Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-19 / 287. szám

KlltTlUjSXG 6 1943. DECEMBER 19. Â hé duók karcoltak... A polgár nem szereti a harcot. A pol­gár kényelmetlennek találja a háborút. Ebben van is valami, az embernek be­piszkolódik a ruhája, borbély, vasaló nemigen akad a lövészár okban. A kiszol­gálást is nélkülözni kell. A lövészárok hideg, a polgár azonban meleg helyen akar élni, mert csak meleg helyen lehet boldog, az élet célja pedig a nyugodt, kényelmes boldogság. A háború csodálatos eredményeket, ■ 'vagy dicső esést hozhat a népek számá­ra. Ellustult nemzetek nem viselnek há­borút, hanem megadják magukat. Kö­zépszerű nemzetek megvetik a harcot. A polgár nem képes folyón áthatolni teljes fegyverzettel, mert belefullad a vízbe. Vannak kényelmes foglalkozások: lóver­seny. billiard, étkezés. Kényelmetlen a munka, a háború. Csinálja más. A katona ma emberideál. Ma ismét. A polgár kiveszőben lévő fajta. Az idő is ellene dolgozik. A katona örök,.mert a földet védi és a föld nem tagadja meg őt. A polgár a kényelemhez hű, a ka­tona a földhöz. Boldogok azok a nemze­tek. melyeknek hűséges, önzetlen kato­nái vannak és halálraítéltek azok a nem­zetek, amelyeknek csak polgárai, állam­polgárai vannak. A héduók katonák voltak. Gallia összes népei között a legvitézebbek. De mi több: az eszük is helyén volt. Cato azt mondja róluk: két dolgot végeznek buz­gón: harcolnak és ravaszul szólnak. Mü­veitek, képzettek a tudományokban, mű­vészetekben és ravaszok. Nagytudlísu államférfiak állottak az élükön, akik nagyszerűen beszéltek latinul is. A ró­maiakat mégis kissé leereszkedéssel ke­zelték, mert a héduók úri nép volt,. Úri parasztok és katonák, gallok voltak anél­kül, hogy barbárok leitek volna. Minden katona külön egyéniség. Caesarral úgy félig-mededig szövetségi viszonyban ál­lottak, ennek ellenére szabadok és füg­getlenek; a rómaiak sohasem tudták, há­nyadán vannak velük. Elükön a maguk választotta vezér állt. a vergobret. Cae­sar és a felkelő Vercingetorix között ügyeskedtek, legszívesebben mindkettőt félrevezették volna, csak azért, hogy héduók maradhassanak, elegendő erejük maradjon ahhoz, hogy saját magukat m egvédelmezhessék. A héduók hűségesek voltak önönmá- gukhoz. Mondhatnák: a valóság politiku­sai. Sikerült is megbecsülést szerezniük mindkét fél előtt. Éz is az egyedüli le­hetőség. a történelem ítéljen maga. hogy Caesar erősebb, vagy Vercingetorix. Ők voltak a nagy késleltetők, akik vajmi keveset törődtek Róma sorsával és ha­talmi súlyával és nem viselték a szivü­kön a felkelők sikerét sem. Vercingetorix’ miattuk vesztette el Galliát, mert ha ők is segítettek’ volna a rómaiak ellen . . . Kicsi és öntudatos nép. Az eseménye­ket éles szemmel figyelők. Jó katonáic, jobb katonák, mint a légiunáriusok. A rómaiak nagyon szívesen felhasználták volna katonai erényeiket gyarmatosító politikájuk szolgálatában, a felkelők vi­szont azt bizonyítgatták, hogy gallok ők, a héduók is, kötelességük részt venni a rómaiak elleni harcukban, a gall törzsek­nek kötelességük összefogni a nehéz időkben, az elnyomó ellen küzdeni, a szabadságért, a függetlenségért. Mikor malomkövek közé kerül az ember, mit csináljon? így hát beavatkoztak a hábo­rúba ök is, de sikertelenül. A háborút elvesztették a túlerővel szemben. De el­vesztették volna akkor is, ha Caesar ol­dalán harcolnak. De leginkább és a leg­megalázóbb módon akkor vesztették volna el, ha fel sem veszik a harcot, hanem mégadják magukat, mielőtt va­laki felszántotta volna őket a megadásra. Mindezek a gondolatok egy könyv ol­vasása közben jutnak eszembe. (Hermann Stesau: Adler in Gallien.) Caesar vállal­kozását Galliában regényalakban dol­gozza fel és alighogy elkezded olvasni, önkéntelenül is bizonyos összehasonlítá­sokat teszel azzal a nagy idővel, amely­ben ismét nincs hiány az élénk fordu­latokban. Árulók, szerencselovagok akkor is vol­tak. Egész Európa nyomorgott. Persze voltak olyanok, akiknek éppen ez a nyo­mor és nincstelenség hatalmas konjunk­túrát és jövedelmi forrást jelentett. Meg­tanulhatjuk azt is a könyvből, hogy pél­dának okáért Rómában is. aki valami akart lenni az életben, akinek naqyra- törő vágyai voltok, az először a társa­ságbeli hölgyeknél tájékozódott. Lucius, a regény főhőse, előkelő lovag, elegáns világfi, aki leginkább azzal tüntette ki magát, hogy az italt nem vetette meg s ilyenkor rabszolgájának legégetőbb fel­adata az volt, hogy urát az ágyba se­gítse. Ez a Lucius bizonyos Fulviának csapta a szelet, természetesen sikerrel sőt mi több, Fulvia férjétől, a gazdag gabonakirálytól pillanattnyí pénzzava­rában 30.000 sesterciust is kölcsönzött... De a kicsapongó élettől megundorodva önként jelentkezett frontszolgálatra. Felkelések, téli hadviselés a háborí­totta galliai síkságokon. Végnélküli me­netelések, mélyvizü és széles folyókon való áthatolások, hatalmas erőfeszítések, a háttérben Caesar nemes alakjával. Mindez azért, hogy megállapittassék, ki­nek van joga élni, melyik népnek van joga megőrizni önönmagát a nap alatt, kinek kell elhullni a kettő közül. Szol­gaságra jutni, vagy nemes módra, úri keretek között — harcolni tovább. Harcolni tovább, akkor is. mikor már kilátástalannak látszik minden küzde­lem'. Harcolni a túlerővel is, harcolni az áhíoksáagal is. elszántan kiállni az igaz­ság mellett, tudva azt. hogy , igazság“ sokféle lehet. Az ellenfélnek is igaza van, a maga szempontjából. De a héduók törzse minden egyes tagjának a veszély óráiban harcolni, kell a héduók igazsá­gáért. MIHAT/VFI JENŐ FIX a duplaportos, rugone kuli sérvköíő, duplabiztos ivos.ii w nkier Sándor * III KAkó4‘»f-ut na. keijtn ismertető Sárdüssy Lászlé: Magyar politika a tóácsi vész után __ Á Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása — „Ez a dolgozat a mohácsi vésztől Fráter György haláláig terjedő negyedszázad poli­tikai történetéről akar számot adni, arról a huszonöt évről, amely a magyar történelem­nek talán legtragikusabb és tanulságokban leggazdagabb korszaka. Nem egyedül Ma­gyarország, egész Európa — az egész ak­kor isméit világ — életében örvénylő vál­ságok ideje.« A mohácsi vészről, a nagy vereség követ­kezményeiről s György halát tragikus alak­járól, a drámai korról irt könyvének célját vázo'ja így a könyvbevezetésben Bárdossy László nyugalmazott m. kin miniszterelnök. A téma grandiózus, nem hiába csábította tu­dósok és költők egész seregét, hogy Mohács tragikumát és romantikáját újra meg újra felmérje. Bárdossy müve a hatalmas Mo­hács-irodalomban mégi', értékes gyöngy­szem, mert noha müve adatban, anyagban a legszigprubb akadémiai bírálatot is meg­állja s az anyag' kivetítésében szinte az ihletett poéta választékosán finom kifeje­zési formáival és módszereivel dolgozik. lij fényt, uj értéket ad az újra feldolgozott tör­ténelmi anyagnak azzal, hogy a céltudatos reálpolitikus és a nagy távlatokban gondol­kodó államférfiu szempontjai szerint tár­gyalja le a négy évszázados nagy magyar katasztrófát. Már könyve első fejezete elárulja, hogy a kiváló szerző Mohácstól és a Martinuzzi György haláláig terjedő kor történetének vázolásában, az események tanulságainak felmérésében nem elszigetelt jelenségként vizsgálja a sötét magyar sorsfordulatot, ha­Kolozsvárí Konimental Vaskereskedelmí R. T. F. A. KOLOZSVÁR Mérleg 1943. november 30. Adósok . , . . . Felszámolási vesztes. 153.751.41 123.533.33 277.284.74 Bukaresti központ 277.284.74 277.284.74 Veszteség-nyereség 1943. november 30. Adó és illeték . . . Félsz, költség . . . Veszt, követeléseken 42.293.31 58.978.ii3 22.261.99 123.533.33 Félsz, veszteség 121.533.33 123.533.33 Kontinental Vaskereskedelmi R.T. Kolozsvári Fiókja F. A. Martin. nem mint az akkori európai politika szerves alkotó etemét. A józan pillantásu reálpoli- likus és a legrejtettebb összefüggésre is azonnal felfigyelő diplomata kifinomitlt ösz­tönével vizsgálja meg a XVI. század Euró­pájának bonyolult szerkezetét s bontja fel a látszólagos káoszt szerves alkotó elemei­re. ,,Két világbirodalom vágya lendült egy­más felé'“ — „két fáradt gondolat nézett egymással farkasszemet“ — érzékelteti V. Károly világbirodalmának és az Európa felé törő ozmán uralom acsarkodását. S ebben a Világháborúban a magyarság tragédiája tulajdonképen nem is az volt, hogy a török elleni százados védekezésben felőrlődött minden ereje, hanem az, hogy éppen akkor roskadt össze, amikor már az Izlana lendü­lete is megtorpant.“. S ebben a hatalmas korképben, a XVI. századbeli Európa politikai, hadászati és szellemi erőinek megragadó szintézisében, a „diplomácia klasszikus korában“ kemény vonásokkal s gyöngéd spinekkel áilitja a magyar sors akkori örtállóját: György ba­rátot. S bár nem követi „a kicsiny prakti­kák és eselfogások útvesztőig át“ a bará­tot, mégis nagy megjelenítő erővel vázolja kétségbeesett erőfeszítéseit a legnagyobb és legfontosabb magyar cél érdekében: „távol-, tartani az országtól a háború pusztításait, elkerülni azt, hogy Erdély földjén Ütközze­nek össze az egyenlőtlen erők s velük oda- veszen az ország““. R mily igaz és mily mély György barát tragikumának meglátása: „egyetlen ország sem találhat védelmet má­sok fegyverében és mások segítségében . . . hogy amikor az ország sorsa forog kockán — bármi volt is, ami felidézte a ^sorsot — az egész nemzetnek helyt kell állania ... a nemzet erejét nem pótolhatja semmiféle po­litikus akármilyen zsenialitása“. A barát mégis- a magyar helytállás hőse. Tudta, hogy nemzeti egység nélkül hiába­való minden fáradozása. Bárdossy gyönyörű sorokban méltatja György barát hősi küz­delmét: „A barát még sem adta fel a küzdelmet. Egy lélekben meghasadt nemzettel, há­romfelé törött országgal — egyedül. Harca azért oly heroikus, olyan demoni és olyan reménytelen, mert a maga erejé­vel akarta pótolni mindazt-, ami a nemzet­ből hiányzott.““ Reálpolitikus, diplomata, történész és köl­tő müve ez a ragyogóan tiszta, magyar, em­beri könyv. A múltról beszél, a négy évszá­zaddal elsüllyedt magyar sors tanulságait vetíti a XX. század magyarjainak lelkiisme­rete elé. Megrendültén, szivszorongva olvassuk minden sorát. S ez az őszinte, mélységes hatás fémjelzi a könyv rendkívüli értékét s jelöli ki helyét magasan a ma politikai irodalmában. Vennék jókarban lévő gyapíutépögépet íwoid és kartolot se ti eg egész íóno- 9 dui berendezést. — Ajánlatokat I „Üzeü képes“ jeligére Tenzer hirdetőbe, Budapest, IV. 8zer- ___________vita-tvr 8________ VISEGRADY GABRIELLA: PARTI SZÉL — Dr. Vájná és Bokor kiadása. — Ujjnyi vastag könyvecske csupán, de tele van fölényes derűvel és túláradó életöröm­mel. A „Parti szél“ egyébként a Balaton körül •fujdogál, hogy útra késztessen egy karcsú kis vitorláshajót, amelynek utasai közé tartozik a szerző is. Vidáman siklik a hajó a nagy tó habjai felett, öt utasával. Az olvasó, aki valósággal belefelejtkezik a magát kellető könyvecskébe, hamisítatlan és bo'dog viziéletet él a balatoni kalando­zás szereplőivel s amikor azok egy alapo­sabb vihart fognak ki, már annyira érti a navigálás csinját-binját, hogy oda se neki... A Balatonnak már egész kis könyvtárt kitevő irodalma van. Csokonai ezeken a partokon idézgette Tihanynak riadó leá­nyát, Kisfaludy itt irta Himfy szerelmeit, Eötvös Káro'y is könyvet kanyaritott a Ba­laton körül tett utazásról. A régi, nagy nevekhez csatlakozik a ma képviselőjeként Visegrády Gabiié la, aki pompás képsoro­zatban, bő humorral számol be a mai ba­latoni életről. Könyve nemcsak a’„magyar beltenger" belföldi propagálásnak tesz jó szolgálatot, de az olvasó kedvét is feléb­reszti a vizisport iránt. Valósággal irigyel­jük a kis vitorlás utasait, kapitányi díszük­ben éppúgy, mint uszóruhára vetkezve, amikor a hüs hullámokban mártják meg magukat . . . Külön kell megemlékezni a pompás kis könyvet díszítő rajzokról, amelyek játékos vonalaikkal, groteszkségükkel, nagysze­rűen illeszkednek a mii szelleméhez és han­gulatosan festik alá a kitűnő írónő mon­danivalóit. Nemcsak a Ba'aton barátainak, nemcsak a vizisport híveinek, hanem min­den humor és élmény iránt fogékony ember­nek bátran ajánljuk a könyvet. (—) Bélyeggyűjtők! Felhivom szives figyelmüket arra, hogy bélyegüzletemet de­cember 21-én megnyitom. Újdonság - eiőjegyz *sl elfogadok, í Hiánylistára a leginérsékeltebb árak mellett szállilok : Dr. Kiss Mártonná I Mátyás király-u. 1., Unió-ti. 2. T le'on : iQ-13. FRANK BUCK: ELEVEN ZSÁKMÁNY —- Dr. Vájná é« Búkor kiadása — Nem ismeretlen a magyar közönég előtt Franck Buck „É ve hozd vissza őket“ e, könyve és filmje, mely igaz sikert aratott. Ebben a könyvében is, mint eddigi mun­káiban páratlan érdekességgel számol be délkeletázsiai szigeteken tett expedícióiról. Mint mindig, most is azzal a céllal indult veszélyes útjára, hogy é ö állatokat fogjon, majmot, kobrát, elefántot és a trópusi dzsungel számtalan más kisebb-nagyobb vadját. Foglalkozása cseppet sem mondható veszéiyte'ennek. bátorság, nyílt szem, meg­fontolt óvatosság kell magához a trópusi élethez is, hát még ott oly su yos feladatok teljesítéséhez, amilyeneket F. Buck vállalt. Csak egy esetet említünk. Vállalta többek között, hogy Dallas városának teljes állat­kertet szállít. Singaporei táborában a világ legnagyobb állatseregletét gyűjtötte össze, mellyel csak a newyorki. philadelphiai, lon­doni és hamburgi állatkert'ek vetélkedhet­tek. Meglepően nagyszámú „első“ és egye­düli példány fogásával dicsekedhetik. Em­bere vő tigris, a legnagyobb élve fogott kobra, két ritka indiai rinqcérosz, mind a nepáli dzsungelból, hová kevés fehér ember hatolt be, került szállításra a newyorki és philadelphiai állatkeltbe. JÓ ÁRU ÉS Jó HIRDETÉS ÁLAIMA A JÓ ÜZLETMENETNEK H efeíésekf aprőh rr etések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben PINT A. ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom