Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-14 / 258. szám

KtimüJSKG , _____________** 1943. NOVEMBER 14. Légy itt, légy ott... Légy mindenütt. Pimpulák elkeseredetten horkant föl dél­utáni szunyókálásából. Ebéd után egy ki­csit lepihent ülőtartásban a megszokott családi fotelbe, újságot lapozgatott, de a közgazdasági híreknél már elnyomta az álom. Lehet, hogy ezért álmodta azt, hogy egy nagy lucernatáblának hasalt neki és táplálkozni kezdett az Ízletes közgazdasági növényből. Már éppen javában falatozott, mikor jött egy rettenetesen szúrós szemű csősz, aki nem volt más, mint egy hatalmas légy és a kampós botjával megszurta a Pimpulák or­rát. —- Itt nem szabad legelni! — mondotta szigorúan. Pimpulák ezelőtt is dühös volt a legyek­re, de ilyen szemtelenség után már igazán elvesztette türelmét és hatalmasat csapott megzavart álmának utolsó rezdüléseiben az orrát bökdösö légy felé. Talált! Hatalmas orditásra ébredt föl. ő maga or­dított: Pimpulák. Az történt ugyanis, hogy az orrán tartózkodó légy felé csapva, teli­találatot ért el a saját orrán. —T Mi történt — rohant át rémült fele­ségé a második szobából. Azt hitte, hogy a guta suhintgatja Pimpulákot. Aztán meg azt gondolhatta, hogy világ­életében csigavérü férje-ura hirtelen jnegbo- londult, mert, mint a szélvész, csapkodni kezdett maga körül az újsággal. — Kiirtalak! ... Kiirtalak! —< orditotta eszelősen. Pimpuláknén a hideg borzongott végig. Éppen tegnap olvasott egy családirtásról az újságban. Ijedelme üjabb színnel bővült: Pimpulák a nagy csapkodás közben leverte a hitvesi gondosság által a kezeügyébe varázsolt fe­ketét a méregdrága csészével és műkincs- számba menő aljjal együtt. A remek por­celánok zugó ívben hasították át a szoba levegőjét és á szobát elborító túlzott méretű perzsa túlsó csücskén kötöttek ki, csak most a sorrend volt fordított: először huppant a csésze és tetejébe az alja, amiből az követ­kezett, hogy a remekmívű tányérka ketté­vált. — A szerviz! — sikoltotta egy elhaló — Micsoda bolondság, idetenni a feketét a könyököm alá! Az asszonyka elpityeredett az ajtóban. — Inkább megköszönnéd, hogy gondosko­dom a kényelmedről — szepegte bánatosan. — Köszönöm — morogta bosszúsan Pim­pulák és elborultan nézte á remek Afrikát a damaszt térítőn. Felesége szemét törülgetve vonult ki az ajtón, mint egy temetési menet. A családi békének befellegzett mára. A bedurranó konyhaajtó hangja, mely kresszcsendóban rezonált a Pimpulák fülében, legalább is er­ről tanúskodott. Pimpulák úgy nézett körül a szobában, hogy az összes legyek hidegrázást kaptak. A bosszú szele suhogott át a szobán. Most értette csak meg hivatalbeji kollégájának gyűlölettől szákrázó szavait, amikor azt mondta a múltban: — Minden el tudok viselni.. . Nem huzom fel az orromat, ha az utcán ismerőseim el­néznek a fejem felett köszönés helyett... Az sem bánt túlságosan, ha ugyanezek megeszik az összes kekszeméit, sós stahgli- kat, megisszák likőrömet és boromat vizit alkalmával, de rögtön dührohamot kapok, ha egyetlen légy van a szobámban ... Pimpulák kecses légycsapóvá csavarta össze a napi'apót. Olyan bunkót sikeritett a végére, hogy azzal egy ökröt is agyon lehe­tett volna verni. . . Papucsot húzott és meg­görbült háttal támadóállásban körülnézett a szobában. Félelmetes volt. — Ott van! íróasztali lámpájának ernyőjén megpil­lantotta a fenevadat. Úgy settenkedett kö­zelébe, mint egy surranó rézbőrü. Vissza­fojtotta lé'egzetét... felemelte a taglót... és ... Ütött! A lámpaernyö nagyot kondult. Ha meg nem kapja, leborul az egész. A légy pedig kecses Ívben húzott el as orra előtt és rá­szállott a kaktuszra az ablakpárkányon. Pimpulák értelmetlenül nézett utána. —. Nem értem — morogta — november­ben járunk és ebben a légyben még ennyi vitalitás van ... Csak mese az egész arról az őszi légyről... Már újra ott állott a kaktuszon tanyázó légy háta mögött. Ha lehet, még jobban koncentrált. — Vagy én, vagy te! — sziszegte és oda­vert. Üvöltve kapta föl a kezét. Testes kak­tusztövis állott ki a tenyeréből, mint egy zsákvarrótü ... A légy pedig odébb állott. Bosszút lihegve követte. Fölmászott utá­na a szekrény tetejére. Oda bunkózott az ablaküvegre. .. Pofont adott a faliórának... Majdnem ketté hasította a rádiót... Eser­nyővel böködte a csillárt ... Megdögönyöz- te a foteleket ... Úgy űzte az őszi legyet, mint valami csodaszarvast, zegből-zugba kö­vette és cikkből-cakkba ... Rövid félóra alatt olyan volt a lakás, mintha ott vivták volna meg az austerlitzi ütközetet. Lakberendezői tevékenysége köz­ben lábujjihegyre állott, majd féllábra, fote­lekre ugrott és ablakpárkányra mászott, a karnisba kapaszkodott és billenést csinált. Amint a helyzet követelte. A legnagyobb önfeláldozással zargatta a szerencsétlen szárnyast. Pokoli melege lett, mire eredményt ért el. A légy a végén ugyanis annyira szemtelen lett, hogy nem átallotta Pimpulák tulajdon kobakjára szál'ani. Ott macerálta üldözője fejbőrét. Ez több volt, mint amennyit Pimpulák elviselhetett. — Az apád! —orditotta elkeseredetten és a légycsapóvai fejb ^teremtette enm.igát. Valami az orra hegyére pottyant, aztán lepergett a parkettre. A légy volt... az őszi légy... Pimpulák először diadal’al, az­tán sajnálkozva nézte. Már sajnálta, csak­nem megsiratta, mert igen jámbor lélek volt. Rendes körülmények között nem ártott a légynek se. Arra gondolt, hogy megadja majd neki a végtisztességet .. . Egy kis do­bozban elteszi valahová. Esetleg tavasszal még föl is éledhet. Mindenesetre nincs értelme a méregnek... Lecsillapodott és elhatározta, hogy kibékíti az asszonyt. Megfogta tehát a kis rovart egyik szárnyánál fogva és kiódalgott vele a konyhába.-1- Megvan ... — mondta ott künn és egy 1 csepp diadal sem volt a hangjában. — Nem haragszol ? — Nem —mondta a felesége és késznek nyilatkozott- arra, hogy békepuszit adjon. Ez azonban a sors különös akaratából kifolyó­lag elmaradt. Pimpu’ák ölelő karjai lehul­lottak és megkövültén nézett a szobába nyi- ló ajtó felé, amelyen keresztül valami berö- püR. Még egy légy! — üvöltötte vészesen, mint égy' szluindián és a fölragadott légy­csapóval beviharzott a szobába ... Irta és rajzolta DOBKY LAJOS Németit László: fi Metive-uîcai polgári — ß Magyar Élet kiadása — hang. Pimpulák végleg kiszabadult az álom bűvköréből. Kivörösödő fülcimpákkal esz­mélt rá a tragédiára. Egy pillantással azt is felfogta, hogy egy damaszt asztalterítőt is tönkretett, mert a fekete Afrika jólismert foltját mintázta meg rajta. Mentegetni \igyekezett magát: síb. képviselet Németh László, mint a Medve-utcai pol­gári iskola orvosa, 1934-ben szociális és egészségügyi vizsgálatokat végzett az is­ko'a növendékei körében. A vizsgálatok na­gyon érdekes és tanulságos adatokat ered­ményeztek. Ezeket az adatokat dolgozta fel az iró ebben a nálunk akkor még eltű­résnek számitó tanulmányában. A tanul­mány eredetileg az iskolaorvosok folyóiratá­ban jelent meg, tehát csak egy zárt szak­kör számára tette hozzáférhetővé a tanul­ságos adatokat. Most a Magyar filet kü­lön könyvben is kiadta a tanulmányt. Ha a könyvnek más haszna nem is lenne, mint az, hogy felhívja a nagyközönség figye'mét a polgári iskolára, már azzal is nagy szol­gálatot végezne a szerző. A polgári iskola MARÉK ANTAL: GYERE VELEM ANDRÁS — A Nemzeti Könyvtár 108. száma — Marék Antal, a jó tollú, kitűnő fiatal iró az „Egy orvos vallomásai“ elmü nagysikerű regénye után uj müvei gazdagítja a Nem­zeti Könyvtár sorozatét. Gyere velem András, a kis regény címe s megismerteti az olvasóval a művészetek alapelemeit. Egy értelmes, népfőiskolát végzett parasztlegény a hőse, aki a művelődés utáni vágyával s égő szerelemmel a szivében Pestre jön. Három csodálatos nap után magával viszi szerelmesét s megismerkedik az irodalom­mal, zenével, fesü^ettel. szobrászattal, épi­rnind nagyobb jelentőségre tesz szert müve lödési és társadalmi életünkben. Megérdem­li tehát a közelebbi figyelmet és vizsgá­latot, hgy a kispo'gári társadalom jövendő tagjai milyen szociális, egészségügyi és kulturális körülmények között készülnek fel az é’etre, továbbá az is, hogy milyen ré­tegekből és társadalmi vsizonyok közüli ke­rülnek az iskolába. A vizsgálódás eredmé­nyei természetesen csak akkor adhatnak majd a'apót az általános következtetésekre, ha egész sor polgári iskolára vonatkozólag elvégezzük ugyanezt a vizsgálatot. Erre ad ösztönzést és példát Németh László gondos, szakszerű, mégis érdekes és Írói eszközök­kel dolgozó tanulmánya. tömüvészettel, színjátszással, rádióval, stb. Élvezetes dialógusokban észrevétlenül magá­ba szivja mindazt, amit egy müveit em­bernek a magyar művészetekről tudnia kell. Élményt jelent nemcsak azoknak, akik szá­mára kis müvét megírta, hanem azoknak is, akik a szórakozás mellett ismereteikét bő­víteni akarják. A nagy érdek’ödésre számottartő füzet címlapját s belső rajzait a tehetséges Vida Márta készítette. Kiegészítő tanulmányt Simándi Béla irta a Népművelésről. Jó ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A Jó ÜZLETMENETNEK OSCAR WILDE: KÖLTEMÉNYEK — Kosz to? Any i Dezső műfordításai. Révai kiadás —­A magyar könyvpiacnak igen előkelő vendégei Kosztolányi Dezső posthumus mü­vei, vagy müveinek újabb kiadásai. Egy­másután jelentek meg kötetnyi műfordítá­sai. Életműve kötetröl-kötetre terebélyese­dik s a költőt eddig ismeretlen, vagy csak kevéssé ismert oldalairól mutatja be. így ismerjük meg a műfordító Kosztolányit, akt mind mennyiségben, mint minőségben ko­runk egyik legnagyobb műfordítója volt és zseniális verselőkészségével át tudta ülcetiii magyar nyelvre hűen, az eredeti vers for­máihoz ragaszkodva, nagy műgonddal a kor csaknem valamennyi nagy külföldi költőjé­nek héhány versét, Paul Geraldy egyéni izü verseitől kezdve a japán és kínai költőkön keresztül egészen a nehezen fordítható Vv ti­de versekig. Ennek a kötetnek olvasása közben úgy érezzük, hogy nem is annyira a ma már korszerűtlen Wilde-versek kedvéért, hanem . inkább Kosztolányi fordítói zsenijének to­vábbi bizonyitékául jelent meg. A Uö: ei Wilde körülbelül negyven szonettjén és ki­sebb Urai versén kívül tartalmaz néhány hosszabb elbeszélő költeményt is. Ezek kö­zül különösen művészi fordítás a nehéz for­májú „Szfinksz“-nek és Wilde leghíresebb balladájának, a „Reading! fegyház balladá- já“-nak átültetései. Szép a „Humanitad“ és az „Itys éneke“ is, melyekben a költő a le­tűnt görög isteneket és világot siratja s képzeli el a tavaszodó Themze parton. Kosztolányi legfőbb érdeme, mint annyi más fordításánál az, hogy a formán, ríme­ken és szótagszámokon kívül sikerült át­mentenie az eredeti versek hangulatát s a mögöttük élő költő lelkét, érzésvilágát. h. f. GULYÁS PÁL: AZ ALFÖLD CSENDJÉBEN — Versek. Ä Magyar Élet kiadása — Gulyás Pál legújabb verseskötetét tanul­mányozva akaratlanul is Oláh Gábor, az Alföld és Debrecen néhai nagy magános költője jut eszünkbe. A jelző azonban — a nagy jelző — nem a költőn, hanem a ma­gánoson van. Hiszen Oláh Gábor — alig két évvel ezelőtt halt meg — egész könyv­tárra menő verseskötetet és regényt irt, de miivei értékénél és maradandóságánál sok­kal nagyobb és sókkal legendáshiriibb a magánossága ... Félő, hogy ugyanez lesz a sorsa az Alföld, talán éppen Debrecén másik költőjének is, Gulyás Pálnak, hiszen olyan lenyűgözően azonos a lelkivonás és még a témáknak a megválasztása is közte és Oláh Gábor között, hogy az már szinte megdöbbentő. Az „Alföld csendjében" szemre és kézbe- véve elég vaskos kötet. Háromszáz oldal. Miről dalol a költő ennyi oldalon, ennyi versen és ennyi betűn keresztül? Témái roppant egyszerűek. A. család, a vidéki ud­var, a szérüs kert, a szőlő, a lomb, a Nap. Mindezek a témák valami sejtelmes ho­mályba burkolva kerülnek az olvasó elé Gulyás Pál verseiben. Itt-ott oláhgábon, amott pedig már finomabb tóthárpádi ki­dolgozásban. Gulyás Gábor költészetének azonban egyéni és eredeti ize van, mert úgy tudja lírává oldani százfelé ágazó mű­veltség-anyagát, ahogyan talán csak keve­sen, különösen a debreceni, az alföldi költők közül Csokonai Vitéz Mihály óta. Ez az, ami megragadó Gulyás Pál költészetében. Valahogyan úgy ragaszkodik egy-egy való­ban személyes élményéhez, hogy az olvasó­nak is személyes élményévé válik. Gulyás Pál általában az a költő, aki mindenből verset „tud“ irni, ami körülötte történik. Sok helyen gyermekien üde, más helyen pedig erős szatirikus hangot használ, akár a természettel, akár a — kultuszminiszter­rel szemben. Gulyás Pálnak általában nincs kedveim versteknikája. ír rimes verseket és ir sza­bad verset éppen úgy, ahogy legjobban megfelel saját és a verse hangulatának. Ta­lán azt lehetne mondani róla, hogy nem igényes költő, ha nem találnánk „Az Al­föld csendjében" kötetében egész kivételes tehetséget eláruló költeményeket. És ezek a rövidebb, az egy-két szakaszos versek, só­hajtások. Ő maga Írja a „Nem volt ez dal“ cimü versében: „Olyan hallgatag volt a hangja, mint a délibábok harangja...“ Gulyás Pál verseiben a csend, az Alföld csendje, a délibáb csendje muzsikál s aki elég fogékony a szépségek iránt, az bősé­ges lelki eledelt talál kötetében. Egyébként a kötet a költö húsz évi ter­méséből ad szemelvényeket. Ezek a versek eddig nyolc megjelent verseskötetben és több színvonalas Irodalmi folyóiratban jelen­tek meg. Ré ÜZEMEKET, MALMOKAT, FŰRÉSZ­TELEPEKET látogató I uiaxét gépszij eladására 1 keresőn^ „Magas jutalék“ jeligére I Erdős hirdetőbe, Bpest, Terézkörut 35 £ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom