Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-16 / 259. szám

x . vM ÜJJ í\ í> 1 ő.’íYT 41^ ' G? fv,: K e d d /Képyia-előhíls könyvt ;BUDA oh:* '$1 %r-; 1943» november 1« Ty 1 T t if c* m ?? vmnrx, Ara m fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HöRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148, HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 25D. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U, 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Bibescu Márta hercegnő Románia békekötésének lehetőségeiről tájékozódik Ankarában mamnTnrrrii ■mii 11 m n n—wmiiTiwiB iih wi m i m>, iimi irwiFTff" Ellenséges repülök Sssófiúí bombăstiăU Felfogták a Dnyeper-kanyarban indított uj nagy szovjet támadást Három angolszász hadihajó semmisült meg a negyedik bougainville-i csatában Az egész arab világ tiltakozik a libanoni események miatt A FÖLDKÖZI-TENGERMENTI ESEMÉ­NYEK egyre jobban maguk felé irányítják a figyelmet. A libanoni szabadságharc, a francia felszabaditási bizottság átalakítása Giraud menesztésével s a libanoni esemé­nyek nyomán Algírban és Marokkóban is tapasztalható mozgóldás az általános nyug­talanság továbbterjedését mutatják. Különösen érdekes ezekkel kapcsolatban az az ankarai értesülés, amelyet a Nemzet­közi Tájékoztató Iroda továbbit és amely megállapítja, hogy az egész helyzet nyugta­lanná válása mögött a Szovjet keze van. Török politikai vélemény szerint Giraud tá­bornok menesztése első látható tevékeny­sége a Földközi-tengeri bizottságban részt vevő szovjet képviselőnek. Ugyancsak szov­jet befolyás következménye a libanoni za­vargás is, amely — hangsúlyozzák az anka­rai török értesülések — bár a francia szaka- dároktól indult ki, de a régibb idő' óta Szí­ná ben és Libanonban tapasztalható erős szovjet tevékenységre is támaszkodik, ösz- szefügg ezzel az iráni szovjet izgatás is. An­karában hangsúlyozzák, hogy Iránban a bolsevista befolyás Angliával szemben fö­lénybe kerül. A „Deutsche Diplomatisch Politische Kor­respondenz“ ugyancsak azt állapítja meg, hogy De Gaulle a szovjet politikának baj­noka, amely Visinszlsynek a Földközi-tengeri bizottságba való küldésével és Bogomoiov- nak a szaka dár-f randa bizottság mellett való elismerésével nemcsak a Földközi-tengeren és környékén, hanem a francia anyaország­ban is szilárdan szeretné megvetni a lábát. Giraud elmozdítása egyúttal Anglia győ­zelmét is jelenti az amerikai befolyás felett s jele az — úgy látszik — ténylegesen egy­re szorosabb angol—szovjet együttműködés­nek. Giraud tábornokkal eltűnt Északafri- kából az utolsó képviselője azoknak a fran­cia tábornokoknak és politikusoknak, akik 1942 november 9-én a partraszálló amerikai csapatok mellé szegődtek azzal a gondolat­tal, hogy az Egyesült Államok segítségével védjék meg a brit imperializmus ellen a ten­geren tuli francia birodalmat. Az angolok már kezdettől nem nézték jó szemmel, hogy Amerika Darlannal és az ö embereivel tár­gyalt. Darlant eltették láb alól, Giraud pedig tanácsosabbnak látta, hogy ha félre áll az útból, még mielőtt erre „nyomatékosabban figyelmeztetik“. Eisenhowert, az észak­afrikai amerikai parancsnokot az. angol ügyeskedés áttolta Szicíliába s most éppen elég dolga van Délolaszország'ban. Anglia "tehát kiszorította az északamerikai befolyást francia Északafrikából — és az utolsó aka­dályt is, amely a terület bolsevizálásának útjában áll. Az északamerikai politika — állapítja meg a „Deutsche Diplomatische Po­litische Korrespondenz“ — döntő vereséget szenvedett s ebből Nagybrttannia s főként a Szovjet húzza a hasznot. Libanonban a francia szaka dárok azonban túllőttek a célon és most szövetségeseik min­denképpen igyekeznek enyhíteni az egyre jobban szétterjedő nyugtalanságot. Az angol hírszolgálat szerint mind az amerikai, mind az angol felfogást ismertették a francia szakadár-bizottsággal s közölték, hogy az angolszász államok feltétlen érdeke, hogy a közel Keleten, ezen a hadászatilag annyira fontos területen nyugalom legyen. Amerika azt kívánja, hogy a letartóztatott kormányt és a képviselőket helyezzék vissza jogaikba. Catroux tábornok, a francia szákadárok ki­küldöttje vasárnap este Kairóba érkezett és hétfőn találkozott Casei közelkeleti angol miniszterrel. Helleu, a sziriai és libanoni francia fömegbizott kiáltványt intézett a li­banoni néphez s ebben azt hangoztatta, hogy az algíri francia bizottság nevében tárgya­lásokat kezd a függetlenség gyakorlati meg­valósítására. Magáról a libanoni helyzetről ellentmondó hírek érkeztek. Az algíri francia hatóságok most máj mindent cáfolnak. Szerintük Liba­nonban nem volt semmi zavargás, nem tar­tóztatták le a libanoni képviselőket s a kis országban a legteljesebb nyugalom van. Il­letékes algíri körök, mondja a közlemény, Catroux tábornok megérkezésétől várják az „esetleges nézeteltérések“ megszűnését. A Budapesti Tudósitó kairói jelentése sze­rint viszont egész Libanonban kitört az ál­talános sztrájk. A munka teljesen megszűnt. A szállítások megakadtak, úgy hogy a vá­rosokban különösen érezhető az élelmiszer- hiány. A helyzet tehát az, hogy a francia sza- kadárbizottság visszavonulót fuj szövetsé­gesei parancsára. Az esemény mindenesetre megmutatta az arab világ együvétartozása tudatának erejét. Nahas pasa, egyiptomi miniszterelnök szombaton a leghatározot­tabban kijelentette, nem engedi meg, hogy libanoni testvéreinek elnyomatása tovább folytatódjék. Ibn Szaud ismételt tiltakozást jelentett be az algíri francia hatóságok előtt. Az iraki parlament vasárnapi ülésén egyhangúan tiltakozott a libanoni esemé­nyek ellen és a tiltakozást eljuttatták az angolszász államok parlamentjéhez. Köve­telték a francia fennhatóságnak a háború végéig való felfüggesztését s a kérdések­nek a békeértekezleten való rendezését. Dzsebel tartomány lakossága ugyancsak tiltakozott az intézkedések ellen. A tuniszi és az algíri bennszülöttek között a libanoni hírekre erős mozgolódás észlelhető. A moz­galom vezérei követelik az Atlanti-okmány Tuniszra és Algirra vonatkozó pontjainak teljesítését. A brit hírszolgálat szerint Libanon ma- ronita érseke szombaton este a következő kijelentést tette: „Megszűntnek nyilvání­tóim a franciák mandátumát és formálisan kérem Nagybrítánnia védelmét a közép­keleti keresztények számára, és pedig nem a muzulmánok, hanem a franciák ellen,“ A Jeruzsálembe érkezett hírek szerint Iában inban árnyékkormányt alakítottak. Az á nyékkormány székhelye Damaszkusz- töi 35., nérföldnyire fekvő Baalbek ősi vá­rosa. Ugylátszik, hogy a libanoni események a palesztinni helyzet újabb kiéleződését is jelentik. A brit hírszolgálati iroda jelenti Delhiből' hogy az indiai mázlim liga végre­hajtó bizottsága tiltakozott minden olyan igazságtalan intézkedés ellen, amelyet a Palesztinái arabok ellen tesznek zsidó, vagy más külföldi befolyásra és amelyek csor­bíthatnák az arabok függetlenségi nemzeti törekvéseit. .g. ROATTA OLASZ TÁBORNOK, a Bado- glio-kormány menesztett vezérkari főnöké­nek, „gépkocsiszerencsétlensége“ nagy ér­deklődést keltett Berlinben. A gépkocsisze­rencsétlenség csaknem ugyanabban az idő­ben történt, amikor a londoni alsóházban közölték, hogy az angol kormány felkérte Badoglioékat Roatta menesztésére. A „12 Uhr Blatt“ cimü német lap megállapítja azt a rendkívüli hasonlóságot, ami Sikorszky lengyel miniszterelnök és Roatta szeren­csétlensége között ran. A cikk címe: „Lon­don megjutalmazza Olaszország árulóját.“ Minden gonosztevő úgy szokott tenni, írja a német lap, hogy lehetőleg elteszi láb alól tettestársait, azután meg a szemtanukat is. így London is az Intelligence Service ut­ján az áruló tábornok gépkocsiszerencsét­lenségével megkezdte az olasz kapituláció vezető egyéniségeinek eltüntetését. A délolaszországi, jelenleg a szövetsége­sek megszállása alatt lévő terület lakossá­gának hangulatáról ir a „Newyork Post". Megállapítja, hogy ez a lakosság először barátságosan fogadta az angolszász csapa­tokat, de azután a „felszabadítók“ közked­veltsége hamarosan eltűnt. Az olaszok csa­lódtak, mert nem kapták meg azt a szabad­ságot, amit az angolszász Ígéretek állan­dóan tartalmaztak. Most mindenütt, ahol csapataink mutatkoznak, Írja az amerikai lap, éles ellenszenv mutatkozik' velük szem­ben s az olasz nép nem hisz az amerikai ideálokban. A DNYEPER KANYARULATÁBAN a szovjet csapatok vasárnap széles vonalon megkezdték már várt nagy támadásukat. Körülbelül 30 hadosztályt és sole páncélos köteleket vetettek be. Elkeseredett küzdel­mek alakultak ki, a bolsevisták Krivojrog felé akartak mindenképpen előretörni, a német védők azonban újra meg újra ellen­támadásba lendültek és sikerült megállita- niok az ellenséget. A harcokban, amelyek még most is tartanak, a bolsevisták eddig mintegy 120 harckocsit vesztettek. A kievi betörés, tér délf szárnyán' jó eredménnyel jártak a német páncélos kötelékek akciói. Zsitomirnál erősebb szovjet páncélos és gé­pesített erőket elvágtak mögöttes összeköt­tetéseiktől. Magában a városban heves utcai harcok voltak s ezután a német csapatokat a hivatalos jelentés szerint visszavonták a várostól nyugatra és északnyugatra. Kievtől délre a német kötelékek visszafoglaltak né­hány helységet. Uj harci súlypont alakult ki Moreitól nyugatra. Itt a Szovjet Orsa irányában igyekezett áttörni az arcvonalat, de a németek minden támadó hullámot viss- szavertek. A szicíliai és az olaszországi hadjáratok­hoz fűzött derülátó remények, Írja a „Daily Mail“, nem váltak valóra. A szövetségesek haditerve nem volt eléggé leleményes. Olaszország legfontosabb részei német kézen vannak s az angolszász parancsnokok soha nem mertek olyant tenni, amire a németek ne lettek volna felkészülve. Jelenleg már a gyorsabb katonai mozdulatok szakasza meg­szűnt. A németek megvetették lábukat az olasz csizma legszűkebb helyén olyan vona­lon, amely csupa, hegyekből és folyókból áll. A mozgó hadvezetésből lövészár okharc ala­kult. Az angolszász hadvezetéssel kapcsolatban Sztálin a következő megállapítást tette Null előtt: „Az amerikaiak eddigi vesztesége nem több annál, mint amennyit az oroszok na­ponta reggeli előtt jelentettek“. Sztálinnak ezt a kijelentését maga Rooseveltné mon­dotta el egyik legutóbbi beszédében. Az oro­szok tehát ennyire becsülik, helyesebben ennyire lebecsülik az angolszász háborús te­vékenységet. Érthető tehát, ha önérzetükben nem igen akarnak határkérdésekről tár­gyalni. A mexikói szovjet nagykövet — je­lenti a svájci távirati iroda — kijelentette, hogy a szovjet kormány elhatározta, hogy birtokába veszi a lengyel állam területének azt a részét, amelyet az 1939. évi szeptem­beri szovjet—német egyezmény alapján bir­tokolt. Ezzel kapcsolatban rendkívül érdekes Umanszky mexikói szovjet követnek az a kijelentése, hogy a szovjet csapatok nem, 1//5 kilométerre vannak a lengyel határtól, hanem 450 kilométerre. A 145 kilométeres távolság ugyanis a régi lengyel határtól, a 450-es pedig a Lengyelország német—oroez felosztása utáni határtól való távolságot jelenti. II Szovief ui harci suSygsoiiloU kialakítására ismét nagy erőket vetett küzdelembe Berlin, nov. 15. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról jelentik a Német Távirati iro­dának.: A véderő főparancsnoksága köeiu _ I A Krim-féfczigeten Kéréstől északkeletre kemény harcokban szétvertünk többször ! mecismételt ellenséffes támadásokat. Pere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom