Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-18 / 13. szám
K e d 1944. Ára 26 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 13. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RtSZVÉNITiSSASiQ SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA! KOLOaSVAR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-0«. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A SZOVJET NEM TARTJA KIELÉGÍTŐNEK A LENGYEL VÁLASZT Angolszász körökben arculütésnek tekintik a szovjet álláspontot OranSenbaumnél és LeningrádnAI támadnak a boisevista csapatok Az límen-tónál, A LENGYEL—SZOVJET VISZONYRÓL egyálta án nem lehet mondani, hogy tisztá- zotta,bbá vált volna, sőt inkább azt lehetne megállapítani, hogy az ellentétek még jobban kíjegecesedtek. Kétségtelen az angolszász nagyhatalmak mindent elkövetnek azért, hogy valami módon megegyezést hozhassanak létre. Genfi hírek szerint a tartózkodó hangú lengyel jegyzék az angol fővárosban meglehetősen jó benyomást keltett, bár az valószínű volt, hogy a lengyelek nem fogadják el minden további nélkül a moszkvai javaslatot. A lengyelek azonban hajlandók tárgyalni s ezt Londonban jól- esöen nyugtázzák. Vasárnap, mint Lisszabonon keresztül érkező washingtoni hírek közük, az angolszászok felajánlották közvetítésüket és arra ösztönzik a lengyel kormányt, hogy fogadja el az orosz javaslatot, amely a Curzon-vo- nalon alapszik. Hull külügyminiszter szombaton fogadta a washingtoni lengyel nagykövetet s átnyújtotta az Egyesült Államok kormányának válaszát a lengyel menekült kormánynak arra a kérésére, hogy közvetítsen a lengyel—szovjet határvitában. A válasz állítólag kedvező volt s Washingtonban úgy hiszik, hogy a lengyel nyilatkozathoz, amely már Sztálin kezében van, Anglia é3 Amerika előzőleg hozzájárult. Nagy kérdés azonban, hogy hozzájárulnak-e maguk a lengyelek ? Azt ugyan még nem lehet kiszámítani, hogy az emigráns lengyel körökben hatást keltett a nyilatkozat, de máris valószínűnek tekintik, hogy néhány radikális beállítottságú politikus kiválik a kormányból. Éppen ezért hatott angol és amerikai körökben rendkívül kínosan a legújabb szovjet jegyzék, amely élesen és határozottan elutasító. A jelentés, amelyet a hivatalos szovjet távirati iroda adott ki, válasznak lehet tekinteni, megállapítja, hogy a lengyel nyilatkozatot csak a Curzon-vonal elvetésének lehet tekinteni. A hivatalos válasz különben szóról-szőra Így hangzik: Válaszul arra a nyilatkozatra, amelyet a lengyel kormány január 15-én adott ki Londonban, a szovjet híriroda a következő nyilatkozat közzétételére kapott feljogosítást: 1. A lengyel nyilaközatban a Curson-vo- nalnak szovjet—lengyel határként való elismerése kérdését ügyesen megkerülték és egyáltalán nem vették tudomásul, ami csak a Curson-vonal elvetésének tekinthető. 2. A lengyel kormánynak hivatalos tárgyalások megindítására vonatkozó javaslatával kapcsolatban a szovjet kormánynak az a véleménye, hogy ez a javaslat csak a közvélemény félrevezetésére törekszik. Könnyen érthető, hogy a szovjet nem kezdhet tárgyalást olyan kormánnyal, amellyel megszakította a diplomáciai kapcsolatot. Szovjet körök hangoztatni kívánják, hogy a lengyel kormánnyal a diplomáciai kapcsolatot ennek a kormánynak a hibájából szakították meg, mivel a lengyel kormány tevékeny részt vett az állítólagos katonai tömeggyilkossággal kapcsolatos német—szovjetellenes hírverésben. 3. Szovjet körök szerint az említett körülmények Ismét azt bizonyítják, hogy a jelenlegi lengyel kormány nem kivánja helyreállítani a jószomszédi viszonyt a Szovjettel. Ez a válasz különösen azért kínos, mert Amerikai felfogás szerint ez a késdés próbaköve az Atlantic Chartában lefektetett eszmények belső erejének. Az orosz magatartás, amely minden kívülről jövő beavatkozást elutasít, kinos meglepetést jelentett az Atlantic Chartában hivő amerikaiaknak. Az Egyesült-Államokban attól tartanak, hogy az orosz lépés veszélyezteti a kollektiv béke terveit. Annyi bizonyos, hogy az Egyesült-Államok kormányának helyzete határozottan kényes. Egyelőre minden tevékenységük arra összpontosul, hogy lehetőleg kívül maradjanak a viszályon. Éppen ezért elha’asz- tották Mikolajczik lengyel emigráns miniszterelnök washingtoni látogatását. Washingtonban hivatalosan közölték, hogy bár a miniszterelnök látogatását kívánatosnak tartják, csak később fogják meghatározni a látogatásra alkalmas Időpontot. Ez hideg zuhanyként hatott a lengye1ekre, akik Washington közvetítéséhez nagy reménységeket fűztek. Általában úgy tudják, hogy sem Anglia, sem az Egyesült-Államok nem tesznek semmiféle javaslatot a két félnek. Mindenesetre a kipróbált angol diplomáciai művészetet rendkívüli mértékben próbára teszi ez az ügy és aligha lesz nehéz megjósolni, hogy a siker lehetősége nem nagyon mutatkozik. A „Tat“ londoni levelezője szerint ottani külpolitikai körökben hangsúlyozzák, hogy a brit kormány megtesz minden tőle telhetőt, hogy Lengyelország és Oroszország között közeledést hozzon létre és lehetővé tegye valamennyi függő probléma megoldását. Londonban nem kételkednek abban, hogy az Egyesült-Államokban az oroszlengyel viszonnyal kapcso'atban osztják a brit kormány álláspontját. Feltehető, hogy a Szovjet hajtandó lesz tárgyalni Mikolaj- czikkal, de a megállapodás megkötése és a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt ragaszkodni fog a lengyel kormány átalakításához, mégpedig oly módon, hogy vonják be a kormányba a moszkvai lengyel bizottság képviselőit is. A szovjet kormány továbbá ragaszkodni fog ahhoz Is, hogy Sos- nopovszki tábornok mondjon le a lengyel hadsereg főparancsnokságáról. Ami a lengyel kormány angolszász támogatását Illeti, Anglia és Amerika pillanatnyilag aligha hajlandó egyébre, mint Moszkvát és a londoni lengyel kormányt összehozni és nem akar döntöbiró lenni. A „Nya Daglight Allehanda“ londoni jelentést közöl, amely szerint a szovjet-lengyel határviszályra vonatkozó lengyel nyilatkozatra adott szovjetorosz válasz az angol fővárosban bombaként hatott. Mértékadó körökben a szovjet választ arculütés- nek tekintik, amely nemcsak Lengyelországot, hanem Angliát és Amerikát is érte. A szovjetorosz jegyzék nem mutat Messzemenő megértésre a három nagyhatalom között. Inkább arra mutat, hogy a Szovjetnek az a szándéka, hogy saját lengyel kormányt alakítson. ■* SVEN HÉDIN, a neves Azsia-kutató, akinek nemzeti-szocialista körökkel való seoroe barátsága és szélső jobboldali világnézete közismert, nyilatkozott a berlini ,JLoliálan- zeiger“ munkatársának: Németország az egyetlen hatalom, amely abban a helyzetben van, hogy nemcsak Swrágét9 de az égés» emberiséget megment' heti a legnagyobb szerencsétlenségtől, amelyet a világ valaha is megért: a bolseviz- mustól, Sven Hédin különösen az angolszászoknak és a Szovjetnek az európai szárazföld ellen irányuló közös megsemmisítő terveivel szemben foglalt állást és kiemelte, hogy az európai szárazföld bolsevizálása esetén Anglia könnyű zsákmányává válhat a bolse- vizmusnalc. Ha a Szovjetuniónak sikerül»: Németországot rombadöntenie, akkor nyitva áll előtte az ut az Atlanti-óceánra és a .Föl: közi-tengerre. A svéd kutató azt a szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy a német véderő fel tudja majd tartóztatni a bolsevista áradatot és megmenti ^Európát. A bolsevikleknek az a szándéka, hogy a Baltikumot ismét hatalmukba kerítsék, érthetően nagy izgalmat keltett az ezen a területen fekvő kis államokra is. A rigai rádió vasárnap esti adásában közölte, hogy Lettország válaszol arra a szovjet nyilatkozatra, hogy a balti államokat ismét be akarják kebelezni, tiz korosztályt mozgósított. Közölte továbbá, hogy a lett nép elhatározta, hogy hazáját fegyverrel védi meg. * WINSTON CHURCHILL, az angol „premier“, betegeskedését arra használta fel, hogy tárgyalásokat folytasson az Afrikában székelő angolszász katonai vezetőkkel és a francia felszabadító bizottsággal. Valószínű, hogy a miniszterelnök egészsége már hosz- szabb idő óta helyreállt és Angliába való visszatérését nem annyira a betegség, mint inkább a jelentékeny fontosságú tárgyalások gátolták. Marrakesböl érkezett hírek szerint Montgomery és Eisenhower látogatást tettek ChurchiUnél. A Budapesti Tudósitó jelentése szerint a két tábornok az európai hadműveletek kérdését beszélte meg Chnrchillel. Előttünk fekszik a szövetséges haderő főhadiszállásáról vasárnap késó délutáni órákban kiadott jeleni és, amely először fejezi ki hivatalosan azt a tényt, hogy a második harctér parancsnoksága megkezdte tevékenységét. Maga a jelentés Így hangzik: Nest már közölhető, hogy Eisenhower tábornok, akire a vegyes vezérkarok parancsnokságát bízták, elfoglalta helyéi nagybritanniai főhadiszállásán. A FöltXkin- tenger vidékéről Nagybritanniába való utazása előtt Eisenhower tábornok Rooseveti. elnökkel és Churchill miniszterelnökkel tárgyalt.“ Churchill marrakesi lábbadozása idején mellette Volt feleségén kivül Lord Beaver- brock és Duff Cooper is. Algirből érkező jelentések szerint Churchill Marrakesben De Gaulle tábornokkal Is találkozott. A jelentés hangoztatja, hogy megbeszélték az angol—francia viszonyra vonatkozó kérdéseket és a végső győzelem kivívására való együttműködés részleteit. A megbeszélések szívélyes légkörben folytak le és másnap Gaulle tábornok meghívta az angol miniszt erelnököt a marrakesi csapatok megszemlélésére. Gaulle csütörtökön insszatért Algírba, hogy tájékoztassa a francra nemzeti bizottságot Chnrchillel folytatott megbeszéléseinek eredményéről. Chur- chUlnek és Gaullenak alkalma volt megbeszélni azokat a kérdéseket, amelyek a franciáknak az egyjectttt upiii együttműködésére vonatkoznak. E kérdések közé tartozik a francia csapatok részvétele Európa előeönlósóbon, ideiglenes francia kormány létesítése az európai partraszállás után és az a per, amely Algírban fog lezajlani Boisson, Finnéin és Peyrouton ellen. Az angol alsóház rövidsen befejezi karácsonyi szünetét. Az aásóház tagjai között hire jár annak, hegy a miniszterelnök teljes gyógyuláséról szóló hir közzététele után hamarosan vrs&extéér Londonba és nagyobb beszámolót mond a háborús helyzetről. Churchill ugyanis eddig — éppen betegsége miatt — nem volt abban a helyzetben, hogy a teheráni és kairói értekezletről személyesen beszámoljon. Cülönben alsóházi körökben azt Is tudnivélik, hogy Anthony Eden az alsóház összeülése után röviddel nyilatkozik a lengyel—szovjet feszültségről. * A KELETI ARCVONALON lényegesebb változás nem történt. A véderő főparancsnoksága közü, hogy Kéréstől északkeletre és KíroTgrádtél északnyugatra a bolsevista csapatok folytatják heves támadásaikat. Ugyancsak támadásba kezdett — erős tüzérségi előkészítés után — a Szovjet Kje- cskátől nyugatra Is. Folynak a támadások az Ilmen-tótól északra, Leningrádtól és Oranienbaumtól délre is. Általában meg lehet állapítani, hogy a már hárem hét óta tomboló télt csata súlypontjain a bolsevisták ismét ahhoz a módszerhez tértek vissza, hogy rohamosa- patalkat egészen keskeny vonalakon vonják , össze és igy erős tüzérségi előkészítés után, csatarcpiiuhk támogatásával meghatározott pontokon mélyebb betörést érjenek el. Készenlétben álló tartalékaiknak az lenne a feladata, hogy az ilyen betörési helyeket kiszélesítsék. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda megállapításai szerint a német hadvezetöség idejekorán értesült a készülő támadásokról, úgyhogy megfelelő intézkedéseket tehetnek és nagy tűzerejű egységeket, elsősorban gépesített tüzérségi kötelékeket, nehéz gránátvetö osztagokat, valamint újszerű páncél kocsi elhárító eszközöket vonhatnak össze. Az ellenség emellett a támadási mód meBett súlyos veszteségeket szeoved és veszteségest jelentékeny mértékbe* fokozzák a mindenkor és mindenütt hatalmas erővel végrehajtott német ellentámadások. Ezek mindig olyan helyeken indu'nak meg, ahol a bolsevisták a legkevésbbé várják, — fejezi be megállapításait a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. A haretéri helyzet kommentálásánál német katonai részről ma mindössze annak megállapítására szorítkoznak, hogy a most folyó harcok az előző két héttel szemben észrevehetően vesztettek hevességükből. Uj súlypontok — mint az előbbi hetekben — az észak felé is kiterjedt bolsevista támadás ellenére sem alaku’tak ki, úgyhogy a német katonai körök véleménye szerint pillanatnyilag a harcok előbbi lendületének alábbhagyása jellemző a keleti arcvonal katonai helyzetére. Ez mindenek előtt a» erőteljes német ellentámadásnak tudható be. Az időjárási viszonyok eltéréseket mutatnak a keleti arcvonaion. A keleti arcvonal déli részén minus 4 fok a hőmérséklet. A középső arcvonaleaakaszon 10—20 fok hideg van, raig az északi arcvonalszakaszon a hfenfcK/feJf’t 3^4 fok fagypont felett.
