Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-25 / 45. szám
P é n / e 2c 1944. február 25 Ára 16 iillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE- I GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ I HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 45. SZÁM. ÉVRE 49.60 PENGŐ POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. J SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A KELETI ARCVONAL TÖBB PONTJÁN TÁMADÁST KEZDEMÉNYEZTEK A NÉMETEK Csaknem felét lelőtték a Birodalom fölé szállt angol bombázóknak Kesselring uj támadásra készül a nettunói hídfőnél Uj fegyvereket velell be a nemei Ségvédtelem Hz amerikai kongresszus karcot indított Roosevelt elnök ellen EGYETLEN EGY NÉMET REPÜLŐGÉPET SEN TUDTAK LELŐNI London légvédelmi ütegei szerda éjszaka az angol főváros ellen intézett nagy német támadás során. Egy német gép nem tért vissza a támadásról, ezt angol éjszakai vadászrepülőgép lőtte le. Ezzel szemben az angolok két gépet vesztettek. Német vadászok lőtték le őket London felett és lángolva zuhantak le a fővárosra. Londonban rámutatnak arra, hogy a német légiliaderő támadásaiban a legkülönbözőbb mintájú bombázókat használja fel és uj, eredményes taktikát alkalmaz a gyilkos elhárító tűz kikerülésére. A német bombázók olyan nagy magasságban szállnak, hogy oda a légvédelmi lövedékek nem tudnak feljutni, bombáikat azután zuhanó bombázással vetik le s közvetlenül utána visszaindulnak. A német gépek sebessége rendkívül gyors, angol jelentések szerint 640 kilométernél is nagyobb hevességgel repülnek. Német beavatott helyről közük, hogy a szerdai német légitámadás során nagy robbanó erejű bombákat dobtak le a brit fővárosra. Azok hatása minden bizonnyal rendkívüli volt. A London elleni támadás szerda este 10 óra 20 perckor kezdődött és 40 percen át tartott. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda szerint a résztvevő német repülök száma hasonló volt a London ellen közelmúltban intézett nagy támadásokban részt vevő gépekéhez. Német felderítő gépek megállapították, hogy Londonban sok és nagyméretű tűz tört ki. Az angol híriroda a következő közlést adta ki: Szerda éjjel London egyik külvárosa 1S41 április elseje óta legsúlyosabb gyujtóbomba támadást szenvedte el. Angüa délkeleti partyidéke lakosainak általában nagyon nyugtalan éjszakája volt a szerdal. Alig némultak el a légelhárltő ütegek, amelyek a német repülőgépek ellen tüzeltek — eredménytelenül — amikor megszólaltak az angol parti ágyuk s tüzeltek egy a csatornán áthaladni akaró német hajókaravánra. A német tüzérség a francia partokról viszonozta a tüzelést. Csakhamar az angolszász légierő is beleavatkozott a mintegy 40 percig tartó harcba, amelynek eredményei még nem ismeretesek — mondja az angol jelentés. * « EDEN KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDÉVEL szerdán ért véget az angol alsóház külpolitikai vitája. Eden legelőször is igyekezett eloszlatni azt az angol közvéleményben egyre jobban erősödő meggyőződést, hogy az angolszász hatalmak Teheránban és Moszkvában a Szovjet javára nagy engedményeket tettek, amit nem utolsó sorban Churchill legutóbbi tájékoztatója is megerősített. Nem állapodtak meg semmiféle befolyási övezetekre vonatkozóan, — mondotta Eden — és nem is kérték bennünket ilyen jóváhagyására. Teljesen szabadon érdeklődhetünk az európai ügyek és az európai nemzetek ügyei iránt. A lengyel kérdés legutóbbi fejleményei mutatják a legjobban, hogy meny- njiire terjedhet Angliának ez az „érdeklődéseAz angol kormány nem igen tehetett egyebet, mint egy olyan államnak, amely London biztatására dobta bele magát a háborúba, azt tanácsolta, hogy Anglia által garantált területének nagy részét engedje át az oroszoknak. Ez kétségtelenül „érdeklődés“, de semmi esetre sem a hatalom jele. Eden szavainál sokkal őszintébb a „Daily Mail“-nek az a legutóbbi cikke, amelyben a következőket állapította meg: „Az a felfogásunk, — irta az angol lap, — hogy Fit. '■>- ország, Magyarország, Bulgária és Románia teljesen megérdemelték azt a sorsot, amit a Szovjet szán nekik. A szovjetorosz uralom, ha nem is az egész európai szárazföldön, de legalábbis Közép- és Keleteurópában elkerülhetetlen.“ Eden ezután Churchillhez hasonlóan, az elkövetkező események súlyosságára készítette elő hallgatóit. — Nem ígérhetek mást a háznak a jövőre nézve, — mondotta, — mint nehézségeket, sok csalódást és kiábrándulást. Nem emlékszem, hogy pályafutásom során valaha is ilyen nehéz lett volna a külpolitika irányítása, mint most. Három tételt állított fel ezután a brit háborús politika alapelveként. A szövetségesek minden segítséget megadnak bármely országnak, amely ellenáll az ellenséggel szemben s mihelyt lehetőségük kínálkozik, megengedik, hogy „ezek az országok szabadon választhassák meg felszabadításuk után kormányzati rendszerüket“ s végül, hogy a lehető legszorosabb együttműködésben tartják a szövetséges államokat. Rendkívül érdekes volt a következő kijelentése: „Az egész világ azt hiszi, — mondotta, — hogy a brit kormány valamitől tart. Nem félünk a forradalomtól. Nem vagyunk forradalmárok s nem kívánjuk ezt pusztán azért, hogy azok legyünk. De minden módszert figyelembe kell vennünk, amely közelebb vezet bennünket a győzelemhez.“ így fejezte ki Eden azt, hogy az angol kormány egyelőre nem tart angliai bolsevista megmozdulásoktól és hogy a Szovjetet felhasználja a németek elleni harcban. * a finn államférfiak visszatértek STOCKHOLMBÓL HELSINKIBE, állítólagos tárgyalásaikról azonban nem voltak hajlandók nyilatkozni. Paasikivi államtanácsos azt mondotta, hogy Stockholmba magánügyben volt felesége betegségével kapcsolatban. A mostani háború kitörése óta egyáltalán nem is foglalkozott politikával. A politikai természetű kérdésekre nem Is válaszolt, csak annyit mondott, hogy a legközelebbi jövőben nem tervez semmiféle utazást. Tanner pénzügyminiszter^ akiről azt hi- resztelték, hogy az ő személye a finn—- szovjet megegyezés akadálya, kijelentette, hogyha valaki óhajtja a békét, akkor ő az. A legkevésbbé sem lelkesedik a háborúért, de Finnország nem fogadhat el mindent s ha a szovjet feltételek elfogadhatatlanok, akkor nem tehetnek mást, minthogy össze- szoritott fogakkal tovább harcolnak. Viszont az elfogadható feltételeket készek elfogadni, A finn sajtó felháborodva utasítja vissza több angol lapnak azokat a cikkeit, amelyekben Finnország helyzetét Badoglio Olaszországáéval hasonlítják össze. Finnország — Írja az „Ajan Suunta“ — soha sem fogja követni Badoglio Olaszországénak útját. A finn harci erő kitűnő mind i tinajában, mind a német fegyverbarátsággal kapcsolatban. Á finn áUamvezetés a nép teljes bizalmát bírja és a belső arcvonalat sem az idsgháboru, sem a terrortámadások nem ingatják meg. Néhány nap óta olyan hírek keringenek, hogy Finnország hajlandó lenne amerikai csapatok megszállását elfogadni. A Reuter angol Iroda most azt közölte, hogy ezek mögött a hirek mögött német körök rejtőznének és hogy Németország helyeselné Finnországnak a háborúból való kiválását és visszavonná csapatait, ha a finn területet amerikai és nem szovjet csapatok szánnák meg. A Reuter hírét német illetékes helyen inkább nevetségesnek, mint meglepőnek minősítették. A Magyar Távirati Iroda stockholmi jelentése szerint washingtoni és londoni politikai körökben tartózkodóan nyilatkoztak a kérdéssel kapcsolatban. A svéd főváros diplomáciai köreiben nem tartják valószínűnek, hogy Finnország amerikai megszállásának gondolatát Moszkva elfogadná. A Szovjetnek látható törekvése az, hogy a finn kérdést közvetítő nélkül oldja meg. Jelentéseket lehetett olvasni Svédország esetleges közvetítéséről is. Stockholmban hangoztatják, hogy a svédek mindig erős rokonérzéesel viseltettek és viseltetnek Finnország ügye iránt, de azért a jelenlegi helyzetben érthető tartózkodást mutatnak és igy nem valószínű, hogy Svédország közvetítő szerepet játszott volna a legutóbbi puhatolózásban. * MIÉRT NEM AVATKOZOTT BE EDDIG A HARCOKBA A JAPAN FLOTTA? Ezt a kérdést vetette fel Takahasi tengernagy, a japán tengeri haderő volt főparancsnoka szerdán a japán hadiipari munkások előtt mondott beszédében. A tengeri hadviselés lényegesen különbözik a szárazfölditől. Minél közelebb ér az ellenség Japánhoz, annál nagyobb veszteségei lesznek. A legnagyobb nyugalommal várjuk, mondotta, az ellenség további közeledését, akkor majd fennáll a lehetősége annak, hogy Japán szétverje az ellenséges tengeri erőket és meghódítsa Ausztráliát. Igaz, hogy az ellenség több szigetet elfoglalt a Csendes-óceán déli részén, ez azonban nem ok a borúlátásra, mert az ellenségnek a legkisebb szigetért is rendkívül nagy áldozatokat kell meghoznia. * A KELETI ARCVON ALKCL az ellenséges támadások eredményes elhárításáról él sikeres önálló vállalkozásokról ad hírt a csütörtöki német hivatalos jelentés. Vent- gorodkától nyugatra és a Pripjet mocsa ráktól délre, valamint , északon a narvaí térségben helyi előretöréseket hajtotta! végre a németek. A Pejpusz-tótól keletre a szovjet csapa tok ellen bevetették az első észt alakulatokat. Egyelőre az észt SS-légió önkéntei osztagáról van szó, amely német parancsnokság alatt harcol. * AZ OLASZORSZÁGI ANGOLSZÁSZ FO PARANOSNOKSAG arra számit, hogy < németek a nettunói hidfö ellen hamarosai megkezdik a harmadik nagy támadást. Wilson tábornok föhadiszál'ásáról azt jelentették, hogy a német tüzérséget jelentősen megerősítették és a nagy német támadás bármely pillanatban kirobbanhat. A német légierő, jelenti a Budapesti Tudósító Bernből, uj támadó taktikát alkalmaz a bombázók ellen. Az olaszországi harcok közben sok vadászrepü’ögép az amerikai bombázók fedélzeti fegyvereinek hatáskörén kívül rakétalövedékeket lőtt a bombázókra. Más német gépek pedig magasan a bombázók felett szállva, újfajta gyujtóbombát dobtak le, úgyhogy a bombázók nagy égőgömbként zuhantak alá. A kelelt niCYonal lobit pontján fámadnnli a német csapatofc BerUn, február 24. (MTI.) A Führer fö- hadiszá’lásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Krivojrog térségében kisebb volt a harci tevékenység, mint az előző nap. A Szovjet több előretörését visszavertük. Venigorodkától nyugatra támadásaink tért nyertek. Zsazskovtól keletre szerdán is meghiúsultak a bolsevisták különös szívóssággal folytatott támadásai. Itt számos ellenséges páncé'ost lőttünk szét. Saslav mellett és a Pripjet-mocsaraktól délre fekvő területen támadásaink eredményesek voltak. A Berezlnától délre. Bogácsé vtől észak- | ra, valamint Vitebszktől délkeletre az elhárító harcok nemcsökkenö hevességgel folynak tovább. Csapataink meghiúsították az ellenség valamennyi áttörési kísérletét, a helyi betöréseket elreteszelték, vagy pedig megtisztították. Ezalka'ómmal az ellenségnek nagy veszteségeket okoztak emberben és anyagban. Az Ilmen- és a Pejpusz-tő között Dnotól két oldalt és a Pleskau—Luga vasútvonaltól nyugatra meghiúsultak a Szovjet arra Irányuló kísérletei, hogy áttörje elszakadó mozdulatainkat. Narva térségében ismét felélénkült a harci tevékenység. Egy elözőnapl betörési hely megszüntetésére indított támadásunk az erős ellenséges ellentámadásokkal szemben Is előbbre haladt,
