogalmak, Írja végül a szovjet lap. Mindez szépen hangzik, az egész azonban azon fordul meg, hogy mit tekintene a szov­jet „baráti Lengyelországnak“. Ezt már vi­lágosan tudtul is adta a moszkvai „lengyel hazafiak" szervezetének megalkotásával s azzal a nem is titkolt kívánsággal, hogy ilyen e emeket szeretne Lengyelország élén látni. Ezek a „lengyel hazafiak“ kommunis­ták s igy a moszkvai lap cikkének tulajdon­képpeni értelme az, hogy Moszkva egy Szov­jet—Lengyelországot tekint csak olyannak, amelynek baráti érzelmei iránt azután nem táplálnak kétségeket. Mikolajczyk lengyel miniszterelnök nyilat­kozott a „Svenska Dagbladed" londoni tudó­sítója e ott a lengyel—orosz viszonyról. Nyi­latkozatában a kővetkezőket mondotta: — A lengyel, kormány állásfoglalása, ezzel I a kérdéssel szemben teljesen világos. Ne­künk nincs semmi eltitkolni valónk. Tehe­ránban a három nagyhatalom messzemenő Itat ái ozat okát hozott, amelyek más államo­kat is érintenek. Tisztában kell lennünk azon­ban azzal, hogy nem lehet igazi demokráciát teremteni akkor, ha a nemzetközi tanácsko­zásokra nem hívják meg valamennyi álla­mot együttmüködéslik biztosítására. Ali ez kiVjípösen olyan esetben, amikor olyan kér­déseket beszélnek meg, amelyek a megnem- hivott államokat érintik. A világnak nem szabad a népek politikai anarchiájához visz- szatérni. Egy biztonsági rendszert kell léte­síteni, s olyan együttműködést kell létre­hozni, amely valóban közelebb hozza egy­máshoz a népeket. Ha nem érjük el ezt a célt, az elnyomott népek a világon min­denütt a rájuk kényszeritett rendszer ellen fognak munkálkodni. Ez pedig nagy veszélyt jelentene a világ jövője szempontjából. * A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ ANGOLSZÁ­SZOK KÖZÖTT BIZALMI VÁLSÁG követ­kezett be a teheráni értekezlet óta, Írja Jai- csin török közíró a „Tanin“ cimü lapban. Annak idején az amerikaiak azt hirdették, hogy a teheráni és moszkvai értekezleten kiküszöbölték a harmadik világháborút, vagyis a szovjet és az angolszászok összeüt­közését. Vájjon elhihetö-e, — kérdezi Jal- esin i— hogy ez a veszély elmúlt? Meg kell va lanl, hogy az értekezlet után kialakult remények sokakban eloszlottak. Kiderült, hogy jóformán egyetlen kérdést sem rendez­tek. A „Tanin“ felsorolja a nézeteltéréseket s megállapítja, hogy a Balti-államok és a Balkán sorsa az európai országok háború utáni kormányzata szintén a megoldatlan kérdések közé tartozik. Feltehető, hogy a szovjet Ígéretekkel hívja fel a vele szomszé­dos népeket, hogy csatlakozzanak hozzá. Feszült érdeklődéssel és nem titkolt aggo­dalommal kísérik Törökországban a jugo­szláv helyzet fejlődését és a Tito személyén keresztül megnyilvánuló orosz politika mű­ködését. A szovjet balkáni terjeszkedésébe a legutóbbi értekezleteken az angolszászok is beleegyeztek. A brit kormány a látszat megmentése végett a Titóval való megegye­zést ajánlotta a kairói jugoszláv kormány­nak, orosz részről azonban nem voltak ilyen diplomatikusak és Tito is, Moszkva is hatá­rozottan elutasította a kairói kormánnyal való kapcsolatokat. A szovjet egyre erősödő ázsiai tevékeny­ségéről ad hírt a Nemzetközi Tájékoztató Iroda sanghájl jelentese. A szovjet érdeklő­dése különösen Iránra Irányul. Legutóbb moszkvai látogatásra hívták meg a fiatal iráni királyt és Suheily miniszterelnököt. De nem csak Irán, hanem Afganisztán és India felé is erőteljes tevékenységbe kezdett Moszkva. Főként ezeknek a területeknek ifjúságát akarja megnyerni es ezért szá­mukra Taskendben és Szamarkandban egye­temeket alapított. A bolsevisták nagy siet­séggel építenek uj vasútvonalakat. Türk­menisztánban és Tádzsikisztánba, Inántól és Afganisztántól északra is több hadászati- lag fontos gépkocsiul is épült. Ezek a te­rületek szorosan beletartoztak az angol ér­dekkörbe és a Szovjet Ilyenirányú törekvé­se kétségtelenül hozzájárul az előbb emle­getett bizalmi válsághoz. •* AZ ANGOLSZÁSZ TERRORTÁMADÁ­SOK KÉiiV’ÉSÉT tette szóvá az angol alsó­házban két érsek. A chichesteri érsek azt a kérdést intézte a kormányhoz, tisztában yan-e azzal, hogy ezekkel a támadásokkal nemcsak helyrehozhatatlan anyagi kárt okoz, hanem végzetes hatásokat vált ki az európai népekkel való jövendő kapcsolatok és az erkölcsi megítélés szempontjából is. Meg tudja érteni, hogy a hadicélok bombá­zásánál polgári egyének is életüket vesztik, de helytelennek tartja egy egész várost el­pusztítani azért, mert annak néhány részé­ben bizonyos katonai és ipari berendezések vannak. Nyíltan elismert dolog, mondotta tovább, hogy Hamburg és Berlin bombázá­sánál az elpusztítás politikájáról van szó. Róma szétrombolása pedig olyan gyűlöletet ébresztene, amely még akkor is élne, ha a katonai vonatkozások már rég feledésbe mentek. Lord Lang érsek, Canterbury volt érseke megállapította, hogy a Hamburg, Frankfurt és Berlin ellen a közelmúltban lezajlott támadások tulmennek azon a ha­táron, amit eddig a kormány és a bombázó parancsnokság politikájának nyilvánítottak. Az angol lelkiismeretnek ezekre a sza­vaira cinikusan válaszolt az angol kormány részéről Chramborne lord. Tagadta, hogy a brit királyi légierő puszta terrortámadáso­kat hajtott volna végre és azt állította, hogy csak az alkalmazott módszerek utján lehet elérni a német haditermelés képessé­gének csökkentését. Csak a városok szét- rombolásával lehet semlegesíteni az ott el­helyezett hadiüzemeket. Bizonyos, mondot­ta, hogy a brit parlament két háza nem fogja visszautasítani az arcvonalakon fekvő városok bombázásának gondolatát, már­pedig az érsek által említett városok — mondotta — az arcvonalakon vannak. * • OLASZORSZÁGBAN, a nettunői hidfönél a német csapatok az elért eredmények ki­használására és megszilárdítására töreksze­nek. Aprilia városánál újabb eredményeket éTtek el és ismét hátrább szorították az angolszász csapatokat. Az angolok és az amerikaiak viszont Cassinótól északnyu­gatra indultak újabb támadásra, a német jelentések azonban ezeket a hadműveleteket csak helyi jellegűnek minősítik. Február eddig eltelt 10 napja alatt a né­met tengeralattjárók máris jelentős eredmé­nyeket értek el. A csütörtöki német hiva­talos jelentés közli, hogy 62.000 tonnatar- talmu kereskedelmi hajóteret sikerült meg­semmisíteniük. s I *

Next

/
Oldalképek
Tartalom