Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-09 / 6. szám

19«. JAXTTAR 9. . T 13 KeietiUjsü® ■Ml AGYAR­Széljegyzetek a Korom - Kossuth-perfrez Minket, erdélyieket a két évtizedes ide­gen megszállás nyomorúságai közepette is megajándékozott a sors egy nagyjelentő­ségű okulással. Megtanultuk, hogy az a leg­nagyobb bűn, önmagunk ellen, ha a ma­gyar élet jelenségeit nem az egyetemesség a magyar érdekek egyetemessége szempont- iából Ítéljük meg. Megtanultuk, hogy a magyar élet megnyilatkozásaiban mindig és elsősorban azt keressük még, ami magyar és éppen ezen a réven eggyé avat bennün­ket az idegen államhatalom ellenséges ma­gatartásával szemben tanúsított jogos ön­védelmünkben. Megtanultuk, hogy a magyar ügyek megítélésében kötelesség az egész, az egység szempontjából megítélni a rész­kérdéseket, nem pedig megfordítva, Csak ez a lelki és erkölcsi magatartás óvta meg az erdélyi magyarság belső arcvonalának épségét és erejét annyira, hogy a hazatérés napját nagyobb megrázkódtatás nélkül ér hettük meg. Ezt az okulást az 1940. őszén kezdődött uj magyar életbe is magunkkal hoztuk. En­nek birtokában, ennyivel gazdagon Ítéljük meg a magyar élet mai jelenségeit is. Úgy érezzük, ez a magatartás ma is éppúgy kötelességünk, mint az idegen megszállás legsúlyosabb éveiben. Sőt, ma talán még nagyobb a szüksége annak, hogy a magyar közélet megnyilatkozásait ezen a szemüve­gen keresztül vizsgáljuk, mert a magyar sors adottságaiban rejlik, hogy problémáinak sokrétűsége folytán szemléletek és álláspon tok olykor-olykor a magyar jövendőért folyó nagy küzdelem árnyékában hajlamo­saknak mutatkoznak a maguk külön kis csatáik megvívására is. . ■ Ilyen külön kis csataként kell felfognunk Korom Pálnak a „Magyar Kultúra“ cimü folyóirat december 5-i számában megjelent cikkét. A cikkíró „A nemzetnevelés eltéve­lyedései“ cimü cikkében a Nemzeti Könyv­tár 103—104. számaként megjelent Kossuth,' Magyarországért c. füzetet veszi bonckés alá. Ez a füzet Kossuth Lajos „Irataim az emigrációból“ c. hatalmas munkájának rö­vid kivonata. A Nemzeti Könyvtár, amely a léiekmérgezö ponyva pótlására fillérekért a magyar és a világirodalom értékes alkotá­sait juttatja el a magyar nép legszélesebe rétegeihez, ezzel a kiadványával nyilván azzal az elgondolással lépett a magyar nép szine elé, hogy Kossuth Lajos egyetemes magyar szempontból rendkívül fontos po­litikai munkásságáról — ha szemelvények­ben is, ha töredékesen is — tájékoztatási adjon a magyar rétegeknek, amelyek más utón ehhez az anyaghoz semmiképpen nem juthatnak hozza. Kossuth Lajos szerepe a magyar történelemben lezárt és tisztázott fejezet. Hogy röviden és tömören utaljunk mégis erre a szerepre, Kossuth ismertette meg a világgal a magyar öncéluság gondo­latat, a magyar igazság ma is érvényes té­teleit és azt a humánumot, amely — hogy mást ne is említsünk — a magyar nemze ■ tiségi politikát minden időkben jellemezte. Kossuth szerepe lezárt és tisztázott szerep: a magyar sors legelső nagystílű propagan­distáját is látjuk benne. Működése a legna gyobb szolgálat volt abban az iráüyban, hogy a világ közvéleménye ne csak megis­merje a magyar kérdéseket, hanem rokon- szenvvel is forduljon a megpróbáltatások malomkövei között oly sokat vergődött nem­zet yelé. Ezt a szerepét Kossuth Lajosnak nem le­het kétségbe vonnia, nem lehet vitatnia senkinek, aki a magyar kérdéseket a magyar sors egyetemességének szemüvegén át tudja szemléim. Sajnos, Korom Pál cikke olyan szempon­tot vet fel a Nemzeti Könyvtárban közre­adót* Kossuth-szemelvényekkel kapcsolat ban, amely csak egyre alkalmas: magyart a magyarral felekezeti alapon egymással szembeállítani. A magyar közvélemény Ko­rom Pál megállapításai nélkül is tudja, hogy Kossuth és Széchenyi között ellentét volt. Ennek az ellentétnek kérdését is éppen eléggé tisztázta már az oknyomozó történe­lem. S kérdezzük: vájjon előbbre viszi-e a mi ügyünket, ha ezt a "lezárt kérdést Korom Pál oly módon bolygatja fel, hogy a ké- nagy magyar államférfiu ellentétét, helye sebben: magatartását és állásfoglalását a korukbeli magyar sorskérdésekkel szemben kizárólag a protestáns Kossuth és a kato­likus Széchenyi összeütközéseként fogja fel? Kérdezzük: vájjon szolgálatot tesz-e az egyetemes magyar érdekeknek az a néző­pont. amelyről Korom Pál az erdélyi feje­delmek okos és bölcs, magyar szempontból szükséges és hasznos külpolitikáját úgy fogja fel, mint protestánsok cimborálását a pogány törökkel? Kérdezzük: vájjon igaz-e Korom Pál cikkének az a megállapítása, hogy Kos­suth politikai harcát Becs semmiképpen sem magyarbarát politikája ellen csak a bosszú és az elfogultság küzdelmének állítja be? S végül kérdezzük: vájjon igaza van-e Korom Pálnak abban, hogy a, Nemzeti Könyviár 103—104. számának megjelenése a magyar katolikusság t „otromba sértegeté­séi,' jelenti, amiért elégtételt kér, mert kü­lönben „szervezeteink erejével kimondjuk az anatémát a nemzeti propaganda köpenye­gébe rejtett felekezeti uszítás ellen?“ Korom Pál azt is emliti, hogy Kossuth Lajos külföldi szereplése „a szabadkőműves vonalon végigjárt propaganda útja“ volt. Kossuth valóban szabadkőműves volt. De vájjon Kossuth és a korabeli magyar sza­badkőművesek nemzeti vonalon kifejtett küzdelmeit egy kalap alá vehetjük-e a mai szabadkőműves mozgalmak elsgkélyesedett tevékenységével? Ezt a kérdést azon a he­lyen vetjük fel, ahol mindig a legnagyobb ellenérzéssel és elitéléssel föglalkoztunk ko­runk magyar szabadkőműves törekvéseivel Az az érzsiink, hogy o kérdésnek ily ént én- va’4 hánytorgatása nem hasznos. Kossuth­nak már nem árt, de a magyar ügynek semmikép sem használ. Kossuth annyira eszmény a magyar életben, hogy az Alföld falvai és parasztvárosai ma is a poklok tü- zébe követnék azt a zászlót, amelyre Kos- sutn nevét Írták fel. Korom Pál cikke igen jó alkalom volt mégis egy fontos magyar kérdés felvetésére. Ez a kérdés így hangzik: Mi, magyarok hasznát, vagy kárát látjuk-e annak, na egymásban nem becsüljük mindennél többrí azt, ami kivétel nélkül mindnyájunkat egyetlen hagy. oszthatatlan egészbe soroz. magyar voltunkat? Hasznát, vagy kárát láfiuk-e annak, ha egymást felekezeti ala pop mérlegeljük és magyarságunk (ártalmát, belső értékét a felekezeti szemüvegen at szemléljük? Közelebb kerülünk-e egymás har, vagy távolabb, ha a magytr egyete messég kérdéseit aszerint kezdjük újra ér­tékelni, hogy ki melyik vallástel .kezet szó rínt dicséri mindnyájunk Istenéi és ki me. lyik egyháznak a- tagja? Erdély múltja és jelenje öntudatosan felel a kérdésre. Itt nem az a lényeg, hogy ki m-? uk egyházhoz tartozik. Itt o történ > lem már ösztönünkké tette annak belátását. hogy bármily vallásnak is legyünk, elsősor­ban magyarok vagyunk. Itt másától érte - tődó tény, hogy vagyunk katolikus, refor ' máíus, unitárius, evangélikus. görög «• toókus magyarok. Mindnyájan magyarok. És a két évtizedes idegen megszá; ás tapasz talp,Hi megadták a nagy rtgyeimeztetést: hu itt valakit vallása révén üldöztetés ért az idegen hatalom oldaláról, csak az?r~ szenvedte el a zaklatást és meyţióbáltat*d, mer* — magyar volt és az 's akart ma ralrl. Tudomásul kell vennünk a magyí r életnek ezt a sajátosságát végre. Katolikus, protes­táns magyarok élnek a magyar földön — ez a tény. Ezen nincs módunkban változ­tatni. Meg kell tehát nyugodnunk ebben- az adottságban és ki kell beleülnünk a magyar életnek ezzel a szép sokszínűségével, hiszen mindnyájunkban ugyanegy Ur és Isten él­teti a magyar reménységeket. Nem vitás, hogy a magyar történelem folyamán voltak magyar ellentétek lelek3 - zeti okok miatt. Hát nem tanított még meg bennünket a történelem arra. hogy azt a pert már lezárta az. idő és senkinek, aki magyarnak született, nincs joga e per folytonos felújítására? Niiics joj:a, mert minden per elválaszt és ellenfelekké tesz. A mai magyar életben nincs semmi szűk - ség arra, hogy, egyik oldalról a reneszánsz pápák bűneit, a másik oldalról a kassai vértanukat és a ■ gályarabokat hanytorgas- suk. Eleget szenvedtek magyarok e nagy per folyamán. Van-e szükségünk arra, hogy ma is még szenvedjünk miatta s tűnődjünk fölötte? A magyar sorsnak ma egyetlen parancsa van: a jövendő utjának kiépítése Ha ma torzsalkodunk az összefogás és a belső megbékélés helyett, nehéz lesz ezt az utat egyengetni. Mert ettől nemcsak az függ, hogy magyarok maradunk-e, hanem az is. hogy dicsérhetjük-e Istenünket ilyen, vagy amolyan felekezet templomában. Ezek a meggondolások késztettek arra, hogy Korom Pál cikkét szóvá tegyük és azokhoz megjegyzéseket fűzzünk. Kossuth Lajos történelmi szerepe felett már ítélt a legpártatlanabb bíró: az idő. Korom Pál perlekedése felett pedig — biztosra vesz- szük — Ítélni fog az egészséges, józan, tiszta magyar életakarat. S az — egyre t öbben tudjuk — a maga öncélú ságiban ragaszkodik ahhoz a jussához, amelyet egy évezred minden viharában is meg tudott eddig őrizni. Éppen magyarsága rév*n. .. FINT A ZOLTÁN Gábor Áron. — Kádár Gábor? Érdekes adatok az cgyuönfő székely szabadsághas hiányos családfájához Kolozsvár, január 8. A székelyföldi napi­lapok hirt adtak arról, hogy a sepsiszent­györgyi Székely Nemzeti Muzeum nemrégi­ben nagysikerű kiállítást rendezett a Gábor Áronra vonatkozó relikviákból. A beszá­molókból megtudjuk, hogy a Székely Nem­zeti Muzeum Gábor Áron-gyűjteménye ér­tékes darabokkal gazdagodott. Sikerült megszerezni az ágyuöntő székely ezermester tiszafa íróasztalát, pisztolyát és az egyet­len arcképet, amely róla fennmaradt. Ezen­kívül a Sepsiszentgyörgyön felállítandó Gábor Áron-szobor pályázatára beküldött 16 pályamű modellje is a muzeum birto­kába jutott. örvendetesen gyűlnek, sokasodnak tehát azok az emléktárgyak, amelyek a ma élő székely nemzedékek figyelmét a székely életrevalóság és a székely áldozatkészség e nemes és lelkes megtestesítőjére irányítják. A leleményes ész, a tettig eljutó akarat és a hagyományos székely virtusból származó hősi hazaszeretet bizonyitékai őrzik is az ágyuöntő székely emlékét örök időkig s mégis — azt keli megállapítanunk, hogy az égés* Székelyföldet betöltő Gábor Áron- kultusznak ma Is megvan a maga fájdal­mas pontja. Magáról Gábor Áronról alap­jában véve ma sem tudunk többet, mint amennyit Orbán Balázs hatalmas müve fel­jegyzett az utókor számára. Különösen az a fájdalmas, hogy semmiféle hiteles adat nincs Gábor Áron származásáról. Csak apja és anyja neve ismeretes. De kik voltak a nagyszülők és a többi ősök? Erről eddig semmiféle nyomot nem találtak. A magyar történettudomány fájlalja ezt a „fehér fol­tot“ az ágyuöntő székely ezermester és sza- badsághös családfáján, ám a hiányt eddig még nem sikerült pótolni s nagy kérdés, vájjon a későbbi kutatások találnak-e majd olyan megbízható kiindulási pontot, ame­lyen elindulva talán fényt lehet deríteni Gábor Áron ismeretlen családi kapcsola­taira. E sorok Írója semmiképpen sem óhajt az avatott kutatók munkájába belekontár- kodni, de mégis kötelességének érzi beszá­molni arról, hogy a Székelyföldről, neveze­tesen Háromszékmegye északi részéből hír­adás érkezett arról, hogy Gábor Áron tel­jesen homályba vesző származásának titkát nem kellene a lemondás és a rémé lytelen- ség álláspontjáról szemlélni, filnek még Észak-Háromszékben székelyek, akiknek emlékezetében elevenen é’nek a családi kapcsolatok s ezek az élő emlékek Gábor Áron felé mutatnak. Talán még emlékeznek a „Keleti Ujság" olvasói arca, hogy 1942 nyarán Bá'ványos- vár romjainál az Erdélyi Tudományos Inté­zet megbízásából ásatásokat végzett Fe­renczi Sándor tanár. Ferenczi professzor a kutató munka rendjén összeköttetésbe ju­tott a környékbeli falvak lakóival s így Altorja vezetőivel is. Bennünket most csak az érdekel, amit Ferenczi Sándor Farkas Mihály altorjaí római katolikus kántortól hallott Gábor Áronra vonatkozólag. Fe­renczi tanár akkoriban levelet küldött e so­rok Írójának s abban tömören összefoglalta azokat az adatokat is, amelyek talán alkal­masak arra. hogy Gábor Áron homályba vesző származásának titkát egészen uj meg­világításba helyezzék. E sorok írója kötelességének érzi, hogy a magánlevélben foglalt, adatokat nyilvá­nosságra hozza s alkalmát adjon arra. hogy lapps és az összes részletekre kiterjedő ku­tatómunkában kíséreljék meg az arra hiva­tottak az uj szálak összesodrását, hátha egy-két lépéssel közelebb jiut az erdélyi tör­ténettudomány Gábor Áron származásának tisztázásához. Ferenczi Sándor 1942 őszén az alábbiakat hozta a „Keleti Újság“ munkatársának tu­domására: „Farkas Mihály altorjai római katolikus kántor egyik dédanyja (berecki Finto Istvánná, szül.: Gábor Katalin; Farkas Mihály egyik nagyanyja: Finta Mini) édes vagy első unokatestvére volt Gábor Áron­nak! (A rokonsági fokot nem tudja hatá­rozottan!) A Farkas-család tulajdonában, a kézdi- martonosi családi házban egészen Farkas Mihály édesapja haláláig (1925) megvolt az. a szekrény, amelyet Gábor Áron sa- játkezüleg készített Farkas Mihály nagy­apjának. Előírásos székely gyalog katonai szekrény volt, felső részén G A névkezdő- betükkel a cifrázatok között. Farkas Mi­hály nagyapja s apja egyaránt igen nagy­ban becsben őrizte haláláig a szekrényt. Utóbbi halála után azonban — amire Farkas Mihály hazaérkezett — a hozzá nem értő cselédek — F. M. előzetes fi­gyelmeztetése ellenére is — a már erősen szuette szekrényt kidobták a lakásból, összehasogatták és kenyérsütő kemencét hevitettek ki darabjaival! Farkas Mihály szerint Orbán Balázs csupán apjáig, Gábor Istvánig tudja visz- szavinni Gábor Áron családfáját. Farkas Mihály úgy tudja, hogy ez Berecken volt jegyző. Ennek (Gábor Istvánnak. A szerk.) apját (tehát Gábor Áron dédapját) meg Kádár Gábornak hívták! Farkas Mihály a névváltoztatást követ­kezőképpen magyarázza: Minthogy a hasonnevű apa s fia egy- időben éltek, kettejük megkülönböztetése végett „régi székely szokás szerint“ nem mondták „idősebbnek“ és „ifjabbnak", sem pedig Kádár Gábornak, illetve Kádár Gábor fia Gábornak. Hanem változatlanul meghagyták az öreg nevét, a fiatalét el­lenben Gábor Gábornak rövidítették meg. Maga. a Kádár-család egyébként lemhényi eredetű ősi székely család. Szószerinti hűséggel idéztük lerenczi Sándor tanár levelének idevonatkozó sorait. A sietve, sebtében irt levél lakonikus tö­mörséggel foglalja össze Farkas Mihály altorjai római katolikus kántor Gábor Áronra vonatkozó emlékeit és adatait. Nem tudjuk, nem is a mi hivatásunk megítélni, ezek a kétségtelenül érdekes ada­tok mennyiben alkalmasak az ágyuöntő székely ezermester homályba vesző szárma­zásának rejtélyét kibogozni. Az tény, hogy Orbán Balázs hatalmas müvének III. kö­tete Gábor Áron származását csak a szü­lőkig vezeti vissza az alábbi sorokban: „Gábor Áron 1814 november 21-én szü­letett Bereck határszéli városkában. Atyja azon Gábor lstpán, kivel mint, a város fő­jegyzőjével már fenn pb b, Bereck leírásá­nál találkoztunk, annyja Hosszú Judit volt..“ Lehet, hogy c»ak legenda születik e tu­dósítás nyomán, de az sem lehetetlen, hogy értékes adat jut a tudományos kutatás bir­tokába. Farka« Mihály érdekes adatai minden­képpen érdemesek arra, hogy megvizsgál­ják, még akkor is, ha a tudományom alapos­sággal elvégzett újabb kutatás sem hozná" meg a kérdés teljes tisztázását. Az azonban már most teljes bizonyos­sággal megállapítható: pótolhatatlan kár és veszteség, hogy Gábor Áron egykori ka­tonaládájától a tudatlanság megfosztotta az utókort. REGGEL Köszöntelek napfény, világ hajnala — veled együtt kel fel, kedvesein haja. Felszáll a felhőkig s onnan tündököl — tenyeremen kéreg, s kezemben ököl. Tenyeremen kéreg és szivemben virág — látom, amíg elek kedvesem haját. S ha elvegyül a röggel, azon tül is látom: Költögeti a szél, hajnali határon ... BOTÁR BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom