Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-02 / 26. szám

1944. FEBKUAB 2. 3 KéietiUjsxg AGYAR. OHAL Pop Dáriis „felmondta“ a bécsi döntést íratlan, de annál erősebb törvény: halot­takról csak jót, vagy semmit! Mindenütt e széles világon megtartják ezt a kemény törvényt. A halál zord fen­sége előtt elhallgat az érdek, elcsendesedik a szenvedély. Tisztelet illeti a halottat, lett légyen utszéli koldus, avagy hatalmas ur. Földi vándorutja végétért, számadása már csak Istennel van. Ez a kegyelet a halott ellenséget is megilleti. A halál misztikus percével véget ért a per s az életben ma­radt ellenfél csak egyet tehet: némán tisz­teleg. .. Mindenütt a világon megtartják ezt a törvényt, csak éppen Tordán, azazhogy: Turdán nem. íme, itt fekszik előttünk az említett városban megjelenő „Gazeta (lela Turda“ 1944 január 16-i száma s bizonyítja, hogy ennél a hetenként megjelenő sajtó­terméknél nem ismerik a minden jó keresz­tényt egyetemlegesen kötelező szabályt: De mórtuis nil, nisi bene“... A „Gazeta deia Turda“ január 16-i szá­mának vezércikkét a lap „felelős“ szerkesz­tője: Darin Pop ur Ciano gróf tragikus halálának „szenteli“. A ,,Gazeta dela Turda“ vezércikkét, mint a mai román közhangulat jellegzetes tünetét az alábbiakban adjuk betüszerint hű magyar fordításban: Ciano gróf agyonlövésével Itália politi­kai történetében egy fejezet zárult le, kétségtelen azonban, hogy a mi történe­tünkben is uj fejezet nyílt. Ez a gróf, aki kiemelkedett az olasz ismerellenségböl és a legnagyobb ugrást csinálta karrierjében, amit csak egy ilyen tehetségtelen és skrupulusoktól mentes fiatalember tehetett, oda került, hogy döntőbíróvá vált és amint tudjuk, szét­zúzta hazánkat. Feltesszük, most már azt a különben tnagátólértetőáö kérdést, hogy van-e még értéke, vagy nincs döntöbiráskodásának, bir-e még jogi érvénnyel ennek az ember­nek a szava, akit saját hazája, és saját apósa Ítélt, halálra politikai erkölcstelen­sége miatt. Azt kérdezzük, bir-e még értékkel döntőbírói véleménye, bir-e még értékkel az az úgynevezett döntés, amely szétda­rabolta hazánkatf Egy döntés magas erkölcsi érvényű politikai aktus, amely erkölcsi megalapo­zottság nélkül el sem képzelnetö. Ve a döntőbírók között egy olyan ember is akadt, akit politikai erkölcsteiensege miatt lőttek agyon. A trianoni szerződés hatalmas erkölcsi értékekkel rendelkező férfiak müve volt és a szomszéd állam mégis ennek a szerző­désnek revízió iáért lármázott. Mit csinált volna ez a bizonyos szomszédállam, hogy ha csak egyetlen is ezek közül a döntő­bírók közül halálbüntetést szenvedett vol­na valamely csekélységért t Nekünk, ilyen körülmények között, mi­kor a nagy igazságszolgáltatás is segítsé­günkre jött, kérnünk kell ennek az u] eseménynek alapján a valójában reánk kényszeritétt döntőbíráskodás felülvizsgá­lását. A mi esetünkben senki sem állít­hatja, hogy ez a kérdés végleg le van tárgyalva, mert a döntés egy korrupt és erkölcstelen ember részvételével történt. Úgy gondoljuk, hogy már Itáliának sem felel meg az, hogy Cianot küldte Bécsbe Olaszország nevében. Annál élénkebben keressük mi a, jogainkat és felülvizsgála­tát kívánjuk annak a döntésnek, mely ilyen körülmények között született. Ismételjük: mindenütt a világon, minden- hit, mindenkor kötelez az Íratlan parancs. !l „Gazeta dela Turda“ vezércikke azonban Aljból bizonyltja, hogy a román közvélemény szócsövei nem ismernek sem törvényt, sem mértéket, ha arról van szó, hogy a világ­eseményeket a sajátos román célkitűzések és most már nyiltan hangoztatott területi követeléseik alátámasztására használják ki. Ez a tordai nyomdatermék szemérmetlen vakmerőséggel, Ízlést és minden emberi jó­érzést súlyosan sértő pökhendiséggel emlé­kezett meg a Romániával még a mai napig is fegyveres szövetségben levő fasiszta Olaszország egyik volt államférfiujáról. Ciano gróf nevét feljegyzi a történelem, mert neve elválaszthatatlan a fasiszta Olaszország külpolitikájának egyik szaka­szával. Ciano gróf tévedett, tévedéséért tra­gikusan meglakolt. Földi számadása a ve rónai sortüzzel véget ért s mi, kortársak, akiket Ciano gróf államférfim kötelesaégtel- jesítése közelről érintett, birái nem lehetünk már az érdekeltség miatt sem. Ciano gróf halott s csak Isten és a pártatlan történe­lem színe előtt tartozik majd azzal a szám­adással, amely alól államférfiu sem von­hatja ki magát. A tordai sajtótermék vezércikkírója azon­ban utszéli hangon parentálja el a halottat s úgy beszél róla, ahogyan még közönséges bűnözőkről sem szokás Írni az erkölcs és a tisztesség kódexében tájékozottabb orszá­gokban. Mindez azonban jóizlés, neveltség, kultúra és civilizáció kérdése. Belátjuk, De- héz ezeknek az európaiasághez tartozó fo­galmaknak alkalmazását ott követelni, ahol már annyiszor levizsgáztak e tantárgyak tökéletes namtudásából. Ezen túl azonban Pop Dariu „felelős“ szerkesztő ur vezércikkében van valami más is, amit nem hagyhatunk szó nélkül. A trianoni békeparancsról beszel, a bécsi döntést hánytorgatja s mindkét történelmi aktusról ,.ex catedra“ tesz kinyilatkoztatás- szerü kijelentéseket. Lássuk mit ir Trianonról. Megállapítja, hogy ezt a szerződést „hatalmas erkölcsi értékkel rendelkező férfiak“ alkották meg. Természetesnek vesszük, hogy Pop szer­kesztő ur Dárius kincseként tartja becsben a trianoni békeparancsot, miután annak rendelkezései kellemesek voltak a román aspirációknak. Holott a Trianon is már a múlté. Trianon halott. De erről a megbol­dogultról Pop Dariu mily gyöngéd Urai húrokat penget! Azt természetesen nem veszi figyelembe, hogy Trianont olyanok alkották meg, akik a magyar viszonyokat nem ismerték, a magyar álláspontot meg sem hallgatták. Magyarország irtózatosan megcsonkítva, megnyomorítva mégis meg­tartotta ennek az egyezmény-torzszülöttnek rendelkezését, egészen addig, amig Trianon rendszere állt. Arról Magyarország semmi­képp sem tehet, hogy Trianon bukását Nagy-Románia nem élte túl, sőt azért sem felelős semmiféle történelmi fórum előtt, hogy Románia nem tett határozottabb lépé­seket a sokszor hangoztatott „ősi“ jogainak megvédésére. Trianon bukását maga Ro­mánia is elismerte. Ez a kérdés már a múlté. Mindenesetre: feltűnő, hogy a „Curentul“ január 22-i száma egyszerűen lekicsinyli a trianoni egyezményt, mondván, hogy az amúgy sem hozott „Romániára nézve sem­miféle határozatot, mert a román nép Gyulafehérváron két évvel megelőzte azt, amit Trianonban szentesítettek“. A román közvélemény — s ez a lényeg! — mindkét álláspontnak tapsol és helyesel. S ami meg lényegesebb: a román cenzura mindkét álláspontot helyesléssel engedi nyilvánosságra. Dariu Pop azonban hiába és feleslegesen rágódik azon a tételen, hogy miután Ciano gróf tragikus módon kiesett a történelem­ből és az olasz életből, a veronai sortüz az 1940 augusztus 30-án meghozott és a ro­mán meghatalmazottak által is elfogadott bécsi döntőbírósági Ítélet joghatályát is ki­oltotta. Tordán azonban — úgy látszik — nemcsak a jóizlés szabályait nem ismerik, de tájékozatlanok a nemzetközi jog gyakor­latában is. Mindaz, ami Galeazzo Ciano gróffal Badoglio fegyverletétele óta történt, Hankiss János dr. államtitkár előadása ny tol meg Szabadegyetem előadássorozatát .,A magyar lu fura olyan ériéi, amely e<jy hatalmas v»enr»»eíh«7 van méiefeive'1 Kolozsvár, február 1. A Szabadegyetem most kezdődő hetedik előadássorozatát ked­den este Hankiss János dr. kültuszállamtit- kár nyitotta meg a Tudományegyetem Au­lájában megtartott előadásával. Az Aulát zsúfolásig megtöltő előkelő közönség sorai­ban ott látjuk Kolozsvár számos szellemi, társadalmi, művészi szemé1 yiségét. Buza László Rektor Magnificus megnyitójában az előadó külföldi munkásságát ismertette néhány szóban, kiemelve Haukiss államtit­kár munkásságát, me y a magyar szellemi­ség külföldön való megismertetésére irá­nyul. Ezután Hankiss dr. államtitkár tartotta meg „A magyar kultúra értéke" cimü elő­adását. — A kultúra abszolút érték, amihez vi­szonyítani lehet. Hogyan lehetne a magyar kultúra értékét felmérni? — tette fel a kérdést az előadó. . A kultúra közösségi érték, a tökéletesség felé való törekvés, hatalmas lelki honvágy a szellemi, az esztétikai emelkedés felé. A haladást, az emberi szellem és lélék töké­letesedését szolgálja. Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Isten igéjével is, a szellem erejével. A kultúra vágy a többlet, törekvés a minőség, igyekezet az emelke­dés felé. Egy szent nyugtalanság olthatat- !an tüze füti az embert, kiemelkedni a földi élet mindennapi valóságai közül, fel a ma­gasba. A kultúra fogalmát nem lehet le­zárni, az nincsen készen megfogalmazva, a kultúra: törekvés a teljesség felé, vonzalom az ideál felé. Két gondolatkörre fordult különös figye­lemmel az előadó érdeklődése, az erő és az ideálizmus fogalmára. A magyar kultúra a magyar szellemi honvágy irányvonalát vizsgálva kihangsúlyozta azt a hatalmas, szinte páratlan dinamizmust, ami a magyar szellemiségre jellemző. A magyar sze’lemi és idegfeszültségben él, újrakezd, ha valami nem sikerül, nem hagyja abba, nem farad és nem csügged. A magyar szellemben az ideálízmus mé’y és ősi talajban él. A mese- szerű elképzelés, a meséért való .rajongás általános, talán még a mozlgiccs ujabbkori sikerét is ilyen lelki okokkal lehetne meg­magyarázni, mert a mese: szökés a reali­tástól. Azt lehetne ezek után kérdezni, hogy a magyarnak elveszett volna a valőságérzete ? Nem. Az Ember Tragédiájáról egyes kül­földiek azt mondják, hogy az pesszimista. Hogy Adám csalódik. De mi nem ebben ta­láljuk e nagy mü lényegét. Adám csalódik, az kétségtelen, de másik pillanatban már egy uj ideálba, egy másik eszményképbe sze­ret bele. Újrakezd mindent és bízik, úgy tudja, hogy a mostani, az uj eszmény si­kerre kell, hogy vezessen. A nyugati kultúrák értékével szemben mi­lyen lehet a magyar művelődés értéke ? Egy kétségtelen: nem volt áramlat nyuga­ton, amely nálunk talajra ne talált volna, ha az nagy volt, nagyszerű és értékes. Az is kétségtelen, hogy Európa itt végződik, keleti határainknál. Lett légyen az a katoli­cizmus, a protestantizmus és a modern iz­musok mind, fogékony talajra találtak. De legyen az a kereszténység, a rómaiság, ma­gyar földön magyar köntösbe öltözött a ró­maiság, a keresztény univerzálizmus, a ma­gyar hozzáadott, amit hozzá kellett adnia és elvette, amit el kellett vennie. A mágyar megérzi a különbségeket. A rómaiság Eu­rópa más népeinél is talajra talált, ehhez az elképzeléshez mindenki hozzászólt, de mi megfogalmazásánál egészen külön uta­kon jártunk, a magyar kereszténység utján. Legnagyobb, legcsodálatosabb értékünk a magyar irodalom. Fe tünö, hogy amig az úgynevezett tanult ember a regényt, a pró­zát, színmüvet, filmet kedveli, addig a nép az ősi vers mellett tartott ki. A magyar költészet varázsa hatalmában tartja az egy­szerű ember lelkét. Amit a székely népkölté­szet, amit Arany János alkotott, az egye­dülálló a világirodalomban. A magyar bal­lada-költészet egyetlen a maga nemében. A nyugat minden megmozdulásában élénk szerepet vállaltunk. És tovább adtunk a Bal­kán népeinek mindent, ami érték, ami szel­lemi, ami irodalmi volt- Nem szabad szerény­teleneknek lennünk. Ahogy be kell vallanunk hibáinkat, értékeinket sem szabad elhallgat­nunk, sem magunk előtt, sem a külföld előtt. Meg kell állapítanunk e helyen is, a mi ered­Tanuljon Polcz Ilona Irén áll. eng. gyorsíró-, gépiró- és szépiróiskolájában Kolozsvár, Timár-u.2. Főpostával szemben. Tel.: 35-70 Uj tanfolyamok! Jelentkezés február 7-ig bezárólag. semmiképpen sem befolyásolja annak a nemzetközi aktusnak érvényességét és kö­telező voltát, amely tökéletesen kifogásta­lan diplomáciai alakiságok között, azoknak gondos betartása mellett jött létre, az ér­dekelt felek jelenlétében s kölcsönös jóvá­hagyásával. Nem lep meg a tordai sajtótermék go­romba és kezdetleges rabulisztikája, de mindenesetre nem árt tudni, hogy Tordán, vagy bárhol odaát, megvan a hajlandóság egy egészen újsütetű nemzetközi jog „kreá­lására“, ha abból a román étvágy csak egy morzsányit is profitálhat. A magunk részéről óvakodunk attól, hogy ezt a tordai sütetü nemzetközi jogfelfogást elemezzük vagy vitassuk. De meg vagyunk győződve arról, hogy a bécsi döntés érvényének eme, tordai malac módjára való megközelitése nem lehet kö­zömbös von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter számára sem. Hiszen az ö aláírása is ott szerepel a bécsi döntés ok­mányán, a Ciano gróf kézjegye mellett, akiről most a tordai felelős szerkesztő olyan hangon ir, mint valami közönséges gonosz­tevőről. * A „Gazeta dela Turda" nem világlap. De éppen jelentéktelenségében van jellegzetes­sége és fontossága. Odaát megvan a hajlan­dóság az uj mithoszok, mondák, érvek és „tények“ kovácsolására s tudjuk, hogy nincs olyan csodabogár, amit a felizgatott román közvélemény készpénznek tje venne, ha Erdély kérdéséről van szó. Egyelőre csak egy otromba és minősít­hetetlen kegyeletsértés történt. De ki tudja? A t.ordai „felelős“ szerkesztő förmedvényé- vel még találkozhatunk az események sod­rában. Nem árt tudnunk, hogy a féket és gátat elvből nem ismerő román propaganda mi­lyen fogásokhoz folyamodik — ellenünk. ményeink és a balkáni népek eredményei között időbeli különbségek vannak- Sok min­dent sokkal korábban kezdtünk, mint mások. A bolgár művelődésnek csodálatos, ősi hagyo­mányai vannak, de politikai kényszerűség miatt bizánci merevségbe került. Olyan hiva­tást töltöttünk be, melyből hasznunk igazán sohasem volt, legfeljebb kárunk. Beszéljünk akár a rómaiságról, a reformációról vagy az ellenreformációról, vagy éppen a népiségről, mi tudjuk jól, hogy ezeket az értékeket to­vább keil adnunk, mert ezzel boldogítani kell minden népet. A görög nyomdászat Pesten ringatta bölcsőjét, most legutóbb is száz különféle régi nyomtatvány került napvilágra görög nyelven, amit fővárosunkban készítet­tek- Vagy említsük Sincát és Petru Maiort? Hogy milyen hála járt a felvilágositó mun­káért, nem fontos, mi a magunk 'zmait vizs­gáljuk. Mintát adtunk, hogyan kell az önálló­ságot kivívni./ De nem csak ennyit Keletet sem felejtettük el. Kelet mindig izgató és vonzó problémája volt a magyarságnak. Nem lettünk sohasem teljesen nyugatiak, mintha csak egy keleti immunizáló orvosságot vettünk volna be, mely megóv attól, hogy elvesszünk a nyugatiak között. A keleti honvágy mindig jellegzetessége volt a magyar szellemnek­Megmutattuk, hogyan lehet a népi irodal­mat nemzeti irodalommá tenni. A népkölté­szet ne maradjon a hegyek között, kiadtuk könyvekben. Legyen az egész nemzet tulaj­dona. Ezt a gondolatot is átadtuk másoknak és ne is sajnáljuk, még akkor sem, ha poli­tikai bajok is származtak belőle. Mi a magyar kuliura értéke? A magyar irodalom nem csupán szórakoztatni akar- A magyar írónak eszményei vannak. A magyar felfelé néz, a magyarnak hite van. A magyart az éjét kérdései éppúgy foglalkoztatják, mint megmaradásunk feltételei. Ne légy csügge- teg — mondja Ádám- Hibákat követhetsz el, lehetnek bajaid, de ott a magyar művelődés, az irodalom- Olyan érték, amely egy hatalmas nemzethez van méretezve még akkor is, ha politikailag a közepesek, vagy éppen a kicsik között emlegetnek. De ha irodalmunkban búvárkodunk, nagyobbak leszünk önön­magunk előtt is, mint amilyenek vagyunk- Az is kultúra, hogy a magyar a szabadságért rajong. Azt mondják, hogy magyar indivi- duálista. Lehet. Többletet, pluszt akar. Annál messzebb, hova Ádám jutott el, mi sem aka­runk eljutni: dolgozni, küzdeni eszményeink megvalósításáért... — fejezte be előadását Hankiss János dr. A nagyszámú közönség nagy tetszéssel fo­gadta Hankiss államtitkár lenyűgözően érde­kes előadását. Mágusban általános választások lesznek Spanyolországban Madrid, január 31. (MTI) A Német Táv­irati Iroda jelenti: A Spanyol Távirati Iroda félhivatalos ér­tesülése szerint a spanyol kormány május elsejére általános választásokat akar Mimi. Az erre vonatkozó rendeletet a közeli na­pokban teszik közzé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom