Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-20 / 41. szám

Vasárnap 1944. t ebruár SO Ara 30 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 41. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Nagy német elhárító győzelemmel végződött a második vitebszki csata mxmi ■ aMBay uiir"- ír iiiiii^mhiii mii n iwm^——aBBam—masam— Apriliáf fiz kilométerre közelítették meg a német csapatok A német bombázók pénteken éjszaka is áttérték London fölött a védelem tUzföggönyét Á londoni lengyel kormány elfogadta demarkációs vonalként a Curzon-vonalat Ramirez argentin elnököt lemondatta a tengely­barát politikusok csoportja NEVETSÉGESNEK MONDOTTÁ Si­mon angol lordkancellár azt az angol alsóliázban több képviselő részéről el­hangzott óhajtást, hogy á hadművele­tekben több tekintettel legyenek as eu­rópai ktilluremlékekre, mint eddig. Fel­olvasta Churchill miniszterelnök egy le­velét is, azzal a megjegyzéssel, hogy az abbanfoglaltak az egész háborús kabi­net véleményét fejezik ki. A háború szükségességei — mondja Churchill le­vele — messze fölötte állanak minden kulturális és történelmi értéknek. Chur­chill álláspontjához csatlakozott az an­gol munkáspárt részéről Lord La­tham is. A „Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz“ a délolaszországi ős­régi kulturemlékek elleni angolszász légi támadásokkal kapcsolatban a kö­vetkezőket Írja: „Ha valami alkalmas volt annak a szakadéknak leleplezésére, amely az igazi kereszténység, Európa iagzi keresztény kultúrája és a magát kereszténynek nevező Icommercializált angol és amerikai egyházi vállalatok között fennáll, úgy az az angol és ame­rikai püspökök állásfoglalása az olasz- országi keresztény egyház emlékei el­leni merényletek ügyében.“ A baltimo- rei és washingtoni érsek a német lap szerint a következőket mondotta: „Az egész világon minden katolikus megér­téssel lesz aziránt, hogy a mi fiaink bombázták a cassinoi kolostort.“ Nyilvánvaló tehát, hogy a baltimorei érsek nem ismeri, vagy nem akarja is­merni a világ katolikusainak érzületét és gondolkodását. Hasonló jellegű Lord Land anglikán érsek kijelentése is. Ö ao európai kulturemlékek bombázását „a huic~,r'i célok elírni támadás sajná- latraméltó. de elkerülhetetlen kisérő je­lenségeinek minősítette“. Az angolszászok igazi indokai felől azonban, irj'a a továbbiakban a „Deut­sche Diplomátisch-Volitisché Korrespon­denz“ , nem lehet a legkisebb kétség sem. Ennek a cselekedetnek a gyökere abban a gyűlöletben van, amelyet a mű­veltség a’aesonvabb szintién álló népek a magasabb és idősebb kidtura hordozói ellen éreznek. yj legmélyebb ok azonban a zsidó bolsevista rendszerhez való kap­csolódás. Ez határozza meg végered­ményben az angolszász tevékenységet. A FINN KÉRDÉSBEN MÉG NEM TÖRTÉNT • SE MILYEN IRÁNÉBAN SEM DÖNTŐ ESEMÉNY. Ehrenrot finn belügymhrszter pénteken r°~ii!őgépen visszatért Helsinkibe. Paasikivi még mindig Stockholmban tartózkodik. .4 finn kormány egyelőre azt sem tartja időszerűnek, hogy az országgyű­lést. Paasikivi küldetésének természeté- i ről és esetleges eredményeiről tájékoz­tassa. A képviselők egyes csoportjainak meg ker elégedniük azokkal az értesülé­sekkel, amelyeket, esetleg' más oldalról kapnak. Még beletelhet néhány nap, amíg á kormány érdemleges felvilfgasi* tást fog adni. Kétségtelenül a finn tárgyalásokkal van összefüggésben, hogy Dietl tábornok, a murmanszki arevonalon álló német csapatok főparancsnoka Északnorvégiá- ban találkozott Falkenhorst tábornok­kal. A két hadvezér a Budapesti Tudósí­tó berni hire szerint az északi arcvonal­szakaszon kialakuló helyzetet vitatta meg. # ANGOL NYOMÁSRA Churchill javas­latára a lengyel kormány a Curzon-vo­nalat a háború tartamára elismerte len­gyel-orosz demarkációs vonalnak, — je­lenti a „Bergen Tidningen“ Londonból. Churchill javaslata végeredményben azt jelenti, hogy a határkérdés végleges megoldását a háború befejezéséig elha­lasztják. A demarkációs vonel — elvben — csak ideiglenes jellegű és a javaslat a Curson-vonalat csak nagyjából jelöli meg demarkációs vonal alapjául is. Ter­mészetesen még be kell várni, — Írja a svéd lap, — vájjon a moszkvai kormány hajlandó-e azt a megoldást elfogadni. Az „Evening Standard“ is úgy értesül, hogy a lengyel kormány elvben hajlandó tárgyalni a határkérdésről. Mivel Mosz­kva már megelőzően közölte, hogy csak a Curson-vonal alapján kezdi meg a meg­beszéléseket, az „Evening Standard“ ér­tesülése is megerősíti a vonal elfogadá­sának hírét. Lengyel körökben azonban hangoztat­ták, hogy nem fogadnak el valamilyen parancsot és nem nyugszanak bele befe­jezett ténybe. A „News Cronicle“ cimü angol lapban viszont Cumming ismert közíró azt írja, hogy Moszkva álláspontja a lengyel ha­tárkérdésben még jobban megmerevedett. Kétségbevonhatatlan forrásból szerzett értesülése szerint a Szovjet most az 1939-ben megállapított német-szovjet ha­tárig terjedő egész területet épp úgy orosznak tekinti, mint Moszkvát magát. A „Daily Herald“ a lengyel menekült kormány uj javaslatáról azt Írja, hogy az London közvetítésével eljut Sztálin­hoz, tehát eléri rendeltetési helyét, de — aligha talál meghallgatásra.-* ARGENTÍNÁBAN „ISMÉT MOZOG A FÖLD“. Buenos Ayrerböl Montevldeón át érkezett jelentés szerint Ramitez tábornok államelnök lemondott. Lemondása előtt biz­tosítékot kapott arra, hogy a hatalomra ju­tott tiszti csoport nem alkalmaz megtorlást azok ellen a politikusok és tisztek ellen akik a tengelyellenes lépést támogatták. A Magyar Távirati Iroda zürichi jelen­tése szerint Ramtrez és hívei az elmúlt hét hétfőjén négy rendeletet akartak kibocsá­tani. Az elsőben megizenték volna a hábo- a tengelyhatalmaknak, a második meg­szakította voltul a kapcsolatokat Spanyol- országgal, kihirdették volna az ostromálla­potot és a negyedik rendelet elrendelte vol­na az általános mozgósítást. Hire jár annak is, hogy Németország és Japán Svájcon keresztül a legélesebben til­takozott a német katonai attasé és a japán tengerészeti attasé letartóztatása ellen, s ki­jelentették, hogy szükség esetén megtorlás­sal élnek argentin diplomatákkal szemben. Különösen éles volt a japán jegyzék s tény­legesen ultimátumjellege volt. Ez robban­totta volna ki az argentin eseményeket. Délamerika uj szenzációja mindenesetre azt jelenti, hogy az angolszász nyomásnak Argentínában nem sikerüli végérvényesen felülkerekednie és még vannak ott tényle­ges hatalommal biró körök, amelyek nem akarják fölégetni az utolsó hidat Is Európa felé. q A NETTUNöI HARCOKRÓL az angol­szászforrások meglehetősen borúlátó jelenté­seket közölnek. Az északafrikai szövetséges főhadiszállásra érkezett távirati jelentés szerint az 5. hadsereg csapatai az anziói hídfő térségében Carroceto környékén visz- szavonulásra kényszerültek. Az „Exchange Telegraph“ haditudósítói azt jelentették, hogy Anzio és az Albano közötti ut mindkét oldalán alig két és fél négyzetkilométeres területen borzalmas csata tómból. A küzdelem egyre több áldozatot kö­vetel. ■* A német támadás ereje mit sem csökkent. A német hivatalos jelentés szerint a német támadásnak már sikerült vonalait Amáliától 10 kilométerre délre előrehelyezni. Az angol­szász ellentámadásokat mindenütt visszaver­ték. Német katonai helyről hangoztatják, hogy a hídfő megszüntetésére Irányuló német tá­madás sikeresen halad előre. Apriliánál a csapatok betörtek a szövetségesek állas­rendszerébe. Berlinben kleme'ik, hogy a szö­vetségesek a déli arcvonal tehermentesíté­sére támadó állásnak létesített hidföikön most teljes mértékben védelemre szorultak. A „Corrierra della Sera“ közli,. hogy Ro­mától délre a fasiszta köztársasági haderő a német csapatok oldalán megkezdte a har­cot az angolszászok ellen. Az angolszász hatóságok megkezdték An­zio térségéből a 18.000 főnyi olasz polgári lakosság eltávolítását. A kiürített helységek lakosságát Nápoly melletti táborokban he­lyezik cl. A VITEBSZKI MÁSODIK CSATÁRÓL annak befejezése alkalmából összefoglaló jelentést közöl a német véderő főparancsnok­sága. Megállapítja, hogy a nagy elhárító győzelem során a németek a bolsevisták 54 hadosztályát tartóztatták fél és az ellenség­nek a legsúlyosabb ember- és anyagveszte­séget okozták. Nagyjelentőségűnek tekintik a német fő­városban azt a tényt Is, hogy a cserkaszi és zsazskovi térségben a németeknek sikerült az összeköttetést helyreállítani egy több hét óta körülzárt német harccsoporttal, amely­nek a bolsevisták már a megsemmisítését jelentették. LONDONT TÁMADTÁK szombatra virradó éjszaka ismét a német gépek s a hivatalos jelentés a támadást súlyos­nak minősiti és a Nemzetközi Tájékoz­tató Iroda megállapítja, hogy egyike volt a leg súly osabbaknak, amelyeket az angol főváros ellgn az utóbbi időben in­téztek. A Magyar Távirati Iroda illeté­kes német részről kapott tájékoztatása szerint a birodalmi főváros körei nem foglalnak állást abban a kérdésben, váj­jon ez a támadás ismét különálló, bár nagyon eredményes hadművelet volt-e, vagy a Londonért vivandó jövő csata bevezetőjének tekintendő. Többszáz német repülőgép hatolt be az angol főváros légi terébe és bár az el­hárítás rendkívül erős volt, — az angol főváros minden védelmi fegyverét fel­használták, — mégis a német gépek el­jutottak a kijelölt célok fölé és minde­nütt ledobták bombáikat. Â támadásból mindössze öt német repülőgép nem tért vissza és a hazaérkezett német repülő- legénység egyértelműen hangoztatja, hogy a légvédelmi ütegekből és éjszakai vadászrepülőgépekből álló brit elhárí­tás minden nagysága mellett jóformán hatástalan volt. Egy óra 20 percen át keringtek a né­met gépek London fölött. Áz élcsoportok a kijelölt célpontokat világitó rakéták­kal nagyszerűen megvilágították, úgy, hogy a német bombázók leküzdve a lég­védelem zárótüzfüggönyét, minden ol­dalról. berepülhettek és többezer rom­boló és gyújt óbombával árasztották el a célokat. Az első hullám alacsonyan re­pülő bombázói már egész sorát figyel­hették meg a nagy területre kiterjedő tűzvészeknek. A kora reggeli órákban felderítő repülőgépek messze látható nagy tüzeket figyeltek meg­London megkóstolta azt a sorsot, ami­nőt politikusai és hadvezérei szántak a német vámosoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom