Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-04 / 249. szám

CsUf&riölc 19*3. november 4 Ára m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE- I • GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 249. SZÁM ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I RIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁM* 73148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHÍV ATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. TELEFON- 15-08. — POSTAFIÓK: 71 SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A Krim-félsziget felett és a nagy Pnyeper-kanyarban tovább tombol a hatalmas anyagcsala M exiíeói csapolok is harcolnak Olaszországban Bíróság elé állítják Ciáné grófot és Guzzoni tábornokot Á francia szakadárok tiltakoznak a moszkvai határozatok miatt 99Eden diplomáciai DUnkirehentirt alá6* TÉVHITBEN RINGATÓZIK A SZÖVET­SÉGES SAJTÓ — írja a „Berliner Börsen­zeitung“ — ha azt hiszi, hogy a moszkvai közlemény kétvállra fekteti Németországot. Lellki megrázkódtatást legfeljebb Angliá­ban válthat ki, ha az angol nép észreveszi, Edén diplomáciai Diinkirchcnt irt alá. Az engedmény, amelyet Anglia és az Egye­sült-Államok tett a Szovjetnek, végzetes, de annak következményeit a német véderő mindenesetre el tudja hárítani Európa felöl. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ meg­állapítja, hogy a moszkvai záróközlemény fáradságosan összeállított okirat, amelynek minden pontjából világosan kitűnik, hogy a Német Birodalom ellen szövetkezett hatal­mak hangos és csattanó jelszót keresnek. Anglia és az Egyesült-Államok készséget vállaltak arra, hogy szovjet győzelem ese­tén nem akadályozzák meg Európa, holse- vrzálását már csak azért, sem, mert nem Is tadnák, ha akarnák sem. A Német Biroda­lom azonban minden erejét mozgósítja e közös összeesküvés ellen. A moszkvai jel­szóra Európának az a válasza, hogy a ha ír most lépett, legtevékenyebb állapotába és arra irányul, hogy a világot végleg meg­szabadítsa az angol gyámság évszázadok éta ránehezedő terhétől és attól az óriási veszélytől, amellyel a boJsevizmus fenye­geti. A válasz Moszkvának Németország győzelme lesz. A német fővárosban nem kételkednek abban, hogy a szövetségesek fokozni akar­ják háborús erőfeszítéseiket és hogy a köz­vetlen hadvezetésben az angolszászok és a Szovjet között Moszkvában valóban egyet­értés jött létre. Határozott értesülések erről még nincsenek ugyan, de az a vélemény a,lakúit ki Berlinben, hogy az úgynevezett második harctér kérdésére Moszkvában többé-kevésbbé határozott választ adtak, s ezek folytán közvetlen hatást várnak a jö­vendő háborús fejleményekben. A „Madrid“ cimü spanyol lap berlini tu­dósítója is azt Írja, hogy német körökben számítanak a moszkvai értekezlet katonai határozatainak következményeire s ezekre nézve meg is tették a szükséges intézkedé­seket. Többek között várható az, hogy az Egyesült-Államok szovjet repülőtereket fognak felhasználni a Németország elleni légitámadás fokozására. A szövetségesek hadvezetésének egységességét a moszkvai határozatok benyomása alatt német részről jobban, mint eddig, feltétlen valóságnak te­kintik. A politikai kérdések tekintetében lissza­boni szövetséges körökben csalódást keltett a moszkvai jelentés. Véleményüket ebben a, mondatban foglalják össze: Moszkvában csak a teljesen mellékes kérdésekben álla­podtak meg, a félig fontosakat bizottság elé utalták, a legfontosabbakat pedig nem is érintették. Ugyanerre mutat a „Basler Nachrichten" cimü svájci lapnak az a (londoni tudósítása is, hogy az angol főváros illetékes köreiben továbbra is tartózkodóan Ítélik meg a moszkvai eredményeket. Nem vitatják el, hogy a tanácskozások kielégítő mederben folytak és különféle téren megegyezésre is vezettek, de nem osztják az Amerikából su­gárzó derűlátást mindaddig, amíg közelebbi részletek nem válnak ismeretessé. A mosz­kvai tanácskozás részleteiről szóló hirek ugyanis eddig főképpen Amerikából szár­maznak. Az első szövetséges tiltakozás különben már elhangzott a moszkvai értekezlettel kapcsolatban. A Budapesti Tudósitó jelenti Algírból, hogy a francia felszabadítás! bi­zottság hivatalos nyilatkozatban a legmé­lyebb csalódását fejezte ki afölött, bogy’ nem kapott képviseletet a londoni európai bizottságban. A nyilatkozat azt hangoz­tatja, hogy Franciaország nélkül az euró­pai kérdések nem oldhatók meg. Más szempontból, de hasonló jellegű a vichyi francia híriroda, az OFI félhivatalos közleménye is. Megállapítja, hogy a mosz­kvai nyilatkozat burkolt megállapításai erő­sen nyugtalanítják a világ közvéleményét, különösen a semleges európai államokat. A közlemény tulajdonképpen angolszász rész­ről Sztálinnak átnyújtott váltó, felhatalma­zás Európa bolsevtzálására. Egyetlen szó sem esik benne az Atlanti-tengeri egyez­ményről, azt tehát feláldozták. A moszkvai tanácskozás lényege Európa, feláldozása a Szovjetuniónak, amely ennek fejében le­mond a. második harctér sürgős követelésé­ről. Sztálin most már abba a helyzetije ju­tott, hogy Európát Varsótól—Lisszabonig ellenőrzi és beleszól minden döntésbe. Ankarai diplomáciai köröknek — amint, a „Svenska Dagbladed“ közli — az a meg­győződésük, hogy Moszkva Európának há­ború utáni átalakítását nagyobb figyelem­mel kíséri, mint ahogy a moszkvai közle­mény’ általános fordulataiból kitűnik. Azt hiszik, hogy a Szovjet ellenzi a délkelet­európai kérdésnek a háború előtti tárgyalá­sát. Annál fontosabb lesz majd számára a londoni bizottság, s abba — a hirek szerint — egyik legügyesebb diplomatáját, Vi- sinszkyt küldi ki. Ugyanez a svéd lap han­goztatja, hogy a moszkvai közlemény’ fo­kozta észak nyugtalanságát, s reámutat arra, hogy még az angol sajtóban is voltak bíráló hangok. A moszkvai határozatokat most egyes angolszász körökben a mai kor Magna Chartaja-nak nevezik. Annakidején ugyanígy nevezték el az Atlanti-okmányt is, amelyet ma már egy szóval sem emlí­tenek. A ,Rasier Nachrichten“ szerint Lengyel- ország, a Balkán, Finnország, a Baltikum és Irán kérdésében nem hoztak semüyen határozatot, határvonalakat nem húztak meg s ezt a feladatot a békeértekezlet szá­mára tartották fenn. A Földközi-tengeri bi­zottságot feloszlatottnak lehet tekinteni. A finn lapok éresülései szerint is a finn határok kérdését szintén az általános bé- keértekezletig halasztották el. A „Helsinken Sanomat“ stockholmi levelezője szerint Oroszország kötelezte magát, hogy a fin­nekkel nem köt fegyverszünetet, vagy bé­két Anglia előzetes hozzájárulása és a fel­tételek közös megvizsgálása nélkül. A stockholmi „Sozialdemokraten“ úgy tudja, hogy a feltétlen megadás elvét Finnország­gal .zeniben is érvényesíteni kívánják. Az Ausztriára vonatkozó moszkvai nyi- ]?t7 • tot londoni osztrák körök, stock­holmi hirek szerint, lelkesedéssel, de meg­lehetős zavarral fogadták. Hangoztatják, hogy Ausztria képtelen államalakulat volt régi formájában, nem voltak megfelelő gaz­dasági alapjai és így nem elég „szabad és demokrata Ausztriát teremteni, ha nem biztosítják annak létét a nyugattal, vagy kelettel együttműködésben. Londoni körök­ben megállapítják, hogy a hivatalos nyilat­kozat elsöizben fejezi ki az Anschluss el nem ismerését és a határozatban jelét lát­ják Németország tervezett széttagolásának. Az „Observer“ cimü angol lap a fokozott katonai erőkifejtés szükségességére hívja fel az angolszászokat. Megállapítja, hogy a Szovjet a döntésért tett erőfeszítéseiben erőforrásait a legvégsőkig, szinte hihetetlen mértékben igényi«' veszi. A rendkívüli tel­jesítményeket azonban néni lehet belátha­tatlan ideig erőszakolni s éppen emiatt nagy a szövetségesek felelőssége. A Szov­jet megsegítése elől nem vonhatják ki ma­gukat azzal, hogy az angolszász erőket azok legnagyobb kifejlődésükig összponto­sítják, vagy, hogy olyan hadműveleteket kezdenek velük, mint Olaszországban. Arra, hogy segítsenek,----Írja az angol lap — a szövetségeseknek legfeljebb már csak. három bónapuk van. li­es amíg az angolszászok Európá­ban egyre fokozódó befolyást hajlandók biz­tosítani a Szovjetnek, maguk egyáltalában nem kérnek a bolsevista tanokból. Amig körülbelül egy évvel ezelőtt még Angliában egymást érték a bolsevista gyűlések, addig a „Daily Telegraph“ je’entése szerint ennek az évnek májusában már betiltották az összes szovjetbarát gyűléseket s az angol hadügyminiszter szigorú büntetéssel fenye­gette meg azokat a tiszteket és katonákat, akik ilyen gyűléseken esetleg részt vesznek. Az élesen baloldali „Manchester Guardian“ cimü angol lap hangsúlyozza, hogy a leg­erősebben szembe kell szállni azokkal, akik az angol—szovjet katonai szövetség ürügye alatt meg szeretné torpedózni a brit király­ság szociális rendszerét. Eden angol külügy­miniszter Moszkvába utazása előtt az alsó­házban hangoztatta, hogy senki sem kíván­hatja, hogy két katonai nagyhata'om szö­vetségének fentartása érdekében a nemzeti társadalmak képét is összeegyeztessék egymással. Ugyanez a magatartása Ameri­kának is. A „Newyork Times“ szerint a legutóbbi időkben 138 újságírót Ítéltek el az Egyesült Államokban bolsevista propaganda miatt, mert az sértette és veszélyeztette az amerikai belső arcvonal egységét. London és Washington tehát csak Európának csl­nálgatják a bolsevizmust, de maguk nem kémek belőle. * A NÉMET HIVATALOS JELENTÉS a Krim félsziget felé vezető utakról és a Dnyeper-kanyarulatról közöl kemény harco­kat. Megállapítja, hogy a szovjet támadó* aok.it mindenütt visszaverték és a betöré­seket elrefeszelték. A német ellentámadá­sok sikeresek voltak. A többi arcvonalsza­kaszokon is meghiúsultak a bolsevista kísér­letezések, s az ellenség mindenütt nagy vesz­teségeket szenvedett. A keresi félszigeten történt szovjet part­raszállásról megállapítják, hogy a védelem teljesen szétforgácsolta az itt liarcbavetett szovjet csapatokat. Az egyik partraszá'ló csoportot már a tengeren teljesen elpusztí­tották, a másik csoport egyes részei a szá­razföldre jutottak ugyan, de azokat is be­nyomták a part mocsaras részeibe. A német partbiztositók ellentámadásai a legszűkebb térre szorították őket össze. A krivojrogi csatában a német ellentáma­dás uj eredményeket ért el. Sok szovjet páncélost pusztítottak el. Meghiúsították — még a német vonalak előtt — a Dnyepro- petrovszktól délre indított szovjet előretö­rést is. A német légierők a Nogaj síkságon különösen sikeres mély támadásokat Inté­zett az ellenséges erők ellen. Nagy erővel támadták a szovjet páncélos ékeket, a ké­szenléti állásokat s bombázták a Taman- félsziget kikötőiben gyülekező hajókat. * rendkívül nagy nehézségekkel KÜZDENEK az angolszász csapatok a dél­olaszországi hadműveletekben állapítják meg az angol haditudósítók. Dombról-domb- ra csigalassúsággal tapogatózunk előre a Róma felé vezető utón — Írja a ,J)aily Telegraph“ munkatársa a Volturao mellől __ és a harcok sok áldozatba kerülnek. A németek aránylag kevés katonával, de sok géppuskával és ágyúval tartják a nehezen hozzáférhető hegyi állásokat. Az angolszász katonák nagyon kényelmetlenül húzódnak meg a barlangokban és a sziklák mögött, mert a sokat magasztalt szép olasz időjárás erre az évre már megszűnt. A szövetségesek olaszországi főhadiszál­lásának egyik jelentése kisebb sikerekről számol be, ezeket azonban rendkivül súlyos harcok árán vívták ki. Az amerikai csapa­tok eszerint megszállották a Monte Massico északi lejtőjén fekvő Cassanouva kis hely­séget és megtámadtak több német ellenállási övezetet. A 8. hadsereg fárasztó küzdelmek­ben tudott csak egyes, kis területi nyere­séget jelentő állást elfoglalni. A Trigno folyó torkolatvidékén is kisebb jelentőségű arcvonalváltoztatásra került sor. A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda ezzel kapcsolatban azt jelenti, hogy az amerikaiak kötelékeik teljes erejét felhasználták ezekben a had­műveletekben, de mégsem tudtak eredmé­nyeket elérni s a nagy veszteségeket szén-

Next

/
Oldalképek
Tartalom