Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-22 / 289. szám

V I S & e r d a 1943» december 22 - * • ? UXl’S Ära m itltér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE­GYED EV KE 13,40, FEL EV KE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.00 TENGŐ. — POSTATARAREK- TÉNZTAR1 CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZT ŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAJ-U. 7. TELEFON: 15-08. — FOSTAFIÖK: 11. fiZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA NAGY PÁNCÉLOSCSATÁK FOLYNAK A KELETI ARCVONALON MegjLea'.dllélc a* olasz gyermekeit szálliiásáf SzoYÍeloroszországba Jts angolszászok Bréma,Frankfurt és ellen intéztek terrortámadást Franco spanyol államfő ’bejelentette a fallangista milícia feloszlatását Bolíviában államcsínnyel nemzeti kormány került uralomra A SZOVJET MEGKEZDTE TELI HAD­JÁRATÁT — legalábbis erre engednek kö­vetkeztetni a Berlinbe érkező hírek. A Hi­deg: annyira erősödött, hogy a talaj mélyen átfagyott, nem süpped be a jármüvek alatt, véget ért az utta'anság időszaka és így a páncélosok korlátlanul alkalmazhatók. Ezért a keleti arevonal valni>>“«nyi szaka­szán hatalmas páncélos csaták jellemezték a helyzetet. A Szovjet igyekszik kihasz­nálni a kedvező harctéri feltételeket és több helyen támadásba lendült. Az eddigi jelentések szerint a téli had­járat első nagy csatája Nyevelj és Vitebszk között 80 kilométer szélességben folyik. A bolsevisták itt nyugati és délnyugati irány­ban indultak támadásra. Egy másik nagy támadó hadművelet jelei mutatkoznak Nye- veljtöl északra, Velikije Lukinál. Erről azonban még részleteket nem közölnek. Dnyepvopetrovszktól délkeletre is erős har­cok folytak. A páncélos csaták általában mindenütt a németek javára dőltek el. így vasárnap a német csapatok összesen 284 páncélost sem­misítettek meg s ez a kitűnő eredmény legnagyobb részt a Tigris és a Párduc mintájú nagy német páncélos jármüveknek köszönhető és azoknak a nehéz német ro­hamágyuknak, amelyek már olyan távol­ságból Is hatnak, ahonnan az ellenség ágyúi nem veszélyeztethetik őket. Martin Hallersleben, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa az uj nagy téli hadműveletekről megállapítja, hogy azok, ellentétben az elmúlt két év téli csatáival, nem csak a bolsevisták ügyei. Feltételez­hető, — Írja, — hogy a németek az idei tetr harcok során nem korlátozzák hadművele­teiket védekező vállalkozásokra, hanem ezt az évszakot is kihasználják, hogy minél na­gyobb cselekvési szabadságot nyerjenek, így a németek Mánnstein tábornagy veze­tésével továbbra is sikeresen folytat ják Kl- Tovgrádi ellentámadásukat és ha ez a had­művelet — amint azt az eddigi jelek ígérik, továbbra is eredményes lesz — nagymér­tékben megváltozhatni az egész hadászati helyzet. A Szovjet uj nagy támadása, amely az arevonal északi részén a legerősebb és így kétségtelenül a Balti-államok ellen irányul, Svédországban — amint a Budapesti Tudó­sító Stockholmból jelenti — nagy figyelmet keltett. Svéd körökben rámutatnak arra, hogy n németeknek a mostani harctér mö­gött Leningrádtól délnyugatra még bárom erős védelmi vonaluk van. Az első az úgy­nevezett Peipusz-vonal, amely az észt-orosz határ mentén, egészen Narváig húzódik. * A KATONÁI TASIAD ÁSSÁL EGYIDö­BEN a Szovjet diplomáciai offenzivába is kezdett: még jobban m< g akarja erősíteni hatalmi pozícióját szövetségesei ko'ében. A Magyar Távirati Iroda jelenti Stockholmból, hogy Moszkva azt a kívánságát fejezte ki, hogy a Londonban székelő európai bizottság­ban 16 szovjet kiküldöttnek biztosítsanak helyet. Nagy feltűnést, keltett, hogy Moszk­va képviseletet kért többek között a Balti- államok kiküldöttel számára is és ez nyil­vánvalóan szoros összefüggésben van most megindított katonai támadásnak ^céljaival. A „Svenska Dagbladed“ cimü svéd lap sze­rint Amerikában az a felfogás, hogy a Szov- jenek az európai tanácsban való ilyen nagy­számú képviseletére vonatkozó kívánsága nem teljesíthető. Egész túlsúlyba kerülne szövetségesei fölött, másrészt pedig a Balti kiküldöttek beválasztása és elfogadása azt is jelentené, bogy a Szovjet lerületi követe­léseit Londonban és Washingtonban már előre elfogadták. A szovjet előretörés a többi területeken is mindenütt folytatódik. Befolyását kíméletle­nül érvényesíti és módszereit könyörtelenül viszi keresztül. így üélola.szoi'3/.ágban, amint a római rádió közli, már összeállítot­ták azoknak a 4—15 éves gyermekeknek első csoportját, akiket Szovjctoroszországba visznek. Egyes gyermekcsoportok már meg is érkeztek a. szlrakuzai kikötőbe, ahonnan útnak indítják őket valamelyik szovjet ki­kötő felé. A balkáni térségben Tito, Sztálin helytar­tója ellen egyre keményebb harcot folytat­nak a német csapatok és a tel ület nemzeti érzelmű elemei. Nedlcs szerb miniszterelnök a szerb néphez intézett rádióbeszédében a szövetségeseknek azzal a tervével foglalko­zott, hogy Titot tegyék a volt Jugoszlávia uralkodójává. Nedlcs ezt a tervet a szerbség elleni összeesküvésnek nyilvánította. Megál­lapította, hogy Londonban annakidején biz­tosították Péter volt király monarchiáját és koronáját. Tito azonban állítólag népszava­zást követel, hogy az határozzon. Ez a zűrzavar Anglia politikájának kö­szönhető, amely mindig ugyanazt a politikát folytatta es amely a szerb népnek 1941 és 1943 között nem kevesebb, mint egy millió emberének eltűnésébe került. Ámde a meg­torlás közeledik és a bolsevista csatabárd, amelyet az angolszászok lengetnek, hogy le­vágják a szerb nép fejét, az ő fejüket fogja lenyesni. A „Transcontinent Press“ belgrádi jelen­tése szerint Tito népszerűsége a szerb terü­leten nagymértékben hanyatlott, amióta ki­derült, hogy teljesen a Szovjet céljait szol­gálja. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy a Tito-bizottságban a szerbeket Mosa Pivade nevű zsidó képviseli, annak ellenére, hogy Szerbiában éppen az utóbbi években egyre jobban terjed az antiszemitizmus. A különböző vezetés alatt álló balkáni partizán bandák ellen a német különleges alakulatok most az eddiginél erősebb tiszto­gató hadjáratot kezdtek. A német véderő főparancsnokságának jelentése szerint sike­rült a harcok egyik szakaszát befejezul. Tito nem tudta a keletadriai parton meg­vetni a lábát, pedig majdnem hare nélkül megszerezhette volna a második olasz had­sereg valamennyi fegyverét. Tito megparan­csolta bandáinak, hogy Bosznián keresztül nyomuljanak fel szerb területre és Innen fo­kozzák a harcot romboló vállalkozásokkal a délkrletcurópai német csapatok hátsó össze­köttetései ellen. Ebbéli szándékában a brit katonai tanácsadók is támogatták. A német hadvezetőség felismerte a bolse- vist.-. bandák szándékát ás összefogott tá­madásával nap-nap után szőkébbre szőri- tő Y b-juták Körűt n gyűrűt s azok a leant ebb) napokban kénytelenek tdtífk' tüob helyen tetenni a fegyvert. Eridig háromezer­nél több halottat és ötezernél több foglyot számoltak össze. Mivel a tisztogató művele­tek tovább folynak, a halottak és foglyok számának emelkedése várható. A szétszórtan menekülő bandák maradványai nyugat felé menekülnek, amiből arta lehet következtet­ni, hogy már nem bíznak a szerbiai előnyo­mulásban. Egy ilyen menekülő partizáncsoport lehetett az, amely december 18-ról 19-re virradóan Zágráb környéken egy községben felrobban­totta a katonai löszeírakárt. A légnyomás a zágrábiakat is felriasztotta álmukból. Mi­vel a paitizáncselekmények igen elszapo­rodtak a főváros környékén, megtorláskép­pen 16 kommunistát és partizánt hiineaelck- mények miatt örizetbevett embert felakasz­tottak. A kivégzettek között van egy orvos, két ujságjró, egy nyugdíjas őrnagy, három tanár, egy mérnök, egy tisztviselő, két ci­pész, két korcsmáros, egy szabó, egy keres- kedösegéd cs egy földműves.-* államcsíny játszódott le Bolí­viában, Délamerikávak ebben az örökké nyugtalan államában. Nemzeti érzélmü fia­tal katonatisztek hatoltak be Táborba, őr­nagy vezetése alatt Penaranda államelnök palotájába és az elnököt, két minisztert és több magasrangu tisztet fogságba vetettek, azután Millardese őrnagyot kiáltották ki államelnöknek. Külügyminiszter Jose Ta- majo lett. Washingtont a bolíviai államcsíny teljesen meglepetésszerűen érte. Az Egyesült Álla­mok fővárosában közölték, hogy a forradal­mi mozgalom vezetői erősen nemzeti irá- - nyuak. Arra a kérdésre azonban, hogy La Pazbän fasiszták ragadták-e magukhoz a hatalmat, a Fehér Ház titkára kijelentette, hogy erről semmit sem tud. Madridba ér­kezett jelentés szerint mind a bolíviai elnök, mind az uj bolíviai külügyminiszter állítólag kijelentette, hogy az ország külpolitikája a forradalom következtében semmiféle válto­zást nemszenved. A hatalomnak az uj kormány által tör­tént átvétele jóformán vértelenül történt. Mindössze tiz ember sebesült meg, noha a kormányhoz hü egyik ezreddel a forradal­márok mintegy négyórás ütközetet vívtak. Az ország belsejében á hadsereg azonnal csatlakozott a forradalomhoz. Penaranda volt elnököt a chilei Aricaba szállították, a megdőlt rendszer sok politi­kusa pedig a külföldi diplomáciai képvise­letek épületeiben keresett menedéket. A jelek szerint a La paz-i forradalom végeredményében mégis csak az Egyesült Államok tulnayy befolyása, ellen irányul. A boliviai fiatal tisztikarban erős ellenzéke volt már eddig is a kormánynak, amely tel­jesen Washington politikája és érdekei mel­lett kötötte le magát. Penaranda csak nem­régiben járt Washingtonban s ennek nyo­mán izonte meg az ország a háborút a ten- gelyha>f.lm !:nak cs azrókiyül több olyan gazdasági rendelkezés is jelent meg, amely mind az amerikai töke céljait szolgálta. A La paz-i államcsíny tehát egyik szakasza annak a szabadságharcnak, amelyet Dél- amerikának elöbb-mtóbb meg keil vívnia, ha valamiképpen meg akarja őrizni cselekvési szabadságát és nem nyugszik bele, hogy teljesen a ncwyorki tőzsde járószalagián járjon. * „A TENGERI HÁBORÚ ARCULATA" címmel irt cikket a „Deutsche Allgemeine Zeitung" keddi számába Godow' ellentenger­nagy. A kiváló tengerészeti szakértő meg­állapítja, hogy Németország hadmüveleti- leg a tengeri összeköttetések elleni harcra fekteti a fösulyt és ezt a harci módszerét technikailag éppúgy, mint, taktikailag az Atlanti-csata eredményéivé fejlesztette ki, Az ellenség tengeri elhárítása mindig csak a német intézkedések mögött ballag. így az­után az ellenfél 34 millió tonna hajóterét súlyos veszteségként könyvelheti el. Ez a veszteség pedig a lázas hajóépités mellett is kihatott ellátási helyzetére és utánpótlási lehetőségeire. / Gadow ellentengernagy kiemeli, ltpgy a háború c területén beállt .fordulatot nem le­het elvitatni. A tengeralattjárók elleni elhárí­tás állandóan különféle átlakitásókat szük­ségei. Ezek folynak is. Ezzel együtt azonban az általános kép is megváltozott, mert az ellenség tengeri összeköttetései védclmczé- séböl most támadásba ment át. Német rész­ről viszont most védekeznek, anélkül azon­ban, hogy megszüntetnék a támadó tevé­kenységet. A légierő a tengeri háború terén a tak­tikai és operativ szárazföldi háborúval egyenértékű jelentékeny haladást ért el. Ismeretes az a tény, hogy az angolok és amerikaiak nagymennyiségű repülőgéphor­dozó hajó építésére tértek át. Azonban a repülőgéphordozó hajóállományt nézve, amellyel Anglia és az Egyesült Államok a háborúba lépett, meg lehet állapítani, hogy ezeket^ a tengeri jármüveket jelentéktelen maradványaitól eltekintve megsemmisítet­tük. Az ellenséges utánpótlási igényeket véve figyelembe, minden újabb veszteség egyre nagyobb jelentőségű. Itt tapasztalható, hogy a tengeri háború olyan nehézségeket állít, amelyeket előreláthatóan nem tud át­hidalni. Az ellenség legnagyobb csalódása és megpróbáltatása éppen az, hogy a ten­gerzár sikerébe vetett reménye Európában és Kelet-Ázsiában úgyszólván kezdettől fogva kudarcot vallott. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom