Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-25 / 267. szám
1943. NOVEMBER 25. 3 tântTiUjsnn Csatay Lajos honvédelmi miniszteri nagy beszéde után a Ház elfogadta a honvédelmi tárca költségvetését a képvisetöház minden tagja lelkesen megtapsolta a honvédelmi miniszter bejelentéseit Budapest, november 24. A képviselőház szerdai ülését 10 óra után nyitotta meg Tors Tibor alelnök. Igeh nagy volt az érdeklődés. Vitéz Csatay Lajos honvédelmi miniszter már az ülés kezdetén megjelent a Házban. A tárca előadójaként Essö Sándor képviselőt jelölték ki, mert vitéz Faragó Ede előadó megbetegedett. Essö Sándor beszéde elején kegyelettel emlékezett meg a hősi halottakról, majd azzal az Ígérettel fordult hátramaradottjaikhoz, hogy a magyar országgyűlés nem feledkezik meg róluk. örömmel állapította meg, hogy a Hás a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalását elismerést érdemlő módon a napi politika fölé emelte. Behatóan ecsetelte a hadsereg szellemi és anyagi szükségleteinek fontosságát. Részletesen ismertette a ■ tárca költségvetését. Az átlagos 75 százalékos emelkedéssel szemben a légierők költsége több, mint 100 százalékkal, míg a parancsnokságoké és a hatóságoké csak 5Jf százalékkal emelkedett. örvendetes az is, hogy a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap költségvetése 23 millió 600 ezer pengővel több, mint 100 százalékos emelkedést ért el. A közforgalmi repülés költségvetése először szerepel a honvédelmi tárcában, mert eddig a kereskedelmi tárcába tartozott. A honvédség kiépítésénél, sajnos, határokat szab az anyagbeszerzés, azonban vitás nem lehet, hogy honvédségünknek a legjobb és legtökéletesebb anyagot kell adni. Végül hangoztatta az előadó, hogy Magyarország ezer év óta missziót tölt be Kelet kapujában és védelmezi Nyugatot. Most is ebből a misszióból vállalta jelenlegi háborúját. A tárca költségvetését elfogadásra ajánlotta. Az elsg vezérszónok, Baky László (Magyar Megújulás Párt) intézkedéseket kért az egyes helyeken megnyilvánuló háborúéi- lenes hangulatkeltéssel szemben. Szóvátetle a Független Kisgazda Párt memorandumát, amelyet — amint megjegyezte —, ha nyilvános ülésen olvastak volna fel, a felolvasói hazaárulónak minősítették volna. Vitéz Horváth Sándor, a MÉP első vezérszónokának felszólalása után Halmai János (Nyilaskeresztes Párt), majd Nyirő József, az Erdélyi Párt vezérszónoka szólalt fel. Hangoztatta, hogy az ország csalhatatlan támaszpontja a hadsereg és ezért mindenki a legnagyobb áldozatokra hajlandó. A továbbiak során érintette az erdélyi magyarság katonai átképzésének kérdését és hangsúlyozta, hogy Erdély sorsa és biztonsága egész Magyarország további sorsát és biztonságát jelenti. Nem szabad megengednünk a belső életvonal gyengítését. Elsősorban önmagunkban kell keresnünk életünk biztonságát. mert a fegyvereket nemcsak a kézből, hanem a lélekből is el lehet dobni. Erdély és a hazatért területek legközvetlenebb bekapcsolása az ország vérkeringésébe, a honvédség utján történhetik. Itt megbecsülésben részesülnek az ország nemzetiségei is, sajnos, ez azonban nem mondható el a délerdélyi magyarságról. A katonai képzést illetően három fokozatot állított fel. Ezeket a fokozatokat egyes szempontok szerint a következőkben foglalta össze: l.-a leventekérdések fontosságát hangsúlyozva, szükségesnek tartotta, hogy az erdélyi leventékkel megismertessék ró Erdélyen túli Magyar- országot és viszont; 2. a tulajdonképpeni liatonai kiképzési munka eredményeivel megvalósithatókna.k tartja azokat a célkitűzéseket és kötelességeket, amelyek Erdély magyar jellegét igazolják minden időre; 3. a katonai szolgálat teljesítése után a lö- vészkötelezeltséget terjesszék ki és a lövészeket arra a fokra képezzék ki, amit a honvédség tőlük megkövetel; 4. olyan hadi- tapasztalatokban gazdag férfiak, illetve tisztek kiküldetését kérte Erdélybe, akik felismerve a rájuk váró nemzeti hivatást, teljes magyar öntudatuk erejével készek egész életüket a nemzet szolgálatába állítani. A költségvetést elfogadta. Ezután Bajcsi-Zsilinszky Endre, vitéz Zalay László és Málasics Géza felszólalásai hangzottak el, majd Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter beterjesztette az 1944. évi állami költségvetés megajánlásáról szóló törvényjavaslatot. Dembó Mihállyal, a kárpátaljai képviselők csoportjának vezérszónokával a vezérszónokok sora lezárult.. Az első felszólaló Botár István reflektált Bajcsi-Zsilinszky Endre beszédére. A fegyverkezési tempo gyorsítását sürgette. Helyénvalónak tartja a gépesítés mellett a lovasság fejlesztését is. A költségvetést nem fogadta el. Vitéz Ujfalussy Gábor (MÉP) és Vájná Gábor (nyilas) felszóla'ásal után Bálint József (erdélyi) a honvéd szó történeti jelentésével foglalkozott részletesen. A felszabadult területek személytelenül olvadtak be visszatérésük alkalmával a magyar honvédségbe. Most meg van a független magyar hadsereg; felvetette a kérdést, vájjon meg van-e a magyar társadalom minden egyes rétegében az az eszménykép, amely a modern magyar hadsereghez szükséges? Itt különbséget tett a katona és a honvéd sző között és a kettő összeségét tartja eszményképnek. A katona-pap szemszögéből szóvátette, hogy a magyar hadseregben a káromkodás nagyon elterjedt. Büntető szankciókat kért a káromkodás eilen. A költségvetést elfogadja. Andréka Ödön (Imrédysta) hozzászólása után Káhay Miklós miniszterelnök beterjesztette a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi 24. t.-c.-ben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Beterjesztett erről egy minisztériumi jelentést a Magyar Szent Koronához visszacsatolt területeknek az országgal való egyesítéséről szóló törvényben foglalt felhatalmazás alapján 1943 október 15-ig kibocsátott és még be nem jelentett minisztériumi rendeletekröl. A vitát folytatva Szabó Gyula (MÉP) és Meskó Zoltán (pártonkivüli) szólalt fel. Tors Tibor alelnök a házszabályok értelmében röviddel 6 óra után a vitát bezárt- nak nyilvánította és ekkor emelkedett szólásra Csatay Lajos honvédelmi miniszter. l$lí golfunk az utolsóid, Ifíltvőf a luc&i«!>f!i*TC*eli; íelt&B$Foifa!r Csatay Lajos honvédelmi miniszter beszéde elején rámutatott arra, hogy az eló'ző világháborút lezáró békéből nyert szomorú tapasztalataink, az 1919. évi véres tanulságok, a trianoni békeévek nyomorúsága, földrajzi adottságunk és a magyar léleknek az a történelmi elhivatottsági tudata, hogy Nyugathoz tartozunk és a Nyugatot védjük a keleti veszedelem ellen, már jóval a mostani háború kitörése előtt meghatározták a helyet, amelyet a nagy nemzetek küzdelmében el kell foglalnunk. A mi elhatározásunk minden más nemzeténél nehezebb volt. Mi voltunk az utolsók, akikről a békebilincsek lehullottak. Sem lelkileg, sem anyagilag nem lehettünk felkészülve, hiszen csak a háború küszöbén kezdhettük meg honvédehnünk kiépítését. Amit ezen a téren a nemzet, a kormányzat és a hadvezetőség hat év óta alkotott, feltétlenül elismerésreméltó, egyes részeivel pedig kimagasló. A közelmúltban két és fél év alatt háromféle célkitűzéssel vettünk részt a hadműveletekben anélkül, hogy haderőnk kiképzése és anyagi felszerelése csak egyszer is elérte volna a tervezett fokot. A változó adottságok a hadsereg átszervezését tették szükségessé, haditapasztalatunk pedig kiképzésünk átállítását. Hangsúlyozta, hogy ez a munka még korántsem érte el a szükséges fokot, ha sokat haladtunk is, még messze vagyunk a kitűzött céltól. A nagyhatalmak küzdelmében csak segéderők lehettünk A háború kitörésekor a küzdelembe az éppen meglévő haderőt kellett bevetnünk, s ezért részvételünk a keleti hadműveletekben csak fokozatosan történhetett. 1941-ben csak kisebb egységeink harcoltak és majdnem háromnegyed év kellett ahhoz, hogy három hadtestet kiszállíthassunk. Az arcvonalban küzdő magyar csapatok visszavonulása után megszállás céljára olyan .egységeket küldtünk ki, amelyek a már ugyancsak erre a célra kiküldött egységekhez csatlakozva ma a magyar megszálló erőket alkotják. A nagyhatalmak küzdelmében tehát a többi hasonló állammal együtt csak szövetségeseink segéderői lehettünk, akik sem a hadműveletek irányításában, sem a feladatok kitűzésében nein vehettek részt. Sikereink és balsikereink egy központilag irányított gigászi méretű hadsereg hadműveleteinek függvényei voltak. Már eleve te’jesen tisztában voltunk azzal, hogy hadseregünk a hadműveletekben csak két eredményt' szerezhet: megbecsülést és tapasztalatokat. A donparti harcokban csapataink hősiesen álltak helyt. Ha voltak is veszteségeink, a honvédség szempontjából a háborúban való eddigi részvételünk rendkívül nagyér- tékü, mert háborús tapasztalataink a további fejlesztés Irányvonalát szabják meg. A honvédség a nemzet nevében teljesítette azokat a kötelezettségeket, amelyek a szerződéses viszonyból eredtek és amelyeket a nemzet vállalt. Egy szószegö népnek lehet ideig-óráig szerencsés sorsa, de a történelem Itélöszéke •előtt a megbecsülést, a világ közvéleménye előtt a létjogosultságot csak azok az államok, népek vívhatják ki, amelyek kötelességüket nemcsak jóban, hanem rosszban Is maradéktalanul teljesítik. Ez a megbecsülés a nemzet hitele, e nélkül nincs jövő és nincs fennmaradás. A honvédelmi miniszter ezután részletesen ismertette a költségvetés egyes tételeit. átszerveztük meglévő haderőnket A nemzet által a honvédelem céljaira átengedett anyagi eszközök felhasználásánál két vezérelv van: az egyszerűség és a takarékosság. A megindított haderőfejlesztés! munkát a változott viszonyok és körülmények között is teljes erővel folytatni kívánja. A célszerűség érdekében átszerveztük meglévő haderőnket. Ennek lényege: kevesebb parancsnokság, kevesebb, de nagyobb és ütőképesebb egységek. Feltétlenül szükséges, hogy honvédségünk a lehető, legrövidebb idő alatt kellő számú, az eddiginél korszerűbb fegyverekkel legyen felszerelve. Ezért a háborús nehézségek ellenére is folytatjuk páncéloserőink és légihaderőnk kiépítését. A háborús fegyver- és anyagveszteségünk pótlása teljes erővel folyik és a befejezéshez közeledik. Nagy nehézségeink vannak a hadseregnek kellöszámu gépjármüvei való ellátása terén. Csodákat a fegyverkezés terén várni nem lehet. Az elvesztett időt teljesen be nem hozhatjuk, mégis e téren nem egy államot értünk utói, amely nem nyögött a trianoni békeszerződés bilincsei alatt. Rendkívüli fontosságot tulajdonit a minél korszerűbb kiképzésnek. Az anyagi eszközön ldvül a helyes és tökéletes tisztképzésen múlik a helyes kiképzés. A csapattisztikar helyzetének emelésére minden lehetőt meg kíván tenni, ezért a közelmúltban rendeletileg intézkedett, hogy a gyalogságnál parancsnoki helyet betöltő tisztek bizonyos mérsékelt összegű pótdijban részesüljenek. A tisztihiány kiküszöbö’ésére tartalékos tisztek átvételén kívül újabb eszközt jelent a főtiszthelyettesí intézmény, amely hivatva van a tisztikart és a legénységet szorosabban összekapcsolni. Az ifjúság katonai nevelésével a leventeintézniénnyel lelkileg és testileg erősödve egészségesebb, hazafiasabb gondolkodású magyar nemzedéket akarunk felnevelni. A leventeoktatói kar, sajnos, ma még nem részesül a társadalom részéről kellő megbecsülésben és kellő anyagi juttatásban sem. Mindkét irányban keresi a i megoldást. | A honvédelmi miniszter ezután rámutatott arra, hogy több nagyfontoseágu munkafeladat megoldására is igénybevették a honvédséget a szaktárcák. E’őterjesztést tett egy honvédelmi munka-csucsszervezet felállítására, amelynek feladata egységes-n Irányítani a munkásigénybevételt, ellenőrizni a munkafegyelmet és a munkagazdaságos- ságot. A közeljövőben már meg is alakul e honvédelmi munkaszervezet. E szervezettel nemcsak reális, hanem erkölcsi célokat is akar elérni. Mindenld, akit a honvédség az uj átszervezés folyamányaképpen nem fegyveres szolgálatra vesz igénybe, anya - nyelvre, vallásra és fajra valé tekintet nél- giil ebbe a szervezetbe fog tartozni. Tudja, hogy e kérdés rendezése hónapokat fog igénybe venni, de szilárd elhatározása annak keresztülvitele. Természetesen elsősorban hadi üzemeinket segítjük. A hadiüzemi intézmény bevált. A hadipari termelés a hadsereg ütőképességének né’külőzhet etlen előfeltétele. Hatalmas ugrást tett repülőiparunk A miniszter ezután a légoltalom és a légvédelem kérdéséről beszélt. A légoltalmi óvóhelyek hatalmas iramban épülnek. Viz- tárolómedencék és kutak létesítése folyik és légvédelmi figyelő szolgálatunk és fegyverzetünk is fejlődik. A tűz elleni védelmet erősen fokozzuk. Városaink légoltalmát átszerveztük és légvédelmi tüzérségünk számereje és hatóképessége is erősen növekedett. A földi elhárítás azonban légi elhárítás nélkül nem hatásos. Szövetségeseink iparának hathatós segítségével repülőgépiparunk hatalmas ugrást tett, de e téren nem vagyunk önellátóak és az eddigi fejlődést csak kezdetnek szabad tekinteni. Elsőrendű kötelességének tartja, hogy minél gyorsabban olyan ütőképes légihaderö birtokában legyünk, amely a működő hadsereget támogassa és a hátország védelmében is hathatósan közre- müködhessék. (Cikkünk folytatása a 8-ik oldalon.)
