Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-21 / 264. szám

Vasárnap 1843. november 21 * ** “** * »í SZTSH.*í ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖKA 4.30, NE­GYED ÉVKE 13.10, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ ÉVRE 49.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTAKI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 264. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Ára 3Ű miér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BIÎASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTA FIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SZÂMOSZ SZIGETÉN IS PARTRASZÁLLTAK IBS A NÉMET CSAPATOK Benes uj CseÍESfelovákíaftíiiialc naqylialalini szerepel széni a Siovfei “ Ma egy svéd Lommunisla lap Zsitomlr elfoglalása után ulabb teret hódított Hansteln tábornok ellentámadása America liözbelépell Libanon {űggeliensége erdeliebem A szövetséges nemzetek csak Franciaország, Hollandia, Dánia és Norvégia önállóságát szándékoznak elismerni A NÉMET KÜLÜGYMINISZTÉRIUM­BAN most nyilatkozták azokról a kiie- tűsekről, iinudycket Hull FA:>i, ■*. Moszkvái megjárt angolszász állam tór- fiák lőttek moszkvai tanácskozásaikról. Berlinben megái lapítják, hogy ezek a kijelentések egyáltalában nem módosí­tották a moszkvai értekezletről eddig táplált német fölfogást. Mind az angol, mind az amerikai külügyminiszter köz­léseiben az a legjellemzőbb, hogy igye­keztek elsiklaui éppen a legfontosabb kérdés, az európai kisállamok létének és jövőjének problémája felett. Eden erről nem beszólt és Hull is csak annyit mon­dott, hogy a határkérdések végleges elintézését későbbi időpontra halasztot­tók. Hull fejtegetéseit — mondották a német külügyminisztériumban — csak akkor lehet igazi értelmükben megítélni, hogyha vele együtt olvassuk az „Izvcsz- tija“ eimii szovjet lapnak a kisállamok­ról irt cikkét — amelyről tegnapi szá­munkban mi is beszámoltunk — és a „Times“-nak azt a jelentését, hogy a szovjet kormány a Mamierhcim vezetése alatt álló finn népet elnyomott, népuek tekinti és felszólítja, hogy forradalom­mal szabadítsa fel magát, — vagyis ve­zesse be a szovjet rendszert. A német sajtó azt hangoztatja, hogy az „Fzvesz- tija“ említett cikkének világos bizony­sága szerint Edén és Hull Moszkvában kénytelenek voltak lemondani arról a gondolatról, hogy bármilyen biztosítékot nyújthassanak a kisállamoknak létük és kormányformájuk felöl. Az ellenkező jellegű angolszász megnyilatkozásokat a moszkvai lapnak ez a cikke egyenesen megcáfolja. A német lapok ezért újból hangoztatják, hogy csak a német haderő és a vele szövetséges államok ereje ké­pes arra, hogy az európai szárazföldet biztosítsa a keleti fenyegetés ellen, a« angolszász hatalmak viszont semmit sem tndnak tenni Európa véde’inére. Hull nyilatkozatáról Lindsbury Smith ismert amerikai köziró azt állapítja meg, hogy az amerikai politika többé nem gondolkozik a keresztes háborúnak ab­ban a szellemében, amely az Atlanti ok­mányban jutott kifejezésre, hanem „óva­tosabb, konzervatív politikára tért át“. Ennek a változásnak volt a jele Summ r Welles lemondása is. Kiemeli még, hogy az angolszász államok nem szándékoznak felszabadítani gyarmataikat a háború után, a Szovjet pedig fenntartja igé­nyét a Balti - államokra, valamint Besszarábiára, Keletlengyelországra és Finnország egy részére. Az amerikai közíró tehát végered­ményben ugyanazokat állapítja meg, mint a német külügyminisztérium, Fej­tegetéseiben nagyon tanulságos az a inód, ahogyan az angolszász gyarmato­kat párhuzamba állitja a Szovjet által ( igényelt területekkel. A Balti-államokban természetesen a lég'n?"gyobb e;’ene?,; iM af és ‘akrrál váltották ki azok a közlések, amelyek szerint Sztálin ezeket a területeket új­ból a Szovjetbe bekebelezetteknck te­kinti. A lettországi Dünaburgban a let', állam megalakulásának évfordulóján a hősök temetőjében nagy tömeg tiltako­zott a szovjet, tervek ellen és a polgár- mester a belügyminiszternek küldött fölterjesztésében hangsúlyozta, hogy a lett polgárság egyöntetű elszántsággal fegyverrel száll szembe a sz,ovjet ön­kénnyel. Az angolszász lapok a hivatalos nyi­latkozatok szellemében foglalkoznak to­vább a Szovjettel való együttműködés­sel és a báboru utáni tervekkel. A „Times“ szombat reggeli számában azt írja, hogy a moszkvai értekezleten fel­vázolták azt. a tervet,, amelynek alapjá.u az uj „szociális“ gazdasági rendet a nemzetközi egység és együttmiiködé- szervévé lehetne ki fejleszteni s ez a rent lesz egyedüli biztos alapja- a jövő nem­zetközi politikai álláspontjának. A brit tekintély és végeredményében a brit hatalom a külpolitikától függ majd. A külpolitikát erőteljesen támogatni fog­ják a nemzeti ideálok és hatásosan já­rulnak hozzá majd az uj nemzeti társa­dalom megteremtéséhez. A „Times“ óvatos és homályos mon­datai között lehetetlen ott, nem látni a konzervatív augol körök aggodalmát az Angliában egyre erőteljesebben jelen*- kező szociális követelményekkel szem­ben és annak a tudatát, hogy a bolse­vista szövetség nagyon kínos hatássá’ lehet az angliai belső viszonyokra. A brit tekintélyt a jövő külpolitikájától teszi függővé. Ennek a külpolitikának azonban jelek szerint nem sikerült meg­védenie a szövetséges Lengyelországot a szovjet aspirációk elől és az ilyen kül­politika nem nagyon alkalmas a meg­tépázott brit tekintély alátámasztására. * A LONDONT EURÓPA-BIZOTTSÁG a napokban összeül. A brit birodalmat a bi­zottságban William Strang, a keleteurópai ügyek legelső angliai szakértője fogja kép­viselni, aki a moszkvai értekezleten Is fő tanácsadója volt Edennek. Már ez a tény is mutatta, hogy a keleteurópai kérdésről alapos tanácskozások folytak a szovjet fő­városban s az eredménytelenség éppen a kérdések megoldatlanságát és a Szovjetnek igényei melletti változatlan kitartását mu­tatja. Az angol sajtó érdekes módon Igyekszik a még meg sem alakult Európa-tanács je­lentőségét csökkenteni. A londoni lapok hangsúlyozzák, hogy a tanácsnak nem lesz kiterjedt hatásköre, nem hozhat döntéseket, hanem csak tanácsokat ad a három nagy- 1 hatel. un kormányainak. A félhivatalos Né- I ’L-viivU. Jrc.;« haUi.v»->Uan t;ipjk<wö. I az ellen, hogy a bizottságnak valamilyen I legfőbb európai tanács jelleget tulajdonítsa­nak és azt írja, hogy az olyan „eszme clea­ring-hivatal" lesz. A teendő intézkedéseket fogja megmutatni, összeegyeztetni és javas­latait a három kormány elé terjeszti.-* VTSINSZKY HELYETTES SZOVJET KULVGYI NÉPBIZTOS elutazott Moszkvá­ból Algírba, azzal a megbízatással, hogy részt vegyen a moszkvai hármasértokezlet alapján az olasz és az északáfrikai kérdé­sek rendezésére alakult tanácsadó bizottság- ban, Ezzel kapcsolatban rendkívül érdekes a ..Daily Mail“ cimü lapnak az északafrikai kérdésekkel foglalkozó cikke, amely a brit birodalom szempontjából nyíltan és határo­zottan igényt támaszt Líbiára. Soha többé nem lehet megengedni — írja —, hogy a rendkívül fontos északafríkai terület más hatalmak ellenőrzése alá kerüljön. Líbiát nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni, vagy ami még ennél is helyesebb, Anglia mnn- datárius területévé kell tenni. Bármi is le­gyen a jövője — folytatja az angol lap — ennek az egykori olasz gyarmatnak, az angol érdekeket föltétlenül biztosítani keli, mert Libia fontos összekötő kapocs Anglia és a Középkelet között. *­TÖRÖKORSZÁGBAN — jelenti a Magyar Távirati Iroda Ankarából — megszűnt a he­tek óta tapasztalt háborus izgalom. Az álla­mot vezéilő párt képviselői jóváhagyták a kormány külpolitikáját s végül még a hadba- lépés mellett felszólalt képviselők is csatla­koztak a kormány állásfoglalásához. A köz­társasági néppárt értekezlete a nem hadviselés mellett döntött. Törökország elvetette azokat a javaslatokat, amelyeket Eden Kairóban terjesztett Menemenesoglii elé a hadba- ltpés, vagy a tráciai katonai támaszpontok átengedésére, eseXcg más hadászati előnyök nyújtására vonatkozólag. Törökország — hangoztatják Ankarában — fegyveres erejé­nek készenlétbentartásával minden pillanat­ban kész az ország biztonságának és érdekei- ! nek szempontjából legalkalmasabb politika követésére. A török sajtó nyíltan ir a béke és háború kérdéséről. Asim Us képviselő, aki jelen volt Menemencsoglu beszámolóján, a „Vakít“ cimü lapban megállapítja,, hogy Törökország nem határozta el a háboruba való belépést. Ez maga után vonja, hogy támaszpontokat < sem enged át, mivel az a hadiállapottal volna jj egyértelmű. A „Vatan“ cimü lap azt írja- jj hogy Törökországnak egyáltalában nem ér- | deko a háborúban való részvétel, ellenkező- i leg, a harc mérhetetlen károkat okozná a 1 fiatal török köztársaságnak. Nagyon meg- i gondolandó, hogy a lóriik állam még nem rendelkezik megfelelő iparral és így. teljesen külföldi hadianyag siállilására volna ulaivr. Bizonyos áronban, hogy a jövő Ielépítésében Törökországra fon Has szerep vár. * A ZSITOMIR KÖRZETÉBEN IN Oil OTT NEMET ELLENTÁMADÁS, airftt? német illetékes helyen megjegyzik, már ttuléjde eredményeiben és kiterjedésében a helyt műveletek kereteit, és minden remény meg­van arra, hogy jelentős hatással les* az egész déli arcvonal küzdelmeire. Manstcin tábornagy csapatai a rossz idő ellenére to­vább folytatták előretörésüket, heves har­cokban visszafoglalták az oroszoktól Zsito- mir városát és mind eredményesebben tá­madják a Kievncl kiugró szovjet állásokat. Zsitomir elfoglalásánál sok foglyot ejtettek és nagy zsákmányra tettek szert. A küz­delem többi súlypontjain, Gomelnél, Szmo- lenssktöl nyugatra és a Nyevelji térségben ugyancsak eredményesen utasították vissza a szovjet támadásokat s több helyen jelen­tékenyen megjavították a német állásokat. A harcok rendkívüli veszteségeket okoznak a Szovjetnek. Az ellenséges liadvesetöség a hiányok pótlására mind sűrűbben kénytelen bevetni, az ázsiai népekből összeállított erő­tartalékokat. a néniét ellentámadásokkal kapcsolatban, berlini illetékes helyen megállapítják, hogy * a zsitomiri csata ennek az évnek küzdelmei- I ben az első, ahol a tényleges és kemény : ellenállásra irányuló német akarat tűnt fel újból és ez a német altarat győzedelmes­kedett is. Ugyanilyen győzelmes erejűnek mutatko­zik a német haderő ütőképessége a Do.ie • kanezosz elfoglalására Indított harcokban. Lerósz szigetét — amelyet néhány nappal ezelőtt foglaltak el a németek — az angolok bevehetetlennek hitték és hirdették. A ki­csiny terjedelmű, rendkívül sziklás szigetét erős csapatok és több mint 200 agyú védte, ennek ellenére i nap alatt kénytelen volt megadnia magát a számbelileg öss irháson- lithatailanul csekélyebb számú támadó cso­portnak. Most Szamosz ellen folyik a harc. A szigeten pénteken délelőtt szállottak part­ra a német csapatok. A szamoszi helyőrség, amint Londonból Zürichbe érkezett jelenté­sek mondják, ellenállást tanúsít ugyan, de a londoni jelentések előkészítik az angol közvéleményt arra, hogy a brit csapatok légi támogatás hiányában igen nehéz hely­zetben vannak. A légi támogatás hiányára való hivatkozás csak ürügy, mert Cyprus szigete légitámaszpontjaival nincsen elérhe­tetlen távolságban, igaz, hogy Innen r lég­vonal Törökország felett vinne át. Az angol megjegyzések tehát burkolt vádat jelentenek a törökökkel szemben, amiért nem engednek át légi támaszpontokat az Egei-sziget világ­hoz közelálló területeiken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom