Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-05 / 3. szám
Szerda 1944. i n n u n r 5-v OH 3ZA0QY OLD ! KÖ•. Y ? /uépvíaelőháj W; BUIAPD PAHLJlKEHT SXTSR?í Ara 16 fillér ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HŐRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80. EGÉSZ ÉVRE 49.(50 PENGD. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK ES 7. n. sz. VISSZA TÍZ NAP ALATT 21 TORPEDÓROMBOLÓT SÜLLYESZTETTEK EL A NÉMET TENGERALATTJÁRÓK Londonban a közeli napokban összeül az inváziós haditanács Sztálin szovjet köztársaságot akar létesíteni Északafrikában Roosevelt meneszti Stímson hadügy« és Knox tengerészeti minisztert Zsitomirnúl a német ellenintézkedések visszás zorit ott dk a szovjet tămadăst TIZ NAP ALATT 31 TOR PEDÓKOMROLÓT süllyesztettek el a német tengeralattjárók. Korán örvendtek tehát azok, akik az egykor annyira „félelmes tengeralattjáró, fegy vernem semlegesítéséi öl, legyőzéséről beszéltek. Német részről állandóan hangoztatták, hogy’ a tengeralattjárók tevékenységében csupán harci szünetről van szó, az ellenség uj védekezési módszereivel szembeni hatásos ellenintézkedések teljessé tételéről és azután újból teljes erővel megindul a harc. A legutóbbi 10 nap nagyszerű eredménye határozottan igazolja az ebben a tekintetben elhangzott német kijelentéseket. Tevékenységűk újraéledésével 'együtt uj taktikába la kezdtek a német tengeralattjárók. Most álsősorban a hajókaravánok biztosítását végző egységeket támadják és egyre nagyobb sikereket érnek el velük szemben. A keddi német hivatalos jelentés hat torpedó- romboló clsülyesztésérSI számol be. A kísérő rombolók elleni hadműveleteknek kettős célja vau: a tengeralattjárók legveszélyesebb ellenfelének megsemmisítése s a kereskedelmi hajóknak bi2tositó erőiktől való megfosztása, tehát a veszélytelen támadási lehetőség megteremtése. December elseje óta 24 rombolót süllyesztettek el s ebből 21 az utolsó tíz napra esik. A 24 hajó együttes tonnatartalma 36.000 tonna. Mintegy 4000 főnyi legénységből nagyon kevesen maradhattak életben, mert a rombolókon felhalmozott torpedók, lőszer- és vizibombák robbanása a hajók elsüllyedése alkalmával alig hagy lehetőséget a legénység megmenekülésére. * AZ ELÖZÖNLÉSI HADIAKAT vezetésére kinevezett amerikai és angol parancsnokok haditanácsa a „Daily Mail“ cimü angol lap szerint a legközelebbi napokban összeül Londonban, hogy megbeszélje a nagy hadművelet végső terveit. Ly’ddel Hart, az ismert angol katonai szakértő a tervekkel kapcsolatban Ismét azt a reményét fejezi ki, hogy a szövetségesek küszöbönálló általános támadása döntő lesz a háború kimenetelére. Mindaddig azonban, amíg az angolszász, hadseregek nem vetették meg lábukat erőteljesen a szárazföldim, a hadművelet sikere a szovjet támadás erejétől, a bolsevista erőkifejtés állandóságától függ. A jelenlegi szovjet támadásban Lyddel Hart már az oroszok nagy általános áttörő kísérletének bevezetését látja, ami azt is mutatja, hogy meglehetősen közeli időpontra gondolja az elözönlési hadművelet megindítását is. Az 1944-re várt döntés lehetőségei az angol katonai szakértő véleménye szerint nagyobb mértékben függenek a politikai és a szellemi tényezőktől, mint ahogyan azt a puszta anyagcsata elméletének képviselői gondolják. Különösen a meglepetés tényezőjét tartja fontosnak. Ezekkel a fejtegetésekkel szemben német részről megállapították, hogy meglepetésről a német hadvezetősóget illetően nem lehet szó, mert