Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-25 / 291. szám
KintjUjsXg 4 1913. KARÁCSONY Baráti« S Itor dr>t GoMtalatsk az srszáglf Itásri Széljegyzetek í'avécs Imre: Magyar feudalizmus — magyar parasztság és itéügy tvifla: Ki Míg, Gemckricia, Szocializmus c. könyvéhez de szívósan cs lényegében évszázadokon át 99 4 MERKL íé I NEW-YORK GRILL nemzetközi attrakciója! , Fellépnek még: Sillfássf Gabi ECasiár ffalaün néger táncosnő énekesnő Este fél 8-tól a MONYA-JAZZT RIÓ! Műsor kezdete pontosan fél 9 órakor! •A politikum elötéi benyomulása a szel- lerlii életben íennészetes jelenség minden soisfordulón. Így vö t ez a XVX11. század kilencvenes, a XIX. század negyvenes és a XX. század elsó két évtizedében is, amidőn új koreszmék, juj emberi és nemzeti ideálok terjedtek el oiszágónkban és ennek nyomán időszerűvé vált nemzetünk ,,uj rendbe“ való szervezése. Ma is hasonló' történeti feladat elöli állunk, mért ma is egy itj koreszmével, az ellenállhatatlan erejű szocializmussal kell összhangba hoznunk nemzeti életünket. Azok magatartásában, ak’k a magyar nép. a magyar terület és a magyar állam problémáival, egyszóval az „országépitéssel" akár tudományosan, akár publicisztikai célzattal vágy gyakorlatilag foglalkoznak, több közös mozzanat figyelhető meg. Mindnyájan mélyen meg vannak győződve arról, hogy a magyar élet múlt század derekán, a szabad- éli'ü eszmék alapján kialakított rendszere elavult, következőleg lebontandó, illetőleg kicserélendő. Mindnyájan hiszik azt is, hogy az uj magyar életrend gyakorlati megvalósításához és fenntartáséhoz a szabadelvű rendszert vállalti hordozó, eredetileg is gyenge és heterogén összetételű középosztályunk nem rendelkezik Ue'lő erővel, vagyis hogy' uj'társadalmi tartóeszlonokra van szükség a, szociális Magyarország rendszerének hordozására. Végül egyetlen állambölcselönk előtt sem vitás, hogy a magyar megújulás nem csak eszmeileg kapcsolódik egy á’talá- nosabb, nagyobb földrészre kiterjeszkedö mozgalomhoz, hanem — miként a. XVIII., XIX. és XX. század .említett évtizedeiben is bizonyos mértékben a távoli fegyveres frontok függvénye is. .Nyílt titok tehát ma az. hogy orszá- giitikban a liberáliznius örökségét fel kell számolnunk és helyette ,,szociális Magyar- országot“ kell építenünk. * P» IH és mi lesz a liberalizmus örököse? _ ez a nagy kérdés, Ebben már nem ért egyet a nemzet s emiatt vitás az orszftg- épités módja. Nem érintve azt a. napipolitt- kaá kérdést, hogy ■ az egyes pártok mifélé álláspontot foglalnak el — he’yesen-e vagy sem — az országépités nagy problémáival szemben, tehát azt, hogy mikor, milyen ütemben és a nemzeti élet mely ágában, milyen sorrendben kívánják végrehajtani az átalakítást, hanem csupán elvi síkon nKorád va, arra a két megoldási típusra kívánok rámutatni, ame'yről mindnyájunknak tudomása van s amit közelebbi megjelölés nélkül általában ..baloldali“, illetőié „jobboldali“ megoldásnak szoktak nevezni. Nem ke'l sokat keresgélnünk, hogy mit akar a „balo'dal", hiszen politikai ideológiájukat nagy szabadsággal fejtegetik s éppen c vége felé közeledő 1943. esztendő-ben sűrítették össze tanaikat két munkába, amelyek egyike a program töiténetfilozóf'ai indokolásaként, másika a program óvatpg megfogalmazásaként, fogható fel. Az indokolás alangondo'áta az a XVIII, századi demokratikus-liberális tétel, bogy „kezdetben vaia a testvéri egyenlőség és az arany szabadság“. Az ösmagyarok is ebben a boldog korban éltek, náluk is minden termelőeszköz és vagyon „közös“ volt, „magán- tulajdon nem létezett", társadalmi osztályok se voltak, szolgaság se,, hanem csak „ősi demokrácia“. Ezt a finnugor idillt a.ztán a Kelet végtelen pusztáiról elölovagolt lovasnépek „megzavarták" s elü'tették a magyar társadalomba a kapitalizmus, az osztályta- golódás és a magántulajdon bűnös csiráit... A magyar sors ez első nagy fordulója mégsem nevezhető a könyv szerzője szerint „végzetes torzulásnak", mert alapjában véve Őseink még .mindig „egyenlők és szabadok“ maradtak; társadalmunk egy nagy „katonai demokráciává“ a'akult át. A tragédia csak itt, a Kárpátniedencében kezdődött, amikör ösemk a nvucati ku’turához csatlakoztak. A felelősséget ezért Géza fejedelem 4« Szent István k'"á'v viselik, ak'k a magyarságot * feudális életformákba bele- kényszeritették: a homogén magyar népet végzetesen két részre szakították: a királyi udvar körül tömörülő arisztokratákra, akikhez később a nemesség csatlakozott és a szegény népre, akikből utóbb az egységes fobbágysá,g, il'etőleg a mai parasztság ke- 'etkezett. A magyar társadalom „nagy pe- ■e“, a két osztály létküzdelme itt kezdődik, — s egyúttal itt, Géza és Szent István korával vonul be a baloldali történeti publi- ;isztikába a szabóivos marxi o-ztálvha'-c mint magyarázó .ténvezö. Szerintük minden Sajnak kútfeje ez, a feudális nyugati kultu- ‘3, me'y évszázadokon át, egészen a mai na- úg fennmaradt. S az elnyomott igazi magyar nép, a. lázadásokon, forradalmakon, zallási jellegű mozgalmakon keresztül, különféle formában és különféle nyelvezeten, mindig ugyanazt követeli; „a püspökök meg- kövezését, a papok belének kifordítását és harangok összetörését“, — miként szerző szeretettel fejezi ki gondolatát egy középkori kútfő szavaival. Egyszóval: Követelik a nyugati kultúra intézményeinek és hordozóinak teljes felszámolását. I A magyarság „nagy tragédiájának", a nyugati kultúrába va'ó beilleszkedésnek másik történeti felelőse — szerintük — á német és az olasz nép. Szent István és utódainak tudniillik ők nyújtottak hatékony segítséget a nyugati értelmű kulturfordulat végrehajtásához. I'éter király pl., mondja a szerző ismét egy történeti kútfő túlhangsúlyozott szavaival; a rémetekkel és olaszokkal „falta fel az ország javait“ s a ..fenevadak módjára1 ordító németek és fecskék módjára psacpogó olaszok" a későbbi századokon is zsarnokoskodtak Magyarországon. Amíg ez a /két nyugatuerópai nép minden rossznak inífjoHálójaként jelenik meg a baloldali tÖrtáh'etfilozófUKok szerint a magyar történet századaiban, addig „a szlávság nagyon jó hatással volt a magyarságra...“ Aki érti a történeti publicisztika szalónnyet- nyelvét, az tudja, hogy ezzel az értékítélettel a baloldal a magyarság nyugati Kultúrájának leghűségesebb támaszait is felszámolni ldvánja és a keleti támasz megszerzése felé mutat. A baloldali országeszmény hívei azt is mondják, hogy „ma már teljesen kész programjuk, csak lehetőség keli a végrehajtásra". Ez a program tudniillik, mondja egy másik könyv szerzője, a népi-demokratikus- szociális gondolatokra épül fel. Kivitelezésére pedig a lehetőség akkor születik meg, ha megfelelően,(! 1 alakul » nemzetközi helyzet és idebenn az országban likvidáltatik a jobboldal „şze'hnyes á,ra<játa"( ?!). Ez a jobboldal szerintük felesleges, mert „az igazi nemzetiszocializmus maga a marxiz- mus“(ü). Hogy a programot kivite'ezö erő a „népfront" tesz, abban sincs már kétség, mert szalónnyelven ezt is meg lehet mondani: „Az ipari munkásság, parasztság és szabad értelmiség közös frontja az az egyetlen politikai alap, mondják nagy biztonsággal, amelyen felépülhet jovÖ. társadalmi életünk." A taktikával is tisztában vannak; amíg a jobboldal erős, addig tanácsos hangfogót tenni a törekvésekre és nem nevezni nevén a gyermeket, hogy Így esetleg a kormánnyal *(!),. a tana!KkaV tivtleg rokonszenvező egyházzal és a balek magyar társadalom egyéb intézményeivel közösen lehessen eljárni a nagy ellenfél, a ■ faji alapon álló jobbaldal ellen. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a baloldalt országeszmény a magyarságot ki akarja száki tani a nyugati kultúrkörből és újra át akarja kapcsolni Kelet kultúrájába. Olyan átalakulást szorgalmaz, tehát, mely ■a mai helyzetet tekintve a magyarság szörnyű — minden bizonnyal végzetes — katasztrófáját vonná maga után s Ázsia határait az Alpokig, Adriáig tolná előre, megsemmisítve ezer év minden kulturális eredményét. A baloldal országeszményében ez a. szó magyar, mint fejtegetéseink során is észrevehető. semminemű értékhangsulyt nem kap, sőt nem is használatos. Népünk sajátos földrajzi helyzete áltat meghatáozott szükségszerű magatartásáról sincs benne sző, a sajátos magyar fajról és fajt tulajdonságaink figyelembevételéről vagy megóvásáról nem Is beszélve. A marxista ideológia az egész megújulást rendkívül leegyszerűsíti, csupán a szociális koreszmét fogadja el értéknek, de azt is lehetőleg egy társadalmi osztályra korlátozza és nem gondol arra, hogy a magyarság léttörvényeivel: Nép, Ország és Állam „rezonjavai“ összhangba hozza. Lehet-e ilyen körülmények közt cso- dá'koznunk azon. hogy a magyarság józaniü gondolkodó rétege nem tud szabadulni attól a nyomasztó aggodalomtól, hogy ennek a magyar földön gyökértelen nemzetközi ideo- lógiának hirdetőiben, akik veszedelmesen hasonlítanak az 1818-as szereplőkhöz, „or- szágvesztőket“ és „Nyugat elárulóit“ lássa?-* A „jobboldali“ országépités hívei elvileg éppen azért állnak szilán^ magyar talajon, mert az uj koreszmét ezúttal is az ezeréves magyar fejlődés törvényeinek megfelelően, a Nép, Ország és Állam léttörvényei- hez, legfőképpen a térség és fajiság altat meghatározott magyar államrezonhoz hoz- záidomltva, tehát nem a maga nyerseségében kívánja áthasonitani. Amig tehát a baloldalon „né.piség-demdkrácia-szoeiáliz- mus" szavak sűrítik jelszó'szerüen a megújulás programját, a jobboldalon a terseg- fajiság-szociáHz.miiH » program rövid foglalata. a amíg odaát a vérségileg igen kevert ipari munkásság és a zsidóság lenne a program legfőbb végrehajtója, emitt a szellemében megújult, néphez közelebb került középosztály és a magyarság ősi faji értékelt legtisz.tábban hordozó parasztság. A külső támaszban is djametrális az ellentét: amott a nyugati kulturértékekböl tabula rasa-t csináló keleti erők, emitt a kipróbált német-olasz-magyar-bolgár sorsközösség, tehát Kozcp-Knrópa autonóm eroi adják az átalakuláshoz a külső támaszt. Nem kétséges előttünk, hogy a kétféle országépitcsi elv közül az felel meg a magyarság érdekeinek s az, illik bele az európai népek kuUurközösségébe, amely léttörvényeinkkel összhangban képzeli el a megújulást. Másszóval nem kétséges, bogy a nemzeti alapit politikai gondolkodók járnak a helyes utón. ök hivatottak arra, hogy az pia vilit szabadelvű rendszer örökségét átvegyék. Végül arra kell rámutatnunk, hogy a magyarság a kellő hatalom nélkül működő nemzetvédelmi propaganda hiányában a kétféle országeszmény bal, illetőleg jobb felé huzó hatása'alatt lelkileg máris kettészakadt s mint tavaly karácsony óta megfigyelhető, itt is, ott is egy-egy közős politikai front — népfront, illetőleg nemzeti front — körvonalai bontakoznak ki a szemlélő előtt a politikai látóhatáron. Ez 1943 mérlege az eszmék porondján. Hogy az eljövendő 1944. esztendő horoszkópját valaki biztos kézzel papírra tudja vetni, abban kételkedünk. De ft ki a történelem dinamikáját ismeri és a Kárpátmedence világpolitikai összefüggéseivel tisztában van, az előtt nem lehet kétséges, hogy a harctereken való döntésekkel párhuzamosan a megújulás módja felöl való gyakorlati döntés ideje is rohamosan közeleg. Ez a közelgő esemény arra kell hogy indítson minden józanul gondolkodó magyar embert, hogy félretéve az arnyaia.tbelJ, terminolő- giabeili és személyekkel kapcsolódó különbségeket, mindnyájan, akik értéket látunk szenvedésekkel és dicsőséggel teli nemzeti múltunkban, akik ragaszkodunk több mint ezeréves európaiságunkhoz, egy táborban tömörüljünk, és vigyázzunk, nehogy a vihar lesodorja Szent István népét történelmi útjáról.
