Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-14 / 258. szám
Vasárnap 1943. november 14 Ára 30 fillér ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40. FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 1.7-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA NAGYFONTOSSÁGU NEMZETKÖZI ÜGGYÉ ALAKUL A LIBANONI SZABADSÁGHARC Â francia felszabadító bizottság Catroux tábornokot küldötte a viszály elsimítására Papén nagykövet fontos tárgyalásokra utazott Berlinbe Á német csapatok súlyos harcban állanak a Zsitomir felé előretörő szovjet erőkkel Lerósz szigetén német csapatok szállottak parira A Földközi-tengeren 150.000 tonna hajóteret semmisítettek meg a német torpedóvetö repülők LIBANON, EZ A KÖZELKELETI ARAB LAKOSSÁGÚ VAROS SZA- BADS ÁGH ARCAT VÍVJA a megszálló de gaullista csapatok ellen. 1941 julius S-án Catroux francia tábornok De Gaulle megbízásából ígéretet tett Libanonnak és Szíriának, mindkét állam függetlenségének teljes helyreállítására. Ezt a nyilatkozatot Anglia is ' iyatalnsan pártolta és támogatta. Ez év augusztusában .választások voltak Libanonban és a győztesen kikerült, nemzeti kormány már akkor közölte, hogy meg akarja változtatni az eddigi alkotmányt és meg akarja valósítani a megígért függetlenséget. Egyedüli hivatalos nyelvvé az arabot akarták nyilvánítani és a külföldön saját diplomáciai képviseleteket akartak létesíteni A tervvel a francia felszabadító bizottság azonnal szembehelyezkedett. De Gaulle megbízottja mihány nappal ezelőtt tért vissza Al^irból Beirutba uj utasításokkal és ugyanakkor az algíri francia bizottság nyilatkozatot tett közzé, közölve, hogy nem ismeri el a tervbevett alkotmányváltoztatás jogosultságát, A libanoni kormány erre az- | zal válaszolt, hogy egy órával később I kimondotta az alkotmány megváltozta- I tását. Ezután következett a de gaullista I hatóságok megtorló eljárása, az államelnök és a kormány tagjainak letartózta tása. Libanonban a nemzeti érzelmű lakosság és csapatok és a de gaullista csapatok között azonnal megkezdődött a bare, A de gau[lis1ák Szenegál lövészeket vonultattak fel. A legutóbbi jelentések szerint az utcai harcok Beirutbau egyre komolyabb jellegűek. A francia csapatok kénytelenek voltak elhagyni a kevésbbé biztos városnegyede, két és csak a fő útvonalak megtartására törekednek. Triploiban. az ország egy másik városában is harcok folynak. A lakosság felgyújtotta, vagy kifosztotta a franciák házait. Rohammal elfoglalták és felgyújtották a kormánypalotát. Eddo, az uj államfő nem merte elhagyni I házát. Mezsid Arlian nemzetvédelmi miniszternek sikerült elmenekülnie a letartóztatás elöl és azt hiszik, hogy ő vezeti a fölkelőket. Beirut ban az a hir terjedt el. hogy a druz törzsek összegyűltek és a francia csapatok ellen vonulnak. Egész Libanonban, főképpen a nagyobb városokban az élelmiszerellátásban válság várható, meít a nyugtalanság mind szélesebb körre terjed és a vidékről nem érkezik élelmiszer. A svéd lapok londoni levelezői hangoztatják, hogy a libanoni viszály — attól lehet tartani — nagy fontosságú nemzetközi üggyé fajul. Egyre megerősödnek a szövetséges táborban a De Gaulle-ellenes áramlatok, másrészt félő, hogy az arab világban a yiszály igen nagy visszahatást kelt és ennek következtében a. Középkelet egész, területe olyan feszültséggel telítődik meg, aminőre rövid idővel ezelőtt egyáltalán nem számítottak. Mac Millan, az algíri angol követ — mint az United Press jelenti — megbízást kapott, bogy beszél,|e meg a libanoni kérdést a francia felszabadító bizottsággal. Az angolok azt kívánják, hogy a kormány tagjait és a letartóztatott képviselőket helyezzék okvetlenül szabadlábra és állítsák helyre a status quot. Azt hiszik, hogy az egyiptomi tiltakozás mögött Anglia áll. Érdekes összefüggésben ál] ezekkel az ügyekkel a Budapesti Tudósítónak az a jelentése, hogy. az angol fővárosban De Gaulle hatalmának újabb megnövekedését vegyes érzelmekkel fogadták. Az angolok még mindig bizalmatlanok a francia ellenállási mozgalom izgága elnöke iránt és bizonyos aggodalommal látják, hogy az algíri bizottság mindinkább ideiglenes francia kormány szerepét játssza. Azt viszont ’szívesen veszik, hogy a bizottság az átalakítás által zártabb jelleget kapott, mivel Londonban az egész francia szakadárbizottságot arra akarják felhasználni, hogy minél szorosabb kapcsolatot létesítsen a franciaországi ellenállási mozgalommal és így az angolszászok eszköze legyen a francia rend megbontási kísérleteinél. *AZ ANGOLSZÁSZ—SZOVJET KAPCSOLATOKRÓL már Eden elismerte, hogy Moszkvában nem sikerült minden kérdést rendezni, de mindenesetre előny, hogy megismerték e’gymás nézeteit. Most ugyanezt a kérdéscsoportot fejtegeti a Moszkvában megjelenő „Háború és Munkásosztály“ című folyóirat a moszkvai értekezlet eredményeiről Írott cikkében. Ujjongva hangoztatja, hogy nem fog megvalósulni az a terv, hogy a Szovjetunió ellen irányuló úgynevezett egészségügyi zárlatot létesítsenek, amihez különböző számításokat fűztek és befellegzett annak a politikának, amely a Szovjet nemzetközi elszigeteltségét tűzte ki céljául. A moszkvai értekezlet uj szakaszt jelent a nemzetközi kapcsolatokban, írja a szovjet lap, de hiba volna, ha lekicsinyelnék a még fennálló nehézségeket. Nagy elégtétellel mutat rá arra, hogy Benes legközelebb Moszkvába érkezik és aláirja a Szovjet és Csehszlovákia uj szerződését. Ez a cikk sokmindent elárul. Mutatja azt, hogy a Szovjet nem viseltetett s még most se viseltetik teljes bizalommal angolszász szövetségesei Iránt és teljes beleszólást követel magának az összes világkérdésekbe. Különösen Középeurópát érinti az a közlés, hogy Benest és Csehszlovákiát akarja felhasználni egyik legfőbb eszközéül. A szovjet folyóirat cikke világosan mutatja, hogy a Szovjeţ a maga sikerének könyveli el a moszkvai értekezletet és ebben igaza is van. Angolszász oldalról természetesen angolszász sikert emlegetnek. A „Svenska Presse" londoni jelentése azt Írja, hogy Edén népszerűsége Moszkvából való hazatérése óta óriásira nőtt. A „Helsinken Sanomat“ című finn lap Washington hangulatát ismerteti és azt írja, hogy az amerikai közvélemény a moszkvai értekezlet óta egyre határozottabban állásfoglal a balti államok függetlensége mellett. Eden beszédének elhang- záká óta a közvélemény részben megnyugodott, mert azt hiszi, hogy a balti államok ügyében klegyezéses megoldást találtak Moszkvában. Elképzelhetőnek tartják, hogy az amerikaiak belegyeztek az oroszoknak a Balti-államokban való katonai felügyeletébe, de ezzel szemben széles alapon nyugvó kulturális autonómiát és önrendelkezési jogot biztosítottak a balti nemzeteknek. A „Svenszka Pressen" washingtoni tudósítója szerint a moszxvai értekezlet után vál t fontos politikai és katonai események megkezdődtek. Sok elsőrendű kérdés, kezdve északon Finnországtól egészen a déli Törökországig, a legközelebbi jövőben könnyen az érdeklődés középpontjába kerülhet. A lap szerint nagy meglepetések is lehetségesek. Az 1943—44. évi tél máris döntő jelentőségűnek mutatkozik és azzal keósegtet, hogy az utolsó háborús tél lesz. * RENDKÍVÜL ÉRDEKES a Nineteenth Century and After cimü angol folyóiratnak a szovjet kérdésről szóló egyik legutóbbi cikke — amelyből a bolsevista munkatáborokról szóló részt nemrég ismertettük s amelyből a Német Távirati Iroda most uj részleteket közöl. A szovjetorosz külpolitikát csak úgy lehet felvázolni, — Írja az angol folyóirat főszerkesztője — ha egyrészt belehelyezik az európai térségbe, másrészt tisztázzuk viszonyát a lengyel külpolitikához és végül bizonyos állandó tényezők világánál nézzük. A lengyel határtól keletre más művelődési rendszer van és attól nyugatra szintén más. Hogy a kettő közül melyik a jobbik, arról ne beszédünk, hanem szorítkozzunk csak az alapvető különbségre. Szovjetoroszország tudatosan elszigetelte magát a világ többi részétől. Alattvalói számára minden összehasonlítási lehetőséget el akart venni. Ezt az elszigeteltséget a háború részben megszüntette. A Szovjet államhatalom • három alapon nyugszik: A NEVD, ezelőtt GPU, a katonai erők és a munkatáborok. (A munkatáborokról szóló résszel már foglalkoztunk.) Az ukrán nemzeti kérdés lesüllyedt. A fiatal nemzedék nem is Ismeri. Sztálinnak mégsem sikerült az ukrán kérdést, egy negyvenmilliőnyi nemzeti közület kérdését megoldani. A Szovjet Kelet-Galiclát is, amely pedig a cári időkben nem csatlakozott Oroszországhoz, magának követeli, mert lakossága „ukrán“. Á Szovjetunió parasztságának az a része, amely száműzetésben él, nyugtalankodik, mert szeretne hazatérni. Nagy gazdasági Ínség is uralkodik egyes helyeken, éhínség, de a hadsereget minden körülmények között cl kel látni élelemmel. Az angol lap cikke végül rámutat Anglia és a Szovjetunió magatartásának különbségére Németországgal szemben. Az angolok azon az állásponton vannak, hogy Németország, ha katonai ereje véglegesen megtört, nem érdekli többé őket. A Szovjet számára azonban a németek egy olyan nemzet, amelyet előbb fel kell oszlatni, azután újjáalakítani, hogy végül a szovjetorosz érdekek szolgálatába állíttassák. * ‘a kölcsön- és bérleti szerződés körül érdekes vita folyik az Egyesült-Államok és Nagybritarmia között. Roosevelt a szállítások lebonyolításáról szóló legutóbbi beszámolójában azt hangoztatta a kongresszus tagjai előtt, hogy az Egyesült-Államok a többi államoknál lényegesen nagyobb arányban vettek részt ezekben a szállításokban- Különösen érdekes volt a jelentésnek az a része, amely a többi szövetséges államoknak a kölcsön- és bérleti szerződés keretében történt közreműködéséről szólt és amelyben Roosevelt többek között azt mondotta, hogy az illető államok által közölt adatok könnyen megtévesztők is lehetnek, mert a különböző árfolyamokat, az egyes államok vásárló erejét, az anyagi értékeket, stb. nem lehet közös alapon megbecsülni. Mintegy válaszképen erre a roosevelti üzenetre, Anglia Fehér Könyvet adott ki a kölcsön- és bérleti szállításokról. Közlései szerint a brit kormány 2250 millió fontsterlinggel többet szállított szövetségeseinek, mint amennyit ő kapott. A háború még tart és már megindult a vita az érdemek fölött. Mi lesz ebből a testvérviszályból a későbbi események fejlődése folyamán? * a tengeralattjáró háborúról nyilatkoztak legutóbb Churchill és Roosevelt is. Mindketten azt állították, hogy a legutóbbi három hónapban elpusztított angolszász kereskedelmi hajótér a fele sem annak, amit a német tengeralattjárók májusban, júniusban és júliusban helyeztek használaton kívül s azt a következtetést vonták le, hogy a német tengeralattjárók elleni harc egyre eredményesebbé válik. Német illetékes körökben ezzel szemben megállapítják, hogy az angolszász állítások teljesen tévesek, mert a német tengeralattjárók elsüllyesztési eredményei növekedtek és az az állítás, hogy három hónap alatt 60 német tengeralattjárót pusztítottak el, egyáltalában nem felel meg a valóságnak, érthető okokból azonban a német hadvezetőség nem hajlandó ezzel szemben ellenadatokat felsorakoztatni. Azt is hangsúlyozzák a német fővárosban, hogy a német tengeralattjárókon tett technikai újítások még egyáltalán nem kerültek mind alkalmazásra és hogy a tengeralattjáró háború fokozott erővel folytatódik.
