Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-13 / 9. szám

KtLtTldjSlíG

4

1944. JANUÁR 13.

HRYEZDPfflZEDET

BÚZMÖTÍÍM

A VILÁG TÜKRE

A szovjetnek azzal az állításával szemben, hogy Finnországban éhínség dühöng és hogy az emberek lassanként kihalnak, a „Karja»«“ című újság azt írja, hogy a* ellenséges agitáoiónak ra az állandó ismételgetése a finn népet csak vidámságra derítheti. Ez finn részről annyival is inkább, mert ezeket a hiteket finn nyelven terjesztik és azért azokat mindenki saját épülésére fordítás nélkül élvezheti és mindenki meggyőződhetik arról, hogy az ilyen propaganda milyen könnyedséggel tálalja a világ elé a legnagyobb őrültségeket. A lap megállapítja, hogy Finnországban az élelmezési helyzet olyan jó, mint amilyen e/ideig háborúban még sohasem volt. Nemcsak a belföldi termés volt az idén 25 százalékkal nagyobb a tavalyinál, hanem ezenkívül Németország és Dánia is annyi élelmiszert szállítottak Finnországnak, hogy a finn nép élelmezése hosz- szu időre biztosítva van. Ami a „kihalást“ iilefti, Finnország az uj esztendő küszöbén hálás szívvel könyvelhet el olyan születési felesleget, ami ebben az évszázadban a legnagyobbat jelenti. A szovjet háborús propaganda központjában és a hírek terjesztői tudomásul vehetnék ezeket a tényeket, hogy ne kelljen a finn népnek ezt a sokat elcsépelt históriát tovább is mesélniök.

#

Havannából jelentik: A Havannában megjelenő „lílario de Mariira“ című újság Sutler északamerikai szenátor nemrég tett kijelentéseivel kapcsolatban megállapítja, hogy Kuba szigetét nem segíti semmivel sem a* USA, Hanem éppen ellenkezőleg: a szigetnek kell nagy áldozatokat hoznia. Butler azt állította, hogy Kuba 25 millió dollár kölcsönt kapott. Ez igaz ugyan, azonban mindenki tudja, hogy a kölcsön nem ajándék. Kubát arra kötelezték, hogy a kölcsön után igen magas kamatokat fizessen. A „jószomszédjság“ nevében az USA a Kuba szigetén termelt cukor árát erősen lenyomta. A cukor fontjának felvásárlására megállapított 2.65 centes ár, s ennél magasabb árat Washington nem engedélyezett, még a cukortermelés önköltségét sem fe- drai. A mult évben Kuba ezen az áron 2.840.000 tonna cukrot volt kénytelen eladni, ebben az évben azonban már 3.520.000 tonna cukrot volt kénytelen ilyen olcsón elpocsékolni. A világpiaci ár fontonként legkevesebb 1 centlel magasabb s így tehát az országot közel 160 millió dollártól fosztotta meg az TkSA „támogatása“. Ezen tulmenőleg az USA utasítására a cukorültetvényeket korlátozni kellett. Kuba a két utolsó évben 4.5 millió tonna cukrot termelhetett volna. A rákény- szeritett kisebb termelés szintén igen súlyos veszteség. Ugyanúgy játszódik le minden, mint az első vHághábntban. Akkor ugyanis a kubai cukron az USA kincstára 30 millió dollárt nyert nettó. Ilyen körülmények között — fejezi be cikkét a lap — nem nagyon lehet arról beszélni, hogy a jószomszédi viszony Kuba gazdasági előnyét szolgálta volna.

>

A Karibi tengeren fekvő brit és észak- amerikai gyarmatok katasztrofális gazdasági helyzetbe jutottak. Az anyaállamokból való behozatal, az évek hosszú sora óta tartó tengeralattjáró háború,: valamint a hiány következtében majdnem teljesen megszűnt, a turistaforgalom zsákutcába jutott és a gazdasági élet megbénult. Az atlanti gyarmatok egyre növekvő elégületlenségére vezethető vissza az is, hogy Washingtonban bejelentették, hogy egy állandó Antilla-bi- zottságot neveznek ki. Már 1942 közepe táján beutazta egy ango’.-északamerikal bizottság a Karibi övezetet, hogy felülvizsgálja az ottani gazdasági kérdéseket. Ez a bizottság annakidején megállapította ugyan, hogy a gazdasági életet zavarok fenyegetik, azonban a megállapításokon túl nem jutott és nem döntött a segítség kérdésében. Az ottani hatóságok különben elitélöleg álla pitották meg, hogy a bizottság a bennszülött lakosságot egyáltalán nem hallgatta meg és hogy az USA amerikai és brit hivatalnokok működésűket statisztikai kimutatások készítésére korlátozták s ezek a kimutatások egyáltalán nem feleltek meg a való helyzetnek. A most egybehívott bizottságban tehát a gyarmatok megbízottai is részt vesznek és szavazati joggal fognak bírni. A bizottság ü'éseket is tarthat, ha a körülmények ezt kényszeritöleg előírják.

*

Az északamerikai vasutaknál a helyzet még mindig labilis s ez arra késztette K«u- sevelt elnököt, hogy az 51 vasúti szakszervezet ellen ultimátumszerűén lépjen fel s így tisztázza végül is a lappangó sztrájk kérdését. Washingtoni jelentés szelint Roosevelt közölte a vasutasok szakszervezeteivel, hogy bél követelésük tárgyában hajlandó rendeletet kibocsátani, azonban csak akkor, ha a szakszervezetek arra köte’ezik magukat, hogy döntőbíráskodását feltétlenül kőtelezőnek ismerik el magukra nézve. A szakszervezetek ezáltal Igen kényelmetlen és

kényes helyzetbe kerültek, mert minden esetben a szakszervezetekbe csoportosult munkások elégedetlenségével kell számol- niok. Ha Ugyanis elutasítják Roosevelt követelését, hogy tudniillik döntését végső fokon történt döntésnek Ismerjék el, a munkások szemükre fogják vetni, hogy talán elfogadható egyeztetési ajánlatot dobtak félre, ha azonban elfogadják az elnök feltételeit, —- miután a kormány valószínűleg nem fogja teljes mértékben honorálni kívánságaikat, — később a munkások részéről az a vád éri maid őket, hogy Roosevelt befolyása a'á kerültek. Nem hagytak a szak- szervezeti vezetőségnek annyi időt sem, hogy a munkások előtt a valóságos helyzetet ismertethessék, mert Roosevelt azonnali választ kívánt.

dekvédelme, a nemzeti termelés növelése, a nemzeti jövedelem igazságos megosztása, az élelmiszerek és ruházati cikkek igazságos szétosztása, az átmenetgazdálkodás nehézségeivel való megbirkózás, a kereskedelem újjászervezése és magyarrá tétele, — mindenütt és minden vonalon újszerű és modem intézkedések, melyek arra hivatottak: a szociális egyensúlyt megteremteni és biztosítani, a zavartkeltő elemeket kizárni és a jövőbe vetett hitet és reményt megerősíteni. A mezőgazdaság terén olyan hatalmas és átfogó reformmunkának lehetünk szemlélői, mely egy uj mezőgazdasági termelés alapjait veti meg, a háború befejeztével pedig uj és jövedelmező piacokat kell eredményeznie a minőségben az eddiginél jobb és értékesebb magyar mezőgazdasági terményeknek, melyek a legigényesebb tengerentúli agrártermékekkel is felveszik a versenyt.

Hatalmas pénzügyi áldozatokat és befektetéseket végzett a kormányzat a mezőgazdaságban, befektetések az egészség- és családvédelem terén, a szövetkezetek munkájának támogatása, keresztény kereskedők és iparosok megerősítése, tehetséges falusi gyermekek kiválasztása és szellemi pályák felé irányítása, Ipari reformok, a munkásság életszínvonalának emelése, a munkásság öregségi biztosítása: olyan munkaterületek, mclvek az aj szociális Magyarország útját jelzik.

Nemcsak közelebbi, távolabbi tervek is foglalkoztatják a kormányzatot. Ezeknek egyrészét a nehéz háborús tehertételek akadályozzák, hiszen a kormány legodaadóbb áldozatvállalása honvédségünk korszerűsítése és minden szükséglettel a legmesszebb- menöen való ellátása; hatalmas feladatot jelent az állattenyésztés ápolása és növelése, egészséges állatfajták kitermesztése, utak és vasutak kiépítése, uj kórházak és egészségvédelmi szervek létesítése és még olyan területek is, amelyek nincsenek az előbbiekkel szoros összefüggésben, mint a közigazgatás egyszerűsítése is, az érdeklődés középpontjában állanak.

Magasabb figyelőről nézve az eseményeket, a nagy magyar polgárosuJás történelmi szín játéka folyik le Itt előttünk, a magyar állam és nemzet nyugati értelemben vett modernizálódása. Az átmenet egy Inkább keleti rendszerű mezőgazdasági államból egy ipari, gyáripari kapitallsztikus nyugati állammá már 1848-ban megkezdődött, habár akkor még legyőzhetetlen akadályokkal kellett megbirkózni. Ezek az akadályok a Monarchia Bécsböl f való irányítottságában rejlettek. Ezeket a nehézségeket az önálló államiság megteremtésével, bár a kezdetben az igazságtalan békeszerződések miatt, csupán szerény keretek között, idővel mégis, szívós munka és mondhatni önfeláldozó hősiesség árán le lehetett gyűrni és egy uj ipari állam alapkövét letenni sikerült.

Ellenségeink, különösen cseh részről, a „haladó szellem“ mértékével mérve számtalanszor „elmaradt, feudális államnak“ állították be Magyarországot. A rosszakaratú ferdítésekkel birkózni fölösleges. Magyar- ország szociális berendezéseit és törvénykezését tekintve az élen halad, minden intézkedés a társadalmi ellentéteket kívánja áthidalni, a reformmunka megindult, az épitömunka semilyen vonalon sem szünetel.

m. j.

81; ein$k a Sajtókamara napilap-kiadói szakosztályának élén

Budapest, január 12. (MOT.) Marsovazky

Ivor, az Országos Magyar Sajtókamara napilap-kiadói szakosztályának elnöke nagy elfoglaltságára vaäö tekintettel még decemberben lemondott. Helyébe a napilapkiadók keddi ülésükön Horvát Jánost, a „Pest“ és a „Magyarország“ felelős kiadóját választották meg.

Szabotázs miatt kivégeztek Gibraltárban

két fiaisi spanyol állampolgárt

Gibraltár, január 12. (Búd. Tud.) Gibraltárban kedden kivégezték a 23 éves Luta Lopez Gordon Cuence és a 19 éves Jósé Martin Munez spanyol állampolgárokat, miután kegyelmi kérvényüket elutasították. Gordon egy délspanyolországi szervezet megbízásából Gibraltárban szabotázsceJek- ményeket akart elkövetni. A spanyolországi csoport egyik ügynöke bombákat csempészett át a határon, s azokat Gordon vette át s később utasítás szerint használta fel. Letartóztatásakor egy bombát találtak nála, amelyet — saját bevallása szerint — robbantásra akart fel használni. Munez a napokban jött át Spanyolországból Gibraltárba. Régebb hajójavító műhelyben dolgozott. A La Line bail óla egyik ügynöktől bombát vett át, amellyel egy hen/Jntartályt robbantott fel. Letartóztatásakor még egy másik bombát találtak nála, amelyet szintén szabotázsra akart felhasználni.

11 szociális Magyarország felé

Tettek — tervek ti. — ß Káííay-kormány munkássága és poütiMja 1942 cseber 1—1943 szeptember 30.

Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központjánál Kolozsvár, Deák Ferenc-u. 9. sz.

Az emberiség történetében a huszadik századot talán a legnagyobb forradalom korszakának fogják nevezni. Forradalom alatt itt nem a francia és orosz forrada’omhoz hasonló gyökeres társadalmi átváltozást értünk, hanem egy lassú és fokozatos tökéletesedést, amely több nemzedék é!etéts munkásságát magába foglalja, lépcsőzetesen, de inélyenszántóan terjed ki az összes életmegnyilvánulásokra és eredményezi, eredményeznie kell a társadalom gyökeres átalakulását. Kétségtelen, hogy évszázadok óta ilyen nagyhorderejű, az élet minden vonatkozásaiba belemarkoló válságon, mint a mostani, nem kellett átmennie az emberiségnek. A válság abban áll: hasonulni a technika vívmányai által éléit uj életformához, a technika eredményeit mindenki számára hozzáférhetővé tenni, néni csupán egy vá’o- gatott réteg, vagy kiváltságos nemzet számára: áthidalni azokat a hatalmas ellentéteket, melyek amiatt merültek fel, hogy míg egyes nemzetek vagy társadalmi rétegek a sors kifürkészhetetlen szerencséje folytán mindenben bővelkednek, szegény, de annál é'etrevalóbb népek és társadalmi csoportok ruházkodása és élelmezése sincsen megoldva. Tehát a szociális probléma állami és társadalmi vonatkozásban rányomja bélyegét mindarra, ami körülöttünk történik napjainkban, elsősorban erre a háborúra is és összes kísérő jelenségeire, a szellemi és világnézeti megmozdulásokra és törekvésekre éppúgy, mint a gazdaságiakra. Már az árucseréről való áttérés és a pénznek, mint árucsereközvetitőnek való bevezetése hatalmas torzsalkodásoknak és elégedetlenségnek volt az okozója, amely Angliában, aztán Franciaországban az egész társadalmat megbolygató forradalomban csúcsosodott ki, de ezek a forradalmi átváltozások erőszakos

cselekmények kíséretében jelentkeztek, lázban tartották az országot hosszabb időn keresztül, felmérhetetlen szenvedéssel jártak és áldozatokat követeltek, S hogyha az átállítás és a szükségszerű társadalmi átváltozás nem az erőszak jegyében történik, hanem egy békés, de annál szivósább, öntuda- tosabb és e'szántabb munka segítségével, úgy az állam léte maga nincsen Veszélyeztetve, külpolitikai életében törés, vagy az egész nemzet számára előnytelen változás nem álihat be, nem vá’hatik prédájává, mint a forradalmakban jellemző fejetlenség esetén a határokon mohó szemmel leselkedő és minden kedvező alkalmat kihsználni akaró e'len,ségnek, hanem a legfontosabb nemzeti erőforrások felhasználásával,' a népi, erők megkettözött latba vetésével fordulhat a feladatok megoldása felé.

Ezekke’ a gondolatokkal forgatjuk a Kál- lay-kormány kékkönyvét (Tettok-tervek II. A KáUay-kormány munkássága és politikája, 1942 okt. 1.—1943 szept. 30. Budapest, 1943.) s figyelmet fordítva ennek a fejlődés felé mutató Irányvonalnak és politikának, mely a magyar jövendő útjait egyengeti, az a meggyőződés lesz úrrá az olvasón, hogy Magyarország a lassú, de annál céltudatosabb fejlődés útját választotta és ez az ut égy uj, minden részletében alaposan kiépített és megmunkált időálló államiság magját hordja magában. Az államnak nincsen o'yan gazdasági, társada’mi, vagy politikai vonatkozása, melyben hatalmas ifjitó és újító lépések ne történtek volna a társadalmi ellentétek megszüntetésére, a nagy tömegek, a széles néprétegek é’etszmvona- lának emelésére, a nép fiainak a vezetöré- tegbe való jutása érdekében. Az adózás egyszerűsítése, reformok a balesetbiztosítás terén, a hadbavonultak és hozzátartozóik ér-