Keleti Ujság, 1943. november (26. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-03 / 248. szám
T t r rr S zz e r d a j9*3. november 3 Óra zá • PFí aza Mra íe fillér SZERKESZTŐSÉ«, KIADÓHIVATAL *S NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA BERLINBEN MEGÁLLAPÍTJÁK. HOGY MOSZKVÁBAN EURÓPÁT KISZOLGÁLTATTAK Biqw—Wi-nmiMrirniMi i III A SZOVJETNEK iA szövetséges nemzetek Londonban európai tanácsot szándékoznak felállítani Krivojrcgtól északra nagy siker! hoztak a német ellentámadások Ellenséges repcaiiőfjépek száiilak el fölött A török kOIOgyminiszter Edén meghívására Kairóba utazott A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET VÉGET ÉRT. Sztálin ebédet adott a Kremlben Hull éa Edén tiszteletére. Beszédében az Olaszországban harcoló angol cs amerikai haderőket éltette és csak ezután említette ChurchiUt és Rooseveltet. Az angol félhivatalos híriroda hétfőn este közölte az értekezletről kiadott hivatalos közleményt. Ez bevezetésében megállapítja, hogy a kérdések közi.1! egyesekben végleges állásfoglalás történt-, másokban megbeszélték ugyan az elvi döntést, de tüzetesebb tanulmányozás végett külön bizottság elé utalták, vagy pedig diplomáciai utón intézik el azokat, ismét másokat eszmecserével tisztáznak. A három nagyhatalom együttműködésre törekszik, a közös háborús erőfeszítéseket érintő kérdésekben. Elsősorban a Németország és szövetségesei elleni háborús rendszabályokat beszélték meg, megtárgyalták a végleges katonai hadműveleteket s a hozott- dötések végrehajtását előkészítik, hogy megvessék alapját a három ország legszorosabb katonai együttműködésének. A közlemény ezután tudatja, hogy az északamerikai, a brit, a szovjet és a csímg- kingi kormány közös nyilatkozatot ado‘t ki * hangoztatja, hogy ez összhangjáéban van a szövetségesek eddig elhangzott kijelentéseivel, többek között azzal, hogy az ellenségeskedést a feltétel nélküli fegyverletételig kell folytatni. A közös nyilatkozat, amelynek hat. pontját alább részletesen közöljük, az együttműködést hangoztatja. Legfontosabb része a negyedik pont, amely egy nemzetközi szervezet létesitését mondja ki. Érdekes a hatodik pont is, amely azt hangoztatja, hogy a négy kormány az ellenségeskedés befejezése után haderejét nem használja fel más államok területén, — ami Anglia aggodalmait is mutathatja a Szovjet túlságos étvágyával szemben. Az Olaszország irányában követendő politika tekintetében hangoztatják, hogy Olaszországban biztosítani keil a sajtó, a vélemény és a gyülekezés szabadságát. Nagy kérdés, hogy milyen jogc’men teszi ezt a Szovjet, ahol már évtizedek óta ezeknek a szabadságoknak nyoma sincs. Végül a közös nyilatkozat az összes kérdések közül Ausztriát ragadta ki s kijelenti a háború után egy független Ausztria létesítését, de felszólítja az osztrákokat hogy ,.járuljanak hozzá az ország felszabadításához“. A nyilatkozat fenyegetéssel zárul, hangoztatja, hogy felelősségre f~~ják vonni mindazokat a németeket, akik a megszállt területeken „rémtetteket“ követtek el. Az angol és amerikai újságírók előtt. Eden nyilatkozott a moszkvai eredményekről. Meggyőződése, — mondotta — hogy lerakták a három szövetséges együttműködésnek alapkövét, megteremtették egy jövendő békeszervezet és külpolitikai gépezet lehetőségét. Hull azt hangsúlyozta, hogy a vezető állajnok elhagyták az elszigetelődésre vezető magányos utakat. A legfőbb ideje is annak, tette hozzá, hogy a három állam, ha egyáltalán együtt haladnak, akkor ezt igazán valósítsa meg, amíg nem késő. Az elszigetelődés elve helyett tehát az együttműködés elvét fogadták el s ezen az alapon — Hűl! szerint — nem lesz nehéz a különleges katonai, politikai, gazdasági és szociális kérdésekben haladást elérni. Utalt arra, nogy a jövőben a Szovjet is képviselve lesz azokon a nem formális megbeszéléseken, amelyeket Washingtonban már megkezdték az angolszász államok között. Az angol sajtó a moszkvai tanácskozásoa legfontosabb gj'akoriati eredményének azt tekinti, hogy a három hatalom Londonban közös európai tanácsadó bizottságot létesít. A bizottság együttes javaslatokat fog tenni a három kormánynak. Külön bizottságét fognak létesíteni az olasz ügyekkel kapcsolatban s ebbe beveszik a francia nemzeti felszabadító bizottság képviselőit, is > később Görögország és Jugoszlávia kiküldötteit. A Kremlhez közel álló körökben is azt hangoztatták, hogy a megegyezés a nemzetközi kollektiv biztonság uj rendszerének kezdetét jelenti s ez hathatósabb lesz, mint a volt népszövetségi rendszer. Nagyon fontos az az ugyancsak Moszkvában tett kijelentés, hogy a négy hatalom együttműködése. nem jelent változást a Szovjetunónak Japánhoz való viszonyában. Több angol lap annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Moszkvában sok olyan kérdésről tárgyaltak, amelyekről a hivatalos közleményben politikai, vagy egyéb okokból nem tettek említést. Felemlítik a lengyel kérdést, amelyet minden bizonnyal megvitattak s feltehető, hogy az úgynevezett európai bizottság elé utalták. A „News Chronicle“ megállapítja, hogy az értekezlet eredményeiben nagy hiányosság mutatkozik. így hiányzik minden ntalás a Szovjet nyugati határaira és súlyos hiba, az is, hogy a francia szakadár bizottság hiányzik az európai tanácsadó bizottságból. A „Sunday Times“ szerint semmi sem igazolja, hogy a moszkvai siker olyan nagy lenne, ahogyan azt Roosevelt jellemezte s megállapítja, hogy Londonban továbbra is messzemenő tartózkodást tanúsítanak. Churchill egyébként legközelebb az alsóházban nyilatkozik a moszkvai értekezletről. Az „Observer“ cimü angol lap Moszkvával kapcsolatban az európai kisállamok ügyével foglalkozik. A következőket Írja: az európai ldsnépek léte valóság, a kisállamok teljesen független létezése azonban veszélyes időszerűtlenség. Helyes megoldásul szövetség létesitését ajánlja, amelybe Németországnak is bele kellene tartoznia, de nem mint egységes államnak. A tengeren túlról Conelli szenátor, a külpolitikai bizottság elnöke mondott vé’e- ményt. Szerinte a moszkvai közlemény elhallgattatja azokat, akik tartottak az orosz-német kiiiönbéke lehetőségétől. A szövetséges nemzetek között kifejezésre jutott egység erősebbé teszi a háborús erőfeszítéseket és közelebb hozza a győzelem papját -— mondotta Conelli. A semleges államok visszhangja közül e svéd sajtóról érkeztek jelentések. A svéd lapok állásfoglalása nem egységes. A „Stockholms Tldningen“ bizonyos kételkedéssel ir s megállapítja, hogy Moszkvában sokkal többet titkoltak el, mint amennyit közzétettek. Egyelőre a három nagyhatalom dönt a nemzetközi kérdésekről s a kisállamok képviselőit csak alkalmilag vonják be. Ez ellentétben áH a demokrácia elveivel. A lapot aggasztja a BaSti-AH&mok sorsa és szembefordul azzal a szándékkal, hogy a kisállamokat feláldozzák a nagyhatalmak érdekében. Márpedig Ooneíll nyilatkozata világosan mutatja, hogy ez a feláldozás elvben meg is történt. Azokat a jelentéseket, hogy a londoni svéd követ Finnországnak szóló fegyverszüneti javaslattal Stockholmba érkezett volna, svéd részről cáfolják. Egyes svéd értesülések a lengyel kérdést megoldottnak mondják, de meg kell várni, hogy ez milyen értelemben történt. Délkeleteurópáról egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra. Általában valószínűnek tartják azt a különböző értesülések, hogy most már sor kerül Churchill, Roosevelt és Sztálin találkozójára. A „Daily Telegraph“ ismét azt hangoztatja, hogy a külügyminiszterek értekezlete tulajdonképpen ezt akarta előkészítem.-* TÖRÖKORSZÁGOT Ismét erősebben meg akarja környékezni az angol diplomácia. Eden meghivta Menemencsoglu török külügyminisztert, hogy megbeszélések céljából látogasson el Kairóba. A török külügyminiszter elfogadta a meghívást és kíséretével együtt nyomban útra is kelt. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda azt jelenti Ankarából, hogy az angol diplomácia a török politikai köröket meg akarja nyerni a Balkán egyes kérdéseinek rendezésére. Azt 'görgetik, hogy Bulgária visszavonul Kelet- Tráciából és hogy helyre fogják állítani a régi török—görög határt a Marica folyó mentén és hogy Anglia közvetíteni fog az Égei-tengeri szigetek felosztása ügyében is. Az angol diplomácia jelentéktelennek igyekszik feltüntetni a Szovjet balkáni tervei esetében felmerült török kifogásokat. Azt hangoztatják, hogy Anglia nem fogja megengedni a Szovjetnek, hogy megvesse lábát a Balkánon, viszont azt kívánják, hogy a törökök tanúsítsanak „bizonyos megértést“ a Szovjetnek a tengerszorosokon át való szabad mozgására vonatkozó kívánságai iránt. Azt a benyomást igyekeznek kelteni az angolok, hogy a Szovjetnek nagyobb érdekeltséget nyújtanak az iráni ut terén, hogy ezzel eltereljék Moszkvát a tengerszorosok és a balkán kérdéseitől. A törökök véleményét Inonü államelnöknek a török nemzetgyűlés uj törvényhozási időszakának megnyitásán mondott beszéde fejezte ki. Hangsúlyozta, hogy Törökország tovább folytatja eddigi külpolitikáját. Eszményét annak a civilizációnak megvalósítása jelenti, amely a nemzetek szabadságán és függetlenségén alapul s hisz olyan rend létesítésében, amely az összes kis- és nagy nemzetek őszinte együttműködésére épül fel. Ennek érdekében hajlandó vállalni a súlyos áldozatokat is. Azt akarjuk, ■mondotta, hogy ebben a háborúban a civilizáció és az emberiesség győzedelmeskedjék.-* A DNYEPER-KÖNVÖKBEN a német ellenállás továbbra is megszilátdult, a Dnyeper alsó folyása mentén a helyzet még nem tisztázódott véglegesen — jelenti Berlinből a Budapesti Tudósitő. Tény az, hogy a Szovjet áttörő hadműveleteket a krivojrogt térségében a németek megállították, az ottani csata uj szakaszába lépett s a német hadvezetés ismét kezébe vette a kezdeményezést. A Dnyeper-torkolat elleni szovjet támadás ismét a legnagyobb erővel lángolt fel. Nyilvánvaló, hogy a bolsevisták mindenáron el akarják érni a Dnyeper-torkolatot, hogy elzárják a krimi csapatok visszavonulását. A német hadvezetösgg azonban kétségtelenül másként látja a helyzetet, mert semmi jele sincs annak, hogy a félszigetről vissza akarnák vonni a csapatokat. A harcok hevességét je’lemzö tényként említik Berlinben, hogy a nyári offenziva megindulása óta déli részen kereken 18.000 szovjet páncélost lőttek szét a németek. A legújabb fejlemény tehát az, hogy a kezdeményezés egyoldalúsága megszűri, a német hadvezetőség egyre jobban kilép tartózkodásából és a német csapatok olyan térségekben is kezdenek eredményes ellentámadásokat indítani, amelyek ezelőtt kétségtelenül a szovjet támadás területei voltak. A küzdelmek mostani helyzete azonban még hullámzó és amint Berlinben mondják, minden lehetőséget magában rejt. Különösen vonatkozik ez azokra a hadmozdu’a- tokra, amelyeknek során sikerült a szovjet előretört nagy csatarészeit elvágni hátsó összeköttetéseiktől és közülök többet már meg Is semmisítettek.-* DÉLOLA3ZORSZAGBAN — úgy látszik — hamarosan újabb nagyobb méreteket fog ölteni a küzdelem. Az angolszászok erősebb csapatokat indítottak a német vonalak felé, a harcok azonban még mindig vsak a német főállások előterében folynak. A déli apenninekben a németek megáUitoi- ták az angolszász előrenyomulást. Az újabb harcok főként a Voltumo partjain alakultak ki. Az amerikaiak itt a Capri atiba ve-
