Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-14 / 10. szám

% 1944. TAWAR 14. 5 KlltTIÜJSXG Hogyan gondolkozik a bolsevizmus a háború felől? Lehet-e jogos egyáltalán a háború? Hány­szor vetették már fel az emberiség sok­ezeréves történelme folyamán ezt a gondo­latot. Szabad-e, megengedhető-e egyálta'án a háború. Hány bö’cs, etikus elmélkedett e kérdés fölött! Csak éppen a hadvezérek és uralkodók nem nagyon elmélkedtek s ami­kor alkalmasnak talá’ták az Időt,» minden különösebb lelkilsmeretfurdalás né’kül elin­dították, a háborút. Legalább is erre enged következtetni a rengeteg vér, ami valóság­gal özönnel borítja el az emberiség törté­nelmét. Ne menjünk túlságosan messze a múltba vissza. E'ég, ha a kereszténységnél megál­lapodunk. Szent Ágoston, Aquinői Szent Ta­más s hogy ujabbkori gondolkodót is idéz­zünk. Immánuel Kant, éppen a keresztény erkölcstan alapján arra az á’láspontra he­lyezkedtek, hogy a békének önmagában véve erkölcsi értéke van s ezzel szemben a háború elvetendő és elítélendő. A gyakorlatiasabban gondo'kozók ezzel szemben belátták, hogy nem lehet a kérdést ilyen egyszerű kategorizálással e1 intézni. Jelentékeny moralisták és jogászok, mint Vlttoria, Suarez és később Hugo Gratius különbséget tettek „igazságos“ és „igazság­talan“ háborúk köpött. A háborús okból ki­indulva megkülönböztetnek védelmi háború­kat, jogosnak Ítélve ezeket és hóditó hábo­rúkat, ame'yeket minden esetben elitéinek. Ha alaposan meggondoljuk a dolgot, rájö­vünk, .hogy a genfi Népszövetség is ezt a kategorizálást fogadta el, bár arra nem volt ereje, hogy érvényt is szerezzen normáinak. TULAJDONKflPEN a most folyó hábo­rúban is ezt az elmé'etet fogadták el a küz­dő felek s mindkét oldalon azt hirdetik, hogy az igazság és jog az ő .oldalukon áll. Ez álta'ában a keresztény felfogást tükrözi. A marxisták természetesen a háborút ille­tően is másként gondolkodnak. Marx megállapítja, hogy a háború és béke nem két egymástól élesen elválasztható té­nyező és folyamat, s a kérdést kizárólag az osztá'yharc szemszögéből kell vizsgálni. Lenin, a hűséges Marx-tanitvány elvetette a jogos és jogtalan háborúkról szóló elmé­letet, imperialista, nacionalista és forra­dalmi háborúkat kü'önböztetve meg. A lenini elmé'et szerint az imperialista háborúk a kapitalista államok között foly­nak, s céljuk újabb területek birtokbavétele s újabb népek leigázása, piacok szerzése s ilyenformán a nagykapitalizmus erősítése. A naclona’ista háborúkat az elnyomott, gyarmati, fé'gyarmati sorban élő népek vív­ják valamelyik imperialista hatalom ellen. Ezek a háborúk — állapítják meg a mar­xista teoretikusok — logikusan következnek a kapitalista kizsákmányo'ásból. A harmadik változata a forradalmi há­ború. Ezt azok a népek inditják, amelyek meg akarják változtatni politikai, társa­dalmi és gazdasági berendezkedésüket, le­rázva az őket kihasználó osztály vagy osz­tályok igáját. Ezeknek a háborúknak vég­célja a hata'om birtokába juttatni a prole­tariátust. Iljics Uljanov Lenintől idézzük a követ­kező mondatokat: „Mi nem minden háborút ellenzünk, csu­pán okozójukat, a kapitalizmust. Célunk át­változtatni az imperialista háborúkat forra­dalmiakká. A pacifizmus csak egy for­mája a népcsalásnak. A háborúkat kü’önben sem aszerint kell megítélni, mekkora volt az áldozatok száma, hanem hogy milyen po­litikai következménnyel járnak. Az egyének szenvedhetnek és e'veszhetnek, az érdekük fölött va ó azonban az osztályérdek. Ha egy háború biztosítja a munkásosztály felszaba­dulását, örömmel kell üdvözölni, függetle­nül attó1, mennyi szenvedést okozott s mennyi volt á'dozatainak száma.“ Ezek a mondatok alaposan rávilágítanak a szovjet mai politikájára, amelyik valóban úgy érzi, a háborút saját érdekeinek szol­gálatába tudja állítani s ezért nem is kí­méli emberanyagát és semmiféle szenvedés e'őidézésétől sem riad vissza. A szovjet mindig a lenini elvek alapján irányította politikáját. Az Intemacionálé hatodik kongresszusán, 1928-ban olyan ér­telmű határozatot hoztak, hogy az URSS- nek mindig segítenie kell azokat a háború­kat, amelyek a társa da mi rend megváltoz­tatását tűzték ki célul — természetesen marxista elvek alapján. A szovjet valóban y Í Hirdetése'?, feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben mindig élesen szembeszállott azokkal a há­borúkkal, amelyeket „reakclonáriusoknak és Imperialistáknak“ Ítélt s támogatta a „for­radalmi“ háborúkat. Természetesen azt min­dig a szovjet állam vezetői Ítélték meg, hogy melyik háborút értelmezzék reakcionárius- nak és imperialistának. Megtörtént például, hogy a huszas évek­ben nemzeti alapon háborúba szálló Kinát is támogatták a bolsevisták, abban a re­ményben, hogy idővel forradalmi, mégpedig vörös szinezetü forradalmi háborúvá tudják változtatni a kínaiak háborúját. Sztálin, aki kétségtelenül egyike korunk leghajlékonyabb és legügyesebb politikusai­nak, érezte, hogy a jelen'egi helyzetben kissé kényes a dogmatikusan szigorú mar­xista elv. Visszatért tehát az angolszászokat kevésbé Irritáló „jogos“ és „jogtalan“ há­borús elmélethez. Természetesen nyilvánva­lónak tekinti, hogy a Jog és igazság minden esetben azon az oldalon van, ahol az URSS harcol. Ez a rendkívül opportunista elmélet igen kellemes a Szovjet jelenlegi he’yzetében, bár aligha lehet kétséges, hogy a Szovjet vég­eredményben nem tért el és nem Is fog el­térni az eredeti lenini elvtől. (n. e.) Ghyczy Jenő kfilugyiw!Mlsz,er beszámolót tartott a kénviselcház küiusrfi bizottságában Budapest, január 13. (MTI.) Az ország­gyűlés képvise’öházának külügyi bizottsága csütörtökön délelőtt 10 órakor vitéz leiek! Mihály gróf elnöklésével ülésezett. Az ülé­sen megjelent Kállay Miklós miniszterelnök s a kormány több tagja. Ghyczy Jenő kül­ügyminiszter tájékoztatta a bizottságot az általános külpolitikai helyzetről. A tájékoz­tatót kővető, a bizottsági tagok részéről el­hangzott felszólalásokra a külügyminiszter részletesen válaszolt. A Felsőház igazságügyi, közellátásügyi. valamint kereskedelemügyi és közlekedés- ügyi bizottsága január 13-án, csütörtökön délelőtt Töreky Géza elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság Angyal Pál előadó bün­tetőjogi vonatkozásban is teljesen részletes előadásában tárgyalta a nemzeti gazdálko­dás rendjét zavaró egyes cselekmények szi­gorúbb büntetéséről szóló törvényjavaslatot. A felszólalók nagy számára való tekintettel a bizottság az ülést pénteken, január 14-én délelőtt 10 órakor folytatja. Kilencvenéves a krimi háború A keleti arcvonalról érkező hadijelen- tésekben ismét feltűnt a Krim-félsziget neve. Ebben a háborúban immár ne­gyedszer kerül a Krim az események kö­zéppontjába. Éppen kilencven éve, 1853 október-novemberében indult meg a mult egyik legnevezetesebb háborúja, melynek szintere a Krim-félsziget Volt. A kilencven évvel ezelőtt történtekre való visszaemlékezés aktualitását még fokozza a moszkvai értekezlet, illetve a török külügyminiszternek ezt követő kairói utazása,' amely kétségtelenné teszi, hogy a jelenlegi diplomáciai játék­nak — más felállásban ugyan — ugyan­azok a főszereplői, mint a krimi háború­nak. I. Miklós orosz cár megszerezni akar­ván az Égei-tengerre való kijáratot, ke­reste az alkalmat, hogy az akkor gyenge és korhadó ozmán birodalmat egy erő­teljes csapással kiszorítsa Európából. 1853 julius 2-án az orosz kormány orosz protektorátussá nyilvánitotta a dunai fe­jedelemségeket és ezt a lépést alátá­masztotta az egyidejűleg Moldvába vo­nuló orosz hadsereg megjelenése. Ez ter­mészetesen a török érdekek súlyos meg­sértését jelentette. Ugyanakkor azonban ezt a lépést Nagybritania és Francia- ország is barátságtalan cselekedetnek minősítette, mert fontos érdekük volt az egyensulypolitika következtében az eu­rópai Törökország fennállása. Törökor­szág a nyugati hatalmak támogatásával 1853 október 4-én hadat üzent Oroszor­szágnak. Akkor még nem volt „divatban“, hogy az események óránként kergessék egy­mást ... így a szövetséges flotta csak ok­tóber 25-én futott be a Boszporusba, hogy jelenlétével nyomást gyakoroljon az oroszokra. Szentpétervárnak azonban eltökélt szándéka volt a háború és no­vember 30-án az orosz hadiflotta Nachl- mov altengernagy parancsnoksága alatt Sinope kikötőjében meglepetésszerü raj­taütéssel megsemmisítette a török hajó­had nagy részét. Miután az ezt követő angol-francia ultimátum eredménytelen maradt, 1854 március 28-án a szövetsége­sek hadat üzentek Szentpétervárnak. A felvonulás A háború színhelyének kérdésében III Napoleon lengyelországi hadjáratának tervével szemben az angol álláspont győzött: a Fekete-tengeren, közelebbről a Krim-félszigeten támadják meg Orosz­országot. A szövetséges haderők műveleteinek legfőbb irányitója St. Arnaud marsall volt, a brit haderők főparancsnokául Lord Raglan tábornokot nevezték ki Raglan lord utoljára a napoleoni hábo­rúk idején teljesített hadiszolgál atoi: 1815 óta nem volt harctéren. Annyira megszokta• hogy a franciák az ellenfelei, hogy most, amikor francia szövetségben oroszok ellen küzdött, az ellenséget nem tudta máskép nevezni, mint „franciák“. Szolgálati _ ielentéseiben ,,the French“ alatt az oroszokat kellett érteni. A had­műveletek megindulásakor a franciák 44 ezer, az angolok 20 ezer emberrel lép­tek a küzdelembe, a törökök száma 7000 volt. Később a szövetséges seregek lét­száma a 250 ezer főt is meghaladta. Ér­dekes megfigyelni az „inváziós flotta“ adatait is: ez 33 sorhajóból, 102 nagy hadihajóból és vonatógőzösből és 420 szállitóhajóból állott, Londonban igen derűlátóan Ítélték meg a helyzetet, bár a feladat korántsem volt könnyű a Krim ismeretlen terepén. Jellemző például, hogy az angol kormány elképzelése szerint mi sem látszott könnyebbnek, minthogy az angol flotta felvonul a mai hadijelentésekben is gyakran szereplő perekopi földszoros két oldalán és a hajóágyuk állandó tüzével elvágja a félsziget összeköttetését a szá­razfölddel. Csakhamar kiderült azonban, hogy a földszoros mindkét oldalán oly sekély a tenger, hogy hadihajók felvonu­lását lehetetlenné teszi. A harc megindul Végre, 1854 szeptember 14-én az első szövetséges csapatok partraszálltak a jev- patorija-i öbölben. Az orosz flotta elmu­lasztotta a partraszállás megakadályozá­sát, a partvédelem pedig gyenge volt. Egy héttel később már csatát nyernek a francia-török csapatok az Almánál álló Mencsikov-hadsereggel szemben, mely dél felé vonul vissza. Kornilov tenger­nagy ékkor egy értelmetlen cselekedettel az egész orosz flottát Szebasztopol kikö­tőjében vonta össze, a hajózható tenger­részt hét hajó elsüllyesztésével elzárta, így az orosz flotta a kitörési lehetőségek elzárásával foglyul ejtette önmagát sa­ját támaszpontján és a tengeri fölényt harc nélkül átengedte az ellenségnek. Ezzel a ballépéssel már félig megpecsé­telődött a vár sorsa. A térképek hiánya a szövetséges had­vezetőségre szinte katasztrofális volt. A birtokukban levő orosz térképek hasz­nálhatatlanok voltak, annyira különböz­tek egymástól. Nem egyszer megtörtént, hogy a reggel kivonuló hadseregcsoport este ugyanott találta magát, — szakadat­lan menet után, — ahonnan reggel el­indult ... Ez a zűrzavar egyizben majd­nem válságba is sodorta a vállalkozást. A Balaklawénál partraszállt angolok he­ves orosz ellentámadások következtében visszaszorultak és 1854 október 25-én már a megsemmisülés pontján állottak, amikor az orosz csapatok elvágták útju­kat a tenger felé. Ha akkor az utolsó pillanatban nem avatkozik bele a küzde­lembe Bourbaki tábornok francia csapa­taival, majd pedig a mindent elborító . köd-tábornok.“, súlyos kudarcba fullad az egész hadjárat! Szebasztopol ostroma 1Ş54—55 telén kétszázötvenezernyi szövetséges haderő vette körül nagy fél­körben Szebasztopol városát. A nagy hi­deg és az oroszok szivős védekezése so­káig feltartóztatta az ostromlókat. Ta­vasszal azonban megindult a döntő of- fenziva, 1855 áprilisában két hétig 800 legnehezebb kaliberű löveg árasztotta el gránátjaival a várost és nagy részét rombadöntötte. Májusban 15.000 főnyi olasz (szardíniái) expediciós hadsereg lép a küzdelembe. Heves orosz kitörések ellenére a franciák árkai egyre közelebb kerülnek az erődökhöz. A külső erődöv áttörése után az ostromlók a legnagyobb szebasztopoli erődmü elé érkeznek: a Málákov-sánc előterébe. Ez volt a vár legfontosabb erődítménye; messze ural­kodott az egész terep fölött. Állandó tü­zérségi tűz, sok elkeseredett támadás után Mac Mahon tábornok általános ro­hama végre megtöri a védők ellenállá­sát. Szebasztopol 349 napos ostrom után elesett. Gorcsakov levegőbe röpítette a lőszerraktárakat, felrobbantotta az utol­só erődöket, a flotta megmaradt részei a Severnaja-öbölben elsüllyesztették ön­magukat. Az orosz védősereg roncsai észak felé vonultak vissza. Az angolok nem tudták, mit kezdie- nek győzelmükkel. Nem tartották érde­mesnek a szárazföldi üldözést az orosz flotta megsemmisülése után. III. Naoo- leon sem akarta tovább folytatni a drága és rendkívül véres háborút. Időközben az elhunyt Miklós cár trónját II. Sándor foglalta el, aki a háború gyors befeje­zését óhajtotta, 1856 március 30-án Pá- risban aláírták a békét, mely azonban úgyszólván mindent a régiben hagyott és a parázs tovább izzott utána a hamu alatt. A krimi félsziget megint az érdeklő­dés középpontjába kerül. Talán nemso­kára elkövetkezik Szebasztopol harma­dik ostroma, az angolok és németek után most az oroszok részéről. De nemcsak a katonai, hanem a politikai helyzet is meglepő párhuzamot mutat az 1853-as eseményekkel. Talán a történelem megismétlődött? Ezúttal nem. Inkább mozdulatlan ma­radt. A problémák nem oldódtak meg és a kilencven éves felkiáltójel a Darda­nellák és a Boszporus fölött ma is ugyan­olyan komoran sötétlik. Talán ennek a változatlanságnak a jel­képe — a raglán-kabát... Lord Raglan hordta először, Szebasz­topol alatt. r „ SÁNDOR ANDRÁS Szinyei-Msrse Kultuszminiszter ünnepélyesen megnyitotta Budapesten az egyetemi bolgár intézetet Budapest, jan. 13. (MOT) Szinyci-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepélyesen megnyitotta az Andrássy-uton létesült egyetemi bolgár Intézetet. Beszédé­ben utalt arra, hogy a magyar—bolgár kul­turális egyezmény rendelkezéseinek gyakor­lati megvalósítása az intézet. A szófiai ma­gyar intézet nemrégen nyilt meg a bolgár kultuszminiszter jelenlétében, örvend, hogy most átadhatja hivatásának a magyar egye­tem uj bolgár intézetét. Ezután a bolgár— magyar barátság történelmi útját, méltatta. Abban a reményben nyitja meg az Intéze­tet, — mondotta — hogy egyik leghaszno­sabb és legeredményesebb munkát kifejtő tudományos intézetünk lesz, amely a két ország közötti művelődés kapcsolatainak kiszélesítésére hivatott. Utána Tosev bolgár rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter szólalt fel. Egye­bek között utalt arra, hogy közös eredet és a két nemzet közös történelmi sorsa, az azonos küzdelmek vezettek arra, hogy a két nemzetnek azonos arculata alakuljon ki. A párhuzamos történelmi azonosság széles munkateret nyújt a kutatásra, illetőleg az összehasonlításokra. A megnyitó ünnepé­lyen még Lukinics Imre és Mauricz Béla egyetemi tanár, valamnt Mietov Péter, az intézet igazgatója beszélt. . Két tolás? szolitáitafnak ki Kolozsváron az E i. 26-os számú szelvén^* Kolozsvár, január 13. .. kolozsvári vásár­felügyelőség értesíti a kereskedőket és a vá3ár'óközünséget, hogy január 14-töl, pén­tektől kezdődöleg az A. I. 26-os számú sze'vényre szelvényenként két darab tojást adhatnak ki. Tojást további eladásra csak az a kereskedő kaphat, aki pontosan és hiánytalanul elszámolt, vagy elszámol a je­gyekkel. A vásárfe'ügyolöség ismételten fel- szó'itja a kereskedőket, hogy az üres tojá­sos- és baromfiládákat mielőbb szolgáltas­sák be. Jó ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom