Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-05 / 276. szám
KuttiUjsXG 8 ' I I ■ ..........ja Néhány csinos uj ruha Fenti rajzainkon ismét újabb modelleket mutatunk be hölgyolvasóinknak. Első rajzunkon aranysárga blúzt mutatunk be, barna húzott szoknyával, világos zöld övvel. A második rájz drapp szövetruhát ábrázol, amelyet kézifestésü madarak díszítenek. Harmadik rajzunkon világosszürke ruha látható, barna övrésszel kombinálva. A negyedik rajzon levő ruha fekete selyemből készül. A ruhát türkizkék kombinált részek élénkítik. Utolsó rajzunkon mutatjuk be a legidőszerűbb ruhát. Maradékanyagokból lehet elkészíteni s igy bizonyára egyetlen hölgynek sem okoz fejtörést előállítása. ' Divatosak a szőrmesálak is, különösen olyan kábelokhoz, amelyeket, nem d.iszit szőrme. A muff, vagy ha úgy tetszik karmantyú, újból feltűnt a téli divatban. Kabátokon ezt is szőrmekézelő díszíti. Végül ‘még egy jótanács: fémrsipke- pallér és kézelő a legegyszerűbb fekete ruhából is csinos toalettet varázsol. OLAJOS ÉVA Egy elfeledett erdélyi filozófus Makkéi Ernő dt- előadása az Erdélyi Múzeum-Egyesületben Ez a lényeg a székelyföldi gyanta kérdésében] Kolozsvár, december 4. Az Erdélyi Mu_ zeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya legutóbbi tudományos felolvasó ülésén Makkal Ernő dr. olvasta fel Sipos Pálról, a mult századbeli nagy erdélyi filozófusról írott nagyértékü tanulmányát. Sipos Pál egyike volt azoknak az erdélyi születésű magyar tudósoknak, akiknek munkássága. bár korukban európai hírnévre tettek szert, gyorsan feledésbe merült. Költő volt és matematikus, filozófus és teológus, akinek tudományos eredményeit a német akadémia méltó elismerésben részesítette s akinek gondolatvilága kora egyik legnagyobb magyarjára, Kazinczy Ferencre gya. korolt mély benyomást. Kazinczy sokra be- csü'te tudós egyéniségét: barátjának, tanítójának tartotta és Síposnak nem kis része volt Kazinczy vallásos és bölcseleti világképének kialakításában. Kazinczy biztatására dolgozta ki filozófiai és teológiai munkáit 9 ezeknek eredményeiben kora művelődésének színvonalán álló eszméket közvetített, sőt egyben-másban meg is előzte korát. Kazinczyre gyakorolt hatása föVg- abban nyilvánult, hogy tisztázott előtte olyan eszTÉGLAPRÉS-CSER ÉPPRÉS ELADÓ, kelékekkel együtt, üzemképes, jó és erős kivitelben. Érdeklődést (bélyeggel) „Tégia-cscrépprés“ jeligére kiadóhivatalba kérek. méket, amelyeknek fénye megkopott a flanela forradalom utáni európai szellemi élet zűrzavarában és ezeknek az eszméknek tudatosításával, rendszeresítésével Kazinczyt ihletének ritka pillanataiban valóban értékes irodalmi alkotásokra birta, sőt utat mu. tatott neki a közélet, főleg a nyelv és a közoktatás reformját célzó harcában. Sípos működésének színtere Szászváros, Sárospatak és a hunyadmegyei Tordos volt; mint tanár és lelkész, különösen értékes munkát végzett egy olyan megye magyar szigetén, ahol az amugyis fogyó magyarság nyelvében, szokásaiban, egész nemzeti művelődésében az Idegen környezetbe való beolvadás utján állott. A Hóra-lázadás idején hangoztatott nemzetmentö kijelentései ma is időszerűek és korunk kritikáját is kiállják a filozófiában és teológiában, valamint a matematikában elért eredményei; teljesebb szellemi magatartás, tisztább tudományos életforma, mélyebb, átélöbb keresztyéni élet elsajátításáért küzdött és igazi erdélyi örökségként ápolta a fe'ekezetek közötti békesség gondolatát. Tudományos alkotásai nagy részben kiadatlanok maradtak, de azoknak szellemisége élt és hatott a kortársaK lelkében: ezért méltán sorolhatjuk a tudós Sipos Pált is Erdély múltjának nagyjai közé. A tudományos alapossággal megirt, mindvégig nagyon érdekes e’öadást a Szakosztály egybegyült tagjai és vendégei az előadó lelkes ünneplésével köszönték meg. Az ,.Uj Világ“ c. közgazdasági hetilap november 12-i számában olvastuk, hogy nincs akadálya a gyantagyüjtés decentralizációjának. A cim olvasása örömmel töltött el, hiszen éppen most (Keleti Újság nov. 13) szögeztük le, hogy az udvarhelyi erdőközbirtokosságok azért nem tudnak berendezkedni gyantakitermelésre, mert az érvényben levő rendeletek kialakították a „Gyanta-egykéz“ rendszert. A cikk olvasása közben kénytelenek voltunk megállapítani, hogy örömünk korai. A cim fedi a valóságot, a gyantagyüjtés decentralizációjának valóban nincs akadálya, a gyanta feldolgozásnak azonban van, pedig éppen azon van a hangsúly, hogy a feldogozásban van a haszon. Örömünk alább hagyott, tekintettel arra, hogy véleményünket nem tudjuk mindenben összeegyeztetni a fentidézett cikkel s arra vonatkozó szerény megjegyzéseinket az alábbiakban tesszük meg. A gyantakitermelés alapja kétmillió szál fenyő. A várható nyers- gyantamennyiség, a székelységnek jutó jövedelem, mind lehetőség szerint reális alapokra épitett számitás. Kérésünket azzal indokoljuk, hogy a ..téves alapból“ kiinduló számítások és . az arra épitett cikkek esetleg súlyos karokat okozhatnak a gyantaiparnak. Az „Uj Világ“ cikkírója is megállapította, hogy az erdélyi lapban megjelent cikk ,,jóindulatú szándékkal“ íródott és kö- zöltetett. Erre a jóindulatra hivatkozva kérjük, hogy ha valahol hiba van a számításokban, azt nem zárjuk le azzal, hogy „téves“, hanem mutassunk csak rá a hibára, hogy azt vagy kiküszöböljük, vagy pedig vonjuk le a következtetéseket és ne vezessük félre az erdőbirtokosokat. De semmiképen sem elég egyszerűen leszögezni, hogy téves alapokból indultunk ki. Az utánközlő tudósítások elkövethették azt a hibát, hogy a Magyar Gyanta és Vegyitermékek Rt-t megvádolták a gyantagyüjtés decentralizációjának megakadályozásával. Mi ezt a hibát nem követtük el (az eredeti cikk előttünk van). Tudjuk, hogy a beváltási árat nem a Rt. állapítja meg. Azt is tudjuk, hogy most már az Árhivatalra hárul cikkünknek az a része, melyben az alacsony beváltási árat hoztuk fel, mint az eredménytelenség egyik okát. Az ország egyes részein csapolással gyűjtik a gyantát. Ezeken a részeken a gyűjtés lehet jövedelmező, de ott ahol csak kaparás folyik, igy a Székelyföldön is, a mai beváltási ár mellett a gyantaipar veszteg- lésre van kárhoztatva. Cikkünknek csak az a része vádolja a fentnevezett Rt-t, melyben azt állapítottuk meg, hogy két év alatt alig haladt valamire a kísérletezésekben. Alkalom pedig lett volna reá. Bátran lehetett volna kísérletezni azokban az erdőkben, melyeket 1941 óta kitermeltek. A fenyőerdöket újabban nyáron is terme- mert a kérget lefejtik, ami télen nem végezhető. A nyár folyamán az Udvarhely-vármegyei Kápolnásfaluban kb. 20 kát. hold erdőt termeltek ki (utókitermelés). Aki a közbirtokossági erdőkezelésben egy kicsit jártas, az tudja, hogy az erdőben az osztozkodást úgy végzik el, hogy a fa kérgét fejszével lecsapják s az igy vágott sebbe írják bele a gazda jelét. 1943. április-májusában történt ez az osztozkodás. Augusztusban láttuk, mi veszett kárba a nyáron Kápolnásfaluban. Láttunk egy, egy és fél méteres nyersgyanta (szurok) folyásokat a fák oldalán s láttuk, hogy a fa tövénél levő lehullott fenyőtű és moha vastagon kérgesedéit meg az elfolyt és megszáradt szuroktól. Bizony, a Székelföldön számottevő leit volna a nyáron elfolyt szurok ára. Ez pedig a szervezetlenségnek tulajdonítható. Minket ért a vád, hogy vádoltuk a Részvénytársaságot. Ezzel szemben pedig állanak itt az eredeti cikk sorai: „És tekintettel a már meglevő vállalatra, a székelyföldi vállalat nem veszélyezteti annak életképességét, mert még ma is külföldről kell behoznunk a gyantát.“ —* ,.De más megoldás is kínálkozik. A Székelyföld jelentse be az összegyűjtött mennyiséget a budapesti részvénytársaságnak nyilvántartás végett. Ugyanakkor az Ipari Anyaghivatal biztosítsa a Székelyföldet arról, hogy az itt összegyűjtött nyersgyantát itt dolgoztatja fel — de nem bérmunkában. A székelyföldi vállalat is éppen úgy megfelelne az Ipari Anyaghivatal előírásainak, mint ahogyan más vállalat meg tud annak felelni. Székelyföldi gyantaiparról csak akkor lehet beszélni, ha az itt összegyűjtött nyersgyanta itt is kerül feldolgozásra. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy itt nem személyes érdekekről van szó. Nem az a célunk, hogy egy székely- földi társaság elkövetkezendő hasznáért sikraszáljunk. A székely gazdák jövedelmének biztosítását tesszük szóvá és nem kívánunk beleszólni a termelés menetébe azért, hogy egy társaság kiaknázza a lehetőségeket.“ Eddig tart az eredeti cikk vonatkozó része. Ebben nincs vádaskodás. Sokkal inkább jóindulatú szándékkal irt ajánlat. Egyébként az alábbiakban arra is reámutatunk, hogy a közbirtokosságok nélkül egyáltalán nem lehet gyantát gyűjteni a Székelyföldön. A vonatkozó rendeleteket sem értettük félre. Pontosan idéztük a rendeletek számát és vonatkozó sorait. Nem állítottuk sehol azt. hogy a rendeletek akadályozzák a gyűjtést. A beváltási ár az akadály. A csapolásos gyűjtés akadályát a képzett munkások hiányában láttuk (A szerkesztő külön címként ki is hangsúlyozta ezt). Nem a gyantagyüjtés mo- | nopóliuma ellen emeltünk szót, mert I ilyen nincs és nem is lehet. Kifogásol- I tűk azt, hogy egyetlen vállalat dolgozza | fel az egész összegyűjtött nyersanyagot Mikulásra — Karácsonyra ajándékot KOVÁTS könyvkereskedőnél Szentegyhaz-utca 3. szám. 1943. DECEMBER 5. Budapesti szappan és vegyészeti gyár keres hosszú gyakorlattal bíró keresztény szappanfözőmestert Fizetési igény és eddigi működésének pontos leirását kérjük „Ki- v íló minőségek“ jeligére Or. Ärkossi hirdetőbe Budapest, Mester-u. 17 a. A bérmunkára vonatkozóan is kifejeztük véleményünket. De minek is a bérmunka? A beielentéskötelezettséget szükségesnek találtuk. A bérmunka a jövedelem egy részének átengedését jelenti. Amíg csak a fentnevezett Rt. és a bérmunka lehetősége áll fenn, addig a nyersanyag feldolgozása igenis monopóliumot jelent. A Rt.. csak nem dolgozik haszon nélkül? Nem állami intézmény, melynek vezetői anyagilag nem érdekeltek. Bárki dolgozza fel a nyersgyantát, annak haszna van belőle. Mi pedig azt kérjük, hogy ez a haszon maradjon a Székelyföldön. Vagy bűn az, hogy saját vérünk jövőjéért szót emelünk? Az erdélyrészi lucfenyőre vonatkozó kísérleteket az elmúlt két év alatt el kellett volna végezni. De hosszadalmas kísérletezések nélkül sem ártott volna a csapolás a ,.Keleti Újság“ 1943. nov. 13-án megjelent számában közölt biztosítékok mellett. Nekünk drágább kincsünk a fenyőfa, mint bármilyen gyantavállalatnak. 2.000.000 szál fenyőfára számítottunk. Ehhez számítandó négy kisüzem (Csik, Marostorda. Háromszék, Udvarhely). Úgy gondoljuk, hogy egy emberre bőven jut munka, ha 1000 fenyőfát gondoz egy nyáron, mert ez kb. 5 kát. hóidat jelent, de jelenthet tizet is. Ezer szár fa rendszeres látogatása, gondozása a kéregsebek bővítése, a gyűjtőedények kezelése sok munkát ad. A mi elgondolásunk szerint az erdőbirtokosnak a gyűjtésből csak minimális jövedelme lenne. A munkások a begyűjtött nyersgyantáért olyan árat kapnának, mintha saiát erdejéből gyűjtötték volna. De ugyanakkor az erdőbirtokosokat hozzájuttatnák a megfelelő jövedelemhez, mert a feldolgozásból származó haszon őket illeti. Ezért a jövedelemért adja át a munkásnak a gyűjtés bérét, amit a nyersanyag fedez. A mostani rendszer mellett vagy az erdőbirtokos gyűjti össze a nyersgyantát, vagy összegyüjteti munkással. A birtokos nem végzi, mert nem jut megfelelő jövedelemhez. Napszámossal nem dolgoztat, mert akkor neki valóban csak kára lehet, haszna semmi esetre sem. Nem tételezhetjük fel, hogy az erdőtulajdonos ingyen fogja odaadni a saját erdőjében kitermelt nyersgyantát. A beváltási árból pedig épen csak napszám telik. Ha a közbirtokosságok szövetségében biztosítva látná az erdőbirtokos a feldolgozás által nyújtott haszonból való részesedését, akkor nyugodtan hagyná, hogy erdőrészéből kitermeljék a nyersgyantát. így most már nyilvánvaló, hogy nem a gyűjtés decentralizálásán múlik a gyantaipar fellendülése, hanem a feldolgozás decentralizálásán. Hangsúlyozni szeretnék, hogy nem vállalkozókról beszélünk, hanem közbirtokosságokról. Bele kell illeszkednünk a székely erdőbirtoklás rendjébe. Simon Lajosnak Kápolnásfaluban nincs magán fenyőerdője, neki csak része van a közbirtokossági erdőben. Biró István Zete- lakán nem mehet ki az erdőbe, hogy onnan két-három szál fenyőfát hazahozzon. A közbirtokossági erdőben akkor válik magántulajdonná a fa, amikor azt kivágásra kijelölik. S amelyik évben kijelölik, abban az évben ki is vágják. Csapolásra nincs idő. Tegyük fel azonban, hogy 2—3 évvel előre végzik el az osztást az erdőben. Ebbe nem fog belemenni egyetlen közbirtokossági tag sem, mert ki fogja őket biztosítani afelől, hogy az elemi csapások által kidöntött fákért kártérítést kapnak. Vagy talán a közbirtokosságokat szüntessük meg a gyanta érdekében? Nincs erre semmi szükség, mert azok meg tudják alakítani nemcsak a gyűjtő, hanem a feldolgozó szövetkezeteket is. Ennek részletes leirását láttuk a „Keleti Újság“ 1943. november 13. számában. A közbirtokosságok pedig ,.az irányított gazdálkodás elveinek megfelelően, az Ipari Anyaghivatal utasításai szerint“ gondoskodnának a gyanta desztillálásáról, finomításáról, a kész gyantát pedig a fel- használásban érdekelt iparvállalatokhoz továbbítanák — rendelet szerint. A feldolgozás haszna pedig ott maradna a Székelyföldön — S ez a célunk. BARTHAL1S JÓZSEF
