Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-26 / 268. szám

e ic 1943. november 26 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HŐRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉV®E 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 288. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A LEGSÚLYOSABB MEGTORLÁSRA KÉNYSZERÍTIK Németországot a brit légitámadások Kievfő! nyugatra, Koroszfennél, Nyeveljnél és Géméinél uj sikereket értek el a német ellentámadások Megkezdődtek a Roosevelt-Churchíll-Sztalia találkozó megbeszélései? B encs Moszkvába érkezeti A berlini török nagykövet jelentéstételre hazautazott „EZT NEM FELEJTJÜK EL NEKIK“ — ilyen és hasonló cimü cikkekben foglalkozik a berlini sajtó a birodalmi főváros ellen in­tézett brit támadásokkal. Benin népe — hja a „Völkischer Beobachter“ — el volt készülve arra, hogy ő sem kerülheti el az olyan nehéz órákat, amilyeneket a német testvérvárosok lakosságának már át kellett élnie. Tudja azonban, hogy a légiháboruban az utolsó szó még egyik oldalon sem hang­zott el. Minél kegyetlenebbek az ellenség módszerei, —- hangoztatja a „Deutsche All­gemeine Zeitung“ — annál keményebben és elszántabban érlelődik meg a népben a ro­mok felett az akarat és a kötelességtudat. Most cselekszik majd meg igazán azt, amit tennie kell. A lakosság ellenálló ereje törhe­tetlen és keményebb minden szenvedésnél, állapítja meg a „Berliner Lokalanzeiger“. A német nép valamennyi arc vonalon és minden városban, amelyet terrortámadás ért, újból bebizonyította, hogy ellent tud állani. Berlinben egyre határozottabban kifeje­zésre jut az a meggyőződés, hogy az Anglia elleni légi megtorlás nem maradhat el. Ki­látásba helyezik az uj harci eszközök beve­tését s kijelentik, hogy az angolszász repü­lőtámadások olyan méreteket öltöttek, ame­lyekre német oldalról, sajnálattal bár, de a legsúlyosabb megtorló fegyver alkalmazá­sára kényszerülnek. Részleteket még termé­szetesen nem közölnek, de a mondottak sej­tetni engedik a várható következményeket. Göbbels dr„ birodalmi miniszter, mint a berlini kerület körzet vezető je felhivást in­tézett az angol támadások alkalmából a bi­rodalmi főváros lakosságához. — Győzelmi akaratunk rendíthetetlen — mondja Göbbels dr. felhívása. Elszántságun­kat semmiféle terror nem törheti meg. Az ellenség téved, ha azt hiszi, hogy a német főváros háborús szelleme rosszabb mint bár­mely más német városé. Városunk részei ugyan súlyos kárt szenvedtek, sok po gár- társunk megsebesült és meghalt, a nehéz idő azonban, amit most átélünk egyszer vé­get ér. A birodalmi főváros fölé kitűzzük a rendithetetlenség zászlaját és az elpusztult házak és utcák romjaiból a győzelem után uj Berlin fog keletkezni, ame y szebb lesz. mint volt. Stockholmba érkezett jelentés szerint az angol légierő kötelékei csütörtökre virradó éjszaka is támadást intéztek német terüle­tek ellen. Stockholm és Berlin között meg­szakadt a távbeszélő és távíró osszekötte­Az angolszász légierő Délfranciaországot is támadta a szerdai nap folyamán. Különö­sen Toulon városát érte erős támadás. A város lakott részeiben a bombák súlyos pusztításokat okoztak. Eddig 160 halottat és 275 sebesültet szedtek ki a romok alól, de attól lehet tartani, hogy a halottak száma még jelentékenyen emelkedik. Szófia bombázását is határozott terrortá­madásnak minősíti a török sajtó, nem pedig a szövetségesek balkáni hadműveletei beve­zetésének. Ankarai vélemény szerint most, a németek dodekanézoszi sikerei után nem valószínű a közel jövőben bekövetkező bul­gáriai partraszállás, mert ahhoz először a Földköziétengeri szigeteket kellene az angol­szászoknak birtokba 'venniök. Nyilvánvaló tehát, hogy az ilyen támadásokkal moráli­san akarnak hatni Bulgáriára és általában a balkáni népekre. * A DEMOKRÁCIÁK ÉS A SZOVJETUNIÓ háború utáni együttműködésének kérdésével sokat foglalkoznak Törökországban. A leg­utóbb elhangzott nyilatkozatok után — noha ezek éppen az együttműködést hangoztatták, viszont a sorok között teljes mértékben éreztették annak nehézségeit — török poli­tikai körökben mind jobban megerősödött az a vélemény, hogy a Szovjettel való együttmunkálkodás nagyon nehezen képzel­hető el. Törökországnak a háborúval kap­csolatos magatartását kétségkívül jelentéke­nyen befolyásolja ez a meggondolás. Na­gyon is érthető, hogy igyekszik lehetőleg minél tovább érintetlenül fenntartani had­erejét. Az ország a Szovjet és az angolszász érdekek egyik ütközőpontján ’ekszik és így kellő időben megfelelő módon akar sikra szállani a török nemzeti érdekek védelmé­ben, amelyek — mondja a Magyar Távirati Iroda isztanbuli jelentése — akkor majd megegyeznek az angolszász érdekekkel. Törökországban most nagy érdeklődéssel várják a választ a kairól megbeszélésekkel kapcsolatos és Londonban átnyújtott török közlésre. A török lapok rámutatnak arra, hogy Törökország most nem lát okot a háborúba való belépésre, de mindig készen áll arra, hogy az angolokkal szemben fenn­álló szerződéses kötelezettségeinek eleget tegyen. Egyedül a török kormány és a köztársasági néppárt tudja azonban eldön­teni, hogy mikor üt a kötelezettségek telje­sítésének órája. Minden töröknek tisztában kell azonban lennie azzal, — Írja az anka­rai sajtó —, hogy a háborús veszélyek még mindig fennáManak és a mai kavargó idő­ben egyik napról a másikra háborúba ke­rülhet az ország. A berlini török nagykövet jelentéstételre visszaérkezett Ankarába. Az újságírók előtt hangsúlyozta, hogy a török—német politikai és gazdasági kapcsolatok normális módon a szívélyes barátság légkörében fejlődnek. Németország uj kereskedelmi szerződést kíván kötni Törökországgal. Riedl dr„ is­mert német gazdasági szakértő már meg is érkezett Isztanbulba és a napokban utazik Ankarába az előzetes tárgyalások folytatá­sára. Az angolszász—szovjet együttműködés le­hetőségeit latolgatja a „Helsinki Sanowmt“ cimü finn lap is. Sem az Egyesült Államok, sem Anglia, de a Szovjet közvéleménye sem mutatott eddig hajlandóságot arra, hogy a nemzetközi tervezetekben elmélyedjenek. Ta­lán egyedül az Egyesült Államokban talált kedvező visszhangra az a terv, hogy Ame­rika részt vegyen a nemzetközi rend fenn­tartásában. Az angol közvélemény egy ilyen terv megvalósítását túlságosan nagy elté­résnek érezné a hagyományos brit külpoli­tikától. A Szovjet tulajdonképpeni szándé­kairól pedig semmit sem lehet tudni. A há­ború utáni együttműködés tervét tehát egy­előre csak elvi megállapodásnak lehet te- I kinteni. * BENES MOSZKVÁBA ÉRKEZETT, ott- tartózkodásáról azonban szovjet részről nem adtak ki hivatalos közleményt és a moszkvai rádióban sem hangzottak el erre- vonatkozó közlések. Illetékes német hely­ről kijelentették, hogy ennek az utazásnak ’tőségét, amelynek során „Csehszlová­kia“ és a Szovjet 30 éves szerződést köt­nek, gyakorlatilag nem szabad túlbecsülni. A Szovjetunió Benesben ügynököt anar szerezni magának a kelet- és középeurópai szovjet követelésnek megva!ősitásái%. A já­ték annyival inkább átlátszó, mert maguk az angol lapok is jelzik annak lehetőségét, hogy a Moszkvában aláírandó szerződéshez más kelet- és középeurópai államok, köz­tük Ausztria Is csatlakozhatnak. Az Anti- komintern egyezmény mostani évfordulóján berlini politikai körökben reámutatnak azokra az irányzatokra, amelyek egyre vi­lágosabban jelzik és bizonyítják a Szovjet terjeszkedési politikáját. Benes — mondják Berlinben — menekült volt, jelenleg is az és továbbra is menekült marad. * * SEM CHURCHILL, SEM EDEN nem vettek részt az angol alsóház uj ülésszaká­nak megnyitó ülésén. Ezzel a kétségtelenül jelentős ténnyel kapcsolatban az angol fő­városban az a hir terjedt el, hogy a három­hatalmi megbeszélések már megkezdődtek. Eden távollétéből arra következtetnek, hogy a háromhatalmi tanácskozásokon politikai kérdések is szóba kerülnek. Churchill helyett Attlee helyettes minisz­terelnök Ismertette az alsóházban a hábo­rús helyzetet. Azt hangoztatta, hogy a szö­vetségesek a védelemből minden arcvona­lon támadásba lendültek, támadásukat ál­landóan fokozni fogják s egyesitett hadve­zetésükkel meg fogják osztani a német erőket. Nagyban dicsérte a német városok elleni légitámadások hatásosságát és kilátásba helyezte, hogy a jövőben nemcsak nyugat­ról, de délről is erős légitámadások fogják érni a német állásokat. Elismerte, hogy még mindig nagy az a vám, amelyet a né­met tengeralattjárók szednek az Atlanti- óceánon és a tengeri háború ellanyhulásá- ról nem lehet beszélni. Fájdalmasnak mon­dotta az Égei-tengeri veszteségeket. AZ ALGÍRI FRANCIA BIZOTTSÁG leg­utóbbi ülésén nagyfontosságu bejelentések történtek. De Gaulle a külpolitikai vita be­fejezésekor azt hangoztatta, hogy „a bizott­ság, bár nem viseli ezt a címet, lényegében mégis a francia köztársaság kormánya“. Az a tény, hogy ma.Párisban ellenség tar­tózkodik és Vichyben az „árulás“ uralkodik, semmit sem változtathat azon a szükséges­ségen — mondotta —, hogy ennek a nagy nemzetnek alkalmat kell kapnia a világ újjáépítésében való közreműködésre. A má­sik bejelentést az algíri bizottság fömegbi- zottja, René Massigli tette. Közölte, hogy az angolszász hatalmak megszimtnek tekin­tik az úgynevezett Clarck—Darlan egyez­ményt, amely eddig a szövetségesek és a franciá bizottság kapcsolatait szabályozta, mert azt az események túlhaladták. A szö­vetségesek készek arra, hogy uj megegye­zésről tárgyaljanak a francia bizottsággal.-K­A NÉMETEK TÁMADÁSA KIEVTÖL NYUGATRA az ellenség erős ellenállásával szemben, a kedvezőtlen időjárás ellenére is további tért nyert. A német csapatok elfog­lalták Bruszilov és Csórnia városokat s a körülzárt bolsevista erőket teljesen megsem­misítették. A legutóbbi négy napon ezen a harci területen 193 páncélost, 35lf ágyút és sok más fegyvert zsákmányoltak, illetőleg pusztítottak el. Koroszten térségében is megindultak a német ellenintézkedések s a német csapatok itt is tért nyertek. Gomel- től nyugatra több helységet foglaltak vissza a németek s a Tárostól északra indított szovjet támadások sikertelenek maradtak. Nyeveljtől északnyugatra ugyancsak előre haladt a német ellentámadás. Megállapít­ható, hogy most már csaknem az egész arcvonalszakaszon a német kezdeményezés jellemzi a helyzetet. Ennek ellenére berlini körök a szokott óvatossággal nyilatkoznak a harci eseményekről, s mindössze áz ellen­séges támadások sikertelenségét a német ellenhatások eredményei állapítják meg. Délolaszországban nem voltak erősebb harcok, úgy, hogy a német hivatalos jelen­tés általában nyugalmat jelent az arcvonal­ról. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda szerint az angolok főként az Apénninek középső szakaszán tevékenykedtek. Sok csapatot ve­tettek harcba, hogy San Angelo falu köze­lében egy vasúti hidat elfoglaljanak. Hindu ezredeket hajszoltak előre s ezek közül több hiába vérzett el. A hid továbbra is német kézben maradt. Olaszországnak az angolok által meg­szállott területén tüntetések voltak. Sforza gróf az „United Press“' tudósitójának meg­mutatta a Nápolyban, Bariban és Aberlno- ban lefolyt tüntetésekről szóló jelentéseket és ezeket neofasiszta tüneteknek minősítette. Hozzátette, hogy az amerikai csapatok Averinoban „véget vetettek a nyugtalanság­nak“. ü német ellentámadások miatt nagy áícsoprtosiiáseRat végez a szovjet hadvezetésé® Berlin, nov. 25. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati Irodá­nak: A véderő főparancsnoksága közli: A keleti a re vonalon — bár az időjárás rossz — a heves harcok nemcsökkenő erővel folynak tovább. A Chersoni hídfő ellen intézett több ellen­séges előretörést visszavertük. A nikopoli hídfőnél és a nagy dnyeperi ívben szerdán is kemény harcokban visszavertük a szovjet

Next

/
Oldalképek
Tartalom