Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-25 / 267. szám

CsUiörtölc 1943. november 25 Ára te tmér Jf t*»T (•* 'i ii • « i SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ftS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. Berlin lukcsssága példátlan eréllyel vette fel a küzdelmet a második brit légitámadás veszélyeivel Mcmstein tábornok csapatai Kievtől nyugatra újabb nagy szovjet erőket zártak körül Ötnaposra tervezik Roosevelt, Sztálin és Churchill találkozóját „Az európai háború csakhamar politikai szakaszába lép" — jósolja az Echo de Algir flz „Observer“ feltünéstkeltő cikkben válaszolt az „lzvesztija“-nak ÚJABB TERRORTÂMADĂ8 érte szerdára | virradó éjszaka a német birodalmi fővárost. Több városrészben súlyos tüzek keletkeztek és ismét sok lakóház, középület, templom, közjóléti intézmény, műemlék esett áldoza­tul az angolszász bombáknak, annak elle­nére, hogy a németek jóelőre hathatós lég­védelmi intézkedéseket tettek és az egész lakosság odaadó közreműködésével nyomban megkezdték a harcot a tűzvészek megféke­zésére és az áldozatok kimentésére. Német hivatalos jelentés szerint az elhárítás 19 ellenséges repülőgépet pusztított el. A Német Távirati Iroda jelentése han­goztatja, hogy az angolszász cselekedetet éppoly kevéssé lehet katonai megfontoVis eredményének mondani, mint az előző ha­sonló támadásokat. Ezzel Anglia adós-szám­lája ismét jelentékenyen emelkedett. E tá­madás, mint az okozott pusztítások kétség­telenül bizonyítják, csaknem kizárólag Bel­lin lakott részeinek és művészeti intézmé­nyeinek szólt. A sürünlakott negyedekben a pusztulás természetesen meglehetősen jelen­tős és a lakosság körében az áldozatok száma, sajnos, nagy. Az áldozatok csaknem kivétel nélkül nők, idősebb, már nerh hadi- szolgálatra köteles férfiak és hadifoglyok, amint a háborús viszonyokból következik. Ezeknek szólt tehát elsősorban az angolok megfélemlítő támadása. — Az angolok azonban biztosak lehetnek abban — folytatódik a jelentés —, hogy minden megölt nőt, minden kórházi beteget, minden gyermeket és férfit, éppoly gondo­san feljegyzünk, mint minden egyes meg­gondolatlanul elpusztított épületet, amely polgári, vagy művelődéstörténeti célokat szolgál. Ezek az áldozatok és pusztítások bűnhödést követelnek, követelik annak a számlának a benyújtását, amely a német városok elleni támadásokkal gyűlt össze. A megtorlás kemény lesz, de igazságos bün­tetés mindazokért a gonosz tettekért, ame­lyeket az angolok a német polgári lakosság ellen végrehajtottak. Elég gyakran figyel­meztettük az angolokat, amit azonban nem vettek figyelembe. Ha azonban a bünhődés napja elkövetkezik, az angol népnek nem szabad emiatt panaszkodnia, mert maga idézte elő a barbárságot. A „Tribune de Geneve“ berlini tudósitója a csodálat és a tisztelet hangján ir a ber­lini lakosságnak a keddre virradó éjszaka lefolyt légitámadás alkalmával tanúsított nagy nyugalmáról és áldozatkész segítő készségéről. Az alacsony felhőzet, az eső, a csillagtalan égbolt, a nehéz angol négymo­toros bombázók számára lehetetlenné tették a célzást. Mint a svájci tudósitó írja, o szó igaz értelmében vett terrortámadásról volt szó. A lakosság még a támadás alatt el­hagyta az óvóhelyeket és minden panasz nélkül, példátlan eréllyel és bámulatraméltó kötelességtudással az emberek ezrei vettek részt az oltási és mentési munkálatokban. ROOSEVELT, SZTÁLIN ÉS CHUR­CHILL TALÁLKOZÁSÁRÓL az ameri­kai sajtó egyre több részletet közöl. A Bu­dapesti Tudósitó newyorki jelentése szerint amerikai jólértesült körök úgy tudják, hogy a Churchill—Roosevelt—Sztálin tanácsko­zást ötnaposra tervezik. Az értekezlet két­szakaszos lesz. Az első szakaszban csak Churchill és Roosevelt fog tárgyalni, Sztá­lin csupán az értekezlet második részében jelenik meg, washingtoni indokolás szerint azért, hogy Moszkvából való távolléte mi­nél rövidebb legyen, mert személyesen vesz részt a hadműveletek Irányításában. Az United Press úgy tudja, hogy még egy harmadik szakasz is következik ezután és ennejk során Roosevelt és Churchill a Sztálinnál folytatott tanácskozás után más­hol találkoznak CsangkájsekkeL A talál­kozó helyéről és Idejéről a lapok semmit sem közölnek, de általában az a vélemény, hogy a résztvevők már el is indultak a ta­nácskozás kijelölt színhelyé felé. Az angolszász lapok misztikus jóslásokat tesznek bekövetkező nagy eseményekre, azt azonban nem jelzik, hogy ezek katonai, vagy politikai jellegűek lesznek. A legtöbb londoni lap leközli az „Echo d’Algir“ című lap kijelentését, amely szerint az európai háború csakhamar politikai szakaszába lép. — A helyzetben —- mondják Londonban — bizonyos változások következtek be, ame­lyek az időpontok előbbrehelyezését teszik szükségessé, amennyiben olyasvalami tör­tént, aminek bekövetkezését csak későbbi időpontra várták. Hogy mi rejlik ezek mö­gött a dodonai szavak mögött, természete­sen nem lehet tudni. Nagyon valószínű, hogy az idegháboru egyik újabb fegyveré­ről van szó. Ugyanilyen jellegűek azok a cikkek is, amelyek a kisállamokkal kapcsolatban az angol sajtóban megjelennek. Az „Observer“ az angol-orosz kapcsolatokról ir cikket s ebben utal az „Izvesztija“ cimü orosz lap­nak az európai kisállamok szövetsége el­leni kijelentéseire. Oroszország jogosult arra, — irja az „Observer“, — hogy eluta­sítsa az ilyen szövetséget, ha az a Szovjet ellen irányulna, de Oroszországot meg le­het nyugtatni a veszéllyel szemben, ha An­glia szilárd meggyőződéssel jár elől az egyesített Európában és egyidejűleg meg­erősíti azokat a kötelékeket, amelyek Oroszországhoz és Amerikához fnzilt. A baráti Anglia kezeskedhet Oroszországgal szemben a baráti Európa felől, ha Oroszor­szág elfogadja az egyéges béketeremtő ak­ciót a rendezetlen és meggyötört kontinen­sen. A brit politika — irja a továbbiakban az „Observer“ — éppen ellentéte az orosz­nak, amennyiben évek óta kedvezően Ítéli meg az államszövetségek létrehozását. Mig az egység és az egyetértés megvolt az európai államok között, addig, évszáza­dokon át az európai stabilitás forrásai vol­tak, mig az utóbbi időkben a politikai szét­tagoltság miatt bizonyos tekintetben bi­zonytalanságot és politikai erőtlenséget je­lentettek. Ebben az 1919-i békék létrehozói legalább annyira hibásak, mint maguk ezek a nemzetek. Éppen ezért hirdette Churchill azt a tételt, hogy ezeknek a „csatlós álla­moknak" lehetőséget kell adni, hogy jövő­jük biztosításához hozzájárulnak, mig az „Izvesztija“ most azt követeli, hogy ölt sem sv.í> bódulhassanak a háborúban való ré- / :• » ’mvetkezményeitől, E tekintet­ben — irja az „Observer“, — alapvető éo komoly nézeteltérések állnak fenn köztünk és Oroszország között, amelyeket nem le­het egyszerűen áthidalni. Oroszország ta­lán, amely egymagában is kontinenst jelent, megengedheti magának a középeurópai ál­lamok ellenséges érzületét, Anglia azon­ban, amely Európa részének tekinti magát, ezt nem teheti meg. A svájci „Basler Nachrichten“ londoni tu­dósítója az „Observer“ cikkéhez a követ­kező megjegyzéseket fűzi: — Szándékosan meglehetősen bőven is­mertettük az „Observer“ vezércikkét, mint­hogy a cikk alapvető jelentőségűnek lát­szik. Azt a benyomást kelti, mintha kezde­tét akarná jelenteni olyan politikának, amely aranyhidat épM, azok számára, akik­nek Churchill megígérte, hogy lehetőséget fognak nekik adni a jövendőjükhöz való hozzájárulásra. Feltűnő természetesen az is, hogy a cikk egyetlen szóval sem emliti Franciaország szerepét a jövendő Európá­ban. Hasonló hangon szólalt meg Law angol áUamminiszter is a külföldi sajtó képviselői előtt szerdán adott nyilatkozatában. Azt igyekezett bizonyítani, hogy a moszkvai ér­tekezleten nem létesítettek olyan angol— orosz—amerikai szövetséget, amelynek a világ feletti uralkodás lenne a célja és nora készítettek terveket Moszkvában a kisebb nemzetek feletti uralkodásra. Mit jelentenek akkor azok a kijelentések, hogy az „angol vezetés alatti Európa“ nem jelentene vesze­delmet Oroszország számára? Lehet, hogy nem készítettek terveket, de ez csak azt mutatja, hogy nem akartak hozzányúlni ah­hoz a kényes kérdéshez, hogy közülök ki is legyen az ur Európában és hol legyen az érdekek határa? Nagyon érdekes ezzel kapcsoaţban a „Pester Lloyd“ stockholmi tudósítójának je­lentése. Eszerint az oroszok erős nyomást gyakorolnak az Egyesült Államokra abban az irányban, hogy szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Finnországgal. Moszkva szerint a finnek azért nem hajlandók a feltétel nél­küli fegyverletételre, mert bizonyos mérték­ben maguk között érzik az Egyesült Álla­mok támogatását. A szovjet egyáltalában nem hajlandó a jelenlegi finn kormánnyal tárgyalni, csupán egy olyannal, amely az ő kedve szerint való. A helyzet ebből nyilvánvaló. Moszkva azt követeli szövetségeseitől, hogy teljesen ve­gyék te kezűket azokról a kisállamokról, amelyeknek országát Moszkva a maga ér­dekterületének tekinti és ezeket semmikép­pen se támogassák. így fest valójában az európai ujjárendeaés terén hirdetett „angol­szász—szovjet együttműködés“. A kisállamok szövetségére vonatkozó kér­désekkel különösen élénken foglalkoznak az északi államokban, ahol az északi szövetség gondolata hagyományos. Ezzel kapcsolatban a „StockheV — Ţi drangen“ megállapítja, hogy a Szó-j; tu> ' >1939 óta két alapvető hibát követett el. Az első hiba az volt, hogy Oroszország 1939 októberében olyan súlyos feltételeket szabott Finnországra, hogy a téli háború el­kerülhetetlenné vált. A másik hibát akkor követte el, amikor a téli háború után állást foglalt az északi államok szövetsége ellen. Az oroszok ezzel megakadályozták azt, hogy Finnország Svédországhoz közeledhessék. A Szovjetunió sokkal többet használt volna só­ját érdekeinek, ha a moszkvai konferencián és utána is kevésbbé éles hangon foglalt volna állást egy északeurópai tömörülés terve ellen. Az oroszok csak nyerhetnének azzal, ha mérsékelnék követeléseiket. A lengyelek szigorúan ragaszkodnak régi határaikhoz. Az emigráns lengjél kormány kijelentette, hogy a szovjet hadsereg nem a lengyel kormány szövetségeseként hatolna be lengyel területre, akkor az ottani lengye­lek részéről fegyveres ellenállásra találna. Az Egyesült Államok fővárosában ezt a ki­jelentést úgy értelmezik, hogy az majdnem lüvatalos követelés jellegű a lengyel—szov­jet diplomáciai viszony felvételére. Egyre határozottabb alakot öltenek azok a hírek, hogy a szövetségesek szorosabb együttműködést szeretnének biztosítani a moszkvai szovjet főparancsnokság és a lon­doni angolszász főparancsnokság között. A brit hírszolgálat jelentése szerint Washing­tonban már beható megbeszélések is folynak erről a kérdésről. Ugyanez a jelentés úgy tudja, hogy Marshall tábornok lesz az egész angolszász haderő főparancsnoka és főhadi­szállását Londonba rendezik be. Vezérkará­ban a szovjet hadsereg tisztjei is helyet kapnak. Eisenhowert visszahívják a tervek szerint Washingtonba Marshall helyére, amerikai vezérkari főnöknek és másra bíz­zák a Földközi-tengeri haderő főparancsnok­ságát. * ÚJABB SIKER KÍSÉRTE KIEVTOL NYUGATRA A NÉMET FEGYVEREKET. A német csapatoknak nagyobb ellenséges erőket sikerült körülzárni, sok fegyvert zsákmányoltak és foglyokat ejtettek. Manstdn tábornok _ hadosztályai töretlen harci erővel folytatják hadműveleteiket és azok hatása már érezhető. A Szovjet kény­telen erejét átcsoportosítani, a kievi terü­lettől északra fekvő szakaszokról von el csapatokat s elkeseredett támadásokban igyekszik ellensúlyozni a német intézkedő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom