Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-23 / 265. szám

KntnUjsXG 4 Vm. NOVEMBER *S. Szinyei-Merse kultuszminiszter az unitárius parlament ülésén kilátásba helyezte az erdélyi egyházak hathatósabb támogatását Józan püspök átfogó jelentésben számolt be az egyházi életről - II Berde-bizettsághoz hasonlóan Székelykereszturon is gyámszülö társaság létesült Kolozsvár, november 22. A magyarországi unitárius egyház legfőbb parlamentje, az Egyházi Képviselő Tanács vasárnap heggel fél 9 órakor kezdte meg nagyfontosságu tanácskozásait a kollégium dísztermében. AMg mult el 8 óra, amikor Józan Miklós püspök és Gelel József dr. egyházi főgond- nokkal az élen a tanácstagok bevonultak a terembe. Az elnöki emelvényen Józan Mik­lós püspök, Géléi József dr. egyházi főgond­nok, Kiss Elek dr. egyházi főjegyző, püs­pökhelyettes, Habnágyi János esperes köz­ügyigazgató és Csifö Nagy László egyházi titkár foglaltak helyet. A tanácstagok so­rában ott láttuk vitéz Kozma György dr. közjegyzőt, Weress Gábor dr. kormányföta- nácsos vezérigazgatót, Kelemen Béla ny. rendőrfőkapitányhelyettest, báró Dániel Gábort, Mikó Imre dr. Ítélőtáblái tanácsel­nököt, Miké Imre dr. országgyűlési képvise­lőt, Szilibe János dr. MÁV elnökigazgató he­lyettes kormányfőtanácsost, vitéz Nyiredy Géza dr. kormányfőtanácsost, Kovács Kál­mán tanügyi főtanácsost, György József dr. ítélőtáblái főügyészt, Gyergyay Árpád dr. és Weress Pál dr. egyetemi tanárokat, Fe- renczy Géza dr. tb. örökös főgondnokot, Ke­lemen Lajos levéltári főigazgatót, Gál Ke­lemen dr. tanügyi főtanácsost, az esperesek közül ütő Lajost, Bálint Ödönt, Kelemen Istvánt, Erdő Jánost, Csiky .Gábor dr. kor- mányfötanácsost a Duna-Tiszamelléki egy­házkor esperesét, továbbá Abrudbányai Gé­za dr. jogügyi-bizottsági elnököt, Pálffy László vezérigazgatót a pénzügyi bizottság elnökét, Gáli Zsigmond dr. kormányfőtaná­csost, a nyugdijügyi bizottság elnökét és még számosán másokat a Főtanács tagjai közül. „Több bátorság, több áldozat, több harcWészséa kell..." Egyházi ének és ima elhangzása után Géléi József dr. egyházi fögondnok a Főta­nács világi elnöke köszöntötte az egybe­gyűlteket. majd felolvasta megnyitó beszé­dét. Történelmi visszapillantást vetett az unitárius egyház múltjára, küzdelmeire, majd a mai nehéz háborús helyzetről emlé­kezett meg, azután pedig így folytatta: — Több bátorság, több áldozat, több har- eBcészség kell, mint amennyit ma felmuta­tónk. A mi egyházunkban nemzetszolgálat t«*én sohasem volt hiány. Külföldi kapcso­latainkat sohasem használtuk ki önösséggei és kapzsisággal, csak a mugunk megerősí­tésére. Magunkat minden külföldi vonatko­zásban mindig azonosítottuk a magyarság teljességével és mindig a nemzetnek hoz­tunk nagy dolgokat, akár a Kossuth-moz- galom támogatásáról, akár az idegen ura­lom alatt szenvedő egyházak felsegitéséről, akár pedig a magyar államhatalom nemzet­közi kapcsolatainak megerősítéséről volt eaó. (Élénk helyeslés.) De éppúgy nem volt biba, sőt büszkén mondhatjuk, mindig elől- jártunk a nemzet itthoni építésében és egy­házi életünk terén is, mert nálunk az egy- háznyujtotta előnyöket nem előkelő rendek, hanem mindig a nép teljessége élvezte. A BH unitárius létünk óta mindig a szociális igazság egyháza voltunk. Körmöczi János néhai püspökünk elsőnek gondoskodott az egyház vezetőrétegének fenntartására a nép rétegéből való rendszeres utánpótlásról és a nagy Berde Múzsának, — mint magában- áfló nemzetpolitikus — nagy hagyományá­val szintén elsőnek gondoskodott a magyar nép tehetségeinek megmentéséről. „A cselekvő emberszeretefcet kell hirdetnünk __“ — A felekezetek erőssége államerősség -— folytatta Géléi dr. főgondnok. — A cselekvő emberszeretetet keli hirdetnünk és megva­lósítanunk, mert nemcsak unitárius érdek a harcos munka, hanem nemzeti érdek, hogy a magyar-szeretetben fogamzó Isten-orszá­ga a magyar hazában megvalósuljon. Egy­házunkban erős szervezeti egységet kell megvalósítanunk, mert nemzeti érdek az egységb# fonódott közösség ... Egyházunk­ban még a mainál is nagyobb áldozatos, adakozó lelkiséget és adakozó életgyakor- íatot kell megvalósítanunk, mert mindenek- fölött való nemzeti érdek, hogy áldozzunk a hazának annyit emlegetett oltárán, ki ve­rítéket, ki szellemet, ki vagyont s ki az élet legfőbb értékét: a vérét. Traeger Ernő dr.: „Miniszterem megbízásából köszöntőm a Főtanács tagjait“ (idei József dr. egyétemí tanár, egyházi főgondnok megnyitó beszéde után Józan Miklós püspök üdvözölte az egybegyűlteket. Meleg szavakkal köszöntötte Traeger Ernő dr. miniszteri osztályfőnököt, aki Antal Ist­ván dr. nemzetnevelési propaganda minisz­ter üdvözletét tolmácsolta a Főtanácsnak: — Az unitárius egyház a nemzetvédelem terén azok között van, akik századok óta az élen járnak — mondotta Traeger Ernő dr. miniszteri, osztályfőnök. — Istent és .ha­zát szolgálnak s Antal István dr. miniszter ezért a szolgálatért nemcsak hálával, de az elismerésen tül köszönettel is kiséri mun­kájukat. Miniszterem megbízásából köszön­tőm a Főtanács tagjait, de főként az egy­ház főpásztorát, aki immár egy félszázad ót» jár-az élen s ennek a félszáz évnek min­den viharában büszkén meg merte vallani magyarságát. Isten áldását kérem munká­jukra. A miniszter képviselőjének szavait lelkes éljenzés fogadta, ami után a Főtanács ki­mondotta, hogy hódoló táviratot küld Kor­mányzó Urunkhoz, üdvözlő-táviratokat pe­dig Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszternek, Kállay Miklós miniszterelnöknek, Antal Ist­ván dr. és Bánffy Dániel báró miniszterek­nek, továbbá Pataky Tibor dr. államtitkár- nak. Józan püspök beszámolója Ezután került sor a különböző bizottsá­gok kiküldésére és a még esküt nem tett főtanácsi tagok esküjének bevételére, akik­től az esküt Kiss Elek dr. egyházi főjegy­ző püspökhelyettes vette be, majd Józan Miklós püspök terjesztette a Főtanács elé mindenre kiterjedő, az egyházi élet minden ágazatát felölelő szokásos jelentését. ■ — Méltóságos és főtisztelendö Egyházi Főtanács, kedves atyámfiai — kezdte be­számolóját a főpásztor. — Főtanácsunkat még mindig a reménykedések és aggodal­mak között tartjuk meg, mert a körülöt­tünk fenekéstöl felkavart világhelyzettől nem szakíthatjuk ei magunkat. Mindany- nyiunkra ránehezedik az a féltő gond, váj­jon az adott körülmények között, a közeli, vagy távoli jövőben mi lesz sorsa hazánk­nak s benne unitárius egyházunk s általában a kereszténység sorsa? Ezt nem a kicshiy- hitüség mondatja velem, hanem az a kö­rülmény, hogy ebben az áldatlan világtwá- boniban, amely már öt éve dühöng a világ­rész minden pontján, az úgynevezett „bib- liás“ nemzetek szövetséget kötöttek az alvi­lág sötét hatalmaival, amelyek évtizedeken át rettentő fanatlznaossai készültek fel az európai kultúra felszámolására, saját önző politikai céljaik és a világ forradalmasítá­sa érdekében . . . Am az én tisztem nem az, hogy a feketét még feketébbre fessem. Nekem inkább az a hivatásom a föpásztori beszámoló szerepében, hogy a mai rendkí­vüli viszonyok között is hitet ébresszek, táp­láljam a reményt s hirdessem a diadalmas krisztusi evangélium alapján a megváltó sze- retetet, mint amely az ő kipróbált szövetsé­ges társaival együtt még mindent jóváitehet, mielőtt a világ végleg vesztébe rohanna... ,— Az a háromnegyed század, amely földi életemből Isten különös kegyelme folytán lepereg maholnap, arra tanított, hogy higy- jek a hitetlenséggel szemben is és re. éljek a reménytelenségben is — folytatta a fő­pásztor. — Magyar hazánk s benne felvi­lágosult keresztény hitünk fennmaradása és további fejlődése érdekében meg kell hoz­nunk minden áldozatot, A föpásztor ezután megköszönte az Uni­tárius Lelkészek Országos Szövetségének azt a meleg, szivböljövő ünneplést, amely­ben öt pappászentelésének félszázados év­fordulóján éppen a Főtanács alkalmával kö­szöntötte, majd igy folytatta: — ígérem, hogy mint első az egyenlőik kö­zött, továbbra is híven kitartok a magyar keresztény Anyaszentegyház mellett s az unitárizxmis tiszta fehér lobogóját velük együtt meg védelmezem a ránk szakadó ne­héz próbák között. A püspök ezuán szokásos vizitációs útjai­ról számolt be. Nagy elismeréssel szólott székelyföldi hívei áldozatkészségéről, a nő- szövétségek, a presbiterek és a tantestület munkájáról. A püspök ezután bejelentette, hogy az Országos Nép és Családvédelmi Alap vezetőségével, illetőleg Kádár Levente dr. államtitkárral tanácskozásokat folyta­tott az egyház vezetősége az arra érdemes, szegény, sokgyermekes unitárius családok hathatósabb támogatása érdekében. A püspök ezután az egyház kebe’éhen történt személyi változásokról számolt be majd az egyház népesedési kimutatását terjesztette a Főtanács elé. Ezután kegvele- tes szavakkal em’ékezett meg az egyház halottjairól, A főpásztori jelentést nagy elismeréssel fogadta a Főtanács s ahhoz a főtanácsi bi­zottság részéről ütő Lajos székelykereszturi esperes és Ferenezv Géza dr. tb. örökös fő­gondnok szólották hozzá. Ezután a Főtanács tagjai átvonultak a temp'omba és ünnepi istentiszteleten vettek részt, amelyen Kelemen Imre oklándi lel­kész prédikált. Azután' tovább folytatták a fontos tanácskozásokat, amelynek rendjén az Egyházi Képviselő Tanács tette meg szokásos évi jelentését, amelyet újból szá­mos hozzászólás követett, ütő Lajos esperes javaslatára a Főtanács jegyzőkönyvben örö­kíti meg Ferenczy Géza dr. tb. örökös fő- gondonk, Szentmárteni Kálmán tb. igazga­tó, Vári Albert ny. teo’ógiai tanár és Had- házy Sándor egyházi föpénztáros érdemeit. Délben a Főtanács tagjai közebéden vet­tek részt a kollégium dísztermében, Józan püspök Kormányzó Urunkra mondott po­hárköszöntőt, Csiky Gábor dr. budapesti esperes kormányfőtanácsos pedig a* úgyne­vezett Berde-serleggei mondott pohárköszön- tőt. Délután 5 ómkor a tanácskozásokat tovább folytatták, amikor a különböző választáso­kat ejtették meg. A választások során a következő lemondás vagy elhalálozás miatt megürült tisztségeket töltötték be: Közügy­igazgatóvá Habnágyi János marosvásárhe­lyi esperast, a székelykereszturi főgimná­zium és gazdasági iskola felügyelő gondno­kává Mikó Imre dr. országgyűlési képvise­lőt választották meg. A székelykereszturi főgimnázium igazgatójává Péter Lajos th. igazgatót. v Ezután a nvugdijbizottság jelentését tár­gyalták le. A nehéz viszonyok miatt a nyűgül (intézet olyan csekély járandóságot tnd folyósítani, hogy az a n yu gdtj jogosul - taknak még a legszükösebb megélhetését sem fedezi « ezért az, egyház, vezetősége el­határozta. hogy mindent elkövet a nyugdíj keret növeVse érdekéhen. A Berde-b'zottság ielentéae során örven- ')“hí -jeion-é-rpt vehetett tudomásul a Fő­tanács. A Gelrl József dr. egyházi főgond­nok által ’étrehozott, és teljesen társadalmi gyűjtési alapokon nyugvó Berde-bizottság ugvanis 2b teljesen ingyenes s 12 fél és en­nél nagyobb kedvezményben részesített fa­lusi tehetséges középiskolás diák tanulmá­nyi szükségleteit, fedezi. A kedvezményben részesített tanulók 76 százaléka Jelesen fe­jezte be a tanulmány! évét. A rájuk fordí­tott összeg meghaladta a 32.000 pengőt. A Bérde-bizottség jelentése során terjesz­tette e'ő az egyházi képviselő tanács a Fő­tanács elé az unitárius iparostanoncok hely­zetét is. Az unitárius főgimnázium intéze­tében ugyanis több, mint 56 Iparos tan pa­cot helyeztek el, de a rendelkezésükre álló helyiség már szűknek bizonyult annál is in­kább, mert az utáhW időben mind több és több falusi ember küldi gyermekét ipari és kereskedelmi pályára s éppen megfelelő ta- noneotthon hiányában ezek a faluról város­ra került fiuk az egyház kebelében keresnek menedéket. A Főtanács kimondotta, hogy mindent megmozgat egy nj és korszerűen berendezett unltárins iparostanoneotthon lé­tesítésére. A vasárnapi tanácskozásokat este negyed 9 órakor zárta be Geld dr. főgondnok Az unitárius egyház legfőbb parlamentje hétfőn délután 3 óráig tovább folytatta ta­nácskozásait. Ezek során az előadók a Fő­tanács elé terjesztették jelentéseiket a teo­lógia akadémiáról, a kolozsvári és székely­kereszturi főgimnáziumokról, az érettségi vizsgák eredményeiről, a székelykereszturi gazdasági iskoláról, az elemi népiskolákról, a nem unitárius középiskolákban és tanonc­iskolákban végzett vallásoktatásról, a leány­otthonról, a más intézetekben járó kollégiu­mi bennlakókról, továbbá a városi leikészek kórház- és börtönlátogatásáról. A jelentése­ket vita követte. Az Egyházi Főtanács jegyzőkönyvi kö­szönetét szavazott meg Márkos Albert nyu­galomba vonult tanárnak, aki 44 éven .ke­resztül állott a nevelés szolgálatában s a nemzedékek egész sorozatát vértezte fel tu­dással, jóra és emberségre való neveléssel. Működésére tanítványai is csak a legna­gyobb szeretettel és elismeréssel tudnák visszagondolni. Bejelentették a Főtanácsnak, hogy a ko­lozsvári Berde-bizottsághoz hasonlóan, Szé­kelykereszturon is gyámszülői szövetség létesült, amelynek az a célja, hogy a sze­gény, de tehetséges székely gyermekek közül minél többet kiműveljen á középosz­tály, az ipar és kereskedelem utánpótlására. Negyed 2 órakor jelentették a Főtanács­nak, hogy Szinyei-Merse Jenő kultuszmi­niszter részit kivan venni néhány pillanatra a tanácskozásokon. A kollégium épülete előtt a magas vendéget Kovács Kálmán tan­ügyi főtanácsos, Mikó Imre dr. országgyű­lési képviselő, Gyei'gyay Árpád dr. fel­ügyelő gondnok, Abrudbányai Jápos dr. teológiai dékán, Ferencz József debreceni lelkész, Gálffy Zsigmond főgimnáziumi igaz­gató és Hadházy Sándor tanár fogadták. A miniszter Lörinczy Szabolcs miniszteri ta­nácsos kíséretében, a diákok sorfala között nyitott be a kollégium dísztermébe, a tanács­kozások színhelyére. Belépésekor a minisz­tert lelkes éljenzés fogadta. A Főtanács nevében Géléi József dr. egyetemi tanár, egyházi fögondnok üdvö­zölte a minisztert. Üdvözlő szavai után rá­mutatott arra a nehéz helyzetre, amelyben az unitárius egyház jelenleg él. Kérte a minisztert, hogy Erdély legkisebb törvénye­sen elismert egyházát ne tekintse úgy, mint­ha, az valóban „kisebbségi“ volna a többi törvényesen elismert egyházakkal szemben, mert a nemzet fennmaradása érdekében végzett munkája mind a kisebbségi, mind pedig a mostani felszabadult helyzetben híveinek számarányához mérten méltán megmérkőzhetne a többi, nagy erdélyi tör­ténelmi egyházak nemzet- és t lélekmentő munkájával. Géléi dr. üdvözlő szavaira Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter a következő sza,vakkal válaszolt: __ Méltóságos és főtissztelendő Főtanács. Mindenek előtt elnézésüket kérem, hog> ta­nácskozásukat néhány pillanatra megzava­rom, de ha már Kolozsváron vagyok, nem mulaszthatom ól, hogy ne adózzam, tiszte­letemmel Erdély egyik legrégibb történelmi egyházának. Püspök urat még a trianoni esztendők alatt megismertem s személye iránt mindig a legnagyobb szeretettel visel­tetem. Engedjék meg, hogy e helyről is át­adjam Püspök urnák szercncsekivána aimat abból az alkalomból, hogy immár éppen félévszázada szolgálja Istenét, hazáját, nem­zetét és egyházát. — Nemcsak a főgondnok ur szavaiból veszek tudomást arról, hogy az erdi yi egy­házak nagy szükölködésben vannak. Ország­járásom során személyesen is szomorú ta­pasztalatokat szereztem erről a tényről.' Az erdélyi egyházak anyaid helyzete valóban súlyos és a kormány nem a könnyű felada­tai közé helyezte az erdélyi egyházak meg­segítését, amelyeknek különösen a megszál­lás évei alatt valóbo.n nemzetfenntartó, történelmi szerepük volt s ez a szerepük ma is. Reméljük, eljön majd az az idő, amikor ezért az áldozatos munkáért kárpótolni fog­juk az erdélyi történelmi egyházakat s kö- 1 zöttíik nem utolsó sorban az unitárius egyházat. Tanúbizonyságot teszek itt, a Főtanács színe előtt is, hogy püspök ur é« főgondnok ur számtalan esetben keresett fel hivatalomban s az ők előadásaikból való­ban módomban vo’t megismerni az egyház sanyarú anyagi hrh-zetét. Biztosítom azon­ban a Főtanácsot, hogy a nehéz, háborús idők ellenére is sok kérdésben találtunk, már kedvező megoldást s bizonnyal találni fo­gunk majd a jövőben is. Addig is Isten áldását kérem munkájukra és tanácskozá­saikra. A miniszter szavait kitörő éljenzés fo­gadta. A miniszter ezután az egyház veze­tősége kíséretében megtekintette a püspöki tanácstermet, ahol a falat az egyház nagy jóttevőinek és püspökeinek arcképei díszítik, majd a teológia akadémia helyiségeibe láto­gatott el. Innen a miniszter és kísérete átvonult a templomba és hosszasan időzött az előtt a történelmi nevezetességű ..kerek kő“ előtt, amelyről Dávid Ferenc 1566-ban, a gyulafehérvári egyházi gyűlésről hazaté­rőben olyan gyújtó beszédet mondott, hogy annak hatása következtében az egész Ko­lozsvár lakossága áttért az unitárius hitre. A. templomban, a miniszter érdeklődésére Kelemen Lajos levéltári főigazgató szolgált szakszerű felvilágosításokkal. Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter eltá­vozása után Géléi dr. fögondnok újból meg­nyitotta a tanácskozásokat. A tanácskozá­sok délután 3 órakor értek véget Halmágyi János marosvásárhelyi esperes közügyigaz­gató imájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom