Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)
1943-12-03 / 274. szám
P én lele r. „ .. ... y .... 1943» december 3» ^ro 16 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- PÉNZTAK1 CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. Gyűlölettel és kihívó ökölrázással ülték meg Romániában a gyulafehérvári nagygyűlés huszonötödik évfordulóját A bécsi döntés ellen izgattak a tüntető ünnepségek szónokai gezett hivatalos politikai álláspontjára hivatkozott. Európa és a világ közvéleménye formálhat akármilyen képet Románül helyzetéről, a román politika és propaganda fogásairól, nekünk — akik a szomszédi közelségből közvetlenebbül és tárgyilagosakban látjuk a valóságot — megvan a magunk Ítélete erről a kérdésről. Mi nem csalódtunk Románia európai és politikai megbízhatóságáról alkotott ítéletünkben és nem vártunk mást, mint azt, ami az erdélyi kérdésben a határokon tűi történt. Bukarestnek és a feltüzelt romániai közhangulatnak azonban az egész erdélyi magyarság és az egész magyar nemzet közvéleményének nevében átkiáltliatjuk a feleki határon: nem 1918-at. írunk! a eoriek a ténynek biztos o saSíSard tud* - Iában továbbra Is fagyos nyugalommal, de minden eshetőségre felkészülten szemléljük azt a nagy görögtnzfényt, amelyet a határon túl felgyújtott a féktelen S ugylátszik gyógyíthatatlan délebbi vérmérséklet, a kórosan túltengő nemzeti öntudat. A Romániában megrendezett kihívó tüntetések eseményeinek ismeretében sincs okunk sem idegességre, sem aggodalomra. Úgy szemléíjük mindazt, amit odaát az évforduló alkalmával elkövettek, mint annak az embernek esztelenségét, akinek f<\je felett ég a ház, lába alatt reng a talaj s ö a tehetetlenség parexizmusában csóvát akar dobni a szomszédja ép portájára és fejjel rohan az idők viharát épségben álló falnak... Az alábbiakban árijuk a gyulrfehérvári nügVgyüüéK 25. évfordulóján Iar.«itt romániai tüntetésekről szóló tudósításokat: A román kormány és fik- királyi paBola tagiéinak jelenlétében • •. December elseje emlékezetes dátum maiad a magyar történelemben. 1918 decemberének első napján, éppen egy negyed évszázaddal ezelőtt, az akkori forradalmi magyar kormányzat jóvoltából ingyen különvonato- kon utazott Erdély románsága Gyulafehérvárra, hogy politikai álláspontját körvonalazza a központi hatalmak összeomlásával teremtett uj helyzetben. A Károlyi-kormány áthatva a népek önrendelkezési jogának szépen hangzó jelszavától, balek módra segl tette elő a gyulafehérvári román nagygyűlés megtartását s az egész magyar államgépezetet megmozgatta, hogy a románoknak panasza ne legyen. Most nem tértink vissza a Gyulafehérváron hozott román határozatokra, erre az egész Európát elvakitó propaganda és kor- tcsfogásra; most nem utalunk arra, hogy ezekből a határozatokból semmit sem vallottak valóra: nem fejtegetjük, hogy a Gyulafehérvári platón hangoztatott gyönyörű demokrácia miképp lett az üldözés, a kifosztás és a gyarmati elnyomás kutforrása. A gyulafehérvári határozat egy' példátlan történelmi rablásnak vált dokumentumává s magától értetődő, természetes és jogos volt számunkra, hogy a gyulafehérvári határozatokat követő két évtizedes közjátékot sem lélekben, sem de jure, sem de facto ne ismerjük el véglegesnek és megváltoztatha - tatiannak. Az 1940 augusztus 30-án meghozott bécsi döntőbírósági ítélet részleges igazságszolgáltatást hozott a magyar álláspont javára. Ezt a határozatot a széthulló Nagyrománia is elismerte. A román elismerés azonban éppol.v platonikus jellegű volt, mint a gyulafehérvári határozat és a román politikának sók-sok kiadása. A bécsi döntés óta eltelt három év alatt már több esetben rámutattunk mind a román közvéleménynek, mind a hivatalos román politikának az uj európai rend kialakulását zavaró kétlakiságalra s most is erre a kétarcú politikára mutatunk rá a g.vulafehérváii nagygyűlés huszonötödik évfordulóján. Ezt a számunkra is fontos és nehezen felejthető évfordulót szándékosan nem "joly- gattus, szándékosan nem méltattuk, mert meg kellett várnunk, hogy milyen álláspontra helyezkedik déli szomszédunk a maga történelmének e forró szakaszában a 25 évvel ezelőtt lezajlott eseményt illetőleg. E korrekt tartózkodásra Bukarest most is csak a szenvedély és az elvakult gyűlölet gesztusaival ugrott a világ elé. Mi szándékosan nem akartuk bolygatni a régi sebet, de Bukarest szándékosan és megfontoltan következetés maradt önmagához: hazug propaganda szólamainak egész arzenáljából adott puffogó össztüzet felénk és olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amelyeket másra nem magyarázhatunk, mint tij sebeket okozó és a Kárpótmedencében élő népekre uj szenvedéseket hozó hadüzenetre. A gyulafehérvári nagygyűlés negyedszá- zádos évfordulóján rendezett romániai tiin- tetésszeru ünneplések lényege egyetlen rövid mondatban summázható. A román közvélemény türelmetlenül, tajtékzó idegességgel sürgeti az 1940 augusztus 30-án hozott bécsi döntőbírósági ítélet egvoldalu hatálytalanítását. S hogy ez a szándék nem csak propaganda, hanem annál több, azt mindennél beszédesebben bizonyltja Petroviei miniszter Gyulafehérváron mondott ünnepi szónoklata, amelyben Antonescu román ál- lamvezctö és Antonescu Mihály román helyettes miniszterelnök már többször leszóltuk arest, dec. 2. A decembet l-l egyesülési ünnepségek Bukarestben hivataos Te Deummal kezdődtek, amelyen resztvettek a kormány tagjai, a királyi palota tagjai, valamint a katonai és polgári hatóságok vezetői. A Te Deumot a palriarcha celebrálta. Ezután az Astra rendezésében emlékünnepély volt, amelyen résztvettek az összes kulturális és hazafias szervezetek erdélyi és ókirálységbeli képviselői. A résztvevők névsorából hiányzik Maniu Gvula neve, holott a megjelentekről készített és a Iájukban közzétett kéjjen az első sorban látható Maniu. A megnyitó beszédet Stefan Pop tanár, az Astra bukaresti tagozatának elnöke tartotta. Méltatta az egyesülés tényét. Többek között a következőket mondotta: — Északérdélyt újból elidegenítették tőlünk. Azt kiáltjuk ma is, amit hirdettünk 1918-ban: „Nem élhetünk tovább szétválasztva'^!) Ma már az egész világ tudja, hogy mi vagyunk Erdély őslakői, mi ott születtünk. Erdély mindig a mienk is volt<!) Az igazságot nem lehet megtörni. A román nemzetnek győznie kell. Küldjük meleg testvéri üdvözletünket azokhoz, akik a határokon túl élnek és akik lélekben most is velünk vannak és akik várják az igazság nap- ját(!) Ezután Pacliseanu tartott beszédet, aki ugyancsak az egyesülés tényét mélBaba esperes imája: Nagyszabású ünnepség zajlott le Szerdán Gyulafehérváron is, ahol a kormány képviseletében Petroviei, a nemzeti kultúra minisztere jelent meg. Vasile Balia esperes imájában a többi között a következőket mondotta: — Rövid volt örömünk, ó Uram, mert leikünket újból megrázta testvéreink szétválása. A sötét igazságtalanság és keserű fájdalom mély bánatot keltett szivünkben. Adj akaratot és hatalmat a román hadseregnek, hogy diadalra vigye a szent román Igazság zászlaját(!) Az istentisztelet után következett az ünnepség, amelyen .színre® beszéd to elhangtatta. Gyulafehérvár megvalósította a teljes egyesülést. Ellenségeink, — mondotta Pac- Isseaim — akik egyházunk, öntudatunk templomát romba akarták dönteni, annak csak fedelét tudták megrongálni, az alapok érintetlenek maradtak. A templomok megrongált fedelének egy részét a román katona már kijavította,. Megingathatatlanul állva a templom alapjain győzünk, vagy elveszünk, mert nem adhatjuk fel azt, amit néni lehet feladni (!) Ezután erdélyi román költők verseit adták elő. Istentiszteletet tartottak a bukaresti görög katolikus templomban is. Az istentiszteleten megjelentek névsorából ismét hiányzik Maniu Gyula. Az északerdélyl menekültek kulturális otthona felvonulást rendezett és megkoszorúzták az egyesülés harcosainak sorát. Délután Mihály király kulturális alapítványának rendezésében ünnepély volt, ahol a szónokok ugyancsak az egyesülést méltatták. Megünnepelte az évfordulót Antonescu tábornagy testőrezréde is, ahol az ünnepi beszédet a tábori püspök tartotta. Kiemelte Antonescu tábornagy éi'demeit, kifejezve azon óhaját, hogy „minél hamarabb egy királyi korona ahitt láthassa egyesülve a mindenhol élő Összes románokat". zott. Az Astra tagozat elnöke fájdalommal állapította meg, liogr az ünneplők sorából hiányzik a kolozsvári román püspök (!) Azon reményének adott kifejezést, hogy a román igazság végül Is győzedelmeskedni fog. I Lupa* egyetemi tanár beszédében hangoztatta, hogy a mai helyzet nem alkalmas az Ünneplésre. A Gyulafehérváron hozott egyesülési határozat és a románok egyhangú elhatározását nem lehet megsemmisíteni (!) Ilyen köteléket nem lehet hatályon kívül helyezni, már csak azért sem, mert a román nemzet modem történelme 1918-ban kezdődött. A román kormány álláspontja nem változott az erdélyi kérdésben Az ünnepi beszédet Petroviei miniszter mondotta. Hangoztatta, hogy a román nép ezer évi várakozás után végre 1918-ban megerősödve látta azt az álmot, amelyért annyit szenvedett. Az 1918-ban kiegészült Romániára azonban újabb csapások szakadtak rá, amelynek következtében az ország területének egy részét elvesztette. Antonescu tábornagy áilamvezetö, valamint Antonescu Mihály helyettes miniszterelnök és kü’ügy- miniszter pár alkalommal már leszögezték a kormány hivatalos álláspontját az erdélyi kérdésben. így Antonescu tábornagy 1949 december 1-én, 1943 július 18-án, Antonescu Mihály periig 1942 március 19-én és 1948 május'31,- én Nagyszebenben mondott beszédében ismertették a román kormány álláspontját. Petroviei miniszter ezután felolvasta a fent- emlitett beszédeket, majd a következőket mondotta: — Ez volt tehát a kormány hivatalos álláspontja az erdélyi kérdésben. Kormányunk nevében kijelenthetem, hogy ma is ez a hivatalos álláspont, ennek az álláspontnak a . megváltozása csak akkor következbetik be, ha majd valóra válnak azok a jogok, amelyek öntudatunk és akcióink alapját képezik. Antonescn kiáltványa A szerda reggeli román lapók majdnem egész terjedelmüket az egyesülés évfordulójának szentelik. Vezető helyen közük Antonescn tábornagy szózatát. — December 1. a nagy egyesülés negyedszázados évfordulója Ítélethirdetés volt szamunkra és mások szániára, Az évforduló alkalmából kegyeletteljes emlékezéssel gondolunk mindazokra, akik Erdélyért harcoltak és meghaltak, akik hittek Erdélyen és érte magukat feláldozták. Gondoílmzzunk el tetteiken és mint szigorú parancsot kövessük azokat. i * A „Porunca Vremii" vezércikke szerint 1918 decemberében „örök Időkre" kiegészült a román föld és örök időkre csatlakozott az országhoz a legtöbbet szenvedett tartomány, Erdély, a románság bölcsője és a román nemzeti öntudat vára. Egyesek azt állítják, hogy kilenc évszázaddal ezelőtt Erdély még lakatlan terület vo't, ahova a románok. mint barbár pásztorok csak a XVI. században szűrődtek he. Ezt az állítást külföldi neves tudósok cáfolják meg (7) Az Igazságtétel napja közeleg és amikor újra megvalósul az igazság, még tündöklőiül lesz. mint 1918 december 1. volt (!) A lap közli Antonescu helyettes miniszterelnök cikkét, amely szerint Erdély számukra nem egy bizonyos föld, vagy tartomány, Erdély a mi lelkünk. Az „Ordinea" azt írja, hogy „a román sohasem áhítozott mások javai után. sőt mindig tiszteletben tartotta azokat ‘. Nem engedi azonban, hogy saját javaitól megfosszák. azt védi körömszakadtáig. Az „Universul" szerint a románság szent meggyőződése, hogy „el kell jönnie anuik a nájmak, amikor a román nép újból össze» javainak birtokába jut". E lap egy másik cikkben azt Írja, hogy 1918-ban az egyesülés „minden előzetes projjaganda nélkül" (!) spontán módon jött létre. Egy narmadik cikk állítása szerint Erdélynek Romániához való csatolása, mellett swweurtak a szászok „ftdi akaratot és hatalmat a román hadseregnek, hogy diadalra vigye a szent román igazság zászlaját!“
