Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-22 / 42. szám

1944. FEBRUÁR 22. 3 KzutiUjsüg Apriliától délre a németek bekerítettek egy angolszász harccsoportot London ellen hétfőre virradó éjjel ujabh súlyos támadást intéztek a német repülők Anglia legsalyesabh megpróbáltatásának órája még csak ezután következik — írja a Völkischer Beobachter Lipcse bombázásánál 83, Stuttgart felett 49 gépet veszitettek az angolszászok Az Atlanti-óceánon 11 torpedórombolót süllyesztettek el a német buvárnaszádok A HARMADIK BIRODALOM a há­ború döntését ezidőszerint inkább nyu­gaton keresi, állapitja meg a „Neue Zürcher Zeitung“ berlini tudósitója. A nemet hadvezetés törekvéseinek súly­pontja már nincs Oroszországban, amely- nemrégiben még a legnagyobb és a legjobb erőket kötötte le. A németek anélkül, hogy a keleti arcvonalat elha­nyagolnák, nyugaton a helyzetet annyi­ra megerősítették, amennyire csak le­hetséges. A német sajtó meglehetős nyil- tan utal erre. Az egyik német lap né­hány nappal ezelőtt azt irta, hogy az invázió elhárítására szükséges tartalé­kokat tervszerűen vonták el a keleti arcvonalról. Stratégiai jelentőségű ese­mények ezidőszerint keleten nem várha­tók, s ezért a német hadvezetés abban a helyzetben van, hogy más oldalon ké­szüljön el ilyen eseményeit, lehetőségére. A prágai „Neue Tag“ megjegyzi, hogy az angolok és amerikaiak semmit sem látnának szivesebben, mint azt, hogy a németek az orosz sikerek hatására el­vonják nyugati erődítményeikből az ele­ven védőerőt és időtrabló szállításokkal útba inditsák kelet felé. De éppen azért, mert az ellenség várja, ez nem fog meg­történni. Amilyen osztatlan a háború, olyan osztatlan lesz a döntés. A német sajtó hangoztatja, hogy a keleti terület­veszteségek a háború jelenlegi szaka­szában keveset jelentenek. Ha a néme­tek nyugaton döntésre törekednek, biz­tosra kell menniök, ellentétben kelettel, ahol — ha az atlanti arevonalon győz­nek — teljes erővel megtámadhatják a vörös hadsereget és visszaszerezhetnek valamennyi eddig kiürített területet. Ebből a szempontból az oroszok Varsó­ban nem jelentenek olyan veszélyt, mint az amerikaiak és angolok Párisban és Brüsszelben. Az erők jelenlegi elosztása utalást nyújt a nemzeti szocialisták be­állítottságára az ellenséges koalicióval szemben. Teljes tévedés volna feltéte­lezni, hogy a Harmadik Birodalom ve­zető emberei az angolokat és amerikaia­kat! előnyben részesítenék az oroszokkal szemben. Az ellenséget mindjobban egy­séges tömbnek tekintik és az angolszász demokráciát éppenugy gyűlölik, mint az orosz bolsevizmust. Mind kevésbé hajlamosak arra, hogy a kettő között különbséget tegyenek. A nyugati hatal­mak elleni elkeseredés Berlinben annál hevesebb, minél tovább tart a háború. Kormánykörök megállapítják, hogy Németország keleten néhány kis szövet­ségestől eltekintve, egyedül harcol, hogy megvédje Európát az orosz betö­réstől. Kirivó hálátlanságnak tartják azt a hidegvérüséget, amellyel az angol­szász és az európai népek elfogadlak a németek védelmét a keleti veszéllyel szemben, közben azonban továbbra is követik a Berlin politikája ellen irá­nyuló saját céljukat. A HÁBORÚT ERKÖLCSILEG ÉS ESZ­MEILEG ELVESZTETTÜK, mielőtt még abban a helyzetben lennénk, hogy katonai­lag megnyerjük, ha Oroszországnak meg­engedik, hogy a háború után megtartsa Ke- letlengyelországot, irta Ruk képviselő, a* amerikai kongresszus egyik tagja Roose­velt elnökhöz intézett levelében. Roosevelt Igyekezett megnyugtató választ adni. Az Egyesült-Államok — irta válaszlevelében — mindig azon fáradoznak/ hogy igazságos békét érjenek el, ame'y valamennyi nagy- és kisnemzet szuverén egyenjogúságán alapszik. Jóllehet a szovjet kormány — Írja a továbbiakban Roosevelt — még nem fogadta el az Egyesült-Államok közvetítési ajánlatát, biztosíthatom, hogy kormányunk továbbra is az igazságos és tartós béke lé­tesítésére törekszik. Ez a törekvés a valóságban abban nyil­vánul meg, hogy óz angolszászok minden eszközzel reá akarják bírni a lengyeleket az orosz igényelt teljesítésére. Churchill magá­hoz kérette Chequersbe Mikolajczyk len­gyel miniszterelnököt, Römer gróf külügy­minisztert és Raczinszky gróf nagykövetet, felolvasta előttük Sztálin levelét és fe'hivta a lengyel államférfiakat a helyzet megvizs­gálására és a mielőbbi vá'aszadásra. A „Sunday Times“ szerint a megbeszélés drá­mai lefolyású volt. A lengyelek végül ha­ladékot kértek, hogy a kormány által kép­viselt főbb pártoknak — mondja az angol lap jelentése — idejük legyen lengyelor­szági földalatti vezetőjükkel tárgyalásokba bocsátkozni. A Magyar Távirati Iroda újabb zürichi jelentése szerint Londonból azt közlik, hogy a lengyelek tudatták Churchillel, haj'andók a Szovjettel az uj lengyel határról tárgyal­ni, de csak azzal a föltételezéssel, hogy Ideiglenes megállapodásról lehet csupán szó, amelyet Lengyelország fölszabadítása után a lengyel képvise'öháznak kell jóváhagynia. A „Háború és Munkásosztály“ cimü moszkvai folyóirat foglalkozik a lengyel kérdéssel. Azt Írja többek között, hogy a Szovjet hajlandó Lengye'ország néprajzi határait nagylelkű módon megvonni, nem szándéka Lengyelország gyengítése, sőt „erős Lengyelországot akar", de csak olyant, amelyet ,;igazi demokratikus ténye­zők vezetnek, olyanok, akik belátják a mult hibáit és azokat nem ismétlik meg“. * A FINN KÉRDÉSBEN NEM TÖRTÉNT JELENTŐS FORDULAT, A Budapesti Tu­dósító jelenti Stockholmból, hogy most már ottani finn körök Is elismerik, hogy a hel­sinki! kormány érintkezést keresett a Szov­jettel, hogy megismerje az esetleges fegy­verszünet feltételeit. Innen más hirt, ami a feltételekről és azok helsinkii visszhangjáról szól, csak feltevésnek minősítenek. Paasildvi finn politikus még mindig a svéd fővárosban tartózkodik s Zürichbe ér­kezett jelentés szerint rövidesen visszatér Helsinkibe s talán ekkor már birtokában lesz a finn javaslatokra várt szovjet válasz­nak. Több jelből arra következtetnek, hogy a tárgya'ások fontos fejezethez jutottak. Az „United Press“ stockholmi munkatársa megbeszélést folytatott a stockholmi szov­jet diplomáciai körökkel, itt azonban kije­lentették, hogy a sajtó részére nincs semmi mondanivalójuk. Esetleg később. A finn sajtókommentárok igy foglalha­tók össze: „A keleti front eseményei érthető­vé teszik a finnek békevágyát, de a háborút csak akkor fejezhetik be, ha szabadságukat és önállóságukat biztosítva látják.“ * DURVA TAMADAST INTÉZETT Franco tábornok spanyol államfő és a spanyol sem­legesség! politka ellen a „Háború és Mun­kásosztály“ cimü moszkvai félhivatalos fo­lyóirat. A szovjet lap minden további nélkül banditának nevezte Franco tábornokot, Spa­nyolország semlegességét pedig „függefale- vél“-nek minősítette. Bér ini diplomáciai körökben jellemzőnek t_. tják ezt a támadást Moszkva módszereire s felvetik a kérdést, hogy végeredményben saját kezdeményezésük-e ez, vagy pedig az angolok és amerikaiak biztatták fel a szov­jetet Spanyolország elleni diplomáciai táma­dásra, miután az ö politikai és gazdasági nyomásuk nem járt a kívánt sikerrel. * A LÉGIHABORU TOVÁBBI FOKOZÖ- DASARÖL számolnak be a vasárnapi és hétfői jelentések. Vasárnap reggel Lipcse, hétfőn a kora reggeli órákban pedig Stutt­gart városa ellen intéztek terrortámadást az angolszász gépek. Munkájük nyomán ismét pótolhatatlan kulturális értékek sem­misültek meg. A vásárnál« támadásnál 83, liétfó'n pedig 49 négymotoros bombázót pusztított el a német elhárítás. Ez a szám csupán a ténylegesen megál'anilott :e övé- seket jelenti, de valószínű,' h- . ? a vissza­térő angolszász gépek közül is több nem érte el támr.szi :ntját. Katona* szakértők J szerint a támadó gépek 20 százalékát sike­rült elpusztítani. Válaszul a német légiliaderö a hétfőre virradó éjszaka újból Londont bombázta s a támadás nyomán Ismét nagykiterjedésü tüzek és rombolások keletkeztek. Jelenté­sek szerint ez a támadás egyáltalában nem volt kisebb erejű, mint a szombat reggeli. Közben mindkét oldalról a támadások fo­kozását Ígérik. A „Völkischer Beobachter“ a következőket Írja: Eléggé ismerjük a légitámadások által okozott szenvedéseket, hogy mérlegelni tud­juk, mi játszódik le Londonban. Ebből az alkalomból önkénytelenül eszünkbe, jutnak azok a nyilatkozatok, amelyek az angol al­sóházban és felsőházban, továbbá az angol egyház, valamint az elbizakodott légitábor­nagyok részéről, úgyszintén az angol sajtó­ban és rádióban elhangzottak és amelyek dicshimnuszokat zengtek a német városok e’len irányuló légiháboruról. Ezekkel a lel­ketlen nyilatkozatokkal és ellenfeleinknek minden emberi érzést megtagadó magatar­tásával szemben van-e okunk arra, hogy London sorsa a legcsekélyebb részvétet is keltse bennünk? De korai még a londoni lakosság viselkedését összehasonlítani a berlini lakosság viselkedésével, mert Anglia legsúlyosabb megpróbáltatásainak órája még csak ezután következik be. Angolszász részről is a légiháboru erősí­tését jelentették be. A „Daily Express“ légügyi szakértője a légiháboruval kapcsolatban hangoztatja, hogy a jövőben a brit légierő, jő idő esetén, még fokozhatja támadásait, mert az ame­rikai légierőkkel együtt helyzete igen jónak mondható. Ma a brit légierő több emberrel rendelkezik, mint va'aha azelőtt, és Harris repülőtábornagy, a brit bombázók parancs­noka valószínűleg rövidesen abban a hely­zetben lesz, hogy minden egyes bombázó­Berlin, február 21. (MTI) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Táv­irati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Szovjetnek Krivojrogtól délre, Zsazskovtól keletre, Berezinától délre, valamint Vitebszktől délkeletre indított és több esetben 'páncélosoktól támoga­tott sok támadása omlott össze. Az el­Berlin, február 21. (MTI) A vezéri fő- hadiszá'lásról jelentik a Német Távirati Irodának: A Cserkaszitól nyugatra elvágott né­met harccsoport felszabadítása után a Führer vasárnap főhadiszállásán a be­kerítve volt csapatrészek parancsnokait kihallgatáson fogadta. A Führer a pa- roncsnnkoknak személyesen nyújtotta át a magas kitüntetéseket személyes bá­torságuk és csapatok hősies harcainak elismeréséül. Lieb altábornagy a Führer kezéből vette át a Vaskereszt lovagke­resztjéhez a tölgyfalombot. Gille fegy­Berlin, február 21. (MTI) A német véderő főparancsnoksága jelenti: Olaszországban a nettunói hídfőnél tartanak a váltakozó és súlyos harcok. Csapataink az ellenségnek sok páncélo­sok támogatta ellentámadását hárítot­ták el. Saját támadásaink során meg­semmisítettünk egy ellenséges századot és Apriliától délre 1 ekeritettünk egy el­lenséges harcé sopor let.’ E harccsoport tehermentesítésére irányuló ellentáma­BÉRLETI HIRDETMÉNY. A Kolozsvár és Vidéke Kereske­dőinek Egyesülete felhív ja a déglátó iparosok figyelmét, h j a Hunyady-tér 18. sz. alatt l 3 helyiségeiben szervezendő 7 ,b számára — bérlőt keres. Érd fö­dök ajánlataikat III. hó 1-ig ís- ban küldjék be az Egy. Aet címére. ELNÖKSÉG ■■■■MjwiiMiMMiMM» j———— tmmmcm hoz két teljeslétszámu legénységet helyez készenlétbe, úgyhogy ezek felváltva szolgá­latba állhatnak. Harris nehézbombázói a legutóbbi 11 hónapban, tehát a Németor­szágért folyó csata tényleges kezdete óta, havonta átlag 10 nagy támadást hajtottak végre és 14—20.000 tonna bombát dobtak le havonta. *• ERŐS HIDEG ÁLLOTT BE A KELETI HARCVONALON. Egyes frontszakaszokon 20 fokra süllyedt a hőmérséklet s az újabb kiadós havazás nagy területeket borított el. A nehéz gépesített eszközök számára jár­hatatlanok lettek az utak. A hadműveletek ennek ellenére nagy el­keseredettséggel folynak tovább. Egy német harccsoport Krivojrcgtól délre áttörte a szovjet állásokat és sok helységet elfoglalt.. A középső arcvonal mögötti területekén a bandák elleni harcokban értek el nagy sike­reket a tisztogató csapatok, 257 földerödöt és száznál több anyagraktárt romboltak szét. A bolsevisták az arcvonal több pontján in­dítottak támadásokat, ezek azonban össze­omlottak. Az line és a Peipusz-tó között a német tüzérség szétverte az ellerséges me­netoszlopokat és készenléti állásokat. Váltakozó és súlyos harcok folynak a net­tunói partraszállási hídfőnél. A német csa­patoknak sikerült Aprilia város mindkét ol­dalán további teret nyerni. Az angolszászok megkísérelték a német támadőékek utjának elvágását, tervük azonban súlyos vesztesé­gük mellett meghiúsult. A hidfö előtti tengerrészen a német re­pülők és tengeralattjárók több szállító és hadihajót süllyesztettek el. A déli arcvona­lon Cassinó körül sem sikerült teret nyer­niük az angolszász támadásoknak. A rómaiakat nagymértékben foglalkoztat­ja Róma nyílt város jellegének ügye. Nagy kérdés, hogy a hadviselő felek milyen állás­ponton vannak. Erre választ csak az ese­mények nyújthatnak. A nyiltvárossá nyilvá­nítás ugyanis csak egyoldalúan történt, elő­ször a Badoglio-kormány, majd szeptember 8-án a Mussolini-kormány részéről. A szövet­ségesek nem foglalkoztak a javaslattal, ami­ből inkább annak elutasítására lehet követ- keztetni. Róma helyzetével kapcsolatban XII. Plus pápa szombaton fogadta Rossi és Canali bí­borosokat a Vatikán-állam közigazgatási ügyeinek kezelőit. lenség súlyos és véres veszteségeket szenvedett. 25 bolsevista páncélosból 20 veszett el egy támadás alkalmával. A keleti arcvonal északi részén né­hány szakaszon hadosztályaink az arc­vonal megrövidítésnek parancs szerinti végrehajtása során elszakadtak az ellen­ségtől. A csapataink után nyomuló bol­sevistákat visszavertük. veres SS altábornagy és SS csoportve­zető a Vaskereszt lovagkeresztjéhez a tölgyfalombhoz a kardokat és Leon Degrelle SS főcsoportvezető a Vaske- reszt lovagkeresztjét kapta. További ma­gas kitüntetéseket kaptak a csoportve­zetők és a legénység. A kitüntetéseket közvetve a parancsnokok nyújtották át nekik. A Führernél kihallgatáson meg­jelent magasrangu tisztek beszámoltak a nehéz harcok lefolyásáról, amelyek heteken át tartó körülzárás után ered­ményes áttöréssel végződtek. dásokat elhárítottuk. Messzehordó tüzér- ségünk jó hatással lőtte Anzló és Net­tunó kikötőjét. A déli arcvonalon vasár­nap a nap lényegesebb harci cselekmé­nyek nélkül telt el. Krivojroguál, Zsazskovnál és Vítebszknél cs^comíot'ak a szovfet támadások Hitler vezér kitüntette a Cserkaszlná! felszabadult karccscpert parancsnokait Váltakozó és smyos harcok tombolnak a snpt^inoí h'd őiréi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom