Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-12 / 281. szám

KntnUjsKG &atc-9&m&aums: m 1943. DECEMBER 12. y ú; lámpát mész venni és az elhasznált _ TUNGSRAM KRYPTONT itfhagyod, pedig tudod, hogy a kereskedők vissza­vásárolják. Pepiía noíessz Irta t If j. Xánlus János Jr. A hétköznapok sodrában ezernyi han­gulattöredék, meglátás, érdekes apróság rejlik. Aki ki akarja őket szűrni az ese­mények árjából, nem kell egyebet ten­nie, mint egy kis notesz lapjain memen- tót állítania nekik, mert ezek az aprósá­gok olykor óriásira nőnek a tűnő napok­kal s igénytelenségük szürke köntösét színessé varázsolja az emlékezés. Az esztendő első hónapjában tizenkét kis pepita noteszt vásárolok könyvkeres­kedőmnél. Minden hónapra jut belőlük egy. Utón, útfélen előkerül zsebemből a ceruzavég s- a pepita notesz. Olykor egy derűs kis történet, máskor egy izes uj szó, vagy jelző kerül a fehér lapokra, megannyi csirája egy megírandó apró­ságnak, egy kibontakozó gondolatsornak. Az év utolsó hónapjában aztán sorra előkerülnek a pepita noteszek. A kusza sorok mögül kibontakozik egy esztendő ezernyi aprósága, tűnő varázsa. Íme be­lőlük egynéhány mutatóba. Budapest, 1942 december. Az Olasz­fasor szürkén és komoran bújik meg a hajnali ködben. A meztelen jegenyék csillagot villantanak csúcsaikon s lámpa­fény csúszik el groteszkül a vizes pádon. Az ébredő bérpaloták lépcsőhazai kéken pislognak a fogyó holdra s csak a temp­lom körül sietnek összegubbaszkodva a Tóráiéra igyekvők. Levelek ravatalán lépkedek utánuk az advent felé s áz avar savanyu izei össze­keverednek a gyertyák füstjével s a templom édeskés illatával. A boltíves be­járat előtt hirtelen belémdöbben valami. Friss, szinte üdén zöld levél pereg az oszlopok előtt. A lucskos földen itt is, ott is zöld levéltestvérei fekszenek a ké­sői ravatalon, döbbenetes anakronizmu­saként a decembernek. Mintha felfelé mutatnának a még mindig zöld levelek az ónszinü égbolt felé. akkor, amidőn a természet már megindult befelé-önma- gába. Riadt csodálkozással keresemi, honnan jött ez a reménység zöldjével szóló üze­net. Föltekintek s révülten látom a templom körül álló fák zöld köntösét. Közelebb lépek hozzájuk s a sudár tör­zseken hirtelen mély, üszkös sebek tá­rulnak elém. Lehántott kéregdarabok, tört ágak csonkja sejttet itt valami, rop­pant erőt, egy démoni hatalom kezenyo- mát. Valamit, ami idegen ettől a park­tól, a fáktól, a csalittól, ahol feketerigók gubbasztanak, mintmegannyi didergő nipp a kormos ágakon. — A bombatámadás, — szólal meg valaki mellettem a ködben. Itt vágott be egy ..kétszázkilós“ az ősszel. i Igen ... Acélmadár szállott át a park felett egy hűvös őszi éjszakán s szárnyá­nak goromba suhogására az élet utolsó moccanása felel most. , A fák testébe hasított sebek mélyén csodálatos tavaszi ritmusban indult meg a nedvkeringés éltető folyama s millió hajszálgyökér szállította az élet elixir- jét az ághegyek felé a pihenő rügyekbe. A hervadó levelek hülő teste helyett zöld pir szökött a lombra s a megsebzett fák az élet igenjével feleltek a pusztulás örök tagadására. Igen, a pusztulásra, amely mintha megtorpant volna a temp­lom előtt. Mintha valamilyen csod.álatos téritő-kör haladt volna át a parkon, mintha valaki azt mondotta volna itt: megállj!“ A tél keresztül lépte a temp­lom körül álló fákat s egy csodálatos mennyei kozmetikus keze az ifjúság zöld varázsát lopta koronáikra. * Egy kerülő utón hozzánk érkezett amerikai híradás számol be arról, hogy a seattle-i egyetem lélektani intézete százezer kérdőivet készül kibocsátani, hogy mgtudakolja az amerikai közönség minden rétegétől, mit szokott álmodni az amerikai polgár. Százezer álom kulcsá­val akarják megközelíteni a lélek rejtett mélységeit, kinyitni azokat a kapukat, amelyeket az öntudat zár le. Bár két­ségtelen, hogy ezeknek az adatoknak fel­dolgozása igen sok és nagyjelentőségű 'élektani érdekességet tárhat fel, az ol- •asónak önkénytelenül is eszébe jut az ’.rab közmondás: ’„Bolond, aki az álmát ilmondja. még bolondabb, aki meghall­gatja .. * Ha már álomról van szó, mint érdekes természettudományi apróságot említhet­jük meg azokat a megfigyeléseket, ame­lyekről az 1940. évi földrengés most fel­dolgozott adatai számolnak be. Ez a földrengés annak idején Bukarestben okozott nagy károkat, Kolozsváron is érezhető volt. Nagy kár, hogy a kibocsátott kérdő­ívek csupán a város lakosságának két ezrelékét szólaltatják meg. Mégis ezek­ből a szórványos megfigyelési anyagból is kitűnik az, hogy az aránylag gyenge •—négyes erősségű — rengés ts milyen mélyen befolyásolta az alvó ember lelki­világát, Emlékezetes még, hogy a föld­rengés éjjel két óra tájban volt érezhető, amikor az észlelők úgyszólván kivétel nélkül az igazak álmát aludták, A 25 éven aluli, tehát a fiatalabb korosztá­lyokhoz tartozók, álmát nem nagyon za­varta egy kis földrengés. Az idősebbek azonban szinte kivétel nélkül felébred­tek. Érdekes az a megfigyelés is. mely arról számol be, hogy a nőíc jobban érez­ték a földrengést, mint a férfiak s úgy­szólván mind fel is ébredtek. Nem utolsó annak a megfigyelőnek beszámolója sem, aki ki szokott rúgni a hámból s a kérdéses éjszakán is egyedül bandukolt hazafelé a sötét utcákon. Arra a kérdésre, milyen érzéseket váltott ki belőle a rengés, egy szóval felélt: „a meg­szokottat“ . Csodálkozó kérdésemre hatá­rozottan kijelentette, hogy ilyen időtáj­ban ő többször is „észlelt“ már „föld­rengést“. Gyanús azonban, hogy ennek a „földrengésnek“ erősségét nem a geo­lógusok által használt grádvsok, hanem az elfogyasztott alkohol fokai szerint kell kifejezni. # Ráth Végh István szellerfl.es munkájá­ban Írja meg az emberi butaság törté­netét. Mivel az illusztris szerző maga is megállapítja, hogy munkájának mind­addig újabb adatokkal kell kibővülnie, amig ember él a földkerekén — bátor vagyok pepita noteszem néhány feljegy­zésével magam is hozzájárulni a nagy műhöz. Íme néhány adalék az emberi butaság történetéhez: Mostanában mindannyiunkkal gyak­ran megeshetik, hogy civil gúnyáját kincstári zubbonnyal kell felcserélnie, így történt ez jómagámmal is. Ilyenkor a katonaélet sodrában is előkerült zse­bemből a pepita notesz. Benne találtam a következő kis esetet. Abban az iskolá­ban, ahová kihelyeztek bennünket, ren­geteg légy itolt,. Az első hidegebb na­pokra ész nélkül bemenekültek a fütött szobákba és ezerszámra nyüzsögve, úgy­szólván lehetetlenné tették a munkát. Legényemet gyorsan légyfogó papírért szalasztottam. Estére már 8—10 légyfogó is várta a gyanútlan áldozatolzat. Más­nap azonban a legnagyobb meglepeté­semre egyetlen árva légy kivételével egyet sem fogott meg a sok légyfogó. Közelebbről -megvizsgálva a dolgokatj rájöttem, hogy a sikertelenség óka ab­ban rejlik, hogy a' légyfogó papirosokat gyártó cég áruit a tetszetősségre való te­kintettel rikítóan kék színre festette. Aki ismeri a légy természetrajzát, azt is tudja, hogy a kék színtől rendkívül un­dorodnak a legyek s ha csak lehet, mesz- szire elkerülik az ilyen színű tárgyakat. Ezen alapszik az a tény is, hogy a. fa­lusiak előszeretettel festik kékre házaik falát. Ezek szerint igazán nem csodál­ható a kékszinü légypapirok ilyen siker­telensége. Csak a minap akadtam reá két ha­sonló természettudományi természetű butaságra. Egyik legnagyobb fővárosi napilapunk ékes rajzolatban hirdette a Lajla c.im.ü különben kitűnő svéd film, bemutatását. Azoknak, akik nem lát­ták a filmet, elárulhatom, hogy ,.Európa indiánjainál“, a messzi északi tájak lapp­jainál játszódik le a film. cselekménye. Közismert dolog, hogy az ilyen örök hó­ival borított tájakon az egyetlen igavonó háziállat a rénszarvas és a kutya. At egyik azért, mert. tápláléka állati ere­detű, a másik azért, mert zuzmókból es mohákból álló kosztját kemény patájá­val még a magas hó alól is képes kika­parni. ' Annál nagyobb volt meglepeté­sem, amikor a nagy fantáziájú rajzoló a film hősét és hősnőjét lobogó sörényű paripák által vont szánkóba ültette, nyil­ván nem gondolva arra, hogy északi ro­konainknak milyen gondot okoz majd a két bővérű táltos abrakoltatása. Az eset megértéséhez hozzátartozik az is, hogy a felfedezések történetében m'ár csaknem végzetes tragédiát is okozott egy ehhez teljesen hasonló esel. Shakle- tonra, a déli sark rettenthetetlen bátor­sága kutatójára gondolunk, aki mand- zsuriai pánikkal próbálta megoldani á. szánok vontatását. A ló mint növény­evő, itt sem tudótt boldogulni, hiszen a számára szükséges nagymennyiségű nö­vényi tápszer szállítása Szinte megoldha­tatlan' feladatot jelent. Egyik jánevü regényírónk történeti regénye teszi föl a koronát pepita note­szem gyűjteményére. IV. Béla királyunk korában vagyunk. A tatárjárás véres időszaka éppen csak álviharzott a meggyötört hazán, amikor az egyik épülő vár udvarán a rendkívül házias természetű várkisasszony siető- léptekkel tart a baromfiudvar felé. Vájjon mit rejtegethet felhajtott, kö­tényében. Rövidesen megtudjuk ezt ts. Kukoricát visz kedvenc pulykáinak!!! IV. Béla királyunk idejében — több száz évvel Amerika felfedezése előtt, ahon­nan a kukoricát és a pulykát is hozták ■ Európába! Egy francia iró mondása jut eszünkbe: „A butaság végtelen..." BANDAT HOBST: OLAJAT KERESEK CELEBESZBEN — Dr. Vájná és Bokor kiadás®, Budapest — A háború miatt egyre ritkábbá vál­nak a magyar könyvpiacon az útleírá­sok. Most a folyamatosságot .örvendetes módon biztosítja Bandát Horst könyve a távoli szigetország rejtelmeiről. A szerző idegenül hangzó neve elle­nére is magyar. Nemes Bandat Horst nemcsak itthon, hanem külföldön is el­ismert tudósa és gyakorlati szakembere a geológiának s ebben a minőségében so­káig állt a Shell-olajcsoport szolgálatá­ban. Előbb Szúrnatrában végzett föld­tani méréseket olajmezők felkutatására, majd Celebesz szigetére küldték ki, hogy I ott a nyugati partsáv 100 km. hosszú és ! 40 km! széles szakaszát vizsgálja át, I van-e kőolajkutatásra és termelésre al- | kai más terület. Ennek a megbízatásnak történetét mondja el könyvében a szerző. Mindiárt elöljáróban szögezzük le, hogy Bandat Horst eelebeszi kirándu­lása eredménnyel járt s 'a magyar tu­dós munkája nyomán a Shell-csoport a » harmincas' évek közepén újra hatalmas', kőolajmezők birtokába jutott. A könyv­ben azonban petróleumról igen kevés szó esik, ami természetes is, hiszen nyíl vánvalö, hogy a eelebeszi kutatások ada- i tai a hollandus kőolajvál'alat féltve őr­zött titkai közé tartóznak. Bandat Horst tehát Celebesz életerői számol be könyvében. Örömmel álla­píthatjuk meg, hogy még a nyugati könyvpiacon is ritkaságszámba megy az olyanszerü útleírás, mint a magyar szer. zőé. Vérfagyasztó,, velőt rázó és hajme­resztő kalandokat ugyan senki ue .vár­jon ebben a könyvben. Bandat Horst a. valóságot irja meg és trópus ide. tró­pus tova — a forróégövi kalandfilmek kiagyalt izgalmai valóban csak a filme­sek képzeletében élnek. De azt, amit cc- lebeszi megbízatásának három eszten­deje alatt látott és tapasztalt, Bandat. Horst olyan érdekesen, lebilincselő mó­don, oly választékos elegánciával és meggyőző közvetlenséggel mondja el; hogy könyve valóban hü. igaz és szem­léltető képet rajzol az olvasó elé Celfe- besz addig teljesen ismeretlen és fehér embertől be nem járt vidékeinek életé­ről. Remek elbeszélő. Világos, mindig a lényegről beszélő stílusa, izes nyelve* zete, nagy megjelenítő ereje a kaland-' mentes trópusi kutatómunka menetét is lenyűgözően érdekessé tudja tenni s az olvasó oly szívesen követi, hogy egy- ültében olvassa végiv ezt a remek köny­vet. A Hága és a borneói Rsliknapan között megtett repülőút leírása a mai irodalomban kimagasló irói teljesít­ményt jelent. A majdnem 300 lapos könyvet a szerző 100 eredeti fényképfelvétele teszi -zeni- léi tetőbbé. Bandat Horst nagyszerű útleírását a dr. Vájná és Bokor könyvkiadóvállabt hozta ki rendkívül gondos és Ízléses köntösben a karácsonyi könyvpiacra. Jó, szívvel hívjuk fel olvadóink figyelmét erre a lebilincselően érdekes és rokon­szenves írásra. e* ÍZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom