Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)
1943-10-30 / 246. szám
KuitiUjskg 4 1943. OKTÓBER 3«. A Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete fennállásának negyedszázados évfordulója Irta: Dr. Gergely Pál Közeleg a sötét emlékű október végi ..őszirózsás", valójában azonban vörös szegfüs forradalom 26-ik évfordulója, mikor a magyar honvédet itthon hátbatámadták a patkánylelkű Várnáik, Linderek és csatlósaik. Büszkén mondhatjuk, hogy a székelyeknek nem volt szerepük a forradalom előkészítésében, sem kivitelében! Ellenben éppen a székely diákok szervezkedtek elsőnek az országban, már október végefelé, a Galileista-zsidó diáksággal szemben. Antal Dezső építészhallgató gyűjtötte össze szőkébb baráti köréből az első száz elszánt fiút, akikkel Vilmos-császár-ut 55. alatti u. n. EMKE-internátusukban megalapították a SZEFHE központját. Hazafias ellenállási mozgalmaink mind e maroknyi székely köré rajzottak, mint ezt több Ízben maga a Mefhosz (Magyar Egyet. Hallgatók Országos szövestége) alapitója, Antal István nemzetvédelmi miniszter is több Ízben elismerte • Harcteret járt, bátor székelyek voltak, elszakítva szülőföldjüktől, akik 1919 szörnyű tavaszán is összejártak egymás lakáséra, összeköttetésben voltak a diadalmas Székely Hadosztállyal is, melynek a vörösöket feltartóztató szerepét már több izben megírta, elmondta nagynevű parancsnokuk, Szentkereszthegyi Kratoehvil Károly altábornagy. Nem féltek ezek a ,,sötétben bujkáló ellenforradalmárok" senkitől az elzsidósodott magyarországi közéletben, sőt akadt köztük olyan elszánt tüzértiszt is, Küllő Gábor főhadnagy, aki a helyőrségi laktanyából vakmerő kirohanást kísérelt meg a mártírhalált halt ifjú ludovikásokkal egyidöben, 1919 jun. 24-én és ezért halálra Ítélték; csupán a vészbíróság elfoglaltsága miatt érte meg a szabadulás óráját, a bolsi uralom bukását. A székely diákság nagy számban került ki az 1920—21. évek tömeges kiutasításain, vagy az önként repatriáló erdélyi családokkal. Hiszen nem volt más kilátás akkor, a trianoni diktátum ideje körül,*’ mint főiskolájuk elvégzésére kijönni Budapestre, s várni a Vezér, a Legfőbb Hadúr parancsát, hátha megindulhatunk fölszabadítani a megszállott részeket -, . , A szegényes EMKE-házból hamarosan átköltözött a SZEFHE, János Áron dr., mostani orsz. képviselő elnöklete idején a 6 teremből álló Deák-tér 1. sz. alatti helyiségbe, mely második otthonává vált a több mint kétezer hontalan székely diáknak. A magyar sorskérdéseket nemcsak e szükebb falak közt beszéltük meg esténként, hanem 1920 nyarától kezdve állandóan rendeztek felolvasó és műkedvelő műsoros irredentaestéket az Alföld és a Dunántúl minden nagyobb Városában, hogy a csonkaországi testvérek, magyarok figyelme egy percre se lankadjon az ország- vérző csonkjaira tekinteni és érte tenni, lázitani, szerte a nagy világban. így érhették el, hogy Erdély ügye sem aludt el a belső gondokkal eléggé elfoglalt alföldi nép előtt. Az előadók sorában nagy kö'tök, szónokok egész sora volt a székely diákok segítségére, hogy csak Prohászka püspököt, Kuvasz Lászlót, Szabó Dezsőt említsük, vagy a szárnyaikat akkor bontogató, ma már világhíres színészetek közül dr. Palló Imre és Koréh Endre, Hosszú Zoltán (Dani bá), Szakát* Zoltán nevét emeljük ki. 1921 tavaszán Csanády György, a rádió mai főrendezője, a székely nimnusz költője és az egyesület harmadik c'nöke immár elkészült hatalmas Székely Áldozatának eerimóniája költői müvével és vitéz Kolrsváry- Borcsa Mihá'lyal, a Sajtókamara mai elnökével, valamint János Áronnal együtt átszervezte az elszakított megyékből összevont 12 nemzetség szerint áz egész egyesületet; Így valóságos székely mitliosz kapcsolt össze minden erdélyi magyart, aki körünkbe jött. meit honfoglaló őseink erényeit és szokásait idézte emlékünkbe, ősi áldozati szokások keretében. A 12 nemzetség mintegy tájegységekbe fogla'va ölelte fel elszakított 23 ke’eti megyénk szülötteit, ahol 2 hetenként megtaláltuk egymást késő éjfélig tartó, áldozatot kivánó üléseinken. Beszéltünk közös bánatunkról, az elért apró Sikerekről (annak számított egy bármily szerény á'lás, vagy felvétel valamelyik egyetemre), kicseréltük hazai híreinket és osztoztunk minden örömben-bánatban. Már megtartottuk az U. n. diszáSdozatot is, 1921 nyarán, az óbudai római körszinház romjai közt, Aquincumban, Attila urunk egykori sátorpalotája közelében . . . Hamarosan elkövetkezett az igazibb, véráldozatot is kívánó áldozat, 1921 októberében, midőn benniiket a székely Mikes-zászlóaljat a kiráiypuccs idején a királyi vár védelmére rendelt ki Legfőbb Hadurunk s egyik századunkat Budaörsre, ahol két bajtársunk el Is esett a Habsburgisták golyózáporában, a többi 9 diákbajtárssál, az egyetemi karhatalmi századok tagjaival együtt. Székely karácsonyaink, távol a szülőföldtől, bizony nagyon sok könnyel teltek, hiszen a legtöbbünket otthon a sziguránca-ügynökei köröztek, évekig haza se tudtunk látogatni. Első izben a Deák-téri karácsonyfa alá 1921 karácsonyán gyűltünk, atyai vezetőink, védnökeink társaságában. Ekkor jött fel először tanárelnökünk, gróf Teleki Pál, nagyemlékű mártir miniszterelnökünk, Papp Antallal, Kolozsvár utolsó magyar pénzügyigazgatójával, vitéz Siménfalvy Tihamér tábornokkal és Mikó Ferenc államtitkárral, u. n. rabonbánjainkkal együtt. Ettől fogva még 19 karácsony estén át voltak körünkben Teleki Pál s rabonbánjaival Siménfalvyt kivéve, akit pár év múlva kiújult harctéri betegsége vitt sirba. ö most a rákosi ujtemetőben pihen diszes síremléke alatt, nem az áhított drága székely fenyvesek tövében. Akár vezető székely ember, akár egyszerű közlegény dőlt ki sorainkból, mindig mozgósítottuk az egész Szefhét és címere,s lobogónk alatt pár százan kísértük utolsó útjára Köllő Gábortól, Siménfalvytól kezdve a legegyszerűbb munkásig, ha idejében értesültünk testvérünk elhunytáról. Csak ifjú tagtársaink közül mintegy százat temettünk e 25 év alatt a fővárosban . . . Mindnek feje alá az imádott erdélyi földből tettünk kis vánkost, egyesületünk kék-arany szalagjával átfonva. Csanády György megalakította 1922-ben a Szefhék Országos Szövetségét is, mert a fővárosi mintára egymást után életre hivott vidéki Szefhe-csoportok egységes Irányítást kértek: Debrecen, Szeged, Pécs, Keszthely és Magyaróvár, később 1925-ben Sopron is több száz székely diákot számlált. Egymás egyesületeinek fölkeresése évekig erősített összetartozásunk érzésében s fökép annak tudata, hogy bárhová sodor a végzet, mindenhol van testvérünk. Igen emlékezetes az 1923-ás szegedi találkozó, me'yet Incze Antal, a nemzetségi szervezet kiépitöje hozott létre, majd később a keszthelyi (a nemrég elhunyt Radnóti István elnök szervezésében) és a debreceni nagyáldozat, vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály elnökletével. Szegedi egyesületünk tagjai (Fetter Gyula, Incze és Szőke Sándor) indították a két évfolyamot megért „TTJ ÉLET“ c. irodalmi és társadalmi folyóiratot, az Alföld eleven lelkiismeretét, melynek utolsó számait 1923 nyarán Kolosváry-Borcsa Mihály testvérünk szerkesztette az akkor létesü!t első keresztény magyar nyomdában, a Centrum székházában, a Köztelek-utcában. E Székház felavatásakor Kormányzó Urunk is kitüntette látogatásával székely disz-századunkat és a karhatalmisták többi századát. 1923-nak nagy eseménye volt a romantikus emlékű, azóta már kidőlt Normafánál tartott diszáldozatunk. Valamennyi száműzött testvérünk hivatalos volt erre, s a jeles széke'y szobrász, Istók János em'ékszobrának alakövét helyeztük el, főpapjaink áldása közben. Fülembe cseng Ravasz püspök ékes szózata: „Szeressétek a földet, mert az, a szülőföld, egy óriási, testté lett isteni szó!“ Sok nagy terv érle'ödött a kemény székely fejekben, Így már 1923 őszén összejöttünk Csomoss Miklós barátunk lakásán, hogy a megalkuvást nem ismerő, külső és belső ellenségekkel szembeállni kész magyar-szocialista ifjúságot hatalmas országos szervezetbe hivjuk. Nagy nehezen sikerült alapszabá'yt is, jóváhagyást is kiizzadnunk, hogy végre* mint Magyar Szocialista Párt kezdjünk valamibe, de az 1925-ös vá'asztás elvette a kedvet a további politikától. Voltak a Szefhe-háznak derűs esetei is. Húgaink, a szintén száműzött diáklányok főztek az időnként feljutó hazai csomagokból tokányt puliszkával, túrós csuszát, vagy sütöttek hazat izekre emlékeztető pecsenyéket, kürtöskalácsokat . , . Egyik vacsoránkon megje’ent a nagy Prohászka püspök is, ólakig elbeszélgetett velünk, majd más alkalommal Szabó Dezső, az Elsodort falu költője,' kinek ekkortájt megjelent második nagy müvét, a Csodálatos Életet ünnepeltük. sajnos, kissé odaégetett turöspuliszka mellett, ünnepi szónokunk szellemes fordulattal megállapította a kozmás puliszkáról, hogy „csodálatos étel“ biz az, ha ennyien meg birjuk enni, s egymás szeretetében elfeledjük még a kozmáját is. Az egyes nemzetségek guzsalyos estélyei, táncai mind a'kalmat adtak a fiatalságnak a nemes szórkozásia, filléreinket nem vittük idegenekhez, sirva-vigadás idején ezek is összetartottak minket, sőt lassanként fővárosi eseményszámba mentek a Gellértszállóban, vagy a Vigadó óriási termeiben rendezett Erdélyi Bálok, Maros-széki, vagy Kolozsvár-Tordal, Bihari, Szatmári, Háromszéki, Csikországi táncestélyek. Legtöbb báli idényben egy-két nagyobb bálunkon a miniszterelnök is megjelent, gróf Bethlen István, nejével együtt s valamennyien tanárelnökünk: Teleki Pál, tcváDba területileg illetékes rabonbán-bityánk és a Hadosztály volt vitéz parancsnoka, Kratoehvil Károly, több közéleti vezetöíérfive! együtt. Télen-nyáron egészséges arányban váltakoztak derűs estiünk, pihentető szórakozásaink a komoly áldőzatot jelentő munkákkal: így a különíűiC kézügyesség!, nyelvtanulási kurzusokkal. Janosó Benedek pl. éveken át hallatlan önzetlenséggel, igazi atyai szívvel járt fel hozzánk, román tanfolyamot szervezett és nemzetiség-történeti előadássorozatot, a legjobb szakértők be/óriásával Irodalmi vitaestjeinken pl. olyan kényes kérdést is mertünk (1922-ben!) teljesen tisztázni, mint a. sok gyöpös fejű előtt ma is botránykövet jelentő Ady-kérdés. Magunk józan értékelésében már akkor elintéztük ezt: kidobtuk müveiből, ami mérgező, idegen szellemű, Galileistp-zsidő rendelésre készült s megszerettük, mohón tanulgattuk az örökéletü alkotásokat, amelyek a magyar kisemberek, a tisztviselők, munkások és parasztok uj honfoglalásának szükségére adtak útmutatást. Sokszor kértek más diák- és társadalmi egyletek Is előadókat tőlünk és mindig becsü'ettel megálltuk helyünket, akár a katolikus, akár a protestáns « ákszövetségekben, akár a Turulban vág/ bármily más helyen adtunk elő magyar kérdésekről. A szürke hétköznapi munkából leginkább mi, kolozsváriak vettük ki részünket: vezettük az erdélyi lapok, magyarok és idegenek sajtószemléjét, ' éveken át hatalmas híranyagot csoportosítva igy, még magasabb hivatalos használatra is. Különösen nagy sikerrel rendeztük 1924 tavaszai öt erdélyi irodalmi estünket, elsőnek az egész országban, a Zeneakadémia termében, melyet mindig szinültig megtöltöttek a pesti érdeklődők. A legjobb előadóművészek felkérése mellett egyesületünk pártolói vezették be az erdélyi irodalmi esteket: Ravasz püspök ur, Bodor Aladár, Imre Sándor, majd Perényi Gábor piarista tanár, Nagy Adorján stb. Irodalmi érdeklődésünknek baráti eredménye a körünkben alakult Collegium Transylvanicum, 1926 nyarán, mely néhány tehetséges testvérünk színmüveit, verseit adta ki, igy első sorban Csanády György, majd Mihály László udvarhelyi vérünk köteteit, egymás után több székely naptárt és apróbb füzeteket, honismertetési célból. Maradandó müveink közül ki kell emelnünk az 1927 tavaszán, a Helikonnál egy hónappal A Vöröskereszt szervezögyiüést tartott Székelvudvarheiven és Sepsiszeittgvörgvön Sepsissentgyörgy október 29. (MTI) A Magyar Vörös Kereszt erdélyi kirendeltsége székelyföldi propagandagyülései során Csíkszereda után október 26-án Székelyudvarhelyen és 28-án Sepsiszentgyörgyön rendezte meg szervező gyűlését. Székelyudvarhelyen a vármegyeház dísztermében rendezett népgyülést Szabó András ref. fögimnáziumi igazgató nyitotta meg. üdvözölte a megjelenteket és ismertette a gyűlés célját. Utána Ghéczy Lajos dr. tábori alesperes, az erdélyi hadtest kiküldöttje mondott beszédet. Az alesperes beszéde után a gyűlés résztvevői a Szentkirályi Kálmán dr. alispán lemondása utján megüresedett elnöki székbe Sebest János dr. nyugalmazott alispánt választotta meg társelnökévé, az ugyancsak lemondott báró Dániel Ferencné helyére Han Nándornét, titkárrá Petres Józsefet választotta meg. Ezután a titkár ismertetté az udvarhely-vármegyei tagozat működését és elért eredményeit. A pénztári jelentés és az 1944. evl költségvetés létárgyalása után Szentkereszty Erzsébet bárónő, székelyföldi vöröskeresztes föápolónö beszélt az ápolónők hivatásáról és kötelességéről. Sepsiszentgyörgyön a városi mozgóképszínházban zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a vöröskeresztes gyűlés. Vitéz Barabás Andor alispán megnyitójában ismertette a Vörös Kereszt célkitűzéseit. Az alispán megnyitója után Ghéczy Lajos dr. tábori alesperes beszélt a társadalom áldozatos munkájáról, amellyel életrehivták a Vörös Kereszt intézményeit. Beszéde után a betegsége miatt távolmaradt Bornemisza Adél bárónő, az erdélyi hadtest föápolónöje helyett Fogoly,in Kristóf dr. kórházigazgató ismertette a Vörös Kereszt hárorrtszék-megyeí tagozatának munkásságát. A beszámoló után vitéz Barabás Andor mondott köszönetét a gyűlésen elhangzott t beszédekért. Megelégedéssel állapította meg, hogy Háromszék-megyében örvendetesén javult az érdeklődés a Vörös Kereszt ügyei iránt. Megköszönte dr. Ábrahám Józsefnének, Csik-vármegye föápolónőjének és Szentkereszty Erzsébet bárónőnek, Háromszék-vármegye föápolónőjének áldozatos és fáradtságot nem ismerő munkáját, amivel a gyűlést megszervezték, hamarabb megindított nagy összefogó Irodalmi lapot, a „HID“-at, melyet Csanády barátunk Irányított és első számainak költségét szánktól elvont falatok árából szedtük össze. Maga a lapszerkesztés és terjesztés munkája négyünkre szakadt: társaim Hajdú Dénes, Csorna Jenő és Bencze Sándor voltak. Két évig élt havonta kiadott képes irodalmi és társadalmi Japunk. Pesten akkor még alig ismert nevekkel kezdtük számainkat: Kós Károly tanulmányaival és Varjúnemzetség c. regényével, Makkal Sándor Ady-cikkével, Szentlmrei, Pál Árpád tanulmányaival, Nyirö és Tamási első, bűbájos székely novelláival, Gulácsy Irén és Szabó Mária elbeszéléseivel, Tompa László, Aprity, Reménylk, Dsida, Bartalis és régi bajtársunk, Finta Zoltán verseivel. A hazulról kapott vizsga-segélyek sokszor mümellékletre, nyomdaszámlára mentek. Magunk cipeltük postára hónaponként az előfizetők példányait, hogy a címzésről és a kellemetlen adminisztrációról ne is szóljak. Mindamellett még valamit tanulnunk 1» kellett, hogy hiába ne lopjuk a diákéveket, immár az utolsó szigorlatok végén járva. . . Móricz Zsigmondnak szenteltük egyik egész számunkat, Írói munkásságának 25. évfordulója ünneplése alkalmával, majd 1628 tavaszán mi rendeztük a magyar ifjúság Ady-ünnepét, mintegy visszahódítva az éhes kazároktól ezt a fájdalmasan kisajátított magyar zsenit. Első szavunkra a „HID“ pesti pilléréhez állt Ravasz püspök, Jancsó Benedek, Kodály Zoltán s még annyi más magyar nagyság, hogy a felvidéki és bácskai magyar Írókról ne is szóljak külön, akik Mécs Lászlóval az élen állandó munkatársaink maradtak, dicső kimúlásunkig . . . Az 1930-as években változatlan lendülettel szervezte a Szefhe a még mindig kiszlvárgó, menekülő erdélyi fiukat és húgainkat, de ugyanakkor már az ugyancsak Teleki Pál vezetése alatt álló Erdélyi Férfiak Egyesülete is működött, átvéve az ifjúságból kinötteket. Az ifjúság továbbra Is folytatta irredenta-műsoros estjei rendezését, télen bálozott is és föképen a tanulmányi eredményeket ellenőrizte, buzditgatta tagjait. A mai napok szervezéseiről, az ezer működő tagot egyesitő Szefhe munkájáról már örvendetesen többször olvashatunk székely napilapokban, *öt a fővárosi sajtóban Is, Így most a mai Szefhe életére nem is kell sok szót fordítanom, hiszen köztudomású: nemcsak előadásokkal szolgálták a székely diákok a magyar jövőt, hanem vérük hullásával is. Sokan mentek önként katonának 1940 nyarán, de azóta is és több száz tagja szolgál ma is az egyesületnek a polgári élet s a hadászat frontjain . . . MEGBÍRSÁGOLT LEVENTÉK A becsületes levente sokat tanul és törekvése alapján hasznos polgára lesz a hazának, míg a kiképzésről elmaradozó és hanyag leventét a törvény pénzbírsággal sújtja. Sajnálatraméltő az a szülő, munkaadó és gyám, aki nem érzi át a leventeintézmény fontosságát és nem ellenőrzi eléggé a gondjára bizott leventét. Okulás és javulás céljából álljanak itt az alábbi nevek: Tiz pengős bírságot kapott Maxim, Lajos 19 éves levente. 20 pengős bírsággal sújtották Erdős Lajost és Fejér Sándor 21 éves leventéket. 25 pengőre büntették Strohli Izidor 21 éves leventét. 30 pengős bírságot kaptak Grepály György 22, kézdivásárhelyi Papp András 20, Licskó Károly és Müresén Gábor 21 éves leventék. 35 pengős bírságot kapott Bányai József 21 éves levente, J/0 pengős bírságot Gödri József, Székely Imre, Sütő Lajos, Sárközi József és ifjú Vitán Miklós 21-—22 éves leventék. 50 pengős büntetést kaptak: Blau Béla, Papp László és Túrós Dezső 19 éves leventék. 60 pengős pénzbírságot róttak Alexa Traján, Blau Jenő, Fazekas Miklós és Nyári László 21 éves leventékre. Száz pengő bírságot kapott ifj. Fodor János 23 éves levente. — Tűz a Szondy-uteában. Csütörtökről péntekre virradó éjszaka tűz ütött ki a Szondy-utca 31. szám alatt, Visky Károlyné telkén. A lángok egy szin tetőzetéről csaptak fel a magasba s elhamvasztással fenyegették a szomszédos épületeket is. A felriadt lakók szerencsére még idejében meg tudták tenni a kellő intézkedéseket s kihívták a mentőket is. A szin azonban elhamvadt. A kár 2000 pengő. A tűz, amint a hivatalos vizsgálat megállapította, a fásszin egyik sarkába gyűjtött hamu alatti parázsból keletkezett,
