Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-31 / 295. szám

M ra m miér P é n i G U liláit, tíccember 31 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, EÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 295. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA TÖRETLEN ERŐVEL HARCOLNAK A N É MET HAD O SZTÁLYOK A HAT NAPJA TARTÓ ZSITOMIRI CSATÁBAN OrtonáfóI északra feSflartózlalták az angolszász csapatodat Berlin lakónegyedeiben isméi súlyos rombolási as angol Benes 1*om inunislákal vesz ke kormányába Az angolszósz hatóságok beszüntették ESenedetto Croce fasisztaeltenes lapját A FESZÜLT FIGYELEM LÉGKÖRE URALKODIK A NÉMET FŐVAROSBAN s nem csalj jól tájékozott körökben, hanem a közönség körében !s nagy események bekö­vetkezésére számítanak — Írja a „Tat“ cí­mű svájci lap berlini tudósitója. Nem lehet minden további nélkül megállapítani, hogy ez a tény összefügg-e az Európa elleni tá­madás közeliségét hirdető angolszász hírve­réssel, vagy pedig valamilyen más ideghá- borus tünet. Mindenesetre — Írja a svájci lap — Berlinben még soha sem terjedt el annyira, mint most az a meggyőződés, hogy a* uj év első harmada valamelyik részről katonai döntést hoz. Németországban senki sem hiszi, Írja a svájci tudósító, hogy a megtorlás kifejezés csupán üres szólásmon- dás volna és mint megállapítható, a meg­torlást angol részről Is komolyan veszik. Senki sem tudja, hogy Nagybritannia veze­tői hogyan válaszolnak majd a megtorlásra, mindazonáltal berlini semleges megfigyelők úgy vélik, hogy a megtorlás politikája nyi­tányát jelentheti, ha néni is döntő, de igen nagy jelentőségű és borzalmas háborús sza­kasznak. A brit hírszolgálat kairói tudósítója úgy tudja, hogy a nagy támadás tervét Eisenho­wer és Artur Tadder tábornokok a kairói értekezlet alkalmával dolgozták ki. Chur­chill. Roosevelt és Sztálin Teheránban úgy határozott, hogy a Németország elleni há­borút minél rövidebb idő alatt be kell fe­jezni és ehhez a döntéshez alkalmazták a katonai terveket. A szovjet vezetőket már a teheráni értekezleten tájékoztatták arról, hogy kiket neveznek ki a nagy vállalkozás parancsnokaivá s a brit közelkeleti tudósitó úgy értesül, hogy az oroszok meg voltak elégedve a parancsnokok kiválasztásával. A parancsnokok kijelölése s az angolszászok­nak az az elhatározottsága, hogy a Német­ország elleni háborút a legrövidebb idő alatt akarják befejezni, nagymértékben járult hoizzá ahhoz, — irja az angol tudósitő — hogy Teheránban a három államférfi négy nap alatt jelentős megegyezésre tudott jutni. Azokat az angolszász kijelentéseket, hogy az invázió céljára a világ és a történelem legnagyobb támadó erejét vonták össze. Né­metországban nem veszik szó szerint, de nem kételkednek abban sem, hogy Eisenho­wer csők akkor adja majd ki a támadási parancsot, ha dolgában, amennyire csak le­hetséges, bizonyos lesz. Kétségtelenül tudják azt angolszász rész­ről is, hogy a szövetséges 1 nagy támadás meghiúsulása, :z általános hadi helyzetet egy csapásra, alapjában megváltoztathatja. Egy vezető török lap éppen a napokban ál­lapította meg, hogy’ a kudarc s az előrelát­hatólag óriási áldozat beláthatatlan követ» kezményekkel járhat a szövetségesekre nézve. A dolgok teunészete szerint nem lehet ké­telkedni abban, hogy a német főparancsnok­ság is megtett minden lehető előkészületet az angolszász betörési hadsereggel a száraz­földön iáié első találkozási1«». A nagy vál­lalkozás időpontját és pontos helyét magától értetődően nem lehet megállapítani, de a nagy szovjet téli offenziva megindításából arra lehet következtetni, hogy a nyugati támadás kezdete sem lehet messze, miután a két hadműveletet a teheráni tervek két­ségtelenül összehangolták. A Sercque-sziget elleni támadás, a biscayai öbölben lezajlott tengeri harcok ugyancsak arra vallanak, hogy angolszász részről ki akarják tapogat­ni a német védelem gyönge és erős pontjait s ezért nyugtalanítják a parti biztositó erő­ket. Nagyon valószínű, hogy a végleges tá­madás megindításáig ezek a rohamcsapat és más felderítő tevékenységek még fokozódni fognak. •* A BERLIN ELLENI CSATAT is tovább folytatják az angolszászok. Csütörtökre vir­radó éjszaka az angolok teljesen zárt felhő­zet felett repültek Berlin fölé ís romboló és gyujtóbombákat dobtak a sűrűn lakott lakónegyedekre. A németek a támadó gépek közül a nehéz védekezési viszonyok között is 23-at lőttek le. A „Budapesti Tudósitón londoni jelentése megállapítja, hogy ez volt a háború kitörése óta Berlin ellen a 49-ik légitámadás, az uj támadó sorozatban pedig, amelyet az angolok a Berlinért folyó csa­tának neveznek: a nyolcadik bombázás Az angolszász légi veszteségek ezeknél a vállalkozásoknál állandóan rendkívül na­gyok, rendesen nagyobbak ''annál is, amit a német jelentések feltüntetnek, ugyanis több repülőgép pusztul .el visszatérőben olyan körülmények között, amit már a németek sem állapíthatnak meg. így egy stockholmi jelentés azt adja hirül, hogy két angol re­pülőerőd Anglia felett tűnt el valósággal nyomtalanul. Már mind a két gép rádió­összeköttetésbe lépett angol repülőterekkel s jelezte, hogy sértetlenül tér vissza, de az­után sehol sem szállottak le. Spitfire gépe­ket küldtek, keresésükre, a kutatás azonban eredménytelen maradt. Átkutatták a repülő­terek egész környékét annak megállapítá­sára, hogy vájjon a gépek nem voltak-e kénytelenek kénvszerleszállást végezni. En­nek sem volt sík*« közölték a két repülőerőd eltűnéséi a /, tr; 44 - V A KOMMUNISTA TÖREKVÉSEK ERŐ­SÖDÉSÉNEK napról-napra újabb jelei lát­hatók. Az „Exchange Telegraph“ jelentése szerint Benes Londonba való visszatérése után januárban változások lesznek a cseh menekült kormány kebelében s többek kö­zött kommunistákat fog Benes több tárca vezetésére kinevezni. Berlinben — amint illetékes német helyen tájékoztatásul közöl­ték — nagy érdeklődéssel vették tudomásul a hírt s megállapítják, hogy es e témg még jobban fmegmutatja a szovjet—cseh szerző­dés ig/:- szándékait. Angliában is erőteljesen szeretnének tevé­kenykedni a kommunisták. A „Daily Wor­ker" elmü angol kommunista lap közli, hogy Polliit, az angol kommunisták főtit­kára levelet küldött a munkáspárt titká­rának, Middletonnak s ebben azt javasolta, hogy a munkáspárt végrehajtó bizottsága küldjön ki képviselőket a vezető angol kom­munistákkal való tanácskozásra s állapítsa­nak meg egységes tervet a további politikai tevékenységre. Middleton levélben válaszolt s hangsúlyozta, egyáltalán nem tartja való­színűnek, hogy a kommunista javaslat el­fogadásának valami hasznos célja lehetne. * MIKOLSICIK LENGYEp MINISZTEREL­NÖK WASHINGTONI UTAZÁSA, amelyre a washingtoni lengyel nagykövetség közlése szerint január közepetáján kerül sor, újból felkavarta a lengyelkérdést. A „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója szerint a lengyelek sikert várnak a miniszterelnök és Roosevelt közötti találkozástól, habár kétsé­ges, hogy Roosevelt kedvező felvilágosítá­sokkal tud-e szolgálni a teheráni értekez­letről, mint amilyeneket Eden angol külügy­miniszter adott. • A lengyelek azt akarják pontosan megál­lapítani, hogy milyen mértékben remélhet­nek támogatást az angoloktól és milyenben az amerikaiaktól, annál is inkább, mert bi­zonyos oldalról azt vetették szemükre, hogy légüres térben folytatnak politikát. TJjabb részletek váltak ismeretessé arról a jegyzékről is, amelyet a lengyelek Eden- nek Teheránból való visszaérkezése után nyújtottak át, közölve, hogy csak akkor hajlandók a cseh—szovjet szerződéshez csatlakozni, ha ugyanakkor módot nyújta­nak nekik ugyancsak húsz évre szálé an­gol—lengyel szerződés aláírására is. A len gvelkérdést ar. teszi sürgőssé, hogy áz an­golszászoknak 1939-ben Lengyelországgal kötött szerződése 5 éves időtartamú, tehát a jövő évben jár le. Ebben a szerződésben vállalt Anglia és Amerika szavatosságot Lengyelország integritásáért. * A ZSITOMIRI NAGY TÉLI CSATA tel­jes erővel tombol. A bolsevisták minden kö­rülmények között messzeható katonai dön­tést akartak elérni s megállapítható, hogy ez ft törekvésűk eddig nem hozta meg a vart sikert. A támadás első öt napján olyan veszteségeket szenvedtek, hogy a bevetett erőknek már semmi harci értéke nem volt és ezért hátulról újabb páncélos- és lövész- kötelékeket hoztak előre. A bolsevista pán­célosoknak sikerült a német védő erőket kissé visszaszorítani és tért nyerni — ennek a kitérő mozdulatnak: során a németek lob ürítették Koroszten romjait, de a készen­létben álló német tartalékok a bolsevistád, megismételt átkaroló mozdulatát hatásosan szétverték. A hat nap óta tomboló csata legjellemzőbb ténye, hogy az összes néino« hadosztályok az rtkerülhetetlen veszteségei* ellenére is megőrizték teljes ütőerejüket és abban a helyzetben vannak, — mondja a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelentése — hogy védekezésüket adott pillanatban táma­dássá tudják változtatni. Kirovgrádtől északra a német páncélos erők jelentékeny sikerrel folytatták támadó vállalkozásukat. Több fontos magaslatot foglaltak el és több tóm as /pontszerül eg vé­dett helységet rohammal vettek be. A bol­sevistáknak ttt különösen nagy vérveszte­ségeik voltak és tetemes mennyiségű hadi­anyagot is vesztettek. A német csapatok uj te rü 1 e tny eres ég ü k k el arcvonalukat jelen­tékenyen megjavították és megrövidítették. Az olaszországi arcvonalról a német hi­vatalos jelentés az angolszász támadások meghiúsulását és egy jelentős ellenséges támaszpont elfoglalását adja hiriil. Zürichbe érkezett jelentések szerint Montgomery csapatai Or'tpna megszállása után a Pes­cara elleni támadásra tesznek előkészülete­ket. A harcol* jelenleg Ortonától északra folynak. Itt a kanadai csapatok előrenyo­mulását a németek eredményesen feltartóz­tatták. A nyugati szakaszon az amerikai és francia csapatok a Monte Cassino körül lévő völgyi utókon próbálnak előrenyo­mulni. A szövetségesek megszállása alatti olasz- országi viszonyokra jellemző az a hir, hogy a teljesen szövetségespárti. Benedetto Croce lapja, a „La Critica“, amelyet Bariban ad­tak ki. a szövetséges hatóságok rendelkezé­sére beszüntette megjelenését. Benedetto Crocet, a hírneves olasz filozófust úgy em­legetik, mint akit a szövetségesek az 6 ve­zetésük alatt létesítendő olasz köztársaság elnökéül szemeltek ki. Lapja, legutolsó szá­mában megjegyezte, hogy a lap még » fasiszta kormányzat idején is rendszeresen megjelenhetett, noha határozottan fasiszta­ellenes álláspontot foglalt el. A balkáni partizánharcok s az egész Tito—Mihajloviös—Péter király-kombináció tulajdonképpen a szövetségeseknek, Lon­donnak és a Kremlnek a Balkánért folyó nagy játszmája. A „Gazete de Lausanne." cimü svájci lap azt irja. hogy a jelek sze­rint az Egyesült-Államok érdeklődése csök­kenni játszik Európa iránt, Angliának vi­szont ne<m lesz módja ban olyan mértékben érdeklődni, ahogyan szükséges volna és így Oroszország mindjobban kiterjesztheti be­folyását a kontinensre. A lap szerint rövid időn bélül döntés történhet abban az irány­ban, hogy Péter király kövesse-e Benes példáját és utazzék-e Moszkvába, hogy ott sikra szálljon trónjának és népe azon ré­mének védelmében, amely hű maradt hozva

Next

/
Oldalképek
Tartalom