Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-09 / 253. szám

ELŐFIZETÉSI AKAR: 1 H6RA 4.30, NE- I

GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ I HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 253. SZÁM

ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. |

I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

TÖRÖKORSZÁG CSÁK SAJÁT ÉRDEKEI

VÉDELMÉBEN FOG FEGYVERT

— Şan® ost ai falc

ASofolov Londonba ulazfilc a Iiároinfialatmi bizollsag inegaLSíilasnra

140.000 tonna csapatszállító halót és két rombolót vesztettek

az angolszászok a Földközi-tengeren

A Szovjel Csehszlovákia kezére akarja játszani Középeurópát

Roosevelt a Népszövetség elnöki székére pályázik

A TÖRÖK KÖZVÉLEMÉNY érthető íe- szültséggei várja, hogy felvilágosításokat kapjon Menemencsoglu török külügyminiszter kairói tárgyalásairól és ennek nyomán megismerhesse a moszkvai határozatoknak az országot érdeklő részét. Érdekes, hogy az az első vélemény, amely Ankarában közvetlenül a moszkvai közlemény kiadása után az ott történtekről formálódott, időközben jelentékenyen átalakult, valószínűleg éppen a Kairóból érkezett hirek hatása alatt. Ankarában először úgy vélték, hogy az angolszász álláspont jutott előtérbe Moszkvában, most azonban már jóval óvatosabban magyarázzák felfogásukat s úgy látják, hogy a szovjet fővárosban kiadott nyilatkozatok szövege nagyos is alkalmas különféle értelmezésekre. Éppen ezért török hivatalos helyen Menemencsoglu visszaérkezéséig elzárkóznak minden állásfoglalástól.

Egyre erősödik az a felfogás, hogy jóformán mindazok a kérdések, amelyekben az angolszászok és a Szovjet között nézeteltérés van, függőben maradtak. Egyesek szerint a nyilatkozatok hivatalosan megerősítették a kommunizmusnak a középeurópai és a Földközi-tengeri térségbe való behatolását. Az Ausztriával szomszédos államok említése — mondja a Magyar Távirati Iroda ankarai jelentése — olyan államcsoport elképzelését teszi lehetővé, amelyben a Szovjet befolyása alatt álló Csehszlovákia játszana a vezető szerepet. Valószínűnek tartják, hogy Moszkvában titkos megállapodások történtek és ebben viszont az oroszok engedtek, csak az a kérdés, hogy milyen áron. A török sajtó, amely pedig többségében angolszász beállitottságu, az utóbbi napokban egyáltalán nem a lelkesedés hangján magyarázza a moszkvai nyilatkozatokat.

A török-angolszász megbeszélések egyébként vasárnap este befejeződték. A hivatalos közlés szerint a megbeszélések a két ország közötti szövetség szellemében, folytak le.

Az angol híriroda — amint mi is jelentettük — olyan értesüléseket terjesztett, hogy Törökország belép a háborúba. Az egész török sajtó élesen és egyértelműen szembeszáll ezzel a beállítással. A félhivatalos „Cumhuryet“ hangsúlyozza, hogy az angol-török szövetség védelmi jellegű és a Törökország esetleges háborúba lépésére vonatkozó jóslásoknak nincs alapjuk. A „Són Telegraph“ a török hadsereg feladatául egyedül a török határok s a török nép érdekeinek. megvédését jelöli meg. Törökország, — Írja, — nem hajlandó Idegen érdekekért vért ontani, sem bármiről lemondani, de kalandot sem keres. Törökország, írja a „Jeny Sabah“ nem térhet le az egyszer választott útról. Ereje az államfő körül sorakozik fel és ezt az erőt. ott vetik latba, ahol arra a török érdekek szempontjából szükség lesz. A háború megröviditésc

nem elég ok arra, hogy Törökország beavatkozzék.

A török helyzettel kapcsolatban természetesen a legkülönbözőbb hirek láttak napvilágot. így beszéltek Bergeny francia nagykövet ‘lemondásáról. Ezt a hírt a leghatározottabban megcáfolták s közölték, hogy a nagykövet csak jelentéstétel végett utazik Viehybe.

A határozott török állásfoglalás hatására most már az Angliából érkező hirek is átszíneződtek. A „Basler Nachrichten“ londoni tudósítója azt írja, hogy a hivatalos London a legnagyobb megértéssel viseltetik a török semlegesség iránt. Egyelőre nem számítanak Törökország magatartásának megváltoztatására. A „Basler Nachrichten“ egyébként úgy értesül, hogy az oroszok engedékenyebb magatartást tanúsítottak, mint ahogy várható volt s magukévá tették például az Atlanti Charta angolszász értelmezését azáltal, hogy hozzájárultak Ausztria független- ségéhez(?) Éppen ez a kijelentés a leghatározottabban mutatja, hogy a Szovjet menynyire beleszólást követel magának egész Közép-, sőt Nyugateurópa ügyeibe is.

A svájci lap szerint a kairói megbeszéléseknek Törökország tájékoztatása és megnyugtatása volt a célja. Ha sző lehét valamilyen mellékcélról is, — Írja a „Basler Nachrichten“ — akkor ez abban áll, hogy a szövetségesek Törökország közvetítésével bizonyos befolyást szeretnének gyakorolni az egyik balkáni államra. Londonban nem keltene különös csodálkozást, ha a moszkvai határozatokkal kapcsolatban a szövetségesek diplomáciai, politikai offenzívat indítanának egyes kisebb államokban. Az Ausztriáról szóló határozatot már ennek kezdetéül lehet tekinteni. Ezzel a diplomáciai offenzivával kapcsolatban különösen azokra az államokra gondolnak, amelyek egyik, vagy másik szövetséges hatalommal még fenntartják diplomáciai kapcsolataikat.

A Törökországgal való szomszédság következtében tehát egészen érthető, ha Bulgáriában a moszkvai értekezlet volt a beszélgetések fő tárgya. A lapok részletesen foglalkoztak a kiadott közleménnyel, annak külföldi visszhangjával s túlnyomó az a vélemény', hogy az értekezletet újabb nagyjelentőségű események fogják követni.

A „Neue Zürcher Zeitung" londoni levelezője jelenti, hogy londoni diplomáciai körökben most már teljesen nyíltan beszélnek azokról a minimális követelésekről, amelyeket Oroszország Finnországgal szemben támaszt. A szovjet kormány kétségkívül visz- szaköveteli azokat a területeket, amelyről az első világháború után és a forradalmi időkben lemondott, valamint azokat a területeket, amelyeket Finnország 1941 óta szállt meg. ‘A követelés elsősorban Petsa- móra vonatkozik. Az oroszok továbbá a Leningrad előtti térség kibővítését követelik, tehát a karéliai földszorost, Viipurira azonI

ban a követelés nem vonatkozik. Úgy látszik, hogy Moszkva hajlandó Hangöről is lemondani, tekintettel arra, hogy ez a pont hadászatilag a Balti-tenger déli partja felöl is védhető. Oroszország követeli továbbá, bog Finnország szüntesse be a háborút és szerelje le a határmenti csapatokat, hogy a finn határmenti orosz hadosztályok felszabadulhassanak. Ezzel szemben Oroszország nem gördítene akadályokat Finnország élelmezési helyzetének megoldása elé. Finn vélemény szerint ennek a kérdésnek a megoldása most kevésbbé nehéz, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok nagymennyiségű szárított élelmiszert tárolnak, amelynek átszállítása aránylag könnyű. Finnország függetlenségének kérdése a moszkvai értekezlet után nyilvánvalóan a három nagyhatalom ügyévé vált.

A LONDONBAN LÉTESÍTENDŐ HÁROMHATALMI BIZOTTSÁG megalakulására, amint a „Stockholms Tidningen“ londoni tudósitója jelenti, Molotov szovjet külügyi népbiztos előreláthatólag Londonba érkezik. Úgy tudják, hogy ezalkalommal beszélik meg a lengyel kérdést is. Az angol bányászszakszervezetek képviselőket szándékoznak küldeni arra az értekezletre, amely valószi- nüleg a Szovjetunióban ül össze — jelenti a brit híriroda —, hogy megbeszélje a háború utáni egyesülést. Egyre erősödik a hire annak, hogy most már rövideseti létrejön a Roosevelt—Churchill—Sztálin közös találkozó. Annak idejében és helyében állítólag már meg is állapodtak. Az értekezlet a világnak valamelyik eldugott helyén lesz és a sajtóellenőrzés, amint az „United Press“ Írja, az előkészületekről minden közlést megakadályozott. Sir Archibald Clark-Kerr moszkvai brit nagykövet egy moszkvai rá- dióközvetités során kijelentette, hogy Nagy- britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között nemcsak megértés jött létre, hanem a három hatalom „szeretni is megtanulta egymást“ es semminek sem szabad megzavarni „ezt a csodálatos harmóniát“.

Ez a' „csodálatos harmónia“ és ez a „nagy szeretet“ mind az afölötti örvendezésből fakad, hogy sikerült sötét terveket létesíteni Európa megsemmisítésére. Az igazi emberi kultúrát hordozó európai népek rabszolgaságba döntése fölött tanácskoznak és örvendeznek az angolszász és szovjet fővárosban.

Közben pedig a zsoldjukban álló partizánok a legembertelenebb tetteket követik el és ezzel halvány kóstolót adnak abból, hogy mi lenne, ha az ellenséges tábor tervei megvalósulnának. A Magyar Távirati Iroda újvidéki közlése ad képet egy ilyen partizán cselekedetről. A horvátországi Eszék közelében csütörtökön partizánok támadtak meg egy tábort., ahol ÍZ—16 éves gyermekek dolgoztak egy birtokon, fegyveres örök védelme alatt. Az őröket legyilkolták és a táborban lévő 230 gyermeket magukkal hurcolták. Eszékről repülőgépek szálltak fel s megfigyelték, hogy merre kísérték a gyermekeket, de a csoportot nem támadhatták meg, nehogy a gyermekeknek is bajuk történjék. A szülök mindent elkövetnek a gyermekek kiszabaditására, eddig azonban eredménytelenül. A Száva-parti lirosko városka október 19-től 23-ig állott a partizánok támadása alatt. A város helyőrsége és a lakosság megakadályozta a behatolást s végül is a partizánok kénytelenek voltak visszavonulni.

*

A KRIM-FÉLSZIGETEN a bolsevisták újabb és ujább kísérleteket tettek a terűiét bejáratainak folytonos támadásokkal való feltörésére. A német csapatok ezelcet a tömegtámadásokat, amelyeknek színhelye főleg a perekopi földszoros volt, visszaverték és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek.

A Dnyeper-könyökben a német csapatok újabb sikereket értek el. Nikopoltól délre tovább folytatták előretöréseiket és ennek során szétvertek egy bekerített bolsevista eröcsoportot. Kievnél széles arcvonalon és súlyos erőkkel támadnak tovább a bolsevisták, a németek azonban kemény ellenállást tanúsítanak. A várostól északra, Goto élnél és Szmolenszknél nagyjában szünetelnek a hadműveletek. Nyeveljnél a bolsevisták megkísérelték betörési helyeiknek az áttekinthetetlen tó- és mocsárvidéken való kiszélesítését, előretöréseiket azonban meghiúsítottál:, A várostól délre eredményes német ellentámadások folynak, az itt küzdő német csapatok ötven páncélost szétlőve uj védelmi sikert arattak.

A keleti hadihelyzet áttekintésében a berlini értesülések megállapítják, hogy a nagy csata a középső Dnyeperen és a folyam torkolat vidékén annyira kiéleződött, hogy a küzdelem uj tetőpontra jutásával kell számolni. A német jelentések elismerik a harcok rendkívüli keménységét. A különböző gyújtópontokon a nagy páncélos csaták a nehéz és legnehezebb fegyverek összpontosításával még fokozódik.

A Dnyeper kanyarulatában a német csapatoknak páncélos tartalékok tömeges bevetésével sikerült az elhárítást konszolidálni. Ez — mondják Berlinben — valószinüleg megerősítette a német hadvezetést abban az elhatározásában, hogy krimi állásait nem adja fel, annak ellenére, hogy a félszigeten levő erős német kötelékek a szovjet csapatoknak a nogaji szteppén történt előnyomulásával elvesztették szárazföldi összeköttetésüket. A félszigeten lévő csapatok harci erejét német részről nyilván eléggé erősnek tartják ahhoz, hogy e csapatok önmaguk hosszabb Ideig tartani tudják az erős sün- disznóállásokat a. Dnyeper alsó folyásánál és a Keresnél támadó szovjet szárnyakkal szemben.