Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-20 / 41. szám

1944. FEBRUAR 20. 3 KéietiUjsxg A spanyol és a Magyar lélek közeledését akarja szolgálni Eugenio Suarez, a fiatal spanyol újságíró Talólkozcs és beszélgetés az „Arriba" spanyol világlap 26 éves budapesti szerkesztőjével „Nem nyugszunk addig, amíg fel nem vesszük a gyönyörű kőrösfői viseletét' Kolozsvár, febr. 19. Pénteken érdekes ven­dége érkezett Kolozsvár valósának Eugenio Suarez spanyol ujságiró személyében. Sies­sünk megállapítani, hogy Suarez kartársunk az első spanyol újságíró, aki állandó jellegű megbízatással Magyarországra jött. Eugenio Suarez egyébként fiatal ember. Mindössze 26 éves. De éppen ez a körülmény, hogy ilyen fiatalon kapott olyan fontos és felelős­ségteljes megbízatást, mint a madridi „Arriba“ cimü nagy napilap és „YA“ cimü folyóirat budapesti s magyarországi tudósí­tása, azt árulja el, hogy kiváló képességei vannak s mindenben méltó felelősségteljes posztjának betöltésére. Suarez kartársunkról illik feljegyeznünk, hogy a mult évben el­nyerte a spanyol ujságiró akadémia egyik ösztöndíját s annak segítségével 1943 júniu­sában és júliusában Budapesten tartózkodott. Megtudtuk róla, hogy e két hónap alatt lap­jainak nyolcvan tudósítást és cikket küldött. Teljesítményét lapjai nagy megelégedéssel fogadták s kiváló munkája hozta meg szá­mára azt a kitüntetést, hogy az „Arriba“ kiküldte budapesti szerkesztőjének. Ez a megbízatás valóban kitüntetés és nem csak a nagyrahivatott fiatal spanyol újságírónak, hanem a magyarságnak is, ha figyelembe vesszük, hogy a világvárosok sorában az „Arriba“ eddig csak Washingtont, Newyor- kot, Buenos Ayrest, Londont, Berlint, Pá­risi, Kómát, Bernt, Stockholmot, Bukarestet, Kairót, Ankarát és Algírt tisztelte meg az­zal, hogy oda állandó tudósítót küldött ki. Magyarország mai fontos szerepe is bizo­nyára közrejátszott abban, hogy a spanyol főváros egyik legnagyobb lapja, a mai spa­nyol közvélemény irányításának egyik igen fontos tényezője most Budapestet is közvet­lenül bekapcsolta érdeklődési körébe. Eugenio Suarez bájos fiatal feleségének és Wimpffen Iván bárónak, a madridi magyar követség sajtóattaséjának társaságában ér­kezett Kolozsvárra s megérkezése után an­nak a kívánságának adott kifejezést, hogy szeretne a kolozsvári magyar lapok munká­saival is megismerkedni. így hozott össze néhány kolozsvári újságírót a véletlen a messziről jött, érdekes és — valljuk be — az első pillanatban Is rendkívül rokonszen­vesnek megismert spanyol vendégekkel. A Központi Szálló meghitt éttermében megtörtént ismerkedés és találkozás alkal­mával Wimpffen báró sajtóattasétól tudtuk meg, hogy Suarez kartársunk nem csak uj­ságiró munkát végzett budapesti tartózkodá­sa alatt. Tavaly annyira megszerette a magyaro­kat, és Budapestet, hogy most, 1944 január elsején szívesen és készséggel jött el újra hozzánk, tartósabb és szorosabb kapcsola­tok kiépítésére. Megtudjuk azt i3, hogy Bu­dapestről küldött cikkei és tudósításai nem csak lapjaiban láttak napvilágot, hanem azokat átvették a tekintélyesebb vidéki spa­nyol lapok is. így Suarez szerkesztő mun­kássága értékes szolgálat volt abban, hogy a spanyol közvélemény helyes és tiszta ké­pet formáljon a magyar élet eseményeiről. A szorosan vett újságírói munka mellett Suarez kartársunk hivatásának és szívügyé­nek tekinti a spanyol—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítését is. Cikkekben és tanulmányokban ismertette a magyar szel­lem holt és élő jeleseit s igy képet ac’ott a spanyol közvéleménynek a magyar szellem európaiságáról és sajátos magyar izéről. Wimpffen báró szives tolmácsolásával megtudjuk, hogy az „Arriba“ budapesti szer­kesztője több napot szándékszik Kolozsváron tölteni. Szándéka az, hogy több cikkben számoljon be Erdély ősi fővárosának életé­ről s az erdélyi kérdésekről. Cikkeinek az lesz nevezetessége sajtótörténeti szempont­ból, hogy ezek lesznek az első tudósítások, amelyek Kolozsvárról és Erdélyről a spanyol sajtóban spanyol ujságiró közvetlen tapasz­talatai alapján megjelennek. Suarez kartársunk szombaton dé’előtt fe­lesége és Wimpffen báró társaságában sé­tát tett Kolozsváron s meglátogatta a vá­rosházán Vásárhelyi László dr. polgármes­terhelyettest. Hálájf' fejezte ki azért a sze- retetért, amellyel magyarok között lépten- nyomon találkozott. Megemlítette azt is, hogy sok rokon vonást s jellegzetességet fedezett fel a spanyol és a magyar alkat között. A lovagiasság, méltóság, figyelem és vendégszeretet mind olyan tulajdonság, amely spanyolra, magyarra egyaránt jel­lemző. Suarez szerkesztő egyébként a „Keleti Újság“ munkatársának a következő rendkí­vül érdekes elgondolást fejtette ki; — Azon dolgozom, hogy ft két nemzet lelki közeledésének s egymás megismerésé­nek előmozdítására alakítsuk meg Budapes­ten a magyar—spanyol társaságot. Ez a társaság régen érzett nagy hiányt lesz majd hivatva pótolni. Nyelvtanfolyamokat ren­dezne, könyvtárat létesítene, amelyben meg­találhatók lesznek a spanyol történelem, néprajz s más tudományágak foriásmunkái, a spanyol szellemi élet holt és élő kiválósá­gainak müvei, a spanyol folyóiratok, napila­pok. A társaság ezenkívül előadások rend­szeresítésével is szolgálni akarja a lelki és szellemi kapcsolatok kimélyitésének ügyét. Kedvenc gondolatom és tervem, hogy módot keressek a mai magyar és spanyol tudo­mány, művészet kiválóságainak „csereakció­jára“. Szavai közvetlenek s mégis: ünnepélyesek. Egy csupa ideálizmus és jószándék nemes tüzétöl égő fiatal szív ad olyan programot, amelynek megvalósítását csak őszinte öröm­mel fogadhatjuk magyar részről. Suaí-z szerkesztő szombaton délutánra az Erdélyi Múzeumban tett látogatást, majd a város nevezetesebb pontjait tekintette meg. Vasárnap reggel kiutazott Kőrösfőre, hogy a már világhírű kalotaszegi falu szép­ségeit csodálja meg. Felesége már sokat hallhatott a kalota­szegi népviselet káprázatos Szépségéről. El­árulta ezt a következő megjegyzése: — Nem nyugszunk addig, amíg mind a ketten be nem öltözünk abba a gyönyörű viseletbe! Reméljük: Körösfö szép leányai és deli legényei kész örömmel teljesitik a spanyol vendégek forró kívánságát! FINTA ZOLTÁN Kállay miniszterelnök meglátogatta az országos hadigondozó hatóság székházát Budapest, február 19. (MTI) Kállay Mik­lós miniszterelnök pénteken délelőtt vitéz Tliuránszky László államtitkár társaságá­ban meglátogatta az országos hadigondozó hatóság székházát, ahol vitéz Bonczos Mik­lós igazságügyi államtitkár, a hivatal elnö­ke és vitéz Máthé Kálmán altábornagy, al- elnök fogadta. Az előcsarnokból kiindulva a 60 munkaerőt foglalkoztató segédhivatalt, majd a magasföldszinten levő három tájé­koztató hivatalt nézte meg. Hosszabb időt töltött a nyilvántartás és az ellenőrzés osz­tályában, amely az egész országra kiterjed­ve számbaveszi a régi és a mostani világ­háború hadigondozottjait. A budai Vigadó díszterméből átalakított, hatvan főnyi tiszt- viselögárdát magábafogadó tágas járadék- ellátás-ügyosztályt kereste fel ezután, majd a gyógyászati osztályt tekintette meg. A legnagyobb érdeklődést .tanúsította minden berendezés és intézmény iránt. Háromne­gyed óráig tartózkodott» az épületben. Ez­után a hadigondozó szövetségbe is elláto­gatott, amelynek elnöke az ö hitvese. A tisztviselői gárda élén Németh Nándor ügyvezető-igazgató köszöntötte. A minisz­terelnök szemléje után legnagyobb elisme­rését fejezte ki mindkét intézmény vezetői­nek. Hatalmas részvéttel búcsúzott Kolozsvár városa Grucza Lipóttól Kolozsvár, február 19. Szombaton délután 3 órakor kisérték utolsó útjára a házson- gárdi temető kápolnájából Grucza Lipót városi tanácsnokot. Grucza Lipót temeté­sén Kolozsvár közönsége részéről olyan ha­talmas és őszinte részvét nyilvánult meg, amilyenre régen nem volt már példa. Már ebből is megítélhette az ember, hogy mit jelentett ennek a városnak, a város magyar közönségének Grucza Lipót áldozatos, ön­feláldozó munkássága, amelyet kora ifjú­sága óta, úgyszólván szive utolsó dobbaná­sáig a közösség szolgálatában töltött. A „kapitány ur“ végtisztességén csakugyan résztvett mindenki, aki ebben a városban számit valamit... Amig a gyászszertartás tartott a kápolnában, amelyet Baráth Béla dr. plébános, prelátus-kanonok végzett fé­nyes papi segédlettel, — a kápolna körül, a ropogó, recsegő havon több, mint ezer ember szorongott. A gyászszertartás a Földész-dalárda énekkarának gyászdalával kezdődött, ‘ame­lyet Rezik Károly vezényelt. Ezután fel­hangzott a „Circum dederunt...“ komor dallama. A megrázó gyászszertartás után az Iparos Egylet dalárdája újból gyászdalt énekelt Kovács Béla dr. vezényletével, majd a rengeteg virágkoszoru fölött elhe­lyezett ravatalról leemelték Grucza Lipót nehéz érckoporsóját s a végeláthatatlan gyászmenet megindult a sir felé, ahol el­hangzottak a megrázó, őszinte búcsúbeszé­dek. Elsőnek Vásárhelyi László dr. helyet­tes polgármester lépett a nyitott sir fölé helyezett koporsóhoz. — A kincses város lakossága és tisztvi­selői kara nevében búcsúzom Grucza Lipót tanácsnok úrtól — kezdte búcsúszavait Vá­sárhelyi dr. helyettes polgármester, de sza­vai könnyes zokogásba fúltak ... Vele könnyezett a koporsót körülvevő ha­talmas számú közönség is. — Ne haragudj, szeretetett Poldi bá­tyánk, — folytatta — de úgy körül vesznek ebben a pillanatban a még nem is olyan régen munkában együtt töltött napok és órák emlékei, hogy el sem tudjuk hinni, mi tör tént Véled ... Emlékedet örökké meg­őrizzük .. . Ezután Demeter Ferenc, az Ipartestüket elnöke lépett a koporsóhoz, hogy búcsút ve­gyen Grucza Lipóttól, az Ipartestület ipar­hatósági biztosától. Búcsúszavakat mondott Demeter Ferenc a Baross Szövetség és a Baross Női Tábor nevében is, mert Grucza Lipót mindhárom egyesületnek — akár a többi megszámlálhatatlan társadalmi, vagy egyéb egyesületnek — a legodaadóbb és a legönzetlenebb irányitója s munkása volt. — Mi tudjuk, hogy mit veszítettünk Benned — mondotta búcsúszavaiban. — Mi tudjuk, hogy Grucza Lipót, akit ez a város saját halottjának tekint, a kéziéül párosság nagy halottja is. Koporsójánál azzal állunk meg megnyugodva az isteni végzésben, hogy fogadalmat teszünk: Azon az utón haladunk továbbra is, amelyet ö mutatott meg nekünk s amelyet ő egyengetett meg nekünk... Demeter Ferenc búcsúszavai után Boga Alajos dr. prelátus kanonok, felsőházi tag lépett Grucza Lipót koporsójához, hogy utolsó Isten-hozzádot vegyen a megboldo­gulttól a „Lapkiadó Rt.“ nevében, amely­nek szolgálatában Grucza Lipót 14 eszten­dőt töltött el lelkiismeretes ‘ munkában. Boga Alajos dr. méltatta Grucza Llpótnak azokat az elévülhetetlen érdemeit, amelye­ket éppen azokban az időkben szerzett, amikor idegen megszállók előtt még ma­gyarul is bűn volt beszélni ... — Grucza Lipót nem az az ember volt, akit bármilyen földi hatalom is meg tudott volna fölemlíteni — mondotta. — örökké mosolygó arccal járta a magyar falvakat s hitet vitt a hitükben csüggedöknek s bátor­ságot a bátortalanoknak. Az ember élete véges, de a 3ziv jósága örök. Ezt tanulhat­juk meg Grucza Lipót koporsójánál, akinél kevesebb elszánt szerelmese volt az erdélyi rögnek, — fejezte be búcsúszavait Boga Alajos dr. Ezután Szathmáry Lajos dr., az EMKE ügyvezető ale’nők-kormánybiztosa búcsúzott el Grucza Lipóttól Kolozsvár valamennyi társadalmi egyesülete nevében. Búcsúbe­szédében kiemelte az elhunyt örök érde­meit, azt szívós és sokszor már-már hiába­valónak látszó erőfeszítést, amelyet Grucza Lipót vivott az elnyomatás keserves kor­szakában a magyar lélek megmentéséért. — Munkája azonban nem volt hiábavaló — mondotta. — Nem volt hiábavaló, mint ahogyan ö sem fogta fel soha hiábavalónak s bizonyitéka énpen abban van, hogy most koporsóját, mi it szabad magyarok álijuk körül még akkor is, ha váratlan halála miatt könny ül mindannyiunk szemében . .. Szathmáry Lajos dr. után Xántus János dr., a Mariánum igazgatója búcsúzott Gru­cza Lipóttól a „Társadalom" baráti köre nevében. Megindult szavakkal köszönte meg a „jó házigazdának“ azt, a meleg csa­Már 20 kg. vételnél előnyös ár mellett vásárolhat faialmát és nettó 12 és fél kg-os ládában kiváló minőségű dióbelet GYÜMCLCSKERESKEDELMl KfT­I nál Mussolint-út 58. Telefon: 23-32. ládi tűzhelyet, ahol otthonra talált minden magyar üldözött, ha néhány órára is akkor, sünikor olyan nehéz volt magyarnak lenni... Ezután BartaHs István búcsúzott a Munkás Sport Egyesület nevében Grucza Lipóttól, mint az egyesület első ügybuzgó elnökétől, majd Szabó Pál a Kisiparosok Egylete ne­vében mondott utolsó Isten-hozzádot, amely­nek Grucza Lipót diszéinöke és fáradhatat­lan szervezője s odaadó munkása és irányí­tója volt. Kovács Ferenc a Birkózó Szö­vetség erdélyi egyesülete, Jenei Sándor a lapárusok nevében mondott búcsúszavakat. A búcsúbeszédek elhangzása után földbe eresztették a nehéz érckoporsót s rádübö­rögtek a házsongárdi temető fagyos rögei. Az ut, az emberi élet útja ezzel véget is ért... Grucza Lipót városi tanácsnok, a kincses város örökös „kapitány ura“ immár örök nyugovóra tért a felszabadult Kolozs­vár magyar rögei alatt... Tartozás A községi járásbiró ur elé fekete, md- gasszáru csizmát viselő gazdaember lép, mint a soron következő vádlott. Szálkái János a neve, Ifi esztendős, öt hőid földje van és négy kis gyereke. — A felesége jelentette fel, — olvas­sa az iratokat a biró, — az a baj, illetve a vád, hogy maga családapa létére mind­egyre a szomszéd faluba jár egy özvegy asszonyhoz és gyerekeiről hetek óta álig gondoskodik, az utóbbi héten csak egy­szer volt otthon, akkor is pénzért. így van ezf — Hát, — nézi a padlót a gazda, — tessék megérteni biró ur az esetet. Én tizenötben bevonultam a közösökhöz, ki­vittek nemsokára a frontra. Megsebesül­tem. Bolgár hadikórházba kerültem, ott egy szép barna bolgár lány ápolt, meg­szerettem, el is vettem volna, de jött az összeomlás, elszakadtunk. Múltkor Ko­lozsvárra vittem egyik lovamat eladni, a zöldségpiacon kit látok, — az én ápoló­nőmet! Bolgár kertészekkel dolgozik, megismert, beszélgettünk. A bolgárok az én szomszéd falumban dolgoznak, ahová eddig sose mentem át, — ott van a lány is, előbb Kolozsváron dolgozott. Most vett egy kis házat, de nagyon gyenge az egész, — hát én eljártam biró ur és megjavítottam, rendbehoztam a házat, ő engem hozott rendbe 17-ben a kórház­ban. Barátság ez, addig nem volt nyug­tom, amíg meg nem fizetem a tartozá­somat, — igy volt, nem másképpen, teg­napelőtt feltettem az uj ablakokat is, most már nem járok át többet. Itt van az Írás. A biró olvassa: „Én, Szálkái János földműves megfogadom“... Hívja bé a feleségem biró ur, olvassa el neki, amit elmondtam, féltékeny nő, nekem nem. hinné, biró urnák igen ... A „féltékeny“ asszony — alacsony, barna menyecske. Annyit mond: „Esküdj meg a Juliska életére, a négyéves kislá­nyod életére, hog/y igaz, ezért szökdös- tél el hazulról“. A gazda szép komolyan megesküszik. — Most hiszem, súgja az asszony, mert a Juliskáért él-hál, ezekben a szök- döső időkben is, ha hazajött, öt akarta látni... A gazda megelégedetten bólint: — Jó, ha van becsülete az embernek... És mennek kifelé. Az élet kész regény valóban, teszi cl az ügyiratot a biró ur és ő is enyhültén mosolyog, a sok tol­vaj, erdökihágó, becsületsértő ügyek halmazai között... SZTOJKA LÁSZLÓ Jó áru és jó MrdetéSsessI alapja a jó üzletmenetnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom