Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-05 / 276. szám
KziztiUjsxg 6 J 1®43. B15CTEMÄFR 5. Pimpulák még élénken emlékezett gyerekkori „Mikulásaira", amikor előző elitén kitették cipőiket az ablakba és a szemfüles Mikulás bácsi minden esetben valami kedves meglepetéssel Szolgált nekik másnap reggelre. így egy Ízben egy köteg medvecukrot, máskor narancsot és mogyorót, ismét máskor kekszet, se'yemcukrot, kis kéve aranyos virgácsot, fügét, egyszóval minden földi jót csempészett bele eipőcskéikbe. Mind ez akkor jutott Pimpulák eszébe, mikor kopogtattak lakásuk ajtaján és felesége kiment, hogy ajtót nyisson a vendégnek. Az előszobái barátságos üdvözlések és invitálások helyett azonban rémes sikoltás verte fel a Pimpulák-lakás meghitt csendjét: — Jujjj! ... Rögtön utána heves ajtócsapás döngette meg a fa'akat és Pimpulákné izgatott sprintben vágtatott be a szobába. Lihegve roskadt földi támasza karjába. — Ott... valaki . .. szörnyű . .. mint az ördög: Pimpulák neheztelve húzta fel szemöldökéi.-— Ugyan, szivecském, nem szabad igy megijedni. Az ördög nem jár nappal! Pimpulákné erősítette: — De . . . olyan formája van, mint egy krampusznak. Rámöltötte a nyelvét . . . megijesztett. Kergesd el, szivem! Kergesd el! Pimpu'ák nem akart gyávának látszani. Fogott egy botot és kiment, hogy megnézze az ör dögöt. . . Kis hijja, hogy maga is hátra nem ugrott, mikor meglátta a vörösképü, kiöltött nyelvi! figurát, aki az ajtó nyitására várhatott csak, mert rögtön beakasztotta közönséges hosszunadrágban és foltozott bakancsban lévő lábát az ajtónyilásba és egészen emberi hangon megkérdezte: ml ? Pimpulák nem hitt a fülének és a szemének. —- Hát persze! — ütött a homlokára — Mikulás lesz! Úgy látszik, hogy itt szokás a Mikulás-járás. .. Jöjjenek csak be, Miku- lás-ur! . . . Halló, szivecském . . . Gyere esek! ... Itt van a Mikulás! Meg két krampusz Pimpulákné kételkedő arccal jelent meg az ajtóban. Csak óvatos vizsgálódás után mert mosolyogni. — Megijedtem ... vallotta be pirulva. Mikulás bácsi elnézően mosolygott a krampuszálarc alatt. Nyelvét barátságosan kioltott» A két rövldnadrágos krampusz pedig igy nyi'atkozott: — Hihihihlhl .. . Egyébként fölmásztak a két legjobb fotelbe és rugdalták a politúrozott széklábat. Szabadna kellemes Mikulást kívánnunk? - kérdezte Mikulás bácsi és holjával megkocogtatta a padlót. Rávett vagy tízszer a szeges bottal. Pimpulákné lémü ve figyelte a szeges bot nyomait a parketten. Lehet, hogy újra kell majd parkettezni az egész szobát. Jó kis Mikulás lesz ez nekik. •— Köszönjük szépen mondta nagy önuralommal. — Mit iszik. Mikulás bácsi? kérdezte Pimpulák és két kezében két ükörös üveget. egyensúlyozott. . - Ez mogyoró, ez meg barack bökött a nyelvével az üveg felé. — Jó ’esz mind a kettő mondta szerényen Mikulás bácsi és megkérdezte még Valami használt cipőt nem tudnának adni? Pimpulák eltűnődve töltögette a poharakat. — Az ócskább cipőmet talán oda tudnánk ? adni. szivem mondta nejének. Pimpulákné keserves ábrázattal hozta a | cipókét. I — Jól van — mondta Mikulás bácsi és le- nyakalva a barockot, még’ kért a mogyoróból is, aztán fölugrott, botjával ismét vagy tízszer bezúzta a tükörfényes parkettet, intett krampuszainak és rázendítettek mondó- kájukra: „Jó gyerekek legyetek, Rosszat sose tegyetek! Adjatok kis ka locsol, í gy nem kaptok virgácsot!" — Még az hiányzik, hogy elverjenek ■— gondolta Pimpulákné, ijedten tekintve a Mikulás bácsi fenyegető virgácsára, amelyet az egyik krampusz adott most a kezébe. Frissen kiszaladt a konyhába és egy kis lisztet csomagolt a nullásból Mikulásék számára. — Tessék .. . Kalácsot nem sütöttünk . . . Egv kis lisztet csomagoltam.-— Helyes! -— mondta nagylelkűen Mikulás bácsi és a szögessel vagy húszszor rá. vert a parkettára búcsúzóul. Utána krampuszaival együtt kivonult. Pimpuláknénak eszébe jutott, hogy nem ártana a barátnéját is megbosszantani Mikulásokkal. — Menjenek az emelet tizennégybe is! — kiáltotta az etviharzó csoport után. Pont fölöttünk van! Ott lakott a barátnő. Kedvesek voltak, ugy-e? kérdezte Pimpulák, miközben összeszedte a likőr- készletet. Pimpulákné a parkett döbbenetes sebeit nézte és ura félcipőjére gondolt.-— Nagyon - rebegte erőltetett mosolyáulPimpulák jól tudta neje keservének okát. Semmiség . .. föl a fejet! - mondta. Este lefekszünk, kirakjuk a cipőinket és meglátod, Mikulás bácsi kárpótolni fog bennünket! Pimpulákné némiképpen megvigasztalódott. Délután Pimpulák neje háta mögött kicsent a kosztpénzböl néhány pénzérmét, ugyanezt cselekedte Pimpulákné. Majd mind a ketten bementek külön-kiilön a városba azzal, hogy fontos elintéznivalójuk van. Kolozsvár, december 4. „Lázas“ izgalomban élnek már napok óta a kolozsvári Vöröskereszt-kórház lábbadozó honvédéi: ma, vasárnap délelőtt nyilik meg ünnepélyesen az a díszes karácsonyi kézimunka kiáilitás. amelynek minden egyes darabját ők készítették annyi szeretettel, leleményességgel... Abban a kivételes helyzetben vagyunk. htogy már megszemlélhettük a honvéd ápoltak karácsonyi kézimunka kiállításának anyagát s a látottakról és hallottakról csak a legjobbakat tudjuk jelenteni. Pénteken délelőtt 12 órakor jártuk végig a kiállítási termet Mester Gábor dr. főorvos, kórházparancsnok kíséretében. Amint a szebbnél-szebb dolgokat szemlélgettük, a városból, ahol éppen „nyersanyag“ után járt, előkerült Grösli Vilmosné, a lelkes iparmüvésznő is, akinek irányítása és útbaigazítása mellett készítették a honvéd ápoltak az emlékezetes nyári kiáilitás anyagát is. Tőle kérünk felvilágosítást, magyarázatot, hogyan is tudták a sebesült, lábbaEste titokzatos arccal rakták ki cipőiket az ablakba. Pimpulák az udvarra néző konyhaablakba tette a maga cipőjét, Pim. ptilákné pedig a kertre néző szobaablakba a maga trottör-cipöcskéjét. Pimpulák suty- tyómban belecsempészte a délután vásárolt cukorkát, araDyvirgácsot és brosstűt a felesége cipellőjébe elsötétítés ürügye alatt, Pimpulákné pedig hasonló módon a férjének vásárolt cukrot, cigarettát és nyakkendőt bujtatta bele Pimpulák cipőibe. Titokzatos arccal aludtak el. — Na, mit hozott a Mikulás bácsi ? — kérdezte reggel Pimpulák és borzasén kibújva az agyból, pizsamában az ablakhoz ment és kotorászott a párkányon. Majd halk kiáltással kimászott a kertbe és jó tíz perc múlva tért vissza félig megfagyva. — Nem hozott semmit . . . Ellopta a cipőinket is hörögte feldu’tan és az ablakhoz rohanó feleségének mutatta a nyomokat, melyet az éjtszakai Mikulás csizmája túrt az ablak alatt. A házban mindössze egy pár női cipő maradt. Azt Pimpulákné húzta föl és kora reggel elsétált a rendőrségre, ahol feljelentést tett az ismeretlen Mikulás ellen. Irta és rajzolta. DOKK Y LAJOS dozó honvédek elkészíteni ennek a kiállításnak annyi gyönyörű többszázra menő darabját? Grösli Vilmosné iparmü- vésznő a következőket mondja: — Mint odakint, a „rendes“ mindennapi életben is. itt is a nyersanyaghiány okozta a legtöbb gondot. Lelkesedés, dolgozni és alkotni akarás igazán bőven volt és van ezekben a derék fiukban. Alighogy jobban érezi valamelyik magát. máris dolgozni szeretnének. A tétlenséget egyikük sem birja, ha már kis javulást érez állapotában. Amikor látták, hogy a nyári kézimunka kiállításuk milyen nagy sikerrel járt, elhatározták: karácsonykor megismétlik a dolgot. Mert, hogy ne felejtsem el, a szórakozáson kívül anyagilag is szép anyagi jelentősége volt a nyári kiállításunknak. Több, mint 4000 pengő tiszta haszonnal zárult s volt olyan a kiállító sebesült honvédek között, aki az „osztozkodás“ alkalmával száz pengőnél is több ..jutalékban“ részesült. A kiállítók mind szegényebb sorsú földműves és falusi fiuk voltak, akiknek száz pengő kereset igen jó! fogott. Megjegyeztük, hogy az előbb az iparmüvésznő a nyersanyaghiány miatt panaszkodott. Megkérdeztük, honnan sikerült beszerezni a karácsonyi kiállttá« anyagát? — Itt vannak a babaszobák, illetőleg a szobaberendezések. Valamennyit tetszetős huzattal, az ágyakat, heverőket pedig ágyneművel látták el. Ezeknek az anyaga egy női divatszalon hulladékanyagából került ki ... Itt vannak a bőrlabdák. Egy-egy legalább 20—30 apró darabka bőrből készült. A bőrhulladékokat a bőrgyárból kunyoráltam. A faalkatrészeket pedig asztalos meg kere- kesmuhelyékből hordtam össze. Minden nap valamit, már hónapok óta. de meg is van ám az eredménye. Azt kellett volna látnia, amikor egy-egy szállítmánnyal hazaérkeztem. Soha nem láttam még ilyen boldog, önfeledt örömöt, mint amilyen ezeknek a derék fiuknak az arcáról rámsugárzott. Úgy örvendtek, akár a gyerekek a karácsonyi ajándéknak. Ök is karácsonyi ajándéknak szánták kezük munkáját... Talán azért i« igyekeztek mindent olyan szépen és lelkiismeretesen elkészíteni. De néztük csak. mi minden várj* itt a látogatóközönséget s ez a sok minden éppen azé lesz. aki megveszi, mert minden darab eladó. Először is itt álljunk meg pillanatra Kormányzó Urunk keményfából készült, szépen fényezett mellszobránál. — Est egy földműves fiú faragta — halljuk a felvilágosítást. Éppen az első tüzet gyújtottuk be a kórházba, amikor már hűvösre fordult az idő. A fáskosár tetején ott volt egy fahasáb. A lábba- dozó honvéd felvette, bement véle a munkaterembe, leült egy munkapad mellé s szerszámokat kért. Aztán hozzáfogott a faricskáláshoz. Kérdeztük tőle, hogy mit akar abból a fából formálni, de csak hallgatott s szorgalmasan farics- kált tovább. De egyszer aztán kérdezés nélkül is rájöttünk, hogy mit szeretne belőle csinálni, mert már mindannyian felismertük a véső nyomán Kormányzó Urunk arcmását... Az az érdekes, hogy addig soha sem faragott semmit. Isten és a lelkesedése azonban megsegítette, hogy a hasáb fából éppen az legyen, amit akart. Érdekesek a többi tárgyak is. Itt van a Golgotára görnyedten haladó Krisztus, vállán a keresztfával. Annyi lendület és művészi érzékkel készült, hogy az ember nemcsak áhítattal, de csodálattal áll meg előtte pillanatra. És itt van ez a díszes székely kapu, amelyet — a „hitelesség“ kedvéért — Lévai Sándor és felesége Székely Ilona épített. Pontosan olyan, mint az igazi székelyföldi kapuk. Még galambdúc is van rajta s a kapufélfán is ez olvasható: „Áldás a bemenőkre. béke a kijövökre.“ De ha már itt tartunk, álljunk meg pillanatra. — kalapleemelve — a fehérre meszelt, zsin- delyes födelü, sugártornyu, kis falusi templom előtt is. Még óra is van tornyán. A templom közelében találtak teret * kis cicák, kutyák s tovább a szebbnél- szebb babaszobák. Mind olyan gyönyörű gyerekjátékok, hogy karácsonyra ezeknél szebbet és kedvesebbet elképzelni sem lehet. De itt is meg kell állani pillanatra, a legdíszesebb Betlehem előtt. Jászollal, vén pásztorokkal, kicsi Jézussal s fölötte fénylő csillaggal áll a honvédkéz építette Betlehem. Ez a díszes Betlehem nem eladó: mert ez „ajándéknak“ készült. A mind annyiunknak annyira drága H'^rthy Istvánkának készítették « szerető honvédkezek . ■ . Elkészítették s még idejében el is küldik a nemzet sae- meíényének. hogy karácsonyfája alatt ott találja majd a Szent Estén... Megtudjuk, hogy előbb bombázó repülőgéppel akartak kedveskedni Horthy Istvánkának. de aztán az egyik honvéd azt mondta: — Hagyjátok el s ne keserítsük meg még jobban a Főméltóságu Urékat s a Főméltóságu Asszonyt... Szebb lesz egy Betlehem, mert az a békét juttatja eszükbe őnekik is, nem, pedig * gyászt. .. így a bombázógép most „eladó“. Mert azért az is elkészült. De milyen nagy szakértelemmel, mennyi szívvel és lélekkel . .. Ott ül a fülkében a hősi halált I halt Kormányzóhelyettes Ur. I Még sok minden vár itt megtekintésre I és megvásárlásra. Közöttük hasznos ház- I artási cikkek. Ruhafogasok, piaci szatyrok hálóból, gyöngyök, könyvjelzők, hamutartók. Á kiállítást tiz napig lehet megtekinteni, de egészen biztos, hogy szétviszik innen a tárgyakat már az első napon, mint ahogyan a nyáron is történt. Mi elárultuk, hogy mi mindent lehet a Vöröskereszt-kórház honvéd ápoltjainak kiállításán látni és vásárolni, tehát ( csak a lelkes közönségtől függ, mihez is tud majd hozzájutni?... Bntó JANOS Keresünk a géokocsilavitás terén gyakorlattal biré (őskeresztény) üzemvezetőt Ford Motor R. T. Kolozsvár Honvéd-utca 30—36. szám. FIX a dup'apónios. rugónélküli sérvköfö, duplabiztos Késett VV nkler Sándor «III Rákdoil-at Rl Keljen ismertetőt
