Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-08 / 5. szám

Cri t S as amb at 1944' ian ii ă r S Uf Ai TELJES HETI RÁPlÓ-MÜSOR Ara m tillér ELŐFIZETÉST ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- I GYEDÉVRE 12.40, FEL ÉVRE 34.80, EGÉSZ 1 Hl'SZONHETEDIK ÉVFOLYAM 5. SZÁM. ÉVRE 40.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. | I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOIA)ZSVAR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFtóK: 71. SZ KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Tízezernél több nehézágyu és aknák milliói védik Európa nyugati arcvonalát Uf CiliircXiiil—Roosevelt * Szlalin lalálii ózó lesz Tuniszban? C&uíc&ill Katonai tervei Kiáolg után visssza akar vonulni a politiKai életből Á „Pravda" szerint Moszkva nem tűi beleszólást keleteurópai terveibe Tetőpontjához közeledik a Szovjet téli támadása A LENGYEL—SZOVJET VITA során új­ból é'es fény .vetődött arra a sorsra, amit az angolszász-bolsevista szövetség szánt Európának a maga győzelme esetén. Willkie a „Newyork Times“-ben a keleti népek sor­sáról közölt cikkére válaszolt a moszkvai „Pravda“ cimü lap és a cikk kétségtelenül a szovjet hivatalos álláspontot képviseli. A „Pravda“ a legélesebb hangon birálta Will- Uiet amiatt, hogy szóba.hozta a Szovjetunióval határos államok, Finnország, Lengyelország és a Baltikum jövőbeni helyzetét. Megálla­pítja a szovjet lap, hogy a Balti-államok iigynevezett kérdése a Szovjetunió beliigye és ebbe Willkie ne szóljon bele. Ami Finn­országot, Lengyelországot és a Balkánt 11- letl, — folytatja a moszkvai sajtóorgánum — a Szovjetunió tudja, hogyan járjon el ezek irányában és ebben sem kéri ki WUlkle támogatását. A „Pravda“ cikke a német fővárosban a politikai érdeklődés középpontjában áll. Ber­lini vélemények szerint ez a szovjet állás- foglalás rendkívül jelentős, éppen most, amikor a lengyel —orosz kérdésről folyó vita egyre újabb hullámokat vet. A menekült lengyel kormány az Atlanti-okmányra hivat­kozik és arra emlékezteti a nagyhatalmakat, hogy a szövetségesek eredeti céljai közé tar­tozik Lengyelország függetlenségének bizto­sítása is. A lengyel kormánynak ezt a nyi­latkozatát a „Pravda“ máris elintézte, — állapítják meg Berlinben. A szovjet újból értésére adta a világnak, hogy az angolszász hatalmakhoz, intézett lengje! fellebbezés a Szovjetuniót hidegen hagyja s hogy a szö­vetségesek részéről Lengyelország érdekében való minden közbenjárást elutasít. A „Völkischer Beobachter“ szerint Sztá­lin Teheránban kétségtelenül rámutatott ar­ra, hogy a szovjet az 194l-es határt termé­szetes kiinduló pontnak tekinti a biztonsági Övezetre vonatkozó további követelések szempontjából — és erről á kérdésről nem is vitatkozik. Teheránban azonban Európának szovjet és angolszász érdekterületre való felosztását nem lehetett megvalósítani, mert Sztálin célja ma is az, hogy a bolsevizmus világóráim) erejét egész Európában érvény­re juttassa. Sztálin egész Európát kívánja. Bizonyára nem véletlen, hogy Johnson ame­rikai szenátor kompromisszumos megoldást ajánlott, amely szerint legalább Norvégia, Hollandia, Belgium, Portugália, Spanyolon, »/ág, Olaszország és Törökország az angol­szász hatalmak befolyási övezetéhez tartóz- nak, míg a szárazföld többi részét Francia- országgal és Németországgal együtt át kel­lett engedni a Szovjetnek. A „Deutsche Allgemeine Zeitung" megál­lapítja, hogy Moszkva világos szándéka, egy holsevista Lengyelország megteremtése. Ma­gától értetődik, hogy ennek nyomán a volt Lengyelország területén százszoros Katynra kell számitant. A „Berliner Börsenzeitung“ hangsúlyozza, hogy a nyers moszkvai ököl­csapás, amit a „Pravda“ utján intéztek, is­mét elárulja, hagy milyen győzelem érzésé­vel hagyta el Sztálin a teheráni értekezletet. Az a hűvös megjegyzés, hogy Moszkva jól lufija, mit kcü cselekednie a Balti-államok­kal, Lengyelországgal, Finnországgal és a Balkánnal, bizonyítja, mennyire igaza van Németországnak, amikor ismételten rámutat arra, bogy egész Európa a német győzelem­mel áll, vagy bukik. A Moszkvában megjelenő „Vojna Polsz- ks", az úgynevezett lengyel hazafiak moszk­vai egyesületének lapja, heve« támadást in­téz a lengyel menekült kormány ellen és ugyanakkor programot állít fel Lengyelor­szág hzáináxs. A prog ) am szerint Lengyel- ország nyugati határait nyugati irányira kell eltolni, Nyugatukrajna és Fehéroroszország a Szovjethez tartozik. Lengyelországiján de­mokrata és parlamenti rendszert kell felál­lítani, a földbirtokokat pedig szét kell osz­tani a parasztok között. A „Pravda" cikke Londoniján és Washing­tonban Is feltűnést keltett. Londonban az a benyomás, hogy a „Pravda" az Ilyen cikkek­kel nem könnyíti meg az amerikai kormány helyzetét abból a szempontból, hogy az ame­rikai közvélemény az Oroszországgal ápo­landó baráti kapcsolatok elmélyítésére meg­nyerje. A Szovjetnek az a felfogása, hogy a szövetségközi bizottságnak nincs joga ezekbe a kérdésekbe beleszólni, Londonban határozott elutasításra talál. Washingtonban, amint a „Svenska Dag- bladed" tudósítója közli, megállapítják, hogy a Szovjet nem enged beleszólást azoknak az államoknak ügyeibe, melyeknek határaihoz a szovjet hadak közelednek. Amerikában aggodalommal látják, hogy a szovjet poli­tika visszatér az ütköző államok és a befo­lyásos területek kérdéséhez. Éne mutat a szovjet—cseh szerződés és a „Pravda" mos­tani állásfoglalása. Nyilvánvaló. hogy Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy' birtokba vegye a keletlengyelországi területet. Ez a magatartása az amerikai közvéleményre igen veszélyes következményekkel járna. Az angolszász diplomácia, miután Moszk­vával szemben téhetetlen, mindenképpen a lengyeleket akarja engedékenységre rábírni. Kdén csütörtökön találkozott a lengyel kül­ügyminiszterrel és arra igyekezett rábírni a lengyel kormányt, hogy egyezzék bele a kétséges területre vonatkozó bábom utáni döntésbe. A lengyel kormány azonban vona­kodik ilyen nyilatkozat megtételére, mert nem akar lemondani a keleti részekről. A washingtoni lengyel nagykövet Hull állam­titkárral folytatott tanácskozást. Hull a be­szélgetés után kijelentette: az Egyesült Ál­lamok kormánya hajlandó lépéseket tenni a szovjet—lengyel diplomáciai közeledés érde­kében, hogy elejét vegye az esetleges kelle­metlen összetűzéseknek. Kaczinszky gróf, londoni lengyel nagykövet hangoztatta, hogy Lengyelország örömmel együttműködnék a Szovjettel, ha meg lehetne szüntetni azokat a komplikációkat, amelyek a lengyel terü­letre irányuló szovjet követelések folytán támadtak. * ' CHURCHILL, ROOSEVELT ÉS SZTÁLIN ÚJABB TALALKOZASARŐL terjedtek el hírek a legutóbbi időben. A „Corrierra della Sera" Cimü olasz lap értesülése szerint az uj hármas találkozó színhelye Tunisz lenne. A tanácskozás tervét Roosevelt vetette fel s azért választotta Tuniszt, mert nincs messze Churchill jelenlegi tartózkodási helyétől. Az értekezleten megállapodást akarnak kötni a Törökországgal, Spanyolországgal, Francia- országgal, Olaszországgal. Jugoszláviával és Északafrikával szerűben tanúsítandó maga­tartásról, ezekben a kérdésekben ugyanis nem jött létre megegyezés Teheránban s 'nthogy alapvető problémákról van szó, azokat rendes diplomáciai sikon nem lehet megoldani. * BENES, MOSZKVA KÖZÉPEURÓPAI SZÁLLÁSCS1NÁLŐJA, csütörtökön vissza­érkezett Angliába s vele együtt érkezett Lebedejev, a cseh emigráns kormány mellé kinevezett uj szovjet nagykövet. Ez a Le­bedejev orosz ügyvivő volt Belgrádban a jugoszláv államcsíny idején. Később az a hir terjedt el róla, hogy átvette a jugo­szláv bandaháboru vezetését és nem volna más, mint as első számú Tito. Ez a megál­lapítás azonban nem helyes, mert Lebede­jev Jugoszlávia összeomlása után visszatért Moszkvába. A szoi'jet vezetők Csehszlová­kia visszaállítása esetére prágai szovjet nagykövetté szemelték ki. Benes' visszatérésével kapcsolatban a Bu­dapesti Tudósító londoni jelentése alapján közlik, hogy a cseh—szovjet szerződés kere­tében Benes azt tervezi, hogy teljesen í szovjet külkereskedelem szükségleteinek megfelelően épiti ki a cseh közlekedési há­lózatot. Úgy tudják még, hogy Moszkva hozzájárult a cseheknek ahhoz a kívánságá­hoz, hogy államuk a lehetőség szerint nem­zeti homogén állam legyen. Ez azt jelenti, hogy a szudéta-német kérdést drasztikusan, lakosság át- és kitelepítéssel akarják meg­oldani. A másik eredmény a csehek részére, amelyet Benes Moszkvából hozott magával, a Kreml, biztosítékának, az a megismétlése, hogy „Moszkva Csehszlovákiát elismeri a München előtti határainak keretében“. ■* FINN RÉSZRŐL a szovjet tervekkel kap­csolatban Tanner finn pénzügyminiszter tett nyilatkozatot a „Neue Zürcher Zei­tung“ tudósitója előtt. — Amióta a moszkvai értekezleten a fel­tétel nélküli megadásról beszéltek — mon­dotta a finn miniszter — azóta azok a kö­rök is, amelyek eddig a különbéke érdeké­ben dolgoztak, belátták, hogy Finnország számára ezidő szerint a különbekének nincs semmi lehetősége. * TÖRÖKORSZÁG HELYZETÉRŐL Jalesin tötök köziró cikket irt a „Manchester Guardian“ cimü angol lapban. Különösen azt emeli ki, hogy Törökországnak nincs megfelelő hadiipara és Így angol-amerikai szállítmányokra szorul. Ezekből azonban csak néhány cseppnyit kapott, annyit, ami semmiesetre sem tenné lehetővé, hogy kor­szerűén felszerelt hadsereggel szembeszáll­jon, A szövetségesek mulasztásit tglytón Törökország Németországtól volt kénytelen ércek és króm ellenébem fegyvereket besze­rezni. Most, amikor a szövetségesek fölve­tették Törökország hadbalépésének kérdé­sét, szemben találták magukat a való hely­zettel, amely saját Ígéreteik be nem tartá­sából származik. Törökország számára há­rom kérdés vetődött fel: milyen fegyverrel, hol és ki ellen vegye fel a harcot? Vájjon milyen mértékben találták nfeg a választ ezekre a kérdésekre a kairói értekezleten és milyen mértékben hajlandók a szövetsé­gesek jóvátenni mulasztásaikat, mindez ma még titok, — fejezi be cikkét a török köz­iló. * BERLIN VAKJA A55 INVÁZIÓT. Ilyen cimü cikkben foglalkozik a „Neue Znrcner Zeitung" a német közvéleménynek az an­golszász elözönlési tervekkel kapcsolatban tanúsított magatartásával. A német hadve- zetöség kétségtelen időszerűséget tulajdonit a kérdésnek. Az összes német lapok hang­súlyozzák a nyugateurópai német védelmi berendezések tökéletességét. A tetőpontja felé közeledő orosz téli támadás nem tereli el a német közvélemény figyelmét a nyuga­ton készülő eseményekről s német katonai körökben' újból hangoztatják, hogy az an­golszász kisérlet a háborúnak kétségtelenül a legtöbb áldozatot követelő és a legsulj-o- sabb következményekkel járó eseménye lesz. A Német Távirati Iroda hangsúlyozza, hogy a németek a Földközi-tenger partvi­dékeit is megerősítették. Támaszponttól- támaszpontig e'heiiyezett aknamezők bizto­sítják az ellenség számára alkalmas part i a- szállási helyeket a támadók ellen. Nagyon sok ágyait és lángszórót építettek be. A szövetséges körökben most vita folyik afelöl, hogy a támadással szemben hol fog­ják kifejteni a németek a legnagyobb ellen­állást. Isztanbult angolszász vélemény sze­rint a németek az Atlanti-falnál csak hát­ráltató hadműveleteket folytatnának, inig a döntő összecsapásra a Franciaország bel­sejében előkészített védelmi vonal mentén kerülne sor. A Transeontinent Press munkatársa be­szélgetést folytatott Grazziani tábornagy- gyal, az olasz fasiszta haderő főparancsno­kával. — A német intézkedések — mondotta a tábornagy — kétségtelenül befejeződtek, amit Rommel ellenőrző körútja is bizonyít. Nem árulok el katonai titkot — mondotta. — amikor kijelentem, hogy a német meg- torlásl fegyver és annak totális alkalma­zása szerepet fog játszani az invázió szét­verésében. Ebből a szempontból kell tekin­teni a megtorlás kés'ekedését is. A megtor- lási fegyver, amelynek technikai föltételei már százszázalékosan teljesültek, mint köz­vetve alkalmazott hadászati eszköz, rend­kívüli hatásokat fog elérni. A megtorlást fegyverről irt Göbbels dr., német miniszter Is a „Das Reich“ legutóbbi számában. Hivatkozással a német városok pusztulására, megállapítja, hogy bármilyen kemény lesz is a megtorlás, Nómctország­C- i. A rt > x I #

Next

/
Oldalképek
Tartalom