Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-25 / 19. szám

1944. JATVTTTÄR 25.

3

KntTlÜJSKG

Özvegy teregess Kory Béláné

Ma, kedden délelőtt 11 órakor helyezik örök nyugalomra özvegy tere- besi H or y Bélánét, sz. szenthárom- sági Magyary Ilonát. Haló poraivá a régi Kolozsvár és Erdély történelmének egyik nagy tanúja tér meg örök pihenőre a hazsongárdi temető fáinak árnyékába. Az elhunyt nagyasszony 92 esztendőt élt s hosszú, dolgos földi pályafutása azt a szerepet példázta, amely oly szépen és dicsőségesen jellemezi a maguk hivatását a leghelyesebben és a legnemesebben értelmező magyar úrasszonyok magatartását a zajló életben. Nem az az asszonytipus volt, amely hisztériás szenvedéllyel veti magát az élet és a közélet hullámaiba. Megtestesítője volt a hitvesnek, a jó anyának és annak az urasszony-tipusnak, amelynek egy törvénye van: az otthon törvénye. Az ö háza a régi Kolozsvár egykori Belmagyar-utcában (ma: Kossuth Lajos-utca 50.) az ő vára volt s annak, kapui csak tiszta szándékú, lelkes magyarok előtt nyíltak meg. Aki — mint szentháromsági Magyary Ilona is — az elnyomás súlyos és komor légkörében született, abban különbözött a boldogabb, békésebb és csendesebb korok gyermekeitől, hogy a megaláztatás és a politikai üldözés még erősebbé, még öntudatosabbá teszi magyarságában. 1852 óta a most elhunyt nagyasszony megérte a magyar történelem több sorsfordülatát. A Bach-korszak nehéz, nyomasztó légkörében született, és serdült haja- donná, megérte a kiegyezést és a szabadabb magyar lélekzetvételek korát, sütkérezett a Millennium és a század- forduló békés napsugarában, majd kortársa és tanúja volt annak is, hogy miként kerül a magyarság léte halálos veszedelembe a szentístváni Magyarország liberális, türelmes légkörében egyre türelmetlenebbé és telhetetlenebbé váló nemzetiségek politikai mohósága miatt. Atelte az első világháborút, az összeomlás tragédiáját s ő. aki soha nem felejtette él a „Bach-huszárok“ garázdálkodásait,

újabb elnyomás, újabb rabság bilincseinek csörgését hallotta maga körül 1918 gyászos karácsonya óta. De az isteni Gondviselés kegyes volt hozzája, ahogy csak kiválasztottakhoz szokott kegyes lenni: újabb és újabb esztendőket engedélyezett számára. Akik őt ismerték, azok tanúi annak, hogy a nagyasszony olyan tisztes korban, amikor joggal igényelhette volna maga számára a pihenést_ és a nyugalmat, nem választotta a kényelmesebb megoldást, a távozást, amire módja és lehetősége több lett volna mint bárki másnak, hanem ittmaradt szenvedő, üldözött, megalázott és nyomorba taszított erdélyi magyarok között. Az ősi honfoglaló nemzetség utolsó sarja nem térhetett ki végzete elől. Érezte jussát _ ehhez a földhöz, az erdélyi rögön váló élethez, amelynek — korán megismerted — nemcsak rózsái, de keményen és könyörtelenül sebző tüskéi is vannak. Itt maradt, helytállt a maga posztján. Erdélyhez nem lett hűtlen soha. S ha serdülő ifjúságában izzó magyar lelke a magyar érzés és a magyar szó szolgálatában odalélkesitette a sze- replés rivaldáira, s ha már egész fiatalasszony korában azt a szép szere pet adta neki a sors. hogy kora leg jobbjainak találkozó helye lehetett a kedves és meghitt családi otthona, a

történelem uj megpróbáltatásaiban ez a szerep csak annyiban módosult, hogy suttogva elmondott csendes szóval, vigasztaló és megtartó hittel erősítette a hozzáfordulok lelkében az örök magyar reménységet.

S ha felmérjük munkában és áldozathozatalban gazdag életét, talán az a leglényegesebb abban, hogy a nagyasszony földi pályafutása nem is az egymásután elsuhanó derűsebb, vagy komor abb hétköznapok jelenjében, hanem mindig a magyar jövendő szolgálatában áliott. Csak két m zamatot említünk a Hory-ház múltjából.

Ma már kevesen tudják, hogy a magyar függetlenségi harc legkiválóbb erdélyi igehirdetőjének, Bartha Miklósnak bátor szavú napilapját is a nagyasszony otthonának meghitt légkörében tervezték ki és ugyanott született meg az a gondolat is. hogy a magyar vendégszeretet terített asztala mellett felhízott nemzetiségek ellen váló védekezésül meg kell teremteni az Erdélyi Magyar' Közművelődési Egyesületet.

A Hory-ház úrasszonya csak — gyenge asszony volt. S mégis, ő adta meg otthona lelkét, légkörét s igy kötelesség immár bevégzett földi pályafutásának utolsó bucsupillanataiban feljegyezni: élményekben és cselekedetekben gazdag élete csendes, eredményes szolgálat volt, amelynek jelentősége, fontossága a családi otthon bensőséges falai közül láthatatlan szálakkal kapcsolódott a magyar közéletbe.

A Gondviselés kegyes volt hozzá abban is, hogy amint megérte az osztrák elnyomás után a kiegyezéskori magyarság boldog napsugarát, a két évtizedes idegen megszállás után is szemtanúja lehetett az uj magyar élei hajnalhasadásának. De legkegyesebb abban volt hozzája a mindének dolgát igazgató Gondviselés, hogy gazdag és áldásos életének hozzá mindenben méltó gyermekekben adott folytatást. Idősebbik gyermeke: terébesi Hory András titkos tanácsos és nyug. m. kir. követ, a magyar ügy érdemes katonája volt hosszú diplomáciai pályafutása alatt. Elég, ha arra utalunk hogy a román megszállás nehéz éveiben sokáig képviselte Bukarestben a magyar érdekeket s ezen a posztján — ahol és ahogy csak lehetett — hazája érdekeivel együtt szolgálta az erdélyi magyarság ügyét is. Később Rómában fűzte szorosabbra azokat a szálakat, amelyek oly közel hozták Mussolini Itáliáját a trianoni tragédiából egyre öntudatosabban feleszmélő és egyre erősebbé újjászülető Csonka-Magyarország között. Élénk emlékezetünkben van az a harc, amelyet 191f0 tavaszán Hory András Turnu-Severinben vívott meg Erdélyért a román kiküldöttekkel. Másik

gyermeke, aki életének eszményeit örökségképpen vette át: Hory Etelka írónő. Budapesti és erdélyi lapokban jelent meg rengeteg cikke, tanulmánya s az utolso években leginkább a „Keleti Újság“ hasábjain látták napvilágot Írásai, amelyek minden sorukkal, minden betűjükkel híven a nagy édesanya szelleméhez, csak a magyarságnak, a magyar ügynek tettek jó szolgálatot. Fokozottabb mértékben áll ez a meghatározás a külföldi s elsősorban olasz lapokban, folyóiratokban megjelent tanulmányokra, amelyek igen gyakran az olasz szellemi élet kimagasló alakjainak figyelmét is felkeltették.

*

özvegy terébesi Hory Béláné halandó részeit ma_ délelőtt 11 órakor kisérik ki utolsó útjára a Kossuth Lajos-utca 50. sz. Hory-házból. A temetési szertartást Vásárhelyi János református püspök végzi.

Bizonyos, hogy a „régi Kolozsvárn, amely ismerte az elhunyt nagyasz- szonyt, méltó búcsút vesz tőle.

Hiszen Kolozsvár és Erdély történetének egy fényben, árnyékban gazdag szakasza távozik véle sorainkból. Egy korszak, amelyben vélünk együtt élt. helytállt, tűrt, reménykedett — és örvendezett, amikor az öröm szűkre szabott perceiben ránk is mosolygott a magyar égen magyar földre sütő magyar nap.

—/* —

Egyesem mozgó:

"Ä W JT G -mm r '«■ 1

í rr •

/% leanŢinfezet 1

tlOSei

Az európai filmszínházak legizgalmasabb és legszenzáoiósabb újdonsága.

Kétszázesztendős hagyományok szerint

Kormányzó Urunh a katonai Mária Terézia-renó

lovagiává avatta

vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagyot

0 legeiső magyar ember nagyhatású beszédet intézett a tavalyi téli csata

kiváló hőséhez

Budapest, január 24. (MTI) Történelmi szépségű ünnepség színhelye volt hétfőn délelőtt a budai királyi várpalota hatalmas Habsburg-terme. Magyarország Kormányzója, a kormányelnök, az országgyűlés két házának elnöke, a Szent Korona őrei és a legmagasabb katonád méltóságok, egyházi és közéleti előkelőségek jelenlétében a katonai Mária Terézia-rend lovagjává avatta vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagyot, a tavalyi téli csata egyik legkiválóbb hősét. Vitéz Oszlányi Kornál vezérőrnagy, mint Ismeretes, a 9. könnyű hadosztály élén vitéz példaadásával és merész vezetői rátermettségével tíz napon át tartó ütközetsorozatban a legnehezebb körülmények között többszörös túlerővel szemben hősies ellenállást szervezett meg s a magyar fegyvernek megszerezte azt a dicsőséget, hogy magyar seregtest, az ö hadosztálya volt az a csapat, amely utolsónak hagyta el a Don vonalát. Vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy hadosztályának ellená'llsa tette egyben lehetővé a voronyezsi hídfő tetemes német erőinek rendezett elvonulását

Vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy az első magyar tiszt, akit a Kormányzó Ur a Mária Terézia-renddel kitüntetett. A rend fennálása óta az első világháború végéig 1069 tiszt, köztük 296 magyar vivta ki magárak ezt a kitüntetést.

Közel kétszáz esztendős szertartás, az első avatás rendje elevenedett meg a hétfői avatóünnepség lefolyásában és külsőségeiben. A hatalmas termet a csillárok félezernél több izzólámpája pazar fénnyel viláqi- totta meg.

A Kormányzó Ur öfőméltósága és kísérete számára a terem Duna felöli oldalán tartották fenn a díszhelyet. A terem másik három oldalán a koronaőrség, a lovas testőrség és a testőrség tagjai álltak díszes, festői egyenruhában. A csillárok fénye visz- szatükrözödött az alabárdokon és pompásan érvényre juttatta a piros-fehér-zöld alapszínű egyenruhák és sárga csizmák magyaros színfoltjait. Tizenegy óra előtt néhány perccel érkeztek meg az előkelőségek. Az érkezők a terem két oldalán a diszemelvény- től jobbra és balra sorakoztak fel. A Mária Terézia-rend tíz jelenlévő magyarországi tagja a díszhellyel szemben állt fel, a jobbszárnyon József királyi herceg t * born agy- gyal, közvetlenül utánuk pedig lépett be a

terembe Kállay Miklós miniszterelnök, majd báró Radvánszky Albert koronaőr, csatal Osatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, bárcziházi Bárczy István államtitkár és vitéz Jány Gusztáv nyugalmazott vezérezredes, a 2. hadsereg volt parancsnoka és a baloldalon felsorakozott magas- rangú tisztek előtt álltak fel.

Pontosan 11 órakor kitárult a terem jobb oldali ajtaja és belépett vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország Főméltóságu Kormányzója. A Fő méltóságú Ur tengernagyi diszegyenruhájában friss, ruganyos léptekkel haladt át a termen és megállt a jelenlévőkkel szemben. Mögötte állt fel a kormányzói kabinetiroda és katonai iroda főnöke, a szárnysegédek és a testőrség parancsnokai. Megkezdődött az avatási szertartás.

József királyi herceg a Mária Terézia- rend tagjainak sora elé lépett és rövid üdvözlőbeszédben köszöntötte a Kormányzó Urat, a Mária Terézia-rend nagymesterét. Az üdvözlő beszéd után József királyi herceg, mint a rend kancellárja, a Kormányzó Ur mellé lépett és a jelenlévők felé fordult. Ugyanakkor a Mária Terézia-rend tagjai sorának balszámyán álló vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy, a rend legfiatalabb felavatandó tagja lépett József királyi herceg helyére. Ezután a Főméltóságu Ur a következő szavakkal avatta fel a rend uj tagját:

— Köszönöm királyi Fenséged szives üdvözlő szavait. Egyben örömmel köszöntőm az ősi hagyomány mai ünnepén mindazokat, akik itt megjelentek.

— Amidőn két és fél évtizeddel ezelőtt az osztrák-magyar monaichia politikai alakulata felbomlott, megszűnt a dicső haditettekben oly gazdag hadserege és haditengerészete is. A Bécsben annakidején utolsó gyanánt összehívott rendkáptalan kijelentette, hogy működését örökre befejezte. Minthogy azonban a Mária Terézia-rendet fennkölt életrehivója, Magyarország szuverén apostoli királya alapította, kötelességemnek tartom annak további fennmaradását a magyar honvédség számára biztosítani.

— Ez az első eset, hogy katonai erények elismeréséül a legmagasabb rendű jelvényt alkalmam volt adományozni, midőn az az eső magyar káptalan egyhangú véleménye

alapján vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagynak átnyújtom. Ezt a magas kitüntetést csak az nyerheti él, aki erre válóban rászolgált. A káptalan súlyos felelősségének tudatában minden egyes esetben a legtüze- tesébb kivizsgálás és a leggondosabb mérlegelés alapján alkotta meg véleményét az érdemesség felől.

— Vitéz Oszányi vezérőrnagy, mint a m. kir. 9. honvéd könnyű hadosztály parancsnoka 191/3. január havában a Don melletti téli harcokban odaadó férfias küzdelemben a legnehezebb viszonyok között a hősi helytállásnak, a vitézségnek, a bölcs megfontoltságnak és a vezetésre rátermettségnek ragyogó példáját adta. Ezért őt, mint Magyarországnak a katonai Mária Terézia- rend nagymesteri teendőit ellátó kormányzó, ezennel a Rend lovagjává avatom és annak jelvényével a hagyományos előirt szavakkal feldíszítem. Az én kezemből veszi a Mária Terézia-rend jelvényét. Bizonyságul szolgál ez tetteinek és tevékenységének ebben a rendben, amely egyedül a vitézségnek és a bölcs megfontoltságnak van szentelve.

— Viselje Isten dicsőségére és serkentse a Haza védelmére.

A beszéd elhangzása után vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy a Kormányzó Ur elé lépett, a Főméltóságu Ur pedig sajátkezűiig díszítette fel a Rend lovagi keresztjével az uj tagot, majd kezet nyújtott vitéz Oszlányi vezérőrnagynak. Ezután József királyi herceg szorított kezet a kitüntetettel. Ezután vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy katonásan megfordult, a Mária Terézia-rend tagjainak sora elé lépett és valamennyiükkel kezetfogott. Ezt követöleg újra elfoglalta eredeti helyét a rend tagjainak balszámyán.

A rövid szertartás befejezése után a Kormányzó Ur kíséretével együtt elhagyta a termet. A megjelent előkelőségek kézszori- tásukkal fejezték ki szerencsekivánatalkat a kitüntetettnek. Az első gratulálók között volt Kállay Miklós miniszterelnök.

Az avatóünnepfeégen megjelentek körében rendkívül mély hatást keltett a kétszázéves ősi formák között végbement katonás egyszerűségű, és éppen ezért méltóságteljes szertartás.

Előadást tart Kolozsváron gróf Esterházy János, a szlovákiai magyarság vezetője

Kolozsvár, jan. 24. Az Erdélyi Muzeum- Egyesület február 2-án, szerdán délután 6 órakor a kolozsvári vármegyeháza nagytermében előadóestet rendez. Ezalkalommal gróf Esterházy János, a szlovákiai magyarság vezetője tart előadást Nemzeti életünk a kisebbségi sorsban“ címmel. Az előadóestet báró , .7ósika János főispán, ac EME elnöke nyitja meg.