minden várható és lehetséges eseménnyel szembţen felkészültek. A német nép vezetőinek újévi megnyilatkozásai is világosan mutatták, hogy az európai erőd elleni támadásnak nem lesz egyéb következménye, mint az ellenség roppant arányú vér- veszteségé, olyan kudarc, ame ynek lélektani kilátásai valóban kiszámíthatatlanok és ebben a tekintetben igaza lehet Lyddel Hart- nah — éppen fordított értelemben, mint ahogyan ö gondolja — s a döntést valóban a katonái események nyomán járó angolszász megdöbbenés és csalódottság s a Szövetségesei katonai erejét akkor majd tisztán látó Szovjet magatartása hozhatja meg. * A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIA TERÉN egyre jobban előtérbe kerül a lengyel-kérdés. A iengyel részről legutóbb elhangzott hivatalos kijelentésekből kitűnik, hogy ezekben a körökben nagy aggodalommal kisérik az események alakulását. Mikolaicik lengyel miniszterelnök újévi üzenetében az Atlanti- okmányra vetődő árnyékról beszé-lt. Lehetetlennek mondotta, hogy Európát uralkodó nagyhatalmakra és engedelmeskedő kisállamokra osszák fel. Hangoztatta, hogy a kérdés megoldása azon múlik, hogy minden igazságtalanságot küszöböljenek ki. Újságírók előtt Mikolaicik kijelentette azután, hogy Lengyelország, — ha erre felkérik — örömmel csatlakozik az orosz—csehsyjovák egyezményhez. A kezdeményezésnek a két aláíró hatalomtól keil kiindulnia s a meghívást meg kell előznie a lengyel—szovjet diplomáciai kapcsolatok ujrafelvételének. Lengyel- ország azonban csak akkor csatlakozhatna a szerződéshez, ha világos nyilatkozatot kapna, hogy az egyezmény aláírása megfelel Nagybritanniával kötött szövetség szellemének és a béke biztosítására irányuló, meglévő terveknek. Köztudomású, hogy a lengyelek a régi határok visszaállítását kívánják. Isztanbuli lengyel körök a „Newyork Times“ együk cikkét terjesztik, amelyben James, a lap főszerkesztője igazságtalannak mondja azt, ha a végeredményben Lengjél ország miatt kitört háborúk után ezt az országot jobban megcsonkítanák, trónt ahogyan a németek akarták volna. Az amerikai lap szerint a háború után Sztálint a lengyel területek helyett más területekkel kell kárpólolni. A lengyel—szovjet kapcsolatok elintézését szövetséges körökben különösen fontosnak tartják, mert abban reménykednek, hogy a bolsevista támadás fokozott előrehaladást fog, tenni a lengyel határ irányában. A p-it'v Telegraph“ vigasztalni és bátorítani igyekszik a lengyel kormányt. Azt Írja, hogy Sztálin az egyesült nemzetek többi vezetőivel együtt erős Lengyelországot akar a szabad Európában. Azt természetesen nem fűzi hozzá, hogy a Szovjet a saját elképzelése és nem a lengyelek tervet szerinti Lengyelországot tUme meg a maga határainál. A lengyel minisztere.nők amerikai utazását valószínűleg kissé elhalasztja. Meg akarja várni Roosevelt teljes gyógyulását és Bene« Londonba való visszatérését. * A SZOVJET HÁBORÚ UTÁNI SZEREPE nagymértékben foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. Wendell Wilkie, a republikánusok egyik elnökjelöltje, a „Newyork Ti- mes“-baa az ellen száll erélyesen sikra, hogy az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval szemben az együttműködés politikáját kell követnie. Szerinte Roosevelt elnök Teheránban tulkevos engedményt tett a bolsevistáknak, iVitaié korholja azokat a köztársasági' vezetőket, akik tartózkodó magatartást tanúsítanak a Szovjettel izemben. Az amerikaiak egyetlen lehetséges magatartása — írja — az oroszokkal szántóén az olyan emberé, aki másokkal együttélni és együttműködni óhajt, ez azonban egyáltalában nem foglalja magában a szovjetorosz politikai, vallási és gazdasági elméletek elfogadását. Wükie ugyanazt a gondola anenetet fejtegeti, mint ami a londoni politikusok nagy részének elve is. Közös tévedésük az. hogy egyrészt azt gondolják, hogy határt szabhatnának győzelmük esetén a bolsevisták területi terjeszkedési akaracanak. másrészt pedig, hogy immunisoknak gondolják magukat a kommunizmus világnézetével szemben. Arra, hogy a kommunizmus már most is milyen erőteljesen tudja éreztetni a maga befolyását szövetségeseivel szemben, legjobb példa a földközitengeri együttműködés. Az „Arriba‘ című spanyol lap,'amint a Magyar Távirati Iroda Madridból jelenti, megállapítja, hogy Északafrikában egyre jobban felismerhető Sztálin terve, amely szerint az északafrikai francia birtokokat egy „demokratikus köztársaságba“ kell összefogni. A köztársaság alkotmányát Mexikó alkotmá nyának mintájára kell megalkotni, ami itt a földközitengeri térségre vonatkoztatva a Moszkvától való teljes függőséget jelentené. A spanyol lap figyelmeztet azokra a veszélyekre, amelyek egy északafrikai fiókköztársaság révén egész Déleurópa számára előállhatnának. * A JUGOSZLÁV KÉRDÉSRŐL érdeke* nyilatkozatot tett John Bennett (sztenbuU angol sajtóattasé. Szerinte Anglia magatartásáról téves hírek terjedtek cl. Az angol kormány nem ismerte el Tito kormányát, de támogatja, mint minden oJvan kormányt, amely a németek eilen Harcol. Nem felel meg a valóságnak az, hogy Mthájlovir* a németeket segítené, és elárulta volna a szövetségesek ügyét. — A jugoszláv kérdés —■ mondotta — egyike' a legnehezebbeknek, mert az országban p legkülönbözőbb nemzetiségek élnek. Angliának sz a véleménye, hogy háború után maguknak a jugoszlávck- nak kell eldönteniök, hogy milyen kormányzatban akarnak élni. Isztanbulban elterjedt hirek szerint Péter jugoszláv király a közeljövőben Szerbiába repül, hogy találkozzék Mihájiovies tábornokkal. * A SZOVJET TÁMADÁSOK VISSZAVERÉSÉT jelenti a keleti hadszíntérről a német hivatalos jelentés. Zsitomimál, a küzdelem fősulypontján az oroszok folytatják ugyan erős támadásaikat, ezek azonban a szívós néniét elhárítás és a német ellenlö- kések következtében eredmény telettek maradtak. Ugyanez a helyzet Vitebszknél is. A várostól északra a német ellenintézkedések már annyira haladtak, hogy a német csapatok vannak előrenyomulőban. A délolaszországi harctérről nem jelentenek különösebb harci cselekményeket. Az időjárás a jelek szerint teljesen megakasztotta a hadműveleteket. A rendkívül erős szél megrongálta a hidakat s több angolszász katonai tábort elöntött a viz. Az angolszász légierő Pisfcoia városát bombázta. A lakosság nagy veszteségeket szenvedett. A városban és környékén semmiféle katonai célpont nincs. Annál több azonban a műemlék és ezeket alaposan sikerült is megrongálniok az amerikaiaknak. Megsérült többi között a XII. századból származó rlóm, a hires keresztelő-kápolna, a Szent Fái templom és sok más régi épület. Az angolszász megszállás alatti olasz területeken a helyzet türlietetlensége következtében szabadcsapatok alakultak ki. A szicíliai szabadcsapatokat ,,»cugmatic“-nak nevezik. Karácsony előestéjén egy ilyen csapat Palermo közelében megtámadott egy nagyobb amerikai szállitmánjrt és heves harcim, keveredett az amerikai kisérő legénységgel. A harcban az amerikaiak 7É embert vesztettek.
