Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-14 / 232. szám

4 tCnmlljsXG IMS'. OKTÓBER 14. Kolozsvári visszaemlékezés Herényi Bélára, a letartóztatott nemzetközi kalandorra Keddi számunkban szabadkai tu­dósítás alapján cikket irtunk Be­­rényi-Birinyi Béla ott letartóztatott nemzetközi szélhámosról, aki V. György néhai angol király, a bra­zíliai államfő és Franco barátjá­nak, valamint német tengeralatt­járó kapitánynak mondotta magát. Minden állítására tökéletesnek lát­szó igazoló papírokkal rendelkezik, a magyar rendőrség azonban jól emlékezik a kommunista időben vállalt szerepére s különböző szél­hámosságaira. Ügyét most Buda­pesten vizsgálják. Az alábbi cikk kolozsvári szerzője. Palotás Zoltán dr. a kalandorral történt párisi ta­lálkozását írja le. Parisban történt, 1938 nyarán, a Place de Marigny fái alatt. Európa bélyeggyűjtői itt találkoztak, a „szabadtéri borzén'*. 1938 különben is nagyszerű év volt a „bélyegesek** számára. Az Ausztriából me­nekült nem éppen jobboldali elemek itt ér­tékesítették átcsempészett, pardon! „bélyeg­ben átmentett“ vagyonukat. A párisi bé­­lyegkereskedök és spekulánsok nagy pénze­ket kerestek az „émlgré“-ken. ^ Szóval, a bourse verte csak úgy feketé­­lett. az ember sokaságtól, azon a nyálon. Mi tagadás, magam is szenvedélyes bélyeg­gyűjtő lévén, én is sokat csatangoltam abban az időben a Place de Marigny kör­nyékén. . . Ott találkoztam egy délután Adalberto de Birinyi úrral. Egy tanár barátommal, Hoff­man Lászlóval epés megjegyzésekkel kísér­tük (persze, magyarul!) az üzleti forgalom egyes kirívó jelenségeit és jellegzetes alak­jait, amikor egy hatalmas elegáns ut; ma­gyarul megszólít és a tapasztaltakról szak­értelemmel szól. Majd mind jobban bele­melegszik, bemutatkozik, kifejti, milyen kicsi, kezdő dolog mindez, főleg neki, aki hires gyűjtő, az angol király (boldogult V. György) cserepartnere, milliókat érő kollek­ciója van. stb. Ugy látszik, kissé kétkedő arcot vághat­tunk, mert bizonyságul nemsokára elővett zsebéből néhány újság- és folyóirat-lapot, cikkeket és képeket, amelyek valóban, „Capţ. De Birinyi“-t ábrázolták, amint őfelségével bélyeget cserél. .. Felfigyeltünk emberünkre. Meglátta a változást, rögtön karonfogott, helyesebben karonragadott bennünket és sétálni vitt a Concorde felé. Közben mesélt, sokat mesélt. Szabadulni szerettünk volna, de nem engedett, szorosan fogta karunkat és — elmesélte egész é!ete történetét, — körülbelül Ugyanúgy, amint azt a Keleti Újság keddi számában olvashattuk. (Annakidején egy pécsi barátomnak na­ponta Írott, naplószerü leveleimben részle­tesen megírtam mindent, amit kapitányunk mesélt. Ma előszedtem gépelt leveleim sár­guló rpásolatait és a meglepetés elfojtha­tatlan mosolyával látom, hogy szinte telje­sen egyezik minden. . .) Milyen is volt ez a Birinyi! — Magas, bikaerős ember, magabiztos, imponáló fellé­pés. Pompásan szabott ruhák, ügyes, lebi­lincselő modor. Bármilyen viszonylatban is állt a törvény­­szakaszokkal, renlkiviili, mondhatnám, zse­niálisan ügyes ember látszatát keltette. Franco tábornok oldalán teljesített titkos megbízására vonatkozólag olyan hallatlanul érdekes és eredeti, okmányszerü bizonyíté­kokat mutatott fel előttem, amelyek faló­ban gondolkodásra kellett, hogy késztesse­nek. (Ez a hely, sajnos, nem alkalmas, hogy részletesen Ismertessem a spanyol polgár­­háborúról és eredetének, lefolyásán:-k ku­lisszatitkairól szóló elbeszélését, amely rop­pant érdekes és mint azt az események utólagosan igazolták, helytálló volt — Itt csak azt a tényt említem, hogy szerepét káprázatos ügyességgel, szinte okmánysze­rűen bizonyította. Eredeti ut- és menetleve­lek. olasz- és spanyol nyiltparancsok. név­jegyek és levelek, mind címkékkel, bélyeg­zőkkel. pecsétekkel, ellenőrző- és cenzura­­jegyekk**!: kitüntetési okiratok, fényképek, azonkívül elbeszéléseinek bámulatosan pon­tos helyrajzi és kronológiai adatai szinte meeszéditették az emhert.) Előttem mindamellett mindjárt gyanús i-oh ez az ember. Főleg azt nem értettem, miért kellett nekem mindent elmondania. Mi volt az oka. hogy éppen engem avatott b” a bizalm iba ? KESERÜViZ ■ ' ' • '• t* ■ Mint később rájöttem, segítőtársra volt szüksége! Mindenesetre, hiúságomat erősen legyezgette, hogy egy ilyen Dagystilü em­ber a sok párisi magyar közül pont engem választott ki erre a „megtisztelő** szerepre. Napról-napra találkoztunk, irigységgel vegyes csodálattal bámultam meg' gyönyö­­] übbnél-gyönyörübb hölgyismerőseit, min­denhová együtt mentünk, többek között vé­gigjártuk az autószalonokat, mert pazar luxuskocsit akart venni. Mindjárt meg is beszéltünk egy kéthetes riviérai túrát. Mint látnivágyó, de vékonypénzü ifjú, bizony nagyon megörültem a Cote d'Azur vépigbarangolásának, pedig akkor már meg volt vátva a vasúti jegyem hazafelé, Német­országon keresztül (ugy volt a legolcsóbb!). P.ábeszélésére szívesen Iepecsételtettem: „Non utilise“ — Nem használta tel. (Ennek ellenében otthon később megkaptam a jegy Lillafüred, okt. 13. (MTI.) A Vasgyürü Munkaközösségbe tömörült és a felsza­badult területek magyarságát képviselő alábbi csucsszervezetek: Felvidéki Ma­gyar Közművelődési Szövetség, Észak­kelet-Magyarországi Magyar Közművelő­dési Egyesület. Erdélyi Magyar Közmű­velődési Egyesület, a Felvidéki Széche­nyi Magyar Kulturális Egyesület és a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület kiküldöttei kedden Lillafüre­den megkezdték háromnapos értekezle­tüket gróf Bélái Kálmán, az EMKE el­nöke vezetésével. Simon Menyhért dr.­­nak, az EMKE társelnökének a javasla­tára kimondották, hogy Budapest szék­hellyel. ahol a munkaközösség irodája is működik, kulturális miisorközpontot lé-Irdatlan cserjésben halad a honvéd csa­táriam:. Orvlövészeket szorítunk össze piár vagy* hálom napja a roppant erdőségben. Hetek óta kínozták, fosztogatták a kör­nyékbeli szerencsétlen lakosságot. Nézem a térképen: negyven négyzetkilométer a ki­terjedése. Tegnap zuhanóbombázóink verték a menekülő bandát, ma a szövetséges tü­zérség lőtte előttünk az eidős-mocsaras te­repet. Ez az orv lövészek otthona. Itt egy patak, amott egy. láp, csak ők tudják az utat, nekik vannak a fákon titkos jeleik és idejekorán dorongutakat is építhettek ma­guknak. persze ugy, hogy azt idegen szem föl ne fedezehesse: hiive'yknyire a moh­­réteg, vagy a víztükör alá . . . Karabélyom lövésrekészen a kezemben, a fejemen sisak. A karabélyt egy elesett orvlövész me*Uől emeltem fel tegnap. Soha­sem felejteni el ezt a képet. Hanyattfekvő, rongyosruháju fiatal férfi. Ajka dacosan összeszoritva, a keze ökölbe záiVa. A zse­bében szabványos sebkötözö csomag, akná­hoz y*'ó gyutacsok tömege, tömérdek töl­tény. Puskája ott hevert mel’ette, rajta a gyártás évszáma: 1942. Pedig ezt a vidéket már 1941-ben hódította meg a német had­sereg. A puskát tehát azóta juttatták ide. Mehettem golyószórós honvéd lépdel. Fi­gyeli a cserjés sűrűjét. Néha a magasba tekint, ha nagyobb fához közeledünk. Az orvlövészek szívesen kapaszkodnak a ma­gas fákra, hogy onnan vegyék célba ellen­feleiket. — De megszoktam már az erdőt! — mondja. * S tréfásan hozzáteszi: Odahaza már csak erdőben fogok tud­ni lakni. A kispesti erdőnél veszek teket. A cserjés után szálas erdő következik. Sudáiegyenes fenyőfák. Majd újból ritkul az erdő, tisztásra étünk. ’. — Főhadnagy ur! Egy szekér! — kiált fö1 jobbra az egyik honvéd. Elhagyott panvekocsi. A lovakat bizonyá­ra más kocsi elé fogták az orvlövészek. Nagyon siethettek. Rajta hagyták a tú­rós bödönt és a zsíros fazekat iSy Az a gyo’csba bekötözött csomag pedig aknákat tartalma?-. Mellette vi’lamoselemek a gyúj­táshoz. Tör zsf egy vermesterünk szakavatott kézzel szedi szél a veszedelmes rskonr'nyt. Megint bent vagyunk az erdőben. Még néhány lépés ... ' j Itt az orvlö vésztanya. A közepén kezdetleges i3ztő! és két pad. Î Oldalt lombsátorok. Innen is igen siethet- I tgk. M&rt uuűUeat- itthng-vt a.k. í'rissejg ki- ■ árát.) Ugy terveztem, hogy a Riviéra leg­keletibb pontjáról Olaszországon keresztül utazom majd haza. Szerencsétlenségemre kapitányomnak nem jött meg a várt pénze, az autót tehát nem tudta megvenni, a napok múltak, jó nevelö­­szüleim pedig naponta küldözgették figyel­meztető és hivó leveleiket, hogy jöjjek már haza, mi lesz a már régen esedékes záró­­szigorlatommal stb. s mivel a riviérai útból semmi sem lett, kénytelen voltam haza­utazni, mégpedig a változatosság kedvéért Svájcon át. (Ezt sem bántam meg!) Kapi­tányom sok címet adott. Genfbe és Zürichbe, melyeknek bizony sok hasznát vettem. Géni­ben egy magyar szabóhoz adott, ajánló­­sorokat, aki később autóján Zürichbe vitt. Felejthetetlen nyár volt...-* Sokat írhatnék még Birinyi kapitányról. Bár délfranciaországi utunkból nem lett semmi, nem haragudtam rá. Tudtam, hogy kalandor, mégpedig nagyvonalú, akiben rendkívüli képességek lakoznak. Kár, hogy tehetségét olyan cselekedetek elkövetésére használta fel, amelyekért nem elismerés a jutalom, hanem börtön jár ki. tesitenek• Ennek feladata az egyesületek rendezéseinek egységes műsoranyaggal való ellátása. A megalakult állandó ta­nács elnökévé egyhangúan gróf Révay Istvánt, a Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület ügyvezető elnökét választották meg. A továbbiakban Hegedűs László a társadalmi szervezkedés módszerét és a propaganda jelentőségét ismerhette. Ki­fejtette, hogy a társadalmi szervez kedés­nek alulról kell kiindulnia és a népi gondolat jegyében minden magyarra ki kell terjednie, működését pedig lendüle­tes öntevékenység kell, hogy jellemezze. Az értekezletre ma, csütörtökön megér­keznek a miniszterelnökség, a kultusz­minisztérium és a nemzetvédelmi propa­gandaminisztérium kiküldöttei. bontott ejtőernyőről lefejtett csomagok. Az egyiknek tartalma: propagandaanyag. Pon­tos és részletes utasítások aknák elhelye­zésére, robbantásra, vonatkisiklásra. Uj­­ságtömegek, a Pravda és az Izvesztija le­­pedönyi nagyságú példányai. Tegnapelőtti számok. Tegnap kaptak tehát légiuton utánpótlást.’ Jóval kisebbalaku a partizán­­újság. Ilyen is van. Címlapján Lenin és Sztálin képe. Röplap közli, hogy 2470 or v­­lövész kapott Denin-rendet. Kötegnyi röp'ap az orosz milicia tagjaihoz. Az 1941. min­tájú géppisztoly kezelési utasítása. A sok nyomtatványt mind itthagyták. Ez, ugylátszik, kevésbé volt fontos nekik. Az ennivalót azonban gyorsan összecsomagol­ták. Itt vannak a maradványok, a csoma­golópapiros maradványai is. Nézzük csak, mi a csomagolópapiros. A Saentirás kitépett lapjai ... Ebbe csomagoltak. Szentpétervárt, 1918-as kiadás. Az első huszonhat oldal még ép. Az e'ső oldalon a szent szinódus jóváhagyása, összehajtogatom a megviselt lapokat, elte­szem emlékbe . . . Üres konzervdobozok. Csihágói márka. Sertéshús volt bennük. Gyártották — mond­ja az angol szöveg — 1943-ban. Ez is ejtő­ernyővel kerü't ide. De hová lettek az ejtőernyők 7 — kér­dezzük. Tisztjeink már jól ismerik a bandák fo­gásait. — Mindent elásnak ezek — mondja a mellettem álló hadnagy. — Nézzük csak . . . ... Itt van! Gyeptég a alatt jókora üreg ásít. Az egyik honvéd már huzza is belőle kifelé a roppant fehér lepedőt. Itt vannak elrejtve a tö’tények is. Jók lesznek nekünk — ellenük. A zsákmányolt fegyvereket fölhasználjuk. Előbb ezekből löjiük ki a zsákmányo’t löszeit, csak az­után nyalunk a magunkéhoz. így takaré­koskodunk. Ez volt az orvlövésztáboi ban — első pil­lanatra. Mi nem találtunk mást. Másnap hozzáértő honvédségi szakembe­rek ásatást végeztek a táborhelyen. Orvlö- 1 ész foglyok Útmutatásai alapján megtalál­ták a fegyverrak tárat. Tömérdek fegyvert 'eltek. Zsíros papirosba csomagolt löszeit, ládákban. Akadt ott még golyószóró, gép­puska, nehézpuska, sőt páncéltörő ágyú is, a gyalogsági fegyverek és öntöltö puskák mellett. Mi azonban haladunk tovább. Fésüljük * rengeteget. gi3ü£iü}t a foglyotok Sokan fehér zászlóval jönnek, ffegyver nélkül. Ezek internáló táborokba kerülnek — egyelőre. Ott kivizsgálják ügyüket, s ha bebizonyosodik, hogy csak ártatlanul, ter­rorral kerültek a banda tagjai közé, újból szabad emberek lesznek. Mert a honvédség tisztogató munkájának nem vérontás » célja, hanem a rend és nyugalom biztosí­tása, NAGVREVI GYÖRGY főhadnagy Szilágysamlyói napié s^lagysag szerelmese — MEGHALT Szilágysomlyő magyar társadalmát nagy veszteség érte. Hosszas szenvedés után 72 éves korában elhunyt Nagybaconi Keresztes Dániel dr. ny. járásorvos, Pest vármegye tb. főorvosa, a szilágysomlyói Gazdakör ta­nácsadója. Keresztes Dániel dr. a megszál­lás alatt szép példáját adta a magyar ferni­­akarásnak. Bár Pest megyében biztos, szép állása volt, még sem maradt ott, a hon­vágy, Erdély szeretete a legnehezebb idők­ben haza hozta s bár tudta, hogy itt a ki­sebbségi sors keservei várják, mégis vissza­tért a szép Szilágyságba. Orvosi műszerek helyett kertész szerszámokat vett kezébe • fáradhatatlanul mellette álló feleségével kö­zösen remek minta gyümölcskertészetat lé­tesítettek. A Keresztes-féle őszibarack pél­dául messze külföldön híres. Keresztes Dá­niel dr., a szép Szilágyság szerelmese, most szilágysági földben pihen, amelynek vissza­csatolását oly boldog örömmel üdvözölte. Halálát özvegyén, gyermekein kivül előkelő, kiterjedt rokonság gyászolja, de gyászolja a magyar társadalom is, amelynek valóban munkás, építő tagja volt. * SZILÁGYSOMLYŐ EJ RENDŐRKAPITÁNYA Vieze István személyében Szilágyság­nak uj rendőrkapitánya van. Eddig a marosvásárhelyi rendőrkapitányság ve­zető helyettese volt s a belügyminiszter nemrég nevezte ki Szilágysomlyő rend­őrkapitányává, Liptai/ Lajos dr. helyébe, akit hasonló minőségben Marosvásár­helyre nevezett ki. Vieze István meg­kezdte hivatali működését uj állomás­helyén. Érdekessége ennek a kinevezés­nek az, hogy a somogymegyei születésű Vieze István családja tulajdonképen szi­lágyságá eredetű, ősei a szilágysági Vieze község földesurai voltak, Vieze István te­hát, hogy ugy mondjuk: — hazatért,-* HALÁLOSVÉGŰ GÁZOLÁS A Sziiágysomlyóról Sarmaságra induló egyik tehervonat Somlyóujlak határában halálra gázolta Lakatos Róza 65 év^s fa’usi asszonyt. A vonatot egyik kanyarodónál mezei ösvény vígja keresztül s ezen az ös­vényen igyekezett falujába Lakatos Róza is. Süketsége miatt azonban nem hallott^ meg a mozdony vészfüttyét s miután a vonatot lefékezni már nem lehetett, a mozdony el­kapta az öregasszonyt, aki koponyaalapi törést szenvedett s a helyszínen meghalt. * ÁTÉPÍTENEK egy gyilkos hidat A legutóbbi árvíz, amelynél nagyobb nem pusztított még az árvizjárta Szilágy com - lyón. még szomorúan él a város lakosságá­nak emlékezetében. Éppen ezért öriiluek a magyar közigazgatási bíróság Ítéletének, amely az állam vasutat kötelezi arra. hogy az egyik szilágysomlyói vasúti hidat épitse át. Ez a híd volt ugyanis nagyrészben oko­zója a borzalmas méretű árvíznek, amely­nek során 120 ház omlott össze, sokszáz család vált hajléktalanná és több emberélet is elveszett. Ha nincs ez a szomorú neveze­tességű híd. a hömpölygő Kraszna utat ta­lált volna a medrében, de a hídnak a fmyó medrébe épített széles oszlopai a lefolyást nemcsak megakadályozták, hanem a vizet még jobban felduzzasztva, a folyót a pás­tok elöntésére kényszeritették. Az árvíz után dr. Gazda Endre alispán, hogy az ár­víz meg ismétlődését megakadályozza fel - hívta a MAV-ot a híd átépítésére. A MÁV a határozat ellen panasszal élt. A Köziga» gatási Bíróság azonban megállapította, hogy a kérdéses hid nagyban hozzájárult az árvíz előidézéséhez s ezért kötelezte az Al­­lamvasutat a híd átépítésére. — Megnyílt a távgéplróforgalom Ma­gyarország és Norvégia között. A Postave­zérigazgatóság közlése szerint Magyaror­szág és Norvégia között megindult a táv­géplróforgalom. A forgalomban Norvég vi­szonylatban egyelőre c'sak Oslo vesz részt. Levelezési díj címén az első három percért 8—19 óra között 6.95 arany frankot, 19—8 óra között 4.16 arany frankot kell fizetni. Három percen túl percenként c dijak egy­­haxBüwiti jóm. PALOTÁS ZOLTÁN Dr. Kulturális müsorközpont létesítését határozták el a felszabadult területek közművelődési egyesületei lillafüredi értekezletükön Az orvlövészek táborában __ M Mr. S. honv. haditudósító század —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom