Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

4 KeietiUjsxg 1943. OKTŐBER 1. A székeli/ség és a feíMém/beszo'gálfatás Balázs András dr. prelátus­­kanonoknak az ,,Uj Magyarság“­­ban megjelent fenti című cikké­ből vettük át az alábbiakat: Az a készség, ahogy földművelő népünk nemzetiségi különbség nélkül teljesíti a ter­­ménybeszolgáltatást, egyik fokmérője az ország gazdasági erejének s egyben a belső arcvonal szilárdságának. A mai Magyarország mezőgazdasági élete egymástól annyira elütő életviszonyokból tevődik össze, hogy a lehetetlenséggel hatá­ros egyforma mértékkel mérni a termelési és beszolgáltatás! lehetőségeket. Közhely volna rámutatni: mennyire kü­lönbözők egyfelől az Alföld, a Duna—Tisza köze és a Dunántúl, másfelől a felszabadult Kárpátalja és a hazatért Észak-Erdély tér-, melési viszonyai. És ha Erdélyt veszem, mekkora a különbség a Körös-völgye és a Számos-völgye között. Az egyik, a Számos­­völgye Gyalutól Déslg, illetve a két Szamos összefolyásától északra Bethlen—Szeretfal­­váig, általában termékeny fekete humuszos sikterület. A másik, a Körös-völgye, Körös­­főtől le egészen Rév—Élesdig, Kalotaszeg nem túl terjedelmes Slkterületének kivételé­vel, csupa hegy, a keskeny völgyek, szaka­dékok között, rohanó folyóval, a folyó két partján itt-ott miveit földpántlikákkal, szé­­naftlves rétekkel, agyagos, kavicsos hegy­oldalakkal és kopár legelőkkel, túlságosan kihasznált erdőségekkel. És a Székelyfö d! Mennyire más a ter­­méstadó föld Háromszék-megye nagyszerű búzatermő rónáján, Alcsik elég termékeny medencéjében és más Udvarhely-megye túl­nyomóan dombos, agyagos, a gyergyói fen­­sik és Kászonszék. Felesik és Észak-Maros­­szék főleg rozs- és zabtermö vidékén! Bár Háromszék és Alcsik a békevilágban tudott, termelni Gyergyó és Kászonszék számára is bizonyos fölösleget, a Székelyföld általában mégis gabonabevitelre szorult. Nyilvánvaló, hogy egészen más termény­­beszolgáltatási elbírálás alá esik a Székely­föld önellátó, sőt némi kivitelre képes rész» és más kell, hogy legyen a kvótája a bevi­telre szoruló, vagy legjobb esetben önmagát szűkén ellátó résznek. Most meg 22 három­széki község pusztító jégverése után éppen e termékeny rész jórészt kiesik a számítás­ból. De hát a rétek szénatermése s az állat­­tenyésztésre kiválóan alkalmas legelők ré­vén nem egyenlíthető ki a gabona beszol­­gáltatási hányadból hiányzó terroésrész? Nézetem szerint téves és káros lenne a Székelyföldön s általában a szénatermelésre utalt hegyvidékeken széna- és takarmány­félékkel pótolni a terménybeszolgáltatás be-' kívánt, de hiányzó mennyiségét. A takar­mány aránytalan elvonása állattenyésztésük részben, esetleg egészben való abbahagyá­sára kényszeritené, ami megfosztaná őket a létfenntartás forrásától. Ettől eltekintve, csak elismeréssel köny­velhető el kormányunk okos intézkedése a Jurcsek-féle rendelkezéssel, amely lehetővé tette, hogy a beszolgáltatás bármily ter­ménnyel, takarmánnyal, élelmiszerrel tör­ténhetik. A székelység, bár —■ nem indokolatlanul — panaszok merültek is fel sok székely községben, a történelmi idők mély átélé­sével, példásan eleget tett beszlogáltatási, hazafias kötelességének. Tudom, nem lesz ez másképp most sem, habár a termés majdnem az egész Székelyföld területén gyenge volt. Mégse hangoztathatom eléggé, hogy éppen a mostoha termésviszonyok, a székelyföldi beszolgáltatást illetőleg, fokozott méltányos­ságot, óvatosságot parancsolnák az eljáró hatóságoknak. A kötelességteljesités erköl­csét kímélni s kíméléssel fokozatosan ne­velni kell népünkben. Nem alkalmas azonban a közmorál eme­lésére a túlbuzgóság sem. Éppen a termény­­beszolgáltatás igen csábitó terület a túl­buzgóság kilengéseire. Nagy szerencse, hogy a közellátás élén oly eröskezü szakember all, aminő kitűnő közellátási miniszterünk, aki rendet tud tartani a közellátás egész meze­jén. Garanciát látok ebben arra is, hogy a közellátás egész vonalán — ideértve a ter­­ménybeszolgáltatásokat — ugyanlly meg­különböztetett figyelem és gondosság érvé­nyesül székely népünk irányában, ugyanoly lelki megnyugvás felidézése, minővel a szé­kelyföldi miniszteri látogatások járnak. Jogos a reményünk, hogy közellátásunk harmonikus beilleszkedése az ország gazda­sági életének összhangjába, népünk minden rétegének zavartalan és kielégítő ellátásán keresztül, szintén megtermi üdvös eredmé­nyeit sorsdöntő időket élő nemzetünk bol­dogulására. JÓ A Till ÉS Jó HIRDETÉS ALAPJA A J3 ÜZLETMENETNEK Gsucsa és Rév közöt! nem kisiklás, hanem csak forgalmi zavar történt Kolozsvár, szeptember 30. Aki Kolozsvá­ron csütörtökön délelőtt a hajnali személy­­vonattal érkező' déli, illetve délutáni fővá­rosi napilapok valamelyikét óhajtotta meg­venni, csodálkozással Tapasztalhatta, hogy egyetlen fővárosi lap nem kapható. Hama­rosan kiderült, . hogy a lapok hiányát a 6 órakor érkező személyvonat eilmaradása, illetőleg többórás késése okozza. A délelőtti órákban hire terjedt, hogy a Budapest— Erdély vonalon vasúti baleset történt és ez idézte elő a személyvonat késését. Érdek­lődtünk a kolozsvári MÁV üzlitvezetöság forgalmi osztályán, ahol azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy min lösszé for­galmi zavar történt Csúcsa és í[év között, kiküszöbölésére a munkálatok haladéktala­nul megkezdődtek és az elmaradt személy­­vonat valamivel 2 óra előtt meg is érkezett Kolozsvárra. Ehhez viszonyítva t 2 óra 58 perckor jövő gyorsvonat már je |entéktelen késéssel futott be. Kiirtják a burgonya rákéi a fertőzött erdélyi területekről Máramaros és Bereg vármegyékben még az első világháború idején hurcolták be a veszedelmes burgonyarák betegséget. A megszállás két évtizede alatt e fertőzés megszüntetésére semmi sem történt. Ebben a két megyében ez a veszedelmes növénybe­tegség teljesen tönkretette a burgonyater­mést. Az illetékes szakminisztériumok a helyszínen végzett vizsgálatok eredménye­ként elhatározták, hogy a legerélyesebb in­tézkedésekkel tüntetik el a megszállás ide­jéből visszamaradt veszedelmes fertőzést. Megállapították a burgonyarák < ^terjedésé­nek határait, elrendelték a fertő; ott burgo­nya tövek megsemmisítését és tgyben in­tézkedtek, hogy a termelők a bi rgonyarák ellen ellenállóvá nevelt burgon; [afajtákból kapjanak vetési célokra. A földrr üvelésügyi minisztérium intézkedésére a bi [rgonyarák által fertőzött területek lakoí sága ele­gendő mennyiségű étkezési búi konyát is kap, úgyhogy a burgonyaellátás : tekinteté­ben semmiféle fennakadás ne lejben. (Ma­gyar Tud.) n hajdani bojtárlegény emlékezik ß 30 éves Pintér Imre írása egykori kolozsvári színházi éimé nyéröl — fi közeljövőben Kolozsváron is megrendezik jubileumit Egykori kolozsvári színész tűnt fel Kolozsváron. Csak az idősebb évjáratú emberek ismerik személyesen, a fiatalab­bak hírére emlékeznek. Az öreg színész Pintér Imre, a hajdani Fái kas-utcai szín­ház tagja, aki 80 éves fejjel, pompás testi fürgeséggel és szellemi erőben még min­dig Thália szolgája. Ha nem is játszik rendszeresen, a rádióban ma is szerepel­­get, s közelebbről Kolozsváron is fellép. Jubileumát készítik elő, amit Budapest szinivilágában is megültek. Pintér Imre azonban nemcsak arról nevezetes, hogy valamikor Blahánéval, Pálmay Ilkával, Hegyi Arankával játszott' együtt, sőt ö maga, mint Blaháné partnere - emlékeztet legszívesebben személyére, hanem érdemes feljegyezni róla, hogy mint tollforgató is derekasan megállja helyét. A közelmúlt1 ban színházi tárgyú visszaemlékező ver­sei feltűnést keltettek a fővárosi sajtó­ban. Rimkészsége egyenesen meglepő, de a prózája is kedves, színes. Kolozsvári útja során megkértük, Írjon a Keleti Új­ság olvasói részére egy régi színházi élményt. Pintér Imre az alábbi hangulatos kis írást küldte be, visszaemlékezve első kolozsvári fellépésére. Kerek negyvennyolc esztendeje, hogy Ditrói Mór leszersödtetett Krecsányitól a régi Farkas-utcai színházhoz a népszínmű mellé, opera és operett baritonistának. Szigligeti „Csikós“, cimü népszínművében mutatkoztam be átütő sikerrel, mind a kö­zönség, mind a napisajtó legnagyobb meg­elégedésére. Magyar színészeknek akkoriban Kolozs­vár Budapestet jelentett. Sőt! Faust, Trubadur, Álarcosbál, Bajazzók, Parasztbecsület, Hoffman meséi váltakoztak Ripp-Ripp, Kornevillei harangok, üdvöske, Boszorkány vér, Koldusdiák vezető szerepei­vel, az öreg Müller Ottó karnagy vezénylése mellett. Harmincegy évemmel, erőteljes, friss, csengő hangommal már az első felvonásban megfogtam a közönséget, úgy, hogy az: „Elszegődtem Tarnócára bojtárnak“ cimü dalocskámat háromszor is meg kellett ismé­telnem. Az öreg dsikós gazdát Szentgyörgyi Ist­ván alakította (Istenem, de hogy!!), aki bizony nem szívesen látott maga mellett partnerül. Valósággal felnyársalt szúró sze­meivel, mint betolakodó idegent. Nem csoda, hiszen nagynevű elődöm, Váradi Miklós utó­dául szemelt ki Ditrói Mór. Már az első próbán észrevettem, éreztem, hogy a régi patinás gárdával szemben — mint nem várt jövevénynek — nehéz hely­zetem lesz. A darabot Pista bácsi rendezte s ahol csak lehetett, mindig talált kifogáso­kat, ezzel a megjegyzésekkel: „ez nálunk másképp ment“, „Miklós ezt igy csinálta“ stb. stb. Egy darabig nyeltem, némán tűr­tem az akadékoskodásokat, de aztán belőlem is kitört a népszinmüénekes, felágaskodott bennem is az önállóság tudata s élesen vágtam vissza: % — Rendező ur, én sem jöttem Bugyiról. En senkit sem utánzók, úgy csinálom, ahogy én akarom és ahogy eddig csináltam. Belepirult az öreg erre a szokatlan erős hangra. Nagyot köszörült a torkán, mondani akart valami nagyot, de aztán igy kézle­gyintéssel napirendre tért az it widens fe­lett. Jött az előadás. A Csikós második felvonásál (m Andris bojtár ott iszik, busul a csárdái in, Rózsi­­káját siratja, mert azt hiszi, m< gcsalta öt a földesur fiával, akit az éjszc ka valaki fejszével agyonvert. Az öreg csikós gazdái (Szentgyö \gyi) szin­tén bevetődik a csárdába, mert 'azt hiszi, hogy a bojtár gyerek a gyilkos \ aki vad féltékenységében verte agyon az urfit. Kerülgeti, tapogatja, faggatja kérdéseivel a gyereket, de az minden kérdés e nemmel felel. Szó szót követ, összekap tak. .. Az öreg lekanyaritja magáról a szűri, Rézfoko­sát megforgatja feje fölött s u ty ordít a félig ittas gyerekre: — Aijnye, aki.. . Úgy elverte t, hogy. ». Ennél a jelenésnél az összes c nkóst áb­rázoló szereplők (köztük Váradi s) szintén a fokosukhoz kapnak s legénykei ve ordíta­nak az öregre, égő daccal szemükben: „Hát üssön meg...“ Az én felfogásai i nem ez volt. En a gazdámat, nevelő apámat láttam magam előtt még részeg fővel is. Megtán­­■torodtam, hangom elcsuklott a sirístól, nem nyúltam a fokoshoz, hanem kit írtam két karomat s elfúló 1 *ngon, csaknem lehelve ejtettem ki: „Hát üssön meg kend ..“ Szentgyörgyi egy pillanatra cstiknem ki­esett szerepéből, rajtam felejtette könnyező szemét s valami csodás kitöréssil, fokosát az asztalra dobva kiáltotta el: „Korcsmáros! Két iccét abból a légy kraj­­cárosból.“ Felvonás végén zúgott a taps. Pista bá­tyánk, önmagát megelőzve, valósággal ki­lökött a függöny elé. Másnap csoda történt. Szentgyörgyi, a méhész kopogtatott be lakásunkba, a Má­tyás király-tér 1 sz. alá, egy nagy literes üveg mézet szorongatva hóna alatt: „Adja a feleségének, a Szép Olgának... . Csatát nyertem, meleg barátságába foga­dott az öreg, amire halálomig büszke va­gyok. $zí»Í»c*>4?s »«!*'»*e el« fi* vi>»x:oei rolrbifaiPKl STOCKHOLM, szept. 30. (MTI) Mint a Svenska Dagbladed közli, tüzetes vizsgála­tot rendeltek el a Vaexjoe melletti lőszer­gyárban történt robbanás felderítésére. Egy gyakorlótéren robbantást végeztek a szeren­csétlenség lefolyásának rekonstruálása cél­jából. Mint a lap Írja, ezek szerint a kísér­letek szerint csak szabotázs idézhette elő a szerencsétlenséget. A robbanási; egy 37 mra-es páncéltörő gránát okozta. Az az ér­dekes, hogy nem a gránát robbant fel, ha­nem csak a töltény a töltény tart óban. Mi­ként okozhatott ez a töltény akkora robba­nást? Nagy rejtély és több kísérlet sem ve­zetett más magyarázatra, minthogy szabo­tázs volt a robbanás oka. flcélszőnyeggel terítik le a modern repülőtereket A repülőtereknek problémája a mostani háborúban egyre fontosabb és egyre bonyo­lultabb lett. A repülőgépek súlya állandóan emelkedik és ez az emelkedés az elmúlt né­hány év alatt igen tekintélyes. Már egy közepes vadászgép is 5—6 toünát nyom, a nehéz távbombázó pedig eléri a 30 tormát, sőt egyes típusok még ennél is többet. Márpedig az ilyen súlynak a föl- és leszál­lásnál az a veszedelme, hogy még a legjob­ban berendezett repülőtereken is a gép ke­rekei „behomokosodnak“, ami különösen a leszállásnál jelentős veszélyt rejt magában. Ez ellen már régóta azzal . védekeztek, hogy a repülőtér felszállási és leszállási he­lyét cementtel öntötték ki, ami kétségtele­nül kiküszöböli az elhomokosodást, a pol­gári repülésnél ez teljesen megfelel, de a hadirepülésnél óriási hátránya van: a vilá­gos cemeritsáv nagyon messziről látható és jó célpontot nyújt az ellenséges repülőknek, amelyek bombatámadással hamarosan hasz­nálhatatlanná teszik az ilyen repülőteret. A modem technika azonban mindenre ta­lál megoldást. Legújabban a betonalapot acélhálóval helyettesitlk. Ezek a hálók sok­ezer meg tízezer fémkarikából készülnek. A karikácskák olyan szorosan tapadnak össze, hogy teljesen sik területet alkotnak, amely a gép kerekeinek semmiféle ellenál­lást nem nyújt. A háló teljesen simán fek­szik a terepen és még az az előnye is van, hogy az apró szemecskék teljesen eltűnnek a földben és felülről gyakorlatilag láthatat­lanokká válnak. De még egy sokkal nagyobb előnyük is van ezeknek az acélháiló-repülötereknek: és ez az, hogy a háló szükség esetén akár­mikor felgöngyölhetö; könnyen elszállít­ható és más megfelelő sik helyen alig né­hány órai munkával ismét leterithető, úgy­hogy a mozgó harcokban a repülőterek he­lyét tetszés szerint változtatni lehet. A* erdélyi müvésmapot további műsora Budapest, szept. 30. (MTI) A Székelyföldi Művészeti Év megnyitása napján megnyílt „Mai magyar festészet és szobrászat“ kiál­lítás Marosvásárhelyen egész hónapban nyitva marad, valamint az erdélyi könyvkö­tészeti kiállítás is. Sepsiszentgyörgyön no­vember 10-ig marad nyitva a nagy magyar festők kiállítása, Székelyudvarhelyen pedig október 20-án bezárul a „Magyar müemlék­­kiállitás". Október 17-én itt nyilik meg a népművészeti kiállítás. Csíkszeredán októ­ber 3-án kerül sor a szépművészeti kiállítás megnyitására A Székelyföldi Művészeti Év keretében az irodalmi estéket a pécsi Janus Pannonius Társaság rendezi, amely először október 4-én, hétfőn Marosvásárhelyen sze­repel, majd irodalmi estet rendez a másik három székely városban is. A magyar mű­vészek közül Pataky Kálmán operaénekes, Marczy Johanna hegedümüvésznö és Gémes Irén hárfamüvésznö együttesen hangverse­nyeznek, amelynek során a külföldi művészi alkotások mellett magyar szerzők legkivá­lóbb müvei is szerepelnek a műsoron. A ma­rosvásárhelyi hangverseny október 14-én, a sepsiszentgyörgyi pedig október 15-én lesz. A Művészeti Év októberi programját váro­sonként még két-két előadó egészíti ki. Elő­adások hangzanak el az általános magyar művészetről, a magyar zené jelentőségéről az egyetemes zeneművészetben és más kul­turális ismertetések. TUDDAE ÖN?... ... hogy I. Napoleon óriási mennyiségű fehérneműt használt el, évenként átlagban hat tucat ingért 5000 frakot fizetett. De talán a világ legnagyobb parfömfogyasztója is volt, negyedévenként ugyanis nem keve­sebb, mint 162 nagyüveggel használt el. Ezenkívül szenvedélyes tubákos volt, úgy, hogy métermázsánként renedélte meg a do­hányport. . . . hogy az az általánosan elterjedt nézet, amely szerint a nyári időjárás évtizedekről évtizedekre rosszabbodik, nem egészen felel meg a valóságnak. Ezzel a nézettel szemben ugyanis a tu­dósok megállapították, hogy a föld ég­hajlata nem rosszabbodik. Az egyes ku­tatások összesített eredménye szerint az utolsó 2000 esztendőre nézve nem’mu­tatható ki fokozatosan rosszabbodó ég­hajlatváltozás sem a jó, sem pedig a rossz időjárás felé, jól lehel átmeneti, illetőleg, periodikus időjárások megfi­gyelhetők voltak. Az a nézet, hogy a nyár fokozatosan rosszabbodik, amiatt terjed­hetett el, miszerint az. utolsó száz esz­tendő alatt valóban feltűnően gyakoriak voltak a klimatikus cirkulációk, azonban csak nem mindenütt éppen a hőmérsék­let emelkedett, másrészt pedig a gleccse­rek visszafejlődtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